A Hét 1989/2 (34. évfolyam, 27-52. szám)
1989-10-27 / 44. szám
alakult, akkor én már tagja voltam a nyitrai színháznak. Amikor pedig a Magyar Területi Színház jött létre, akkor már befutott színésznőnek számítottam Nyitrán. Bár hozzátartozik az igazsághoz, hogy soha senki nem is ajánlotta fel, szerződjek a Mateszhez, vagy legalább vendégszerepeljek a színház egy-egy előadásában. Sőt! A bratislavai rádió magyar adásában sem mondtam el még egyetlen facér mondatot sem. Őszintén szólva, sajnálom ... — Szobájának könyvespolcán Adykötet, székely népballadák gyűjteménye, A magyar történelem képeskönyve. Belelapoz néha könyvtárának magyar köteteibe is? — Sőt! Új könyveket is vásárlók a Mihály-kapu utcai boltban. Például mesekönyveket az unokáimnak. Annak idején a lányomat is megtanítottam magyarul. Ne felejtse el, magyar származású vagyok, ráadásul az élet is megtanított arra, hogy ahány nyelvet tud valaki, annyiszor számít embernek. Jómagam tudok valamicskét németül és angolul is, újabban pedig latinul tanulok. Miért éppen az unokáimtól tagadnám meg azt, hogy magyarul is tudjanak?! — Az ember bármennyire is igyekszik alakítani az életét, sajnos, nem kerülheti el a hántásokat sem. Azokat hogyan éli meg? — Nem hordozom magamban. Igyekszem elfelejteni őket. — Négy színpadon töltött évtized tapasztalatainak tudatában milyennek látja az utánpótlást? Mondhatnám úgy is: általában a fiatalságot? — Őszintén és elfogultan szeretem őket. Az a véleményem, hogy a többségükben meg lehet bízni. Amiért féltem őket, az a csodavárás. Jópáran valóban nagyszerűek és törekvöek, de a többségből hiányzik az a szorgalom és energia, amire a mi nemzedékünket rákényszerítette az élet, helyenként a versenyhelyzet. Aki a pálya kezdetén már ölbe tett kézzel várja a szerencsét, annak nemigen lesz ereje ahhoz, hogy negyven év múlva is élvezze a szerepeit és örüljön annak, hogy dolgozhat... Tudom, jelenleg a színészi pályán is sokkal több a keserű ember, mint amennyinek lenni szabadna. Elsősorban azért, mert belemerevedtünk egy keretbe; mert egyáltalában nem, vagy csak kivételes esetben alakultak ki azok a műhelyek, ahol a színészek létérdeke lenne, hogy bejöjjön a közönség. Én is érzem, hogy megy a verkli, mégis örülni tudok annak, ha estéről estére színpadra léphetek. — Szabad idejét mi köti le? — Az otthonom. Az autózás a pihenést, az olvasás vagy a zenehallgatás a megnyugvást, a természetjárás az erőgyűjtést jelenti számomra. (A riporter ehhez és a további kitűnő szereplehetőségekhez kiván jó egészséget, sok-sok sikert meg örömet az ezerarcú színésznőnek — Pavelekné Lőrinc Magdának.) MIKLÓSI PÉTER A Töketerebesi járásban (Trebisov) magyar nemzetiségű lakosság mintegy ötven településen él. E települések többsége abba a kategóriába sorolható, amelyekben az iskolák integrációját az elmúlt másfél évtizedben végrehajtották. A legutóbbi felmérés — 1985 — statisztikai adatai szerint az említett nemzetiségi területen 11 teljes szervezettségű és 10 alsótagozatos magyar tanítási nyelvű iskola működött. Az említett felmérés adatai szerint a mintegy 150 magyar osztályban átlagosan 3 500 gyerek tanult, illetve tanul. A járás közel ötvenezres magyar népességéhez mérten ez a szám igen alacsony s alatta marad a terület lehetőségeinek. Amiként azt más alkalommal már leírtam, az alacsony arányszám egyik oka véleményem szerint az iskolák elhamarkodott integrációjának egyik áldatlan következménye. Ahogy arról már korábban is szóltunk, az idei tavasz ebben a kérdésben kedvező fordulatot hozott. Nem csupán a kisiskolák felszámolását állították le, de arra is lehetőség nyílt, hogy ott, ahol arra a föltételek adottak — van elegendő tanuló és megfelelő iskolaépület — ott a szülők kérésére az iskola újra megnyitható. E kedvező változással vagy lehetőséggel több településen élnek, s a szülök, összefogva a helyi vezető szervekkel, hozzáláttak az egykori iskolák tatarozásához, felújításához. Persze, ezek a döntések és munkálatok nem problémamentesek, mint ahogy az Abara (Oborin) vagy Debrőd (Debrad) esetében is világossá vált. De van, ahol a szándék és a cselekvés kedvezőbb feltételek között találkozik, s így az elhatározások gyakorlati eredménnyel járnak. Ezek közül az első példaértékű változást Bácskán (Backa) találtam, ahol ma már ismét van iskola, ahol ma már ismét tanítanak. Ezen a településen a kisiskolát a hetvenes évek közepén számolták fel. Az új rendelkezések után a szülők kérésére a hnb az iskola reintegrációja mellett döntött, s ezt a döntést a járási szervek is jóváhagyták. A bélyi iskola igazgatója — ahová a bácskai gyermekek jártak — Pandi Sándor is helyesnek és megokoltnak találta ezt a döntést, s a közös akarat eredményeként a bácskai iskola egyik termében ideiglenesen ismét helyet kapott az iskola és megkezdődött a tanítás. Amikor meglátogattam ezt az újra megnyílt iskolát, a gyerekek az iskola épületében korábban berendezett ifjúsági klubban tanultak még, ahova a berendezést a bélyi iskolából hozták. A gyerekeket Dobos Jánosné tanítja, aki ugyan már néhány éve nyugdíjas. ' V1 Dobó Jánosné a gyerekekkel Tatarozzák a bácskai iskolát de az iskola igazgatójának kérésére vállalta újra a munkát. — Nagy örömmel vállaltam ezt a feladatot — mondta. — Korábban itt 1—5 osztályos iskola működött, most az elsősök és a másodikosok maradtak itt. Jövőre azonban már a harmadikosok is itthon maradnak. A bácskai iskolaépület tágas, négy-öt nagy terem, iroda- és raktárhelyiségek találhatók benne. Két osztályt, két tantermet — az egyiket napközinek, a másikat tanteremnek rendeznek be -I- már kifestettek; ha ezeket kitakarítják, a gyerekek már átköltözhetnek ezekbe a helyiségekbe. Az épületben a központi fűtés mellett mosdók, zuhanyozók, vécék vannak, az étkezést pedig a szomszédos óvodával közösen oldják majd meg, ahova jelenleg 31 gyerek jár. Az épülethez tágas udvar és kert is tar-A szerző felvételei tozik, az idén ugyan még kukorica díszük benne, de jövőre már az is a gyerekeké lehet. Bácskának jelenleg 585 lakója van; az elmúlt években a gyerekek innen Leleszre, Királyhelmecre és Bélybe jártak iskolába. A most újra megnyílt osztály lényegében 14 kisgyermeket kímél meg a mindennapos utazás fáradalmaitól. Jövőre persze már többen lesznek. Illés Bertalanné, a hnb munkatársa tájékoztatott arról, hogy jövőre hat elsős lesz megint, azután pedig kereken tíz. Az 1992— 93-as iskolaévben 8, s az 1993— 94-esben pedig tizenegy elsőosztályos kisdiák kezdheti meg szülőfalujában a tanulást. Ugyancsak Illés Bertalanná mondta el, hogy jövőre az újjászervezett iskola részére teljes felszerelést vásárolnak. GÁL SÁNDOR
