A Hét 1989/2 (34. évfolyam, 27-52. szám)
1989-10-13 / 42. szám
Alsósztregován (Dolná Strehová). melynek határát és völgyét az Ipoly felé siető Sztregova-patak (ma Tiszovnyik-pataknak nevezik) hasítja ketté, hosszabban kell időznie a tájainkon barangoló turistának. Mindezt a Madách szelleme iránti tisztelet indokolja elsősorban, de különben is akad itt látnivaló bőven: műemlék, emlékhely, elbűvölő táj és természet egyaránt. Bár egyesek azt állítják, hogy Sztregova. melynek a századforduló táján 340 szlovák, 95 magyar és 8 német lakosa volt, kopár és rideg vidéken fekszik, s „akárcsak Neptun őfelsége vagy valamely helytartója tartaná ott rezidenciáját, annyira bőviben van az esőnek, a környék nem csekély bosszúságára", mégis akad, akinek ez a tájék is tetszik. A falu szülöttének, Madách Imrének is tetszett természetesen Sztregova és környéke. Egyik barátjának írta a vidékről és hajlékukról az alábbiakat: „El van rejtve ez a természettől is, mint a világ kíváncsi szemétől, eltakarva, de áthaladva a csekély gátot, egy virágzóbb hon is fejtik a szem előtt. Elevenebb itt minden, mint a külvilágon. Virító rét, melynek csermelyes közepén egy néhány falu emelkedik. Az ezernyi madár énekétől visszhangzó erdő kellemesebb. — Lakunk egy dombon vagyon, körülvéve egy ángol ízlésű, majdnem igenis nagy körű kerttől, mely hegyen s völgy ölén fekvén, erdőt, rétet, szőlőt, aklot és tavat is foglal magában, de egy része most igen elhanyagolt. E vad csendes magány tehát, mely másnak nem tudom, de nekem kimondhatatlan bájt foglal magában, hazám, kedves lakóhelyem .. És máris eljutottunk világhírű drámaköltönk otthonába, ahol a nagy mű született. Oda, ahová tisztelettel és kegyelettel szabad csak közeledni. Meg persze büszkeséggel ahogyan egykor Krúdy is tette. A szögrőlvégről szintén nógrádi prózaíró így vallott a helyről a Madách-legenda című írásában: „A magyar csodák közt a Nógrád megyei ház olyan csoda, ahová levett kalappal, nemzeti sorsunkon való meleg áhítattal, örökös hittel gondolhatunk. Költeményt Írtak itt, amely költemény örök büszkesége a magyarnak." A költeménynek. Az ember tragédiájá-nak szerzője a mai rokokó-klasszicista stílusú, barokk-tornyos kastélyban született, az újabb kutatások szerint 1823. január 20-án. (Lásd: Radó György: Madách Imre életrajzi krónikája. Salgótarján, 1987). Tehát egy nappal korábban, mint azt eddig tudtuk. A téves dátum — amint a kutató írja — Bérczy Károly révén került az irodalmi köztudatba. Bérczy ugyanis a keresztlevél keltezését tévesztette össze a születés napjával. Madách Imrét 1823. január 21-én keresztelték Alsósztregován, a római katolikus templomban. A keresztelő Hliniczky Gáspár plébános volt. Tévedésekkel egyébként más Madáchcsal kapcsolatos publikációban is találkozhatunk bőven. A magyar irodalmi hagyományok szlovákiai lexikona például azt közli, hogy Madách a régi kastélyban született Sztregován, amely ma már nem áll. Ennek az újabb életműfeldolgozások ellentmondanak. És nem igaz az sem, hogy Madách sírboltja fölé 1934-ben került a monumentális emlékmű. Ehhez egyébként még visszatérünk majd. Néhány évet leszámítva Madách csaknem egész életét Sztregován töltötte. A biográfiai adatok s a jelentősebb események közül itt csak néhány sztregovai vonatkozásút sorolunk fel, a teljességre való törekvés nélkül. Az 1820-as és 1830-as évek fordulóján Sztregován készült Madách mint magántanuló a gimnáziumi osztályok vizsgáira. Csak vizsgázni járt ugyanis .a váci piaristákhoz. Közben megtanult németül, franciául, latinul és görögül. 1837-ben a kastélyban szerkesztette fivéreivel a Literatúrai Kevercs című kéziratos családi lapot. 1844 decemberében innen szállították át holmiját a csesztvei kúriába, hogy közelebb legyen hivatalához, s anyjától külön fedél alatt élhessen Fráter Erzsivel. 1849. október 29-én a Nógrád megyei felkelők Madách sztregovai birtokán, az Újvilág pusztai csöszházban fegyvereket rejtettek el. Másnap ott állt a költő testvére, Madách Pál halálos ágyánál Sztregován. A testvér futárszolgálat teljesítése közben kapott tüdöbajt, s ez okozta halálát. 1853 szeptemberében, házasságuk első kudarcai után Madách feleségével, gyermekeivel és az egész háztartással visszaköltö-Kubinyi Lajos: Madách Imre A sztregovai régi Madách-kastély A régi Madách-kripta zött Sztregovára. Ennek közvetlen oka azonban az osztályegyezség volt, melynek értelmében Madách Imre az itteni birtokot kapta meg. Édesanyja ekkor az öreg kastélyba vonult vissza, hogy ne legyen az amúgyis zaklatott sorsú házaspár útjában. 1854 farsangján Fráter Erzsébet a sztregovai újlakból indult Maskó Miklóssal — férje nélkül — a végzetes losonci bálba. A feleség visszatérése után Madách a közeli Bíkóc-pusztára vonult Szontagh Pállal és Veres Gyulával, majd hazatértük után bejelentette a válást. 1855-ben Madách átalakította az új kastélyt, pontosabban annak egy részét. A biliárdszoba melletti folyosóból hálófülkét esi-n áltatott magának, s itt lett a lakosztálya. 1859 januárjában a sztregovai „oroszlánbarlang"-ban megírta A civilizátor című színmüvét; 1859. II. 17-én megkezdte Az ember tragédiája írását, s egy jó év múlva, 1860. III. 26-án ugyanitt be is fejezte. Egy hónap se télik el, április 9-én a Mózes drámát kezdi. 1861-ben restaurálta, illetve átfestette a római katolikus templom Mária mennybemenetele című oltárképét. Ugyanezen év augusztus 12-én pedig hozzáfogott a Csák végnapjai-nak írásához. Egy esztendő múlva, 1862. Vili. 8-án A- rany Jánost fogadta a sztregovai kastélyban. Csesztvéről Balassagyarmaton át jöttek ide, s az út négy óráig tartott. Másnap Szliácsra indult volna Arany a fürdőbe, de „a kovács leissza magát, a lovakat nem vasalhatja, s így az utazást el kell halasztani". Arany gyanítja, hogy Madách „csellel késlelteti indulásukat". Végül augusztus 10-én hajnali négykor indultak Zólyomon át a fürdőbe. 1863-ban Ipolyi Arnold járt Sztregován. Aztán egyre rosszabbodik a költő egészségi állapota. A híres sebész. Kovács Sebestyén Endre, aki Pestről érkezik 1864. október 1 -jén, már nem tud segíteni. Október 4-én Madách közli végrendeletét s 5-én éjjel kettőkor „vizkórságban" meghal. Hogy a költő nem élt teljesen visszavonultan, amint az a köztudatba került, talán a fentiek is bizonyítják. Egyébként szőkébb társaságához tartozott, s gyakori vendége volt Sztregován Szontagh Pál, Veres Gyula, Henriczy Ágost, a falu evangélikus és Díváid Koméi, a község katolikus lelkésze. A kastély egyik toronyfülkéjében helyezték el hajdan a család levéltárát, melyre a költő is igen büszke volt. Hisz értékes okiratokra bukkantak itt a kutatók, a történészek is, például Toldy Ferenc, Ipolyi Arnold vagy Nagy Iván. Madách ősei közt számos író. neves jogász, kitűnő katona akadt még, akikről itt feltétlen szólnunk kell. Alsósztregova története különben is összeforrott a Madáchokéval, akik Nógrád vármegye legrégibb „törzsökös" családjai közé tartoztak. A család ősei már II. Endre korában a „birtokos nemes urak sorában" álltak. A XV. században pedig már Sztregovát is birtokolták, történetesen Madách Ferenc, aki az itteni várkastélyt lakta. Madách László már Nógrád főispánja volt. A család kapcsolatba és rokonságba került a Rimayakkal, a helység jónevű evangélikus családjával. Rimay János hatására áttértek ők is az evangélikus hitre. A várkastély 1552-ben Madách Péteré volt. A törökök ekkor földig lerombolták, Madách Pétert pedig foglyul ejtették. Csak 1585-ben szabadult, amikor aztán gyalogsági kapitány lett. Az ő fia volt Madách Gáspár (1590—1647) költő és műfordító, Madách Imre hetedizigleni dédapja. Amint 10
