A Hét 1989/2 (34. évfolyam, 27-52. szám)

1989-11-03 / 45. szám

A FORRADALOM MA Több mint hét évtizede, hogy minden évben visszaemlékezünk azokra a forradalmi ese­ményekre, amelyek nyomán az akkori Orosz­országban megdőlt a cári rendszer, létrejött a fiatal szovjet hatalom, majd az első szoci­alista ország megszületésével nagyot fordult az emberiség sorsa. Érdekes tehát, hogyha a Szovjetunióról szólva a forradalmat idézzük, akkor mindig a múltba tekintünk. De attól még nem kevésbé értékeljük a forradalmi múltat, ha most a nyolcvanas évek végén a Szovjetunió forradalmi jelenét állítjuk figyel­münk előterébe. Már csak azért is megtehet­jük ezt, mert mindannak a gyökerei, ami ott ma történik, visszanyúlnak egészen 1917-ig, a lenini eszmékig, az akkor megindult alap­vető társadalmi átalakulásig. A Szovjetunióban jelenleg zajló változáso­kat Mihail Gorbacsov egyik beszédében va­lóságos forradalomnak minősítette. Gorba­csov politikai irányvonala, amelyet az átala­kítás és a nyiltság fémjelez, a közvetlenebb, konkrétabb szocializmus és a mind nagyobb demokrácia megvalósításának útját jelzi. Ez annyit jelent, hogy nyíltan és őszintén fel kell tárni a társadalmi hibákat és tévutakat, hely­re kell hozni az elmúlt évek és évtizedek súlyos tévedéseit és a jelzett politika alapján kiépíteni egy új szocializmus modellt, amely érdekes és vonzó lesz az egész világ számá­ra. Mihail Gorbacsov tudatában van annak, hogy az elmúlt évtizedek során a szocializ­mus vesztett tekintélyéből és hogy ennek a jelenségnek a gyökereit az elmúlt évtizedek dogmatikus és konzervatív politikai irányvo­nalában kell keresni. A szovjet sajtó hasábjain nap mint nap látnak napvilágot eddig ismeretlen doku­mentumok, elemzések, új szemléletmódról tanúskodó Írások. Mint minden bonyolult dologban, itt sem lehet elkerülni az érzelmi kitöréseket, de ez mindig így volt a forradal­mi idők fordulatában. Ezzel kapcsolatban Gorbacsov egy mondását szeretném idézni: „Úgy tűnik, hogy most mi mindannyian a demokrácia iskolájába járunk és tanulunk. Még mindig hiányos a politikai kultúránk. Nincs türelmünk még a barátunkat sem meghallgatni. Mindez elmúlik majd, mi kita­nuljuk majd ezt a mesterséget is." Gyakran figyelmeztet a főtitkár, hogy a legérzéke­nyebb kérdésekről is a kölcsönös megbecsü­lés jegyében kell tárgyalni. Arra figyelmeztet, hogy még a szélsőséges nézetekben is lehet valami ráció. Mert az az ember, aki becsüle­tesen áll hozzá, aki a maga módján a közügy érdekeit képviseli, bizonyos életrealitásokat igyekszik megvalósítani. A Szovjetunió most a forradalom 72. év­fordulóján súlyos problémákat kénytelen megoldani, a gazdaság, a belpolitika, a nem­zetiségi éret területén. A problémákat nem rejtik véka alá. És nyíltan kimondják azt, hogy le kell győzni az évtizedeken át tartó szigorú­an központilag irányított és megszabott programszerű gondolkodást és sablonszerű gyakorlatot. Meg kell tanulni az önálló gon­dolkodás és az önálló cselekvés erkölcsi és politikai módjait. Vissza kell állítani az ember egyéniségének a tiszteletbentartását és sza­badságát. Bizalmat és megértést kell tanúsí­tani a dolgozók életszínvonala, életkörülmé­nyei iránt. E politikai irányvonal a külpolitikában és a nemzetközi munkásmozgalomban is mesz­­szemenő távlatokról és eredményekről szá­molhat be. STRASSER GYÖRGY Jozef Lenárt, a CSKP KB Elnöksé­gének tagja, a KB titkára Prágában fogadta az Etióp Dolgozók Pártja Központi Bizottságának küldött CSÜTÖRTÖK ségét, élén a KB Politikai Bizottsá­gának tagjával, az etióp miniszter tanács alelnokével. Alemu Abebá­­y val. Miloá Jakes, a CSKP KB főtitkára Prágában fogadta Kurt Seibtet, a Német Szocialista Egységpárt PENTEK Központi Revíziós Bizottságának elnökét, aki a CSKP KB meghívá­sára érkezett hazánkba. Nyers Rezső, a Magyar Szocialista Párt elnöke Budapesten találko­zott Hans-Jochen Vogellal, az SPD elnökével. A magyar fővárosban a hét végén tartották meg a Hazafi-SZOMBAT as Népfront 9. kongresszusát. A front elnöke és köztársasági el­nökjelöltje Kulcsár Kálmán igaz ságugy-miniszter lett. A KGST és az EGK kapcsolatairól VASÁRNAP köreinek képviselői vettek részt. Moszkvában kétnapos nemzetkö- A konferencia az első ilyen fórum zi konferenciát rendeztek. A ta- M volt azt követően, hogy a KGST és nácskozáson a két gazdasági tö- I _ M az EGK tavaly júniusban hivatalo­mörüléshez tartozó számos or­­san is kapcsolatokat létesített, szag tudományos es vállalkozói Ülést tartott Bratislavában Szlo­vákia Kommunista Pártjának Köz­ponti Bizottsága. A tanácskozá­son Ignác Janák a párt tevékeny­ségéről. Ondrej Sáling pedig a kör­nyezetvédelem időszerű felada­tairól számolt be. Ladislav Adamec szövetségi mi­niszterelnök befejezte hivatalos iraki látogatását és Bagdadból az egyiptomi fővárosba, Kairóba uta­zott. Ladislav Adamec szövetségi mi­niszterelnök, meghívására rövid munkalátogatást tett hazánkban Németh Miklós, a Magyar Nép­­köztársaság Minisztertanácsának elnöke kíséretével. Ladislav Ada­mec és Németh Miklós áttekin SZERDA 11 tette a két ország közötti kapcso­latokat és az együttműködés to­vábbi bővítésének lehetőségét. Tájékoztatták egymást a Gabcí­­kovo—Nagymaros Vízlépcsőrend­szer építésével összefüggő állás­pontjukról. A prágai vár Spanyol Termében október 11 —12-én tartotta Cseh­szlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottsága 15. ülését. A tanácskozáson a CSKP KB 14. ülése óta kifejtett tevékenységről és a XVIII. kongresszusig hátralevő időszak további feladatairól, vala­mint a párt környezetvédelmi politikájáról tárgyaltak. OKTOBER '89 VISSZWLLANTÓ Ájedoe* Ofuojo! Madách Imrére emlékeztünk. Az ember tra­gédiája című drámai költemény szerzője ha­lálának 125. évfordulója alkalmából cikkek jelentek meg és előadások hangzottak el a halhatatlan költő életéről és a nagy mű jelentőségéről. Én ezúttal néhány adalékot szeretnék elmondani arról az összefogásról, amely a költő halálának 100. évfordulója alkalmából 1964-ben megnyilvánult. Fábry Zoltán azt írta az ötvenes évek derekán megjelent egyik cikkében, hogy Al­­sósztregován, Madách Imre szülőhelyén a Madách-kripta összedől, Madách csontjait pedig kitúrják a disznók. Nyilván ezért, de azért is, mert Madách Imre kultusza sosem halványult el sem a magyarok, sem a szlovákok körében, a cikk megjelenése után sokirányú intézkedés tör­tént annak érdekében, hogy a háborúban megrongálódott Madách-kastélyt és a Ma­dách síremléket rendbehozzák és megőriz­zék az utókornak. Az ötvenes évek végén sok ezer korona állami támogatással előbb a kastélyt, és a védetté nyilvánított parkot, majd 1960-ban a síremléket hozták rendbe és műemlékké nyilvánították. Később az illetékes szervek a losonci (Lucenec) irodalmároknak és a Cse­­madok helyi szervezete vezetőségének azt a javaslatát is magukévá tették, hogy Alsó­­sztregován (Dolná Strehova) létesítsenek Madách Múzeumot. A terv megvalósítására a Szlovák Nemzeti Tanács támogatásával a kért hatvanezer korona helyett háromszáz­­ezer koronát utaltak át. A múzeum létesíté­sére szánt tekintélyes összegnek megfelelő nagyszabású tervet is kidolgoztak. Az eredeti elképzeléstől eltérően nem három, hanem öt helyiséget rendeztek be múzeumnak. Három szobában Madách Imre alkotásait és az ezzel összefüggő irodalmi anyagot, két szo­bában pedig a család tárgyi emlékeit helyez­ték el. Előzőleg a Madách-kúria új tetőt kapott, külsejét-belsejét átfestették, padló­zatát kicserélték, ajtóit, ablakait korabelivé varázsolták. A kastély homlokzatán resta­urálták a címert, és újjáépítették a feljárót és az erkélyt. Ezenkívül rendbehozták a síremlé­ket, a síremlékhez vezető utat, és körülkeri­­tették a több hektárnyi parkot. Az épület, a park és a környék csinosítását a falu lakói társadalmi munkával segítették. A huszonhárom tematikus részre osztott múzeumban több mint száz képet, fényké­pet és más dokumentumot állítottak ki. Az anyag Madách Imre életét, munkásságát, környezetét, a kort és az akkori társadalmi viszonyokat mutatja be. Felvonultatja azokat is, akik a nagy mű keletkezését valamilyen formában befolyásolták. A Madách Imre írói. politikai és emberi profilját megrajzoló múzeumot — nagyszá­mú belföldi és külföldi hivatalos képviselet részvételével — 1964. október 4-én, a költő halálának 100. évfordulóján nyitották meg. A közben eltelt évek alatt a múzeumot sok ezren felkeresték, megcsodálták; Madách Imre hívei pedig tovább gyűjtötték a doku­mentumokat. A szervezők már a kezdet kez­detén arra is gondoltak, hogy a Madách-kas­­télyban idővel tanácsos lenne állandó jellegű magyar—szlovák kapcsolattörténeti kiállítást is rendezni. E feladatát a Madách Múzeum járási-honismereti múzeumként teljesíti. A Madách Múzeum 25 éve a magyarok és a szlovákok példás összefogásának eredmé­nyeképpen született meg. Kifejezte, hogy népeink nemcsak együtt éltek és élnek, ha­nem a haladó hagyományokat is közösen őrzik és ápolják.

Next

/
Thumbnails
Contents