A Hét 1989/2 (34. évfolyam, 27-52. szám)
1989-10-20 / 43. szám
Alig foglaltam helyet, a pincér már az asztalom mellett állt. Rostélyost kértem. Észrevétlenül telt meg a vendéglő. A már ismerős pincéren kívül először egy, majd még egy lány perdült ki a lengőajtó mögül. Néhány perc alatt elfogyott minden szabad szék. Még jó, hogy kétszemélyes asztalt választottam. Nem ült hozzám senki, a szemben levő széket azonban elkérték valamelyik asztalhoz. Nem is tudták, milyen jót tettek velem. Jobb szeretek egyedül. Talán ezért is maradtam agglegény. Hat éve lehet, hogy szakítottam utolsó barátnőmmel, s talán a lehetőségemmel is. Amikor az okot kérdezte, nem tudtam megindokolni. Azt mégsem mondhattam, hogy nem bírok idegen emberrel élni, nem tűröm a jelenlétét. Ki értette volna meg? Azt hiszem, én magam sem. Minden gazembernek elmondott, miután meggyőződött végleges vereségéről. Míg rászántam magam, hogy felálljak és becsukjam magam mögött az ajtót, hisztérikusan fenyegetőzött: — Drágán megfizetsz te ezért! Azóta sem láttam. Hozzák végre a rostélyost. Felemeltem a korsómat és nagyot nyeltem a hűsítő italból. Jó étvágyat kívánt, mintha azt mondta volna, süt a nap, és már ment is tovább, s a fordulattól kicsit megemelkedett a szoknyája. Tudtam, ha egy picit feljebb libbenne, megláthatnám a térdhajlatában levő kis foltocskát, amelyről sosem tudtam eldönteni, nyúlra vagy kutyára hasonlit-e jobban. Nem ismert meg, hütött le a csalódás, igaz, hogy bajuszt és szakállt viselek, de mégis. Sértve éreztem magam. Lestem, mikor jön újból az asztalom felé és latolgattam, szóljak-e vagy sem. — Még hozzá sem fogott a vacsorájához, talán nem a rendelését kapta? — kérdezte, kíváncsian vizsgálgatva arcomat. — Köszönöm, ezt választottam; és lassan rakosgattam az evőeszközöket, meg a szalvétát simitgattam. Most kellene szólnom! — Mióta dolgozik itt, ha nem vagyok indiszkrét? — böktem ki végül, a helyemen feszengve. — Alig két hete — nézett rám csodálkozva, s magyarázólag hozzátette —- a Borozóból jöttem át. Volt már ott? — Igen, illetve nem, nem hiszem. Néhány éve jártam erre, de csak átutazóban — ezt már csak az újra libbenő szoknyájának mondtam, ahogy a szomszéd asztal felé fordult üdvözölni az újonnan érkező vendégeket. Fizetnem kéne és elmenni innen. De mi lesz, ha megint ő jön ki ? Még egy barátnőmnek sem adtam pénzt. Hülye érzés fogott el. Persze, ez itt most más helyzet, csillapítottam le magam. Újra elment mellettem. Most sem mertem szólni, magamban mérgelődtem. Mégsem ülhetek itt a végtelenségig, egyszer fizetnem kell! Mi lenne, ha fizetés nélkül távoznék, ötlött fel bennem, de hirtelen elszégyelltem magam. Ilyesmi nem fér össze a modorommal, amire mindig kényes vagyok. — Fizetek! — kiáltottam talán túl hangosan, ahogy épp elhaladt mellettem. — Egy pillanat, csak leteszem a tálcát — mondta meg sem fordulva, és eltűnt a lengőajtó mögött. Ha kijön, a szemébe nézek, határoztam el magamban. Sosem volt ilyen kutya érzésem. Itt áll fölöttem ez a nö, látszik rajta, hogy nagyon ügyel arra, amit csinál, pontos, kimért, kedves, ahogy a szakma elvárja tőle, s én a vendég, mint egy ítéletet, várom a számlát. Szemét szendén lesütve számol. Nézem az arcát, milyen nyugodt, a bőre egészen kisimult. Két gyors húzást végez a papíron, befejezte a számolást. Már mosolyog és egy számomra idegen mozdulattal leteszi elém a számlát. Rápillantok a cetlire és a végösszeget fölkerekítem. Pár fillérrel csupán. CSICSAY KÁROLY nHíséjtdHhaupsxete/c Nem, nem énekeseket kísérő hangszerekről van szó, hanem olyanokról, melyek engem kísérnek — szinte születésem óta. Ezeknek a hangját hallom. Méghozzá nem akkor, amikor éppen kedvem tartja, hanem amikor a hangszerek megszólaltatói akarják. Azaz a szomszédaim, akik között mindig akadtak zenészek. Falusi szülői házunk kertje a cigánysorral volt szomszédos. Gyermekéveimben tehát a cigányzene hallgatása jelentette számomra a „kötelező", de azért általában kellemes muzsikát. Középiskolás koromban három évig a bratislavai Orsolya utcai internátusbán, a konzervatórium szomszédságában laktam. A jövendő zenészek pedig szüntelenül gyakoroltak, s ez (kivált, ha tanultunk) ugyancsak zavart bennünket. Az érettségi előtti félévben egy osztálytársammal ott is hagytuk a kollégiumot, s albérleti szobába költöztünk. Ám még aznap este kiderült, hogy alattunk egy jövendő hegedűs lakik. Az érettségire tehát az ö hangszerének cincogását hallgatva készültünk. Az egy szál hegedű trillázása talán nem is lett volna oly zavaró, ha nem párosult volna a felettünk lakó csipész szüntelen kalapálásával. Első önálló lakásomnak nagyon megörültem. Csupán az szomoritott el, hogy fiatal szomszédom utolsó éves hallgatója volt a konzervatóriumnak: tangóharmonikán játszott. A vékony falak miatt úgy tűnt. mintha a mi lakásunkban húzná. Szerencsére az iskola elvégzése után elment tanítani, s egyre ritkábban vette kezébe hangszerét. Amikor új lakásba költöztünk, azt hittem, sosem kell többé kötelezően zenét hallgatnom. Szomszédom fia azonban elhatározta, megtanul gitározni. Természetesen a harsány villanygitár érdekelte. Nem ért el valami egetrengetö színvonalat, de azért szívesen játszott. Azaz most már nem hallom többé. Ugyanis egy hete elköltöztek. Új szomszédomat még csak egyszer láttam. De azt már tudom, mi a foglalkozása. Zenész. A változatosság kedvéért vadászkürtön játszik. Vajon, mire számíthatok még? FÜLÖP IMRE í&enztnol A 2 PLASZTIKUS GÉPJÁRMŰ-KENŐANYAG A Benzinol n.v. a hazai motorosok, a közlekedési szervezetek és autójavító műhelyek számára új, univerzális, plasztikus A 2 jelzésű kenőanyagot hozott forgalomba, amelyet a bratislavai Slovnaft n.v. fejlesztett ki és gyárt. PM-A 2 Univerzális gépjármű-kenőzsír, a gördülő csapágyak, a gépjárműbe beépített súrlódó felületek, közlekedési gépek és berendezések, mezőgazdasági s egyéb motorok kenésére használatos. —25 °C- tól +120 °C-ig. PM-A 2 Komplex agyagtartalmú kenőzsír, anyaga kissé lágy, nagyon jó vízálló, oxidáció- és korróziómentes. Olyan keveréket tartalmaz, amely javítja a tapadókészséget és ezt nagy nyomáson is biztosítja. PM-A 2 kenőzsírt kipróbálta és használatra jóváhagyta a Mladá Boleslav-i AZNP n.v., a Libereci UAZ, a Vysoké Myto-i Karosa, a Brandys nad Labem-i BSS, a prágai AVIA és a JAWA. Kitűnően helyettesíti a gépjárművekben eddig alkalmazott NH 2, V2, AK2, A00 jelzésű kenőanyagokat. PM-A 2 elegyíthető az AK2-EP, AKG2, AKM2 plasztikus kenőzsírokkal is. A PM-A 2 minőségi paraméterei a PND 25-404-88 szerint: — Konzisztenciafok NLGI 2 — Penetráció 25 °C mellett, 10—1 mm 270^310 — Cseppfolyósodás °C-ban 200 — Minimális terhelés N-ben, CKS 2060/2158 Kereskedelmi-műszaki szolgáltatások 23
