A Hét 1989/2 (34. évfolyam, 27-52. szám)
1989-11-03 / 45. szám
arra utalni, hogy Madách Imre 1849—1860 között politikusként a negyvennyolcas eszmék elszánt harcosa volt. Tudvalevő, hogy a sztregovai drámaköltő nem színpadra, olvasásra szánta müvét. Könyvdrámának alkotta meg. Megjelenése után azonban egyre többen ismerték fel benne a színpadra vivés lehetőségét, és tizenkilenc esztendővel a halála után, 1883 szeptemberében a budapesti Nemzeti Színház akkori nagyszerű igazgatója és rendezője (Paulay Ede) színre vitte. Ez a kezdete Az ember tragédiája diadalútjának. Első szlovák fordítója Pavol Országh Hviezdoslav volt. Öt követték Valentin Beniak és Ctibor Stítnicky. Különösen élénk érdeklődés kísérte Turczel Lajos előadásának azt a részét, amelyben a hallgatóság arról kapott áttekintést, hogyan bontakozott ki a Madách-kultusz kisebbségi életünk legkezdetén. Történetesen a Tűz című folyóirat, amely felváltva Bécsben és Pozsonyban jelent meg, 1922 októberében azt javasolta, hogy Madách Társaság néven alapítsák meg a csehszlovákiai magyar írók szervezetét. Számos más javaslat, elképzelés is hangot kapott, de egyik sem valósult meg. Részleges, átmeneti eredménynek tekinthető 1931-ben a Csehszlovákiai Magyar Tudományos, Irodalmi és Művészeti Társaság megalakulása Masaryk köztársasági elnök egymillió koronát kitevő adományából. Az elnök egy évvel korábban Alsósztregován járt, és „kalapját levéve babérkoszorút helyezett Madách sírjára. Az állam színeivel díszített szalagon ez a magyar szöveg állt: Az ember tragédiája alkotójának — T. G. Masaryk.” Az államfői tiszteletadás és az adomány között nyilvánvaló összefüggés van. A Madách nevével összefonódott, 1945 előtti sikeres kezdeményezésnek számit a losonci Madách Kör életre hívása, amely helyi irodalmi szemináriumként fejtett ki értékes tevékenységet. 1931-ben országos irodalmi pályázat drámai diját is elnevezték a költőről Nógrádiak Madách-díja néven. A Szlovák Állam idején a bratislavai magyar könyvesboltnak is Madách Könyvház volt a neve. A második világháború utáni Madách-kultuszt is nyomon követhettük Turczel Lajos előadásából. A jelenlevők közül sokan emlékeztek Madách Imre 1964. és 1973. évi nagy ünneplésére halálának századik, születésének százötvenedik évfordulóján. Rákos Péter füzetet jelentetett meg ez alkalomból Madách Imre és Az ember tragédiája címmel, amelyet a Csemadok alapszervezetei 1964-ben és 1973-ban „hatékonyan felhasználtak". 1945 után meg Madách-kultu-Bihari János cigányszármazású zeneszerző és hegedűművész volt. Öt tagból álló bandáját cimbalmosok és vonósok alkották. Müveiből több Bécsben nyomtatásban is megjelent, s maga Beethoven is meghallgatta a híres cigányprimást. A XIX. század elejének legkiválóbb zeneszerzője, előadóművésze a verbunkos stílus legnagyobb képviselője Lavotta Jánossal és Csermák Antallal együtt a magyar zenei romantika ún. virtuóz triászát alkotja. Szűkszavúan ennyit foglalhattunk össze a lexikonok alapján korának legnagyobb cigányszármazású zeneszerzőjéről, hegedűtnűvészéröl, akinek indulása a Csallóközhöz kötődik, hiszen 1764-ben a dunaszerdahelyi (Dunajská Streda) járásbeli Nagyabonyban (Veiké Blahovo) született már akkor híres zenész családban. Szülőfalujából hamar elszunknak az lett a legkimagaslóbb eredménye, hogy az 1969 elején megalakult önálló csehszlovákiai magyar könyvkiadó a Madách nevet vette fel, s így egyik legfontosabb nemzetiségi intézményünk immár húsz esztendeje kötődik a halhatatlan költő nevéhez. A csehszlovákiai magyar írók legjelentősebb alkotásait is Madách-dij odaítélésével ismerik el. Alsósztregován pedig, a nagy drámaköltő szülőhelyén, 1964-ben Madách Múzeum nyílt meg. A kultusz tehát elevenen él tájainkon, s az említett intézmények méltók akarnak lenni a nagy név viselésére. Turczel Lajos általános tetszést kiváltó kezdeményezéssel állt elő hallgatóságának előadása befejező részében. Arra buzdította a jelenlevőket, hogy közös összefogással tegyük a széles olvasóközönség kedvelt olvasmányává, kisebbségi közösségünk közkincsévé Az ember tragédiáját. Mégpedig úgy, hogy a Madách Könyvkiadó, amely állítólag ismét fel akarja újítani a Magyar Könyvbarátok Köre és a Versbarátok Köre sorozatokat, kötelező kötetként jelentesse meg Az ember tragédiáját a sorozattagok számát jóval meghaladó példányban. Mi pedig iskolai versenyekkel és Csemadok-rendezvényekkel teremtsünk hozzá olvasási kedvet! Vissza tehát az eredeti, az alkotói szándékhoz, Madách Imre elgondolásához, aki nem színpadra, hanem olvasásra szánta legfőbb müvét, amellyel világhírt szerzett magának és népének? Igen-igen üdvözlést érdemlő kezdeményezésének mindjárt nevet is adhatott volna Turczel Lajos: Olvasd te is Az ember tragédiáját. S elindulhatna hódító útjára a Madách Imre Olvasómozgalom. íme, a termékenyítő hatású, lelket melengető este, amelyen, október ötödiké lévén, az aradi vértanúkra is kegyelettel emlékeztünk, máris meg akarja hozni első gyümölcsét Turczel tanár úr jóvoltából! Egyébként az ünnepi összejövetelt Schnieremé Wurster Ilona, a Csemadok Városi Bizottsága nyelviirodalmi-dramaturgiai szakbizottságának elnöke nyitotta meg, s az alkalomra összeállított értékes műsorban figyelmet érdemlően szerepelt Jéghné Nagy Izabella. Reicher Szidónia, Wurster Olivia, Albán József, Ágoston Attila, Csóka Zoltán és Jaborek László. Kár, hogy csak alig félszáznál többen hajtottunk fejet a drámaköltö-óriás emléke előtt. A csüggedt közönyösöknek, a minden nemes ügybuzgalomtól távolállóknak szól manapság talán a legjobban a madáchi üzenet: „Mondottam, ember: küzdj és bízva bízkerült, de mindig szívesen emlegette gyermekkora emlékeit, a községet, a népet, amely oly sokat adott neki. Nem felejtett és őt sem felejti faluja. Hosszú évek óta rendszeresen megrendezik emléke, életműve előtt tisztelegve a Bihari János Kulturális Napokat. Az idén már huszonötödik alkalommal került sor a színes, pergő ünnepségsorozatra. A rendező szervek a Csemadok járási titkársága és helyi szervezete, a járási népművelési intézet, a jnb cigánykérdésekkel foglalkozó bizottsága őszinte odafigyeléssel állították össze a napok programját. Nem kis eredmény, hogy az egyes versenyekben nemcsak a helyi, hanem a járás más tájain élő, a kultúrát kedvelő és művelő lakosok ugyancsak részt vettek. Igazolja ez, hogy a járás köztudatában jó értelemben él a már több éve ismétlődő esemény. Az érdek -Felléptek a legjobb prímások lődéssel tehát minden tekintetben elégedettek lehettek a rendezők. A hét elején fotókiállítás megnyitásával vette kezdetét a rendezvénysorozat. Az előző évek műsorainak egy-egy szép pillanatát villantották fel a jó minőségű felvételek. Hiányoltuk viszont, hogy lemaradtak a fotók alól a szerzők nevei. Majd a járás nótaénekeseinek találkozójára került sor. A tizenhat énekest szakmai zsűri és a közönség egyaránt értékelte s a legjobbak jutalmul a vasárnapi fömüsorban is bemutatkoztak. Kún Irma, Szabó János, Renczés Mihály mindkét esetben méltán kapott vastapsot. A primásversenybe tizenketten neveztek be, s dicséretes, hogy többségük fiatal volt. Műsorukban megcsillantották máris kibontakozott tehetségüket, amely szép jövőt ígér nekik. A zsűri nagyra értékelte és első díjjal jutalmazta Kacsi Attila tizenkét éves nagyabonyi származású, de Bratislavában lakó és tanuló fiú előadását, a második helyre a nagymagyari (Zlaté Klasy) Radics Gábor, a harmadik helyre a dunaszerdahelyi Bertók István került. Nagy érdeklődés előzte meg a vasárnapi műsort, amelynek első pontjaként Edmár Mária, a hnb elnöke és a Csemadok helyi szervezetének képviselői megkoszorúzták Bihari János emléktábláját. A szabadtéri színpadon a versenyek legjobbjai szórakoztatták a közönséget. Fellépett a helyi népdalkor, a citerazenekar, az asszonykórus. Örvendetes, hogy egy kis faluban ennyi kulturális csoport működik, hogy a falu lakossága közül ennyien igénylik a kultúrát, s hogy hajlandók tenni is az érdekében. S ugyancsak örvendetes volt, hogy a könyvsátorban Megkoszorúzták Bihari János emléktábláját könyvét dedikáló Szigeti László előtt hosszú sorok kígyóztak. A hangulatos és a rendezőszervek igyekezetét dicsérő rendezvénysorozat kellemes színfoltja volt a kora ősznek. Várjuk jövőre a következőt, amelyben, mint a hnb képviselői és a rendezők ígérték még nagyobb hangsúlyt kap Bihari János életműve, a verbunkos és a cigányzene. Hiszen igazi karakterét ennek az eseménynek éppen ez adná meg. A méltó tisztelgés igy lesz teljes az elbocsátó szülőföld részéről a világhírnevet kivívott cigányzenész emléke előtt. BENYÁK MÁRIA A szerző felvételei zál!” MÁCS JÓZSEF Hangulatos rendezvény volt! A XXV. BIHARI JÁNOS KULTURÁLIS NAPOKRÓL 7
