A Hét 1989/2 (34. évfolyam, 27-52. szám)

1989-11-03 / 45. szám

V. SZÁDELÖI-FENNSÍK Két párhuzamosan húzódó sziklás kanyon: a Szádelői-völgy és az Áji-völgy fogja közre a keskeny, észak—dél irányban elnyúló karszt­­fennsikot. A Tornai-völgyre néző déli lejtőjét és a vele határos területeket az erős karszto­sodás jellemzi. Számos sziklakiszögellés és az évszázadokkal ezelőtt nagyban folytatott tarrvágások következtében létrejött ördög­tavaszi hérics (Adonis vernalis) sárga tövei. A legkeskenyebb sziklarepedésekbe is befész­keli magát az osztrák pozdor. Gyermeklánc­fűre emlékeztető nagy virágfészkei a hófehér dolomitsziklák egyik legpompásabb dísze. Egy-egy tövön olykor tízesével ragyognak aranysárga virágai. Csakúgy, mint a többi fennsíkon, itt is a májusi hónap szolgáltatja a legtöbb meglepetést, érdekességet. Ekkor hozza bámulatos virágait a sziklateraszokon együtt találjuk a havasi őszirózsa (Aster alpi­­nus) töveivel. Hamvaszöld színű töleveleí sűrű „párna" formájában tapadnak a szikla­falakra vagy éppenséggel az ördögszántások zegzugos mélyedéseibe. A fennsík egyik nevezetes vadvirága, amely Európa ritka növényeinek Vörös Köny­vébe is bekerült — az osztrák sárkányfü (Dracocecephalum austríacum). 3—4 cm-es lila virágainak a pártája íei van fujódva, mint A fentebb említett növényfajok mind a fennsík déli és délnyugati részén találják meg optimális életfeltételeiket, de több faj közülük^északabbra — a fennsík magasab­ban fekvő növénytársulásaiba is „felmerész­­kedik". így pl. a magyar nőszirom az osztrák pozdorral és pusztai árvalányhajjal (Stipa pennata) együtt 700 m-es magasságban is virágzó állományokat képez. Még ezek-öi 3 lelőhelyektől is északabbra — a Szarvas NÖVÉNYPARADICSOM A GÖMÖR—TORNAI-KARSZTON___________ ■■■1^I A tátogó kökörcsin a Délorosz-sztyeppek hír­nöke szántások a külszín domborzatának a meg­határozói. A fennsík északi irányában foko­zatosan emelkedik és egyben a karsztvidék határát is képező Szarvas 950 méter magas, elnyúlt tömbjével ér véget. Innen szép pano­ráma tárul a Gömör-Szepesi Érchegység er­dős tájaira és néha a távolban felcsillannak a Tátra hófedte csúcsai is. A Szádelői-fennsik a Gömör—Tornai­­karsztnak azon figyelemre méltó része, ahol eszményien lehet tanulmányozni a pannon flóratartomány több száz fajának diadalmas­kodó virágzását, majd fokozatos visszaszo­rulását, csökkenését a kárpáti flóra képvise­lőinek javára. A délnek tekintő, meredek oldalon a sűrű karsztbokorerdők sok helyen járhatatlan bozótjaival találkozunk. A fák kö­zül mindössze a csökevényes molyhos tölgy (Quercus pubescens) érdemel említést, kü­lönben a többi fajtának ezek az életfeltételek úgyszólván elviselhetetlenek. A gyepszintben a harangcsillag (Asyneuma canescens), oszt­rák pozdor (Scorzonera austriaca), waldstein pimpó (Waldsteinia geoides), hólyagos csűdfü (Astralagus vesicarius subsp. albidus) a jelentősebb, ritka fajok. A fennsíkon kora tavasztól kezdve, júliusig egymást váltják-a szebbnél szebb virágok. A csendes, védett erdőkben, cserjések alján a keltikék (Coryda­­lis) lila és fehér színű virágai hirdetik a tavasz jöttét. Ugyanebben az időben a napos szik­lákon a kövér daravirág (Draba lasiocarpa) sárga virágai az első hírnökök. A sziklagye­pekben aztán egymás után nyílnak a homoki pimpó (Potentilla arenaria), selymes zanót (Cytisus ratisbonensis), leánykökörcsin (Pul­satilla grandis) virágai. Április közepétől már alig lehet szemmel követni a tarka-barka virágszönyeg fajgazdagságát — ekkor nyíl - nak az apró nőszirom .(Iris pumila) sokszínű virágai a pápaszemü (Biscutella laevigata), Májusban ilyen látvány fogadja az ide látogatókat és a sziklagyepekben tenyésző magyar nő­szirom (Iris aphylla ssp. hungarica). Villásan elágazó szárain kettesével-hatosával nyílnak egymás után a 6—7 cm-es liláspiros virágok. A magyar nőszirom a pannon flóra bennszü­lött faja, így csak kevés lelőhelyen találjuk meg: Ukrajna, Románia, Magyarország terü­letén, de mindenütt ritkán. A következő nö­vényritkaság, amely az ausztriai Hainburgi­­hegyektöl kezdve a Gömör—Tomai-karsztig található csupán — a Lumnitzer szegfű (Pi­­anthus plumarius subsp. lumnitzeri), a Kár­pát-medence bennszülött növénye. Hófehér, mélyen szabdalt, csipkés szélű virágait a sárkány torka, innen kapta nevét is: draco “ sárkány, kefalé = fej. Több mint valószínű a Gömör—Tornai-karszton található virágál­lományának egyik legerősebb génbankja, ami azt jelenti számunkra, hogy itteni lelőhe­lyeink védelmekor nemcsak hazai állomá­nyait védjük, hanem biztosítjuk számottevő, életerős populációinak fennmaradását az egész tudományos világ számára is. Azt, hogy valóban egy minden figyelmet megér­demlő fajról van szó, tanúsítja közép-európai lelőhelyeinek száma, amely nem több mint 6 vagy 7. Éppen ezért ezeket a meglévő lelő­helyeket közös erővel kell, hogy védjük. Az európai Hóra egyik legritkább növénye az osztrák sárkányfü Az osztrák pozdor az áprilisi termeszét dísze 950 m magas csúcsa alatt terem a leánykö­körcsin és a vele rokon, nagyon ritka tátogó kökörcsin (Pulsatilla patens). Közös lelőhe­lyükön csak innen ismeretes kettőjük keve­rékfaja. A tátogó kökörcsin a jégkorszak utáni meleg időszakban vándorolt Közép- és Nyugat-Európa vidékeire a Délorosz-sztyep­­pekröl. A hegyvidéki, kárpáti növények előfordulá­sa a fennsík területén pontosan fordított, mint a pannon-sztyeppi fajoké, tehát az elterjedésük centruma az északi, magasabb fekvésű növénytársulásokba összpontosul, 8

Next

/
Thumbnails
Contents