A Hét 1989/2 (34. évfolyam, 27-52. szám)
1989-11-03 / 45. szám
I / Ha pólóról van szó, akkor STOFFAN RUDOLF akár éjfélkor is rendelkezésre áll. Ezen a kellemes őszi estén a vízilabdáról, pontosabban pályafutása ez évi, legfényesebb szakaszáról beszélgettünk. Természetesen a régi „nyílt sebek" még mindig fájnak a mesteredzőnek, ezekről akarva-akaratlanul már az interjú kezdetén szó esett. A Slávia UK Bratislava és a csehszlovák válogatott nemzetközileg is elismert trénere mind a mai napig nem érti, miért kellett 1986 februárjában felkelnie a főiskolások kispadjáról. • Mi is történt három és féi évvel ezelőtt? — Mint mindenki, én is inkább csak a szépre emlékezem, ám az 1986-os események még mindig nyugtalanítanak. Egyszóval: felküldtek! Hogy miért? Azt mind a mai napig nem tudom! Talán nem fértem be az akkori szakosztályvezetés elképzeléseibe. Ha megmondják, menj el, akkor szó nélkül veszem a kalapomat. De ezek a dolgok már csak az én fejemben motoszkálnak. • Egy valami azonban nem világos: útilaput kötöttek a talpad alá. pedig sikereket érté! el az UK pólósaival. Már nem érhetnek meglepetések... Beszélgetés STOFFAN RUDOLFFAL minden idők legsikeresebb csehszlovák vízilabdaedzőjével elbocsátottak. Azért, mert a szakosztály vezetősége alaposan kicserélődött. Különben én mindenkinek a szemébe merek nézni, viszont néhányan kerülik a velem való találkozást! • Nemcsak az UK edzője lettél 1988-ban. hanem a válogatotté is. Milyen elhatározásokkal vágtál neki az idei évnek ? — Az a bizonyos három kívánságom volt. Bebizonyítani, hogy a válogatott Európa legjobb nyolc csapata közé tartozik, továbbá bajnokságot nyerni az UK-val és végül a BEK-ben a negyeddöntőbe jutni. Az első kettő sikerült, az utóbbi viszont nem. • Dióhéjban összefoglalnád a válogatott és az UK sikeres menetelését? — Egyszerre két székre ültem. Tudom, sokan a bukásomat várták. kontinensviadalon lépten-nyomon rólunk beszéltek, természetesen ez nagyon jól esett. Hogy bajnok lett a Slávia, ebben semmi különös sincs, hiszen a játékoskerete messze a legjobb a mezőnyben. Semmi extra dolgot sem csináltunk, csupán becsületesen készültünk, edzettünk. Ez és nem más a siker titka! • Mi volt az, ami júliusban megingatta az önbizalmadat? — Sajnos, a válogatott körül „sündörgők" egy része nem a csapattal, hanem a külföldi utakkal, „kirándulásokkal" törődött. Főleg ez nyugtalanított. Biztos voltam abban, hogy a fiúk a Duna Kupán bekövetkezett váratlan rövidzárlatot követően a tétmeccseken kitesznek magukért. Nem csalódtam bennük! pat. Döntetlen lett, és ez felért egy győzelemmel... • Sok szó esett a 66. pólóbajnokság során a bírókról. Ilyen gyengék lennének a csehszlovák játékvezetők ? — Nem! Ők nagyon jól tudják, hogy mit csinálnak. Figyelembe kell venni azt is : ki kitől függ. Itt van a kutya elásva. Ha valóban semleges bírók fújtak volna, egészen biztos veretlenek maradunk. No, de ez már nem sokat számít, hiszen bajnokok lettünk. Én csak abba nem tudok belenyugodni, ha valaki az első másodperctől fogva ellenünk ítél és megveret. Ez történt Novákyban; ilyen pólócirkuszt régen láttam ... • A sikerekről már szóltál, mi történt a bajnokcsapattal Gorzówban, a BEK nyitófordulójában ? Ennek ellenére egy évvel ezelőtt ismét egykori csapatod kispadjára ültél... — Már a nyolcvanas évek közepén bajnok akartam lenni a Sláviával, csak egyesek nem engedtek. Tavaly ősszel visszahívtak, és én, mint a vízilabda megszállottja, nem akartam, s nem is tudtam nemet mondani. Fűtött a bizonyítás vágya: megszakítani legnagyobb riválisunk, a CH Kosice párját ritkító sorozatát. Sokan csodálkoztak, miért mentem vissza oda, ahonnan Csattanós választ adtam a hitetlenkedőknek. Nem tagadom, közvetlenül az Európa-bajnokság előtt kicsit meginogtam, de nem tértem le az év elején megkezdett útról. Senkinek sem engedtem beleszólni a munkámba! Az eredmények engem igazoltak. A válogatott hetedik lett az EB-n, s ha egy kis szerencsénk van, és a múltban a szakvezetés kiengedi a csapatot a nagy nemzetközi viadalokra, akkor Bonnban az elődöntőbe jutunk. A • Akkor is bíztál a bajnoki címben, amikor hazai medencében kikaptatok a címvédő CH-tól? — Bevallom, ez a vereség nagyon letört, nem tudtam elhinni, hogy a pasienkyi fedett uszodában a három fölényes győzelem után elhúzhatja a nótánkat a kassai (Kosice) csapat. Bekövetkezett a „csoda", kikaptunk. Sokáig dühöngtem, de tudtam: a CH otthonában nem szenvedhetünk vereséget, mert a Slávia sokkal jobb csa— Semmi különös! Az elutazás előtt mondtam a fiúknak: ugyanúgy lehetünk elsők, mint negyedikek. Végül az utolsó helyen kötöttünk ki, nem szereztünk pontot. Ennek több oka van. Az első mérkőzésen biztos győzelmet engedtünk ki a kezünkből. A 28 percből 25 a mi forgatókönyvünk szerint játszódott. A Vasas csak vergődött, Polácikot Vidor Borsig teljesen kikapcsolta a játékból. A hajrában egyszerűen megijedtünk, hogy legyőz -4
