A Hét 1989/2 (34. évfolyam, 27-52. szám)
1989-07-07 / 28. szám
TUDOMÁNY TECHNIKA A hazai szénhidrogén-kutatás hetvenöt éve 1910 őszén Ján Medien egbelli lakos (ma Gbely) a szüleitől örökölt mocsaras földön, az egyik vízelvezető csatorna ásása közben megfigyelte, hogy az eldobott gyufa a nedves földön nemhogy elaludna, hanem nagy lánggal tovább ég. A környékbeliek már azelőtt is gyakran találkoztak hasonló jelenséggel, de általában az ördög incselkedését vélték benne felfedezni és Így nagy ívben elkerülték. Medien viszont kapva kapott a lehetőségen és a föld alól előszivárgó gáz felfogására egyszerű tárolót képezett ki. Ezután a közelben házat épített és a tárolóban felgyülemlett gázt egy téglából falazott vezeték segítségével ebbe bevezette. Az ingyen energiaforrást nemcsak főzésre használta, hanem a ház összes helyiségét ezzel fűtötte, sőt vasat is kovácsolt. Így folyt ez 1913-ig, amikor is egyszer a kandallóban olyan menynyiségű gáz.gyülemlett fel, hogy a levegővel robbanóelegyet képezve bekövetkezett az explózió. A balesetnek, mely a házon kívül a közeli vasúti töltést is veszélyeztette, gyorsan híre ment. Nemsokára szakemberek érkeztek a helyszínre Böckh Hugó bányafötanácsos vezetésével, akinek a nevéhez ekkor már sikeres erdélyi földgázkutatás fűződött. Nemsokára a Morva folyó mellett is megindult a munka és az eredmény fölülmúlt minden várakozást. Már az első fúrással 114 méter mélységben földgázra és 164 méterben pedig kőolajra bukkantak. A furatot kúttá képezték ki és 1914. január 10-én meg is indult a termelés napi 15 tonnás teljesítménnyel, így ettől a naptól számítjuk a hazai szénhidrogén-termelés (és -kutatás) történetét. A kutatások megkezdéséhez egyébként jeles tudománytörténeti esemény is kapcsolódik. A szénhidrogén-csapdaként szolgáló boltozatok kimérésére itt alkalmazták először Eötvös Loránd később világhírűvé vált torziós ingáját. Ez egyben azt is jelenti, hogy ez volt az ilyen jellegű munkák során ma már elengedhetetlenül szükséges geofizikai kutatások világpremierje. Az I. világháború kitörése ezen a területen is meggyorsította a további kutatásokat, különösen azután, hogy a háborús események következtében az Osztrák—Magyar Monarchia 1915-ben elvesztette nagyjelentőségű galíciai olajmezőit. A Morva folyó környéke így fokozatosan felértékelődött és ebben az évben a termelés már túllépte a 4 300 tonnát. A Csehszlovák Köztársaság megalakulása után ezen a területen kisebb-nagyobb zökkenőkkel sikerült pótolni az elmenekült szakembergárdát és az általuk elvitt dokumentációt. A régi mezőkön lassan újra felfutott a termelés, 1919-ben már elérte a 7 ezer tonnát. A továbbiakban a kutatásban és a termelésben az állami kézben lévő vállalatokon kívül magántársaságok is részt vettek. 1936-ban az állami vállalatok évi kőolajtermelése elérte a 11 700, a részvénytársaságoké pedig a 6 800 tonnát. A II. világháború idején mind a Cseh-Morva Protektorátus, mind pedig a Szlovák Állam területén német vállalatok kapták meg a kutatás és termelés jogát. A felszabadulás után az épségben maradt és a németektől zsákmányolt berendezések segítségével nemsokára újra megindult a termelés. A népgazdaság számára különlegesen fontos nyersanyagra való tekintettel az ipari miniszter már 1946 márciusában országos hatáskörű nemzeti vállalattá egyesítette az összes addig működő kutató és termelő vállalatot, illetve a kapcsolódó háttéripar üzemeit. Annak ellenére, hogy a rákövetkező két év során többször is kísérlet történt a nemzeti vállalat részben külföldi tulajdonú részvénytársasággá való átszervezésére, végül is ezek a kísérletek kudarcot vallottak. Az 1948-as februári események végleg megerősítették a Csehszlovák Olajipari Vállalat (CNZ) helyzetét, mely az egységesen irányított munka következtében kiterjesztette a kutatást a Morva folyó egész völgyére. A kőolajtermelés 1948-ra 31 ezer tonnára nőtt és felfutott az egyre nagyobb jelentőségű földgáz termelése is. Később a kutatás kiterjedt hazánk egyéb körzeteire is. Az alábbiakban vázlatosan tekintsük át a kutatás alatt álló, illetve termelt szénhidrogén-mezöket. 1/ A Cseh-Masszívum délkeleti előtere Ez a mintegy tízezer négyzetkilométernyi terület Znojmótól Ostraváig húzódik. Földtani értelemben a Kárpáti-előmélyedés és a Flisöv nyugati része tartozik ide. A kedvező földtani viszonyok ellenére a negyvenes és ötvenes évek során folytatott szórványos próbálkozások sikertelenül végződtek. Ennek következtében a rendszeres kutatás viszonylag későn, csak a hatvanas évek második felében kezdődött meg. Ezt a munkát már 1968-ban siker koronázta, mikor is Kroméríztől délre megtalálták az első, iparilag hasznosítható mezőt. A lelőhely földtani érdekessége, hogy a kőolaj és a felette elhelyezkedő földgáz nem a vastag üledékes kőzetösszletben halmozódott fel, hanem az aljzatot alkotó gránittörések és erózió által felaprított legfelső zónájában. Ennek vastagsága aká/ a több száz métert is elérheti, így a repedésekben nagy mennyiségű szénhidrogén tárolódhat. Az azóta eltelt két évtized során még két földgázlelöhelyen indult meg a termelés. 23 további körzetben a kutatás folyik, illetve előkészületben van, így napjainkban már ez a terület rendelkezik hazánkban a legnagyobb perspektivikus szénhidrogén-készletekkel. 2/ A Bécsi-medence Földrajzilag lényegében a Morva-folyó völgyének felel meg. Mint láthattuk, ez a legrégebben kitermelt szénhidrogén-mező és napjainkban is innen származik a hazai termelés túlnyomó része. A fúrási technika fejlődése az utóbbi évtized során lehetővé tette a medencét kitöltő üledékes összlet aljzatát képező kőzetek rendszeres kutatását. Az 5—8 km mélységben kezdődő aljzatot elsősorban az Alpokban a felszínen is tanulmányozható, karbonátos kőzetekből felépülő takaros szerkezetek alkotják, melyek karsztos eredetű üregrendszerei ideális szénhidrogén-tárolók. Az eddig megvalósult néhány, nagymélységű fúrás és az ennél jóval előbbre tartó ausztriai kutatások eredményei alapján az igy tárolt kőolaj mennyiségét több tíz millió tonnára, a földgázt pedig több tíz milliárd m3-re becsülik. 3/ Kelet-szlovákiaimedence Földrajzi értelemben a Kassai-katlant és a Kelet-szlovákiai-alföldet foglalja magába. A 35 éve folyó kutatás során kijelölt 40 lehetséges szénhidrogén-tároló szerkezetből ez idáig 25 felkutatására került sor. Közülük 7 lelőhelyen sikerült gazdaságosan kitermelhető földgáz-felhalmozódást megállapítani, melyek közül négyből már meg is indult a termelés. 4/ Kárpáti-ftisöv Ez az üledékes kőzetekből felépülő több kilométer vastag, tektonikailag erősen igénybe vett képződmény széles gallérként szegélyezi az idősebb Belső-Kárpátokat. Keleti szakaszán Miková mellett már a század első felében is termeltek néhány kisebb előfordulást, de ma már nyilvánvaló, hogy komolyabb lelőhelyekre csak nagyobb mélységekben számíthatunk. A nagymélységü fúrási kapacitás napjainkban sajnos messze elmarad az igényektől, igy a kutatás még csak a kezdeti fázisban tart és komolyabb eredményei még nem ismeretesek. A munka elsősorban az árvái és a kelet-szlovákiai szakaszon folyik, de mint említettük a Flisöv nyugati részét az 1. pontban tárgyalt kutatóprogram keretében vizsgálják. 5/ A Dunamenti-medence A Kisalföldi-medence északi, hazánk területére eső része földrajzi értelemben a Dunamenti-sikságnak, illetve dombságnak felel meg. A negyvenes és hatvanas évek között folytatott nagyszabású kutatás a medence északi, viszonylag sekély részmedencéit érintette. Összesen 108 mélyfúrás készült, melyek közül a legmélyebb 3,5 km-ig hatolt le. Sajnos, a különböző területeken folytatott kutatások rendre sikertelenek voltak, mindössze Nagyszombattól (Trnava) délre sikerült néhány említésre méltó földgázlelöhelyet felfedezni, melyek közül végül is csak a Bucany melletti volt gazdaságosan kitermelhető. Viszonylag jelentős földgázfelhalmozódást észleltek Szeredtől (Sered) nyugatra is, de ennek a kitermelése egyelőre várat magára. A kutatások során felfedezett COrtelepek a közeljövőben szintén hasznosításra kerülnek. A medence nagy részét a Bratislava, Deáki (Diakovce), Gúta (Kolárovo) és Komárom (Komámo) között elhelyezkedő ún. Központi-süliyedék alkotja. Ezen a részen a szénhidrogén-csapdaként szóba jött földtani szerkezetek a néhány évtizeddel ezelőtti műszaki lehetőségek szempontjából elérhetetlen mélységben helyezkednek el, így ezen a területen nem folyt ilyen irányú kutatás. Annál élénkebb viszont a régebben melléktermékként kezelt kutatása és termelése. Bár a Kisalföldi-medence déli, magyarországi részén néhány évvel ezelőtt megindult és napjainkban is nagy erőkkel folyik a nagymélységü szénhidrogén-kutatás, a szlovákiai részen ez még várat magára, mivel a rendelkezésre álló kapacitásokat egyelőre más területekre összpontosítják. Mindezekből kitűnik, hogy bár a hazai szénhidrogén-szükséglet túlnyomó részét behozatalból fedezzük, itthon is erőfeszítések történnek a lehetséges nyersanyagkincs feltárására és kiaknázására. Az eddigi eredmények alapján ez a munka változó sikerrel folyik. A nyolcvanas évek elején a 90 ezer tonnás évi kőolajtermelés mintegy 40 ezer tonnával maradt el a tervezettől, épp úgy, mint a földgáztermelés, mely 350 millió m3-es teljesítménye alig haladta meg a tervbe vett mennyiség harmadát. Ennek következtében a kutatással és termeléssel foglalkozó. szervezetek jelentős átszervezésen mentek keresztül és megindult a sokáig elhanyagolt műszaki fejlesztés is. Az intézkedések következtében a termelés jelentős felfutása várható. A közeljövőben például megkezdődik a Bécsi-medencében fekvő Závod lelőhely termelése, melynek 4—4,5 km mélyen fekvő produktív rétegeiből már a jövő év folyamán 1 milliárd m3 földgáz kitermelését tervezik. Ezenkívül a kutatás is tovább folytatódik, hiszen a jelenleg rendelkezésre álló lelőhelyek messze nem képesek biztosítani az ezredfordulóra kitűzött cél megvalósítását, mely évi 330 ezer tonna kőolaj és 2 milliárd m3 földgáz kitermelését irányozza elő. TUBA LAJOS 16
