A Hét 1989/2 (34. évfolyam, 27-52. szám)
1989-10-27 / 44. szám
KELL A DIALÓGUS! Mennyiben felel meg a mindennapi társadalmi gyakorlat a várakozásnak, hogy élnek a Duna-mente két szomszédos államában a többségi nemzetek és a velük közös hazában élő nemzetiségek?... Erre és sok hasonló kérdésekre kereste a választ az a találkozó, amelyen 1989. szeptember 25-én. a budapesti Csehszlovák Kulturális és Tájékoztató Központ szervezésében hazánk képviseletében a Csemadok, a Magyarországon élő nemzetiségek részéről a Magyarországi Szlovákok Demokratikus Szövetségének vezető tisztségviselői vettek részt. A nemzeti kisebbségek gondjainak megoldásában érdekelt magyar minisztériumok képviselőinek, illetve mindkét ország jópár újságírójának jelenlétében rendezett eszmecsere színhelye a csehszlovák kultúra vadonatúj, Rákóczi úti székháza volt. A Csehszlovákiai Magyar Dolgozók Kulturális Szövetségének nevében Sidó Zoltán adott vázlatos áttekintést a Csallóköztől a Bodrogközig élő szlovákiai magyarság állampolgári helyzetéről, jogairól, nemzetiségi közérzetéről, művelődési és kulturális lehetőségeiről. A Csemadok Központi Bizottságának elnöke nem részletezte ugyan bővebben a hazánkban élő, lélekszámút tekintve több mint félmilliónyi magyarság köznapi létének nemzetiségi vonatkozású gondjait, de az oktatásügy, a könyvkiadás, a színházművészet és a közművelődés számos egyéb részterületét érintve rámutatott: a szlovákiai magyarok egyenjogúságét, anyanyelvűnk ápolását, nemzetiségi kultúránk fejlesztését a jövőben is biztosítani kell. Részint az alkotmányosan rögzített jogok következetesebb érvényesítésével. Jakab Róbertné, az Országgyűlés alelnöke, a Magyarországi Szlovákok Demokratikus Szövetségének főtitkára azt hangsúlyozta, hogy a Magyarországon élő szlovák lakosság tudatára is az alapvetően jó otthonérzet jellemző. Bár ez — mint kifejtette — egyetlen pillanatig sem jelentheti azt, hogy a jövőben nem kell majd sokkal többet tenni Magyarország öt megyéjének 104 településén élő, statisztikailag alig tízezer, a valóságban azonban jóval több lelket számláló szlovákság nemzetiségi tudatának, érdekképviseletének és közéleti tevékenységének fokozására. Őszintén szólva, távolról sem kötelező újságírói udvariaskodás, ha most leszögezem: a Csemadok és az MSZOSZ vezetőinek közvetlen eszmecseréjét kitűnő, a jövőben akár rendszeresítendő kezdeményezésnek tartom. Már „csak" azért is, mert közös téma nyilván bőven akad, hiszen mindkét szövetség alapvető célja a nemzetiséghez tartozás nyílt vállalása, illetve a nemzeti kisebbség érdekeinek a korábbiaknál felelősségteljesebb képviselete. Ez azért lényeges, mert mint a világ minden pontján, így a Dunán innen és a Dunán túl sem könnyű nemzetiséginek lenni... De a mai Csehszlovákiában, vagy a mai Magyarországon nem is nehéz. Sőt! Talán izgalmasabb, érdekesebb, esetleg teljesebb is ilyenformán az élet — egyúttal megkettözve a közösségi múltat és megértve a másságban is mindenkor jelen lévő azonosságot. Ezért (is) tűnik fontosnak egyre hangsúlyosabban tudatosítani, hogy a nemzetiségi létet biztosító törvény és az ehhez kapcsolódó jog öntudatot erősít. És ezért jelenthet a köznapi gyakorlatban komoly bajt, ha a nemzetiségi kérdés sémákká egyszerűsödik; ha nem az élet diktálta napi feladatok kerülnek a figyelem előterébe. Ennek tudatában jólesik hát leírnom: a Csemadok és az MSZOSZ Budapesten tartott tanácskozásán abban szintén egyetértés mutatkozott, hogy a jogot gyakorolni, a törvénynek érvényt szerezni csupán a lehetőségek birtokában lehet. E lehetőségek megnyilvánulhatnak például az indokolt igények jóindulatú kezelésében, a nagyvonalúbb feltétel-A CSEMADOK ÉLETÉBŐL teremtésben, a rendelkezésre bocsátott anyagi eszközök mértékében és még sok minden másban, csupán egyben nem; a passzivitásban. Ennek pedig logikus következménye, hogy a nemzetiségi igényeknek lehetőleg mindig és mindenütt elébe kell menni, járjon ez bármennyire többletmunkával és többletköltséggel. A Csemadok és a Magyarországi Szlovákok Demokratikus Szövetsége vezetői budapesti eszmecseréjének, illetve az északnyugat-magyarországi Komáromban és a Tótkomlóson tartott szélesebb körű találkozóknak megszívlelendő tanulsága, hogy a nemzeti kisebbségek jogi egyenlőségét bizonyítani, kulturális életük szabadabb kibontakozását biztosítani csupán az eddigieknél is céltudatosabb és körültekintőbb továbblépésekkel lehet. Más szavakkal: a nemzeti azonosságtudat ébren tartásához, erősítéséhez sürgős szükséglet az önértékelést támogató aktív nemzetiségpolitika. Talán ennél is precízebb fogalmazásban: cselekedni kell, ehhez pedig szemléleti egység, sok-sok jóakarat és dialógus szükségeltetik. MIKLÓSI PÉTER Szeptemberi „tavaszi szél // 7. Urbanéok PaveI igazgató „ könyvmoly " ma is 2. A Pionirligeti lakótelepen nyílt könyvtár a járás büszkesége 3. A fiúk közül a legtöbben a kalandregényeket kedvelik 4. A tizenéves gyermekek is szívesen forgatják a könyveket 5. Libor Drastik a járási könyvtár gyakori vendége A szerző felvételei Régen nem látott sokadalom támadt Királyhelmecen (KráT. Chlmec) szeptember utolsó előtti hetének végén. A kétnapos vásár, szüreti fölvonulás, néprajzi és kertészeti kiállítás, valamint a népművészeti műsor idevonzotta a közelebbi és a távolabbi települések lakóit. Megmozdult Bodrogköz és az Ung-vidék népe, s Királyhelmec sürgö-nyüzsgö hangyaboly képét mutatta. Az emberek vásároltak, ácsorogtak a sátrak előtt, ettek-ittak, ahogy az már az ilyen vásáros napokon lenni szokott. Az persze más kérdés, hogy a Tavaszi szél vizet áraszt kerületi döntőjére alig is jött be közülük, a kultúrházba egy-kettő... A legtávolabbról érkezők azonban nem a vásárra jöttek, hanem az imént említett verseny kerületi megméretésére a Rozsnyói és a Kassa-vidéki járásokból. Természetesen a Terebesi járás csoportjai sem hiányoztak a verseny színhelyéről. A verseny résztvevőit, valamint a „közönséget" — azért az idézőjel, mert a közönség is a szereplőkből állott — Ripcsu Rudolf, a Csemadok jb titkára köszöntötte. A három járásból összesen 25 csoport és szólista érkezett a tizenegyedik alkalommal megrendezett versenyre, amelyet a Csemadok megalakulásának 40. évfordulója jegyében tartottak meg. A versenyt a szólóénekesek és a hangszerszólisták bemutatkozása nyitotta meg. A Terebesi járást Feterik Katalin és Bernáth Zoltán, a Kassa-vidékit Ceveteli Mária, Bakó Katalin és Vass Lajos, a Rozsnyói járást pedig Ulman Gábor képviselte. A bírálóbi'zottság döntése alapján az országos döntőben Feterik Katalin és Ulman Gábor szerepel majd. A versenyben — immár hagyományosan — a legnépesebb kategória az éneklőcsoportoké volt. Itt a Terebesi járást öt, a Kassa-vidéki járást hét és a Rozsnyói járást négy együttes képviselte. Meg kell jegyezni, hogy az éneklöcsoportok esetében igen nagy színvonalkülönbségek voltak. Különösen feltűnt a Rozsnyói járás visszaesése ebben a kategóriában. De a Terebesi járás éneklöcsoportjai is „gyengélkednek". így a Rozsnyói járást az országos versenyen két csoport képviseli, míg a Terebesi járásból az imregi női éneklöcsoport részt vehet a Tavaszi szél... országos döntőjében. A Kassa-vidéki járás éneklőcsoportjai ismételten bebizonyították, hogy a rendszeres munka, a konkrétan megfogalmazott célok milyen serkentően hatnak népművészetünk ezen ágára. A bírálóbizottság döntése alapjan így a Kassa-vidéki járásból a szesztai. a szepsi, hímí, a zsarnói és a buzitai éneklőcsoportok vívták ki az országos döntőn való részvétel jogát. A zenekarok közül a királyhelmeci Puttonyos parasztzenekar vívta ki a maga számára ugyanezt a jogot. A Tavaszi szél vizet áraszt kerületi versenye a Csonkavár melletti szabadtéri színpadon rendezett gálaműsorral ért véget, amelyen a résztvevő együttesek és szólisták átvették a bronz-, az ezüst-, illetve az arany minősítésért járó oklevelet. GÁL SÁNDOR Kikkel lehet találkozni? Már javában benne vagyunk az őszben, ám a könyvet, az irodalmat szerető ember a soksok betakarítási munka mellett talál időt, s módot az olvasásra, művelődésre is. Irodalmunk alaposabb, bővebb és főleg rendszeres megismerését pedig az eredeti müvek olvasása mellett az író-olvasó találkozók is hivatottak segíteni. Mivel a Csemadok alapszervezeteiben már elkezdődött az őszi-téli rendezvények szervezése, lebonyolítása, a Madách Lap- és Könyvkiadó a közelmúltban a következő műveket jelentette meg, melyek a helyi könyvesboltban (vagy esetleg a Kiadóban) megrendelhetők. Rácz Olivér, a kortárs csehszlovákiai magyar irodalom egyik legjelentősebb képviselője új regénnyel jelentkezett Vasszegekkel veretel címmel, melyben az író a regény főhőse, egy értelmiségi férfi sorsát bemutatva az ötvenes és hatvanas évek társadalmi és •politikai küzdelmein kíséri végig az olvasót. A prózairodalomban már két elbeszéléskötete és egy meséskönyve révén ismertté vált Vajkai Miklós újabb novelláskötetet jelentetett meg Lusta por címmel. Prózairodalmunk Benjáminjaként bemutatkozó királyhelmeci szerző, Hogya György, novelláskötetének címe Metszéspont. Aki a Próbaút című antológiában már felfigyelt a szerző eredetiségére az bizonyára ezt a kötetet is kézbe fogja venni. A költészetet kedvelők a kővetkező kötetek közül válogathatnak: Az idősebb költőgeneráció két tagja most ismét jelentkezett egy-egy kötettel: Török Elemér Forgó évszakok című kötetéből a szülőföld, az édesanya és a család iránti szeretet árad az olvasó felé. Veres János Életút című kötetének a háromnegyed része válogatás, a maradék részben pedig új verseivel örvendezteti meg az olvasót. A kötet a Csehszlovákiai Magyar írók sorozatban jelent meg. Fambauer Gábor (A magány illemtana) és Hizsnyai Zoltán (Tolatás) a legfiatalabb költönemzedék két tehetséges képviselője. Mindketten újabb kötettel jelentkeztek művészetük fejlődését bizonyítandó. A gyermekek részére is készült olvasnivaló. Ozsvald Árpád A kis postás című izgalmas, érdekfeszítő könyve nagyobb gyerekeknek íródott. A könyv sikerét bizonyítja, hogy már harmadik kiadásban jelenik meg. Szőke József, akinek mesemondó tehetségét A síró hóember című könyvecskéből már megismerhették a kis olvasók, most egy újabb mesemondó könyvvel jelentkezett A napraforgóvá változott lány címmel. Aki szereti Gál Sándor írásait, annak figyelmébe ajánljuk az Ahol élünk című kötetet, amely a Csehszlovákiai magyar írók sorozatban jelent meg. A könyv riportokat, irodalmi szociográfiát tartalmaz. A történelmet kedvelő olvasóink számára is van ajánlatunk: Püspöki Nagy Péter: Piacok és vásárok Magyarországon (1000— 1301) melyben a neves történész a vásártartás kezdeteinek első rendszeres történetét tárja az érdeklődök elé. Reméljük, hogy sok irodalomkedvelőnek szerez majd örömet a felsorolt könyvek valamelyike. s lesznek iskolák, könyvtárak és alapszervezetek, amelyek meghívnak maguk közé egy-egy írót vagy költőt egy kis beszélgetésre. RÉDU GITTA 7
