A Hét 1989/2 (34. évfolyam, 27-52. szám)

1989-10-27 / 44. szám

Látható idegességgel emeltem a fülemhez a telefonkagylót és közben magamon éreztem Eleonora szúrós pillantását.

— Igen?

— Hallo, drága, Elsa beszél.

— Elsa? Melyik Elsa?

— A feleséged, édes.

— Nagyon sajnálom, de az a gyanúm, hogy téves számot tárcsázott — válaszoltam ingerülten és lecsaptam a telefonkagylót. Eleonora, Elsa unokanővére feszülten leste minden szavamat.

— Csak megjegyzem, Frederic: tegnap láttam Elsát.

— Elsa San Franciscóban tartózkodik.

— Kinél?

— Meglátogatta egyik barátnőjét.

— Úgy ismerem Elsát, mint a tenyeremet. Neki nincs barátnője San Franciscóban. Mikot érkezik vissza onnan?

— Sokáig odalesz.

— Elsa a második feleséged, nem igaz? Az első feleséged öt esztendővel ezelőtt belefulladt a tóba. Váratlanul kipottyant a csónakból.

— Nem tudott úszni.

— Te voltál az egyetlen szemtanú.

— Eltaláltad.

— Hagyott rád vagyont Frederic?

— Ez az én dolgom.

Olivia halála után a biztosító 50 000 dollárt utalt ki a számomra. Hozzájutottam még egy kis aprópénzhez és az értékpapírokat is beváltottam. Én voltam az egyetlen örökös.

— Eleonora! Szeretném neked felkínálni a házat.

— A házat?

— Úgy határoztunk, hogy eladjuk. Túl tágas kettőnknek. Csak találunk valahol egy szerényebbet. Te szívesen megvásárolnád, nem?

— Nem hinném, hogy Elsa is támogatja az ötletedet. Szeretném vele megbeszélni a dolgot.

— Megvan a felhatalmazása.

Szomszédok voltunk, Eleonora és

Elsa hatalmas házakban laktak. Mindenki azt hitte, hogy mindketten dúsgazdagok. Az igazsággal akkor szembesültem, amikor feleségül vettem Elsát. Eleonora vagyonát több millió dollárra becsültem. A vagyont William Wideberg ügyvéd őrizte. Elsának a házon kívül úgyszólván semmije sem volt. Mindössze a Lubick család két tagját fogadhatta szolgálatba. Eleonora karcsú volt és határozott. Szeretett parancsokat osztogatni. Elsa hízásnak indult és emiatt Eleonora nem egy alkalommal megdorgálta. Elsa hagyta magát Eleonora által befolyásolni, de azért tudott csípni is, ha kellett.

A séta után találkoztam a tornácon Wideberggel.

— Hol van Elsa? — kérdezte az ügyvéd gyanakodva.

— San Franciscóban.

— Ma kora reggel láttam a városban.

— Ne beszéljen zöldeket.

— Mi történt magával? Hiszen reszket a keze.

— Influenzás vagyok.

Szokásom szerint kedden és csütörtökön délután mentem bevásárolni a városba. Az önkiszolgáló közelében parkoltam. Az utca túlsó oldalán megpillantottam egy lila ruhás nőt. Utánasiettem, de eltűnt a sarkon. Mellettem egy gépkocsi fékezett le. Tisztán hallottam Eleonora hangját :

— Mit csinálsz, Frederic? Ki után futsz?

— A futás serkenti a vérkeringést — válaszoltam minden meggyőződés nélkül.

Másnap kora reggel Eleonora a nappaliban várt rám.

— Fent voltam az emeleten és szemügyre vettem Elsa ruhatárát — mondta. — Semmi sem hiányzik. Csak azt ne mondd, hogy Elsa poggyász nélkül ment San Franciscóba. Melyik ruhájában hagyta el a házat?

— Nem emlékszem.

Másnap délelőtt Eleonora reggelizés közben csapott le rám. éppen

akkor, amikor Lubick egy levelet kézbesített. A levél tartalma:

„Drága Frederic,

nagyon hiányzol. Hamarosan viszszatérek hozzád, a te Elsád."

— Tehát? — kérdezte Eleonora. — Innen is felismertem Elsa kéziratát. Mikor látjuk ismét a feleségedet?

— A nagynéni írt Chicagóból.

Ekkor váratlanul megcsörrent a telefon.

— Halló, szívem. Elsa beszél.

— Te egy csaló vagy. Te nem lehetsz Elsa — mondtam tagolva a készülékbe. — Én tudom hol van Elsa. Oda nem szerelték be a telefont.

— Tudod, hogy hol vagyok? Drága szívem, semmit sem tudsz. Én elhagytam azt a hideg és barátságtalan odút...

— Bebizonyítom, hogy...

— Tedd meg, szívem, tedd meg.

Eleonora gyorsan elhagyta a házat.

Pontosan éjfélkor lementem a fészerbe. Magamhoz vettem az ásót. A kertbe rohantam és a megtorpantam a hatalmas tölgy mellett. Tizenhat lépés után megálltam, majd újabb

tizennyolc lépést tettem meg a legelő irányába. Elkezdtem ásni. Tizenöt perc múlva hangokat hallottam magam mögött. Eleonórát a sötétben is felismertem.

— Mit akartok? — kérdeztem dühösen.

— Mindent tudok, Frederic — Elef onora közelebb lépett. — Talán nem is sejtetted, hogy detektivekkel nyomoztam utánad. Ez Lee kisasszony, aki nagyszerűen utánozza Elsa hangját. Ez pedig Shrader kisasszony. Ő irta a levelet. Ez az a lila ruhás aszszony, akit az utcán láttál.

A többiek között ácsorgott Wideberg ügyvéd is.

— Gyanítottam, hogy elcsípünk, Frederic — sziszegte Eleonora kéjesen. — Besétáltál a csapdába. A tanúk pedig mindent láttak, tehát ma éjjel nem hiába vártunk.

Vagy húsz percig túrták a földet. Az egyik detektív rosszkedvűen csóválta a fejét. Két méter mélyre ástak le. Eleonora végül dühösen végigmért és intett a többieknek, hogy hagyják el a tisztást. Én elégedetten visszatértem a házba.

Mikor vettem észre, hogy Eleonora figyeltet ? A kezdet kezdetén. Mi volt a cél? Eleonora arra számított, hogy előbb vagy utóbb elveszítem a türelmemet és bevallom a gyilkosságot. Elfogadtam a játékot. Ő kezdte ugyan, de én folytattam. A nagy fináléhoz közönséget toboroztam. Mintegy tizennyolcán vettek körül a tisztáson. Most én lépek. Becsületsértésért és zaklatásért feljelenthetem Eleonórát. Kártérítést követelhetek. Ez most divatos. Ha eljár a szám, akkor az egész város a nyelvére veszi Eleonórát és a hölgy nem szereti, ha kacagnak rajta. Sokat adott a hírnevére, tehát a hallgatásomért cserébe pénzt kapok tőle. Tiszta sor. Eleonora végeredményben szamarat csinált magából.

A hét végén megcsörrent a szobámban a telefon.

— Elsa beszél. Nemsokára otthon leszek. Senkinek sem szóltál, hol tartózkodom ? Ne tudja meg senki, hogy klinikai kezelésen voltam Bostonban. Az orvos elégedett. Lefogytam több mint tíz kilót. Ha Eleonora meglát, megpukkad a méregtől.

Fellélegeztem. Elsa olyan karcsú lesz, mint Olivia. Szegény Olivia. A szerencsétlenség pillanatában a klub fedélzetén ültem és whiskyt iszogattam, amikor váratlanul erős szél kerekedett és felfordította a csónakot. A mentők, sajnos, későn érkeztek.

A drót túlsó végén Elsa is fellélegzett.

— Nagyon szegényes a ruhatáram, édes. Bostonba egy blúzban, nadrágban utaztam. Van nekünk pénzünk új ruhákra, Frederic?

— Szerzünk, drágám, szerzünk.

Illusztráció: J. Polák

Larry Sisner:

ELŐA