A Hét 1989/2 (34. évfolyam, 27-52. szám)
1989-10-20 / 43. szám
A Tumizni nevű késdobáló játékot fiúk szokták játszani, tetszés szerinti számban. Mielőtt a játékot megkezdenék, megállapodnak abban, hogy „hány iskolát fognak kijárni". Utána abban is megegyeznek, hogy az iskolák befejezése után fognak-e „rikizni". A játékot általában a legidősebb gyerek vagy pedig a játékhoz szükséges zsebkés tulajdonosa kezdi. Egy-egy iskola a következő dobásokból áll: 1. „Tenyeres" (vagy ritkábban „elejes") — A játékos feladata a jobb tenyérre helyezett kinyitott kést a levegőbe feldobni oly módon, hogy egyet perdüljön, s visszaesve a hegyével belefúródjon a földbe. 2. ,,Hátas" — A játékos a kést jobb keze fejére helyezi, a mutatóujj A szám rajzolása el is maradhat. Ebben az esetben a rikizést végző játékos a vesztes háta mögött ujjaival mutatja a kitalálandó számot, s az előbbi mondóka következő változatával adja fel a kérdést: Riki-riki, rajrom, Tumi-tumi, rajrom, Ujjat mutatni Tudsz ? A fülhúzkodás helyett néha kisebbfajta pofonveregetéssel is találkozunk. (Tallós — TomdSikovol A játék egy másik változatának Cölöpös riki a neve. Ennek befejező részében a gyerekek körülbelül kétujjnyi mélységre elkaparják a zsebkést, s a vesztes játékosnak orrával kell onnan kitúrnia, és szájával kiemelnie. (Diószeg — Sládkovióovo) A játék, talán mondanom sem kell, a szereplők számára veszéllyel járhat. Ha gyermekeink néha-néha sort kerítenek rá, ne mulasszuk el figyelmeztetni őket, hogy legyenek óvatosak. és a középső ujj közti vájatba. A dobást az első dobásfajtához hasonlóan végzi el. 3. „Öklös" — A játékos a fölfelé fordított ökölbe zárt kézre, a kisujjtól a hüvelykujjig létrejött mélyedésbe helyezi a kést. Ennél a dobásnál a kéz gyors átfordítása adja meg a dobáshoz szükséges lendületet. 4. „Vellás" — A gyűrűs- és középső ujjat a tenyér felé húzzák, és a hüvelykujjal lezárják. A játékos feladata a mutató- és kisujjra helyezett kést a kéz gyors átfordításával hegygyei a földbe vágni. 5. „Leütés" — A többi dobáshoz hasonlóan ezt is általában ülve vagy guggolva végzik. A nyelénél fogva függőleges helyzetben tartott kést a játékos egymás után háromszor a földbe vágja. nél ugyanúgy, azonban az első iskola dobásmódjával ellentétben a késnek meg kell fordulnia a levegőben. A játék befejező része a „rikizés". A versenyben utolsó helyre került játékost a győztes félrehívja. A második helyezésű játékos ezalatt a zsebkéssel vagy fadarabkával egy számot (1-től 20-ig) rajzol a földre. A leírt szám ezrest, illetve ezreseket jelent. Tehát: 1 = 1 000, 2 = 2 000, 3 = 3 000 stb. A vesztes játékosnak ki kell találnia, hogy hány „ezres" van leírva. Amíg erre rá nem jön, addig a győztes húzgálja a fülét, közben egyedül vagy a többiekkel együtt a következő mondókát ismételgeti: 6. „Peckes" — A játékos állva végzi a feladatot. A kést hegyénél megfogva egyszer a földbe vágja. Az első iskola kijárása után következik a második, harmadik stb. iskola. Aki az utolsó iskolát is kijárta, a megegyezés szerint öt vagy tíz peckest dob. Aki a dobást elrontja, annak mindig meg kell várnia, míg újra rákerül a sor. Amennyiben a játékos idejében észreveszi, hogy a feldobot? kés nem fog hegyével beállni a földbe, a levegőben elkaphatja, s a dobást azonnal megismételheti. Ismeretes a játéknak még az ún. „fordított iskolája" is, amikor a kés hegye az előző iskolához viszonyítva ellentétes irányban van: a tenyeresnél, a hátasnál, az öklösnél és a vellásnál balra; a leütésnél a kést nyelénél fogva vágják a földbe, a peckesGAGYOR JÓZSEF Fotó: Gyökeres György Riki-riki, rajrom. Szamár fúlit rázom, Hány ezer?
