A Hét 1989/2 (34. évfolyam, 27-52. szám)
1989-10-27 / 44. szám
A botdobáló és -ütő játékok közé tartozik. Fiúk szokták játszani, a szabadban. A játékhoz szükség van egy „bóhára" és egy „ütőre"; kinek-kinek lehet saját ütője is. A bolha nem más, mint egy 6—10 cm hosszú, két végén kihegyezett, henger alakú fadarab. Az ütő kb. 50—60 cm hosszúságú, keskeny léc. Ha a szükséges kellékek már megvannak, a gyerekek egy ellipszis alakú, de két végén csúcsban végződő, az átmérők (kb. 17X7 cm) metszéspontja felé szélről fokozatosan (5— lOcm-ig) mélyülő lyukat vájnak a földbe. Az előkészületi részhez tartozik az is, hogy a játékosok meghatározzák, „hány életük lesz". A lyuk előtti térségben álló játékosoknak általában egy egy életük van, a lyuk mellett állónak pedig annyi, mint a többieknek együttvéve. Az „eletben" való megállapodás azért fontos, mert egy játékos csak annyiszor eshet ki a játékból, ahány élete van. A játékosok abban is megegyeznek, hogy „mennyisbe" fognak játszani. Ez a szám kevesebb játékos esetében általában ötezer, több játékos esetén pedig ezerötszáz, esetleg ötszáz. A játéknak lehet egy, kettő, három, stb. „osztálya". Egy-egy osztály a következő lökésfajtákból áll: 1. „Jobb kettő" — Ennél a lökésnél a játékos úgy fogja az ütőt, hogy a bal keze van felül, a jobb keze pedig lent. 2. .Jobb egy" — A játékos csak a jobb kezével tartja az ütőt. 3. „Bal kettő" — A jobb kettő fordítottja. 4. „Bal egy" — A játékos az ütő nyelét bal kezével tartva löki ki a bolhát a lyukból. A gyerekek a lyuk melletti részre azt mondják, hogy „fönt", a lyuk előtti térséget pedig, ahol a többiek a bolhát várják, a „lent" névvel illetik. A tulajdonképpeni játék azzal kezdődik, hogy a fönt álló játékos a lökés következik. A bolha csúcsára való ráütéseknél az ütőt ugyanúgy kell fogni, mint az egyes kilökéseknél. Ha az elérendő szám ötszáz, s a játékosnak már négyszáznyolcvan pontja van, akkor a bedobott bolhát vagy csak egyszerűen három lépéssel odább teszi, vagy rendesen elvégzi a három ütést, de a lemérés alkalmával csak a hiányzó két lépést teszi, tehát húsz pontot számol. Amennyiben a fönti játékosnak a bal egyes fogással is sikerül megszereznie a szükséges pontszámot, azt mondják róla, hogy „kijárta az első osztályt", és a „másik osztályba megy". Ez azt jelenti, hogy a játékot elölről kezdve folytatja tovább. Ha a fenti játékos elveszti minden életét, akkor helyet cserél a lentiekkel, s ő fogja a bolhát „kapkodni", illetve „bedobálni". A lyuk mellé került játékosoknak most közösen kell a szükséges pontokat megszerezniük. Minden sikeres lökés és a vele járó háromszori ütés után a sorrendnek megfelelően más és más játékos áll a lyukhoz. Ha valamelyiküknek „lemegy egy élete", addig nem lökhet, míg a többiek a kijelölt pontszámot el nem érik. A játékban az győz, akinek sikerül megszereznie a megbeszélt pontszámot. (Tallós—TomáSikovo) Vigyázzunk, veszélyes játék! GÁGYOR JÓZSEF Fotó: Gyökeres György LUKBOHA lyukra keresztben ráhelyezi a bolhát, s az ütő végét a lyuk aljára engedve jobb kezes fogással a bolhát a lehető legmesszebbre löki. A lyuk előtt kb. egy fél méterre a gyerekek néha húznak egy vonalat. Ha a bolha a lyuk és a vonal közti részre esne le, a lökést meg szabad ismételni. Ha azonban a vonalon kívülre esik, a lökés érvényesnek számít. A lentiek feladata a repülő bolhát kézzel elkapni vagy sapkájukban felfogni. Ha ez sikerül, akkor a bolhát előbb kilökő játékos újra lökhet, de már „egy élete lent van". Ha valamelyik játékos a bolhát ugyan elkapja, de kiesik a kezéből, és egy másik játékos veszi fel a földről, az utóbbié a dobás joga. Ha a bolhát senkinek sem sikerül elkapni, az a játékos, aki a leghamarabb veszi fel a földről, attól a ponttól, ahol a bolha földet ért, egy lépést tesz előre, és a lyukban keresztbe tett ütőre célozva a bolhát a lyuk felé hajítja. A dobás sikerét az ütő koppanása bizonyítja. Ha az ütő „koppanik", a bolhát kilökő játékosnak „elveszett egy élete". Ha a bolha nem éri az ütőt, a fönti játékos háromszor üthet a földön fekvő bolha csúcsára, s minden ütés után a felpattanó bolhát a lehető legmesszebbre üti a lyuktól. A sikertelen ütést is beszámítják. Ha a bolhához véletlenül hozzányúl, esetleg ütés közben a bolha rápattan, a játékosnak „kint van egy élete". A harmadik ütés után az illető játékos léptekkel leméri, hogy milyen messze került a lyuktól a labda. Minden lépés tíz pontot jelent. Abban az esetben, ha a játékosnak — miután ráütött a bolha csúcsára — sikerül az elütés előtt még néhányszor a magasba felütögetnie a bolhát úgy, hogy nem esik le a földre, a távolság lemérésénél annyiszor tízet hozzáad az alapul szolgáló tízes számhoz, ahány sikeres kísérlete volt. Tehát például ötszöri felütésnél a számolás így történik: 50, 100, 150, 200, stb. A pontszámokat a játékos minden egyes alkalommal összeadja, tekintet nélkül arra, hogy még hány élete van. Ha sikerül megszereznie a szükséges pontszámot, visszajön újra az eredeti életszáma, és újra ő lök, de most már a jobb egyes fogással. A megbeszélt pontszám elérése után a
