A Hét 1989/2 (34. évfolyam, 27-52. szám)

1989-11-03 / 45. szám

azonban néhány képviselőjük lehúzódik a Szádelői-fennsík legdélibb pontjaira is a pannon növénytársulásokba. A 800— 850 m-es hegyi réteken a mészkő és dolo­mit alapkőzeten sok helyen savanyú kémha­tású talajok képződtek, amelyek otthont ad­nak a hegyvidéki törpecserjéseknek (csara­­bosoknak, áfonyásoknak). A szellős rétek gyepszőnyegében virágzanak a fecsketárnics (Gentiana asclepiadea), réti kardvirág (Gladi­olus imbricatus), szürke bogáncs (Carduus glaucinus), buglyos szegfű (Dianthus super­­bus) tövei. A sziklákat a havasi őszirózsa, fürtös kőtörőfü (Saxifraga paniculata), tátrai hölgymái (Hieracium bupleuroides), fénylő ördögszem (Scabiosa calumbaria subsp. lu­­cida), szláv kökörcsin (Pulsatilla subslavica) gazdagon virágzó tövei díszítik. Mind a pannon, mind a kárpáti növényfa­jok jelentős faj- és egyedszámban vannak képviselve a Szádelői-fennsík változatos nö-A napos sziklapárkányok ritka, bennszülött növénye a magyar nőszirom vényvilágában, az egyes fajok azonban mo­­zaikszerüen vannak „szétszóródva” a fennsík különböző helyein. Ami viszont a legbámula­tosabb ezekben a növénytársulásokban, hogy a származásukban és igényeikben el­lentétes növényfajok közvetlenül egymás szomszédságában találhatók — szemmel láthatóan jól megférve egymással. Ezeknek a különböző származású és igényű növények­nek a „keveredése" idővel olyan növény­együttesek, társulások keletkezéséhez veze­tett, amilyenekre nincs példa egész Európá­ban. Együtt élnek itt az Alpok 3 000 m-es magasságában tenyésző havasi őszirózsa tö­vei az erdélyi pusztákon termő hólyagos csüdfűvel és a bennszülött magyar nőszi­rommal. A Kárpátok árnyas, párás völgyeinek szikláin előforduló tátrai hölgymái a száraz, pannon növénytársulások tipikus növényével az árvalányhajjal és a hangyabogánccsal (Ju­­rinea mollis). A Szádelői-fennsík tudományos szem­pontból mindig is a figyelem középpontjá­ban állt, amelyről a tudományos megfigyelé­sek tanúskodnak. Jelenleg sincs ez másként, azonban az ide látogatók tízezrei jelenlétük­kel hátrányosan befolyásolják az itt élő pá­ratlan élővilág egyed- és fajgazdagságát. Nem lehet említés nélkül hagyni a közeli Tornai-cementgyár és a Kelet-szlovákiai Vasmű negatív hatásait (porszennyezés, sa­vas esők, stb.). Nem elég csak a kedvező gazdasági eredmények elérésére törekedni, hanem nagyobb figyelmet kellene szentelni a természet megőrzésének, főleg ha olyan ér­tékes területről van szó, mint amilyen Száde­­lő és környéke. Dr. GORDON LÁSZLÓ A szerző felvételei KÖNYV Morus: Utópia Morus Tamás Utópiája 1515-ben keletke­zett Flandriában, Morus követjárása idején. Flandria akkor még viszonylag szabad állam volt, nem csoda hát, ha Morust is írásra ösztönözte. Az Utópia társadalmát áthatja a szabadság érzése, a csodálatos fegyelem, az emberi akarat és a szabad elhatározás együttese. Az Utópia elveti a ceremóniát, az ostoba babonát. Hangsúlyozza a tiszta erköl­csöt, a tudásszomjat. Az utópiabeli (sehol­­szigeti) emberek fő időtöltése ugyanis a tudományokkal való foglalkozás volt. Morus Sehol szigetét Anglia mintájára alkotta meg, amelyben tréfás nevek sorozatát találni pl. Sehol király. Láthatatlan városa. Száraz folyó. Viszont a műben Csupatüz Rafael (aki tulajdonképpen Morus Tamás) elbeszélésé­ben nagyon komoly dolgokról van szó. Mo­rus jól tudta, hogy Utópia szigete sehol sem létezik csak az ő képzeletében. A rossz társadalmat, amelyben Morus élt senki sem láthatta tisztábban, mint ő, nem csoda hát, hogy Morus egy álomvilágot teremtett ma­gának az Utópiával. De hogy némely dolog­ban mennyire előrelátott, azt legérthetöbben azzal lehet alátámasztani, hogy az Utópia társadalmában nincs magántulajdon, mert a magántulajdon a szerző szerint nem más mint közönséges rablás. Morus olyan társa­dalmat képzelt el, ahol az ipari termelés növelése nem jár együtt a földművelés el­pusztításával. A seholszigetiek fő foglalkozá­sa is éppen a mezőgazdaság volt. Morus nem csupán a világi nemességről ítélkezett szigorúan, hanem a polgárságról is, amelyet többek között ö is képviselt. „... Ki ne tudná, mennyi csalás, lopás, rablás, viszály, zenebona, perlekedés, láza­dás, öldöklés, árulás, méregkeverés pusztul­na ki egyszerre a pénz eltörlésével, melyet a naponkénti kivégzésekkel inkább csak meg­torolnak, semmint megfékeznek; s hozzá még mennyi félelem, izgalom, gond, fárado­zás, virrasztás semmisülne meg ugyanabban a pillanatban, amelyben a pénz . . ." Kétség­kívül vannak az Utópiában olyan elképzelé­sek is, amelyek ma már nem rokonszenvez­nek mint pl. az egyenruhaviselés, az egyfor­ma lakóházak, mégis egy rendkívül jól meg­festett képet kapunk egy kommunisztikus társadalomról, ahol nincs magántulajdon, nincs pénz, nincs zarnokság, nincs butaság, de van boldogság, béke, műveltség, tiszta erkölcs, ahol a munka nem nyűg, hanem egyenesen kedvtelés, ahol egyenlőség és szabadság van. Morus Tamás Utópia című könyve szép kivitelezésben, olcsó áron még kapható könyvesboltjainkban. Vida Júlia KIÁLLÍTÁS A képek és az ember Ma már rendszeresen láthatók és vásárolha­tók Szlovákia fővárosában a mai cseh képző­művészek kiemelkedő egyéniségeinek mű­vei. A Klobucnícka (Kalapos) utca saroképü­letében a Praha Galériában ezekben a hóna­pokban Amost Paderlík nemzeti művész ké­pei, grafikái és kisplasztikái keltették fel a figyelmemet. A hetvenéves mester élénk szí­nei, hedonista életfelfogása engem Berda József magyar költő verseire emlékeztetett, aki ódákat zengett az evés-ivás örömeiről, a gyümölcsök csodálatos izéről, a természet­ről, a nőkről. Ez az életigenlés realista és modem felfogásban van jelen e képeken és bronzbaöntött kisplasztikákban. Egy képéről sem hiányzik a gyümölcs, legtöbbször félbe­vágott dinnye, de körte, hámozott alma, narancs és banán is látható rajtuk, ezenkívül női aktok, félig elszívott cigaretták, félig telt üvegek társaságában. A háttérben egzotikus tájak, kikötők, kéklő vizen ringatózó fehér vitorlások. A szürrealizmussal is megpróbálkozott a mester. Tisztelet Picassónak című képén felfedezhetjük a híres bikát is, a ledöntött szobortorzó kezében egy törött kard van és egy szál virág. Talán csak egy képe van, amelyik címében is a katasztrófát jelzi, az élet megóvására hívja fel a figyelmet. A kiöntött fekete tuss az akt fehér testét is félig beborítja és a sötétedő égen a fekete mada­rak riadtan menekülnek. Az ízléses katalógus belső oldalán Paderlik filozofikus töltésű, tömör megfogalmazását olvashatjuk a művészetről. Érdemes idézni belőle: A művészet története egyidős az ember történetével. A fontos az, hogy a művészet sose váljék divattá, mert a divat ragályos betegség, mely minden tavasszal és ősszel megjelenik. A művészet nem létezhet ember nélkül. De vajon létezhet-e az ember művészet nélkül? Ezek olyan kérdések, amelyekre a választ már évszázadok óta keresik. (ozsvald) HANGVERSENY Cithara aedicu/ae '89 A Nyitrán — sorrendben már hetedszer — megrendezett fesztivál zenei, képzőművé­szeti és más előadások, kiállítások sorozata. Az első hangversenyre szeptember 18-án került sor a Pedagógia Fakultás aulájában. Nem kevés néző gyűlt össze, mivel már a fellépők nevei is sejtetni engedték, hogy a klasszikus gitárjáték rajongói azt kapják majd, amit elvárnak. Vladislav Bláha (Brno) nyitotta meg a mű­sort. Külön szerencse, hogy számtalan kül­földi turnéja közt sikerült időt szakítania hazai közönsége számára is. Fölösleges vol­na felsorolni minden darabot, mellyel aznap elkápráztatott minket, kiemelném azonban Paganini e-moll és A-dur szonátáját. Ismere­tes, hogy eredetileg hegedűre és gitárra íródott. Vladislav Bláha viszont mindkét szó­lamot gitáron adta elő. A műsor sokszínűségét példázza az a darab is, amelyet Edgar Allan Poe egy novel­lája ihletett. Hallatán valóban egy krimi kel­lős közepében találtuk magunkat, annyi fe­szültség áradt a hangszerből. Bláha a több­féle játéktechnika használatával is fokozta a hatást. Utána Vladimír Tomcányi következett. A bratislavai konzervatórium tanára már szinte „törzsvendég" a fesztiválon. Fiatal kora elle­nére nemzetközi hírnevet szerzett. Francia­­országban, Olaszországban, Kubában sem ismeretlen. Nyitrán John W. Duarte Sua Cosa op. 52-jével aratta legnagyobb sikerét. A helyenként bluesos, igen ritmusos szerzemény láthatóan megmozgatta a többségében fiatal (!) közön­séget. Sonja Prunnbauer (Freiburg) először ven­dégeskedett Csehszlovákiában, meggyőző­désem azonban, hogy nem utoljára. Magas színvonalon mutatta be repertoárjának egy részét, mely akár önálló hangversenyként is megállta volna a helyét. Az intellektuális látásmódot és érzésvilágot tükröző szerze­ményeket spanyolos, már-már flamencós hangzású produkciók váltották fel. Ezek meglepő egységet alkottak, holott rossz szerkesztéssel alaposan szét lehetett volna zilálni ezt a műsort. Igaz, egy tizenkét leme­zes előadó ilyesmire már tud vigyázni. Ha Václav Kucera hallotta volna, hogyan interpretálta a művésznő Diario: Omagio a Che Guevara c. több tételből álló darabját, biztosan örült volna. Mire véget ért a koncert, mindenki láthat­ta, hogy öncélú virtuózkodás nélkül is lehet igényesen, érzelemdúsan zenélni. A három művész azt is bebizonyította, hogy egy szál gitárral is elérhető olyan drámaiság, mint pl. egy zongorával vagy szimfonikus zenekarral. Ardamica Zorán HANGLEMEZ Modern System Még a tájékozott popzenerajongók közül is csak kevesen tudták, hogy Bodnár Attila, a valamikori HIT és Modern Hungária tagja, meg Pap Rita énekesnő házasságban élnek. A hír csak nemrég szivárgott ki, amikor egy új duett első lemeze került a boltok polcaira. Furcsán fogadtam ezt a családi vállalkozást, hiszen már maga az elnevezés is túl sablo­nos. Volt Modern Talking, erre jött a Modem Hungária, most meg itt a Modern System. Sőt, egy-két országgal odébb még egy Blue System is megalakult. Friss formáció bemutatkozó albumáról van szó, de az ember azt se tudja mire figyeljen oda. A névből viszont máris párhuzamokat kerestem az említett csapatok között, mert e provokatív névcsinálás csak a teljesen érdek­telen hallgatónak nem gyanús. Szépséghiba azonban mindenhol előfordulhat, nézzük el ezt a pirinyó félrelépést. De amint más irányba vetem a tekintetem, újabb hiányos­ságok sorakoznak előttem. Túlszintetizátoro­­zott, előre beprogramozható muzsika szól, egyéniséghez nem illő felvételek interpretá­lását hallhatom (Pap Rita esetében), s fülelek a blödnél blödebb dalszövegekre. Ez a stílus mára valahogy kiment a divatból, azt hiszem nem is lesz kapós ez a nagylemez. Sehol egy kis egyéni íz, állandóan csak a sok külföldi utánzat, a majmolás. Csakhogy időben ma már mást írunk, mint három évvel ezelőtt, s ez a stílusirányzat is amilyen gyorsan berob­bant, olyan hamar el is távozott. Circus Maximus, Gladiátor-rock, Pop Gallery, Rocky set, Lady Dinamit — ugye milyen sablonsze­rű, szinte ismerősen csengő dalcímek?! Bod­nár vajon csak ennyit tanult hajdani főnöké­től, Fenyő Miklóstól? Nem sok produktum, de miért ne lehetne próbálkozni? Hiszen ezt a háttérzenének se jó muzsikát hátha meg­veszik a szegény vásárlók, aztán meg úgyis mindegy, pénz jár érte. Ez a gondolkodás viszont nem túl „szisztematikus", de még csak „modernnek" se mondható. Nos, talán ezért tűnik kierőltetett ócskarakásnak ez a szemétdombot is elcsúfító tíz darab tákol­mány. Koller Sándor HALLOTTUK OLVASTUK LÁTTUK 9

Next

/
Thumbnails
Contents