A Hét 1989/2 (34. évfolyam, 27-52. szám)
1989-10-13 / 42. szám
A nők Madagaszkár szigetén bizony nem cipekednek annyit, mint mi. Az ö karjukat nem húzza a bevásárlószatyor. A terhet fejükön hordják, mint a képen látható, még akkor is, ha élő s izeg-mozog és gágog. A jokohamai Fumio Nive éveken át készült gyermekkori álma megvalósítására — hogy léggömbbel átrepüljön a Csendes óceán felett. A 8 ezer kilométeres utat 17 méter átmérőjű léggömbjének mindössze 1,8 méter átmérőjű gondolájában tette meg s 300 órás repülés után épségben megérkezett Amerika nyugati partjára. Életének 38. évében teljesedett be gyermekkori vágya-Helmut Gross felügyelő a vezetője a neumünsteri közlekedési rendőrség újonnan alakított csoportjának, amely videokamerák segítségével kíséri a sebességkorlátozást túllépő autósokat, különösen az iskolák és óvodák közelében. A szabálysértők a büntetés mellett kötelesek részt venni az oktató jellegű video-bemutatókon, amelyeknek ők maguk a „főszereplői". n_ i V HALLOTTUK n I OLVASTUK Ll U LÁTTUK KÖNYV Pelle János: Casanova A könyv alcíme (a 18. század egy kalandor szemével) már sejteni engedi: nem a főhős pikáns kalandjairól lesz szó elsősorban — nem csak azokról, de minthogy azok Casanova személyétől elvonatkoztathatatlanok, sajátos megvilágítást kapnak a kiadványban. Casanovát mindenki ismerni véli, legroszszabb esetben hallott róla egyet-mást; számos film és könyv készült már róla, jobbrosszabb színben tüntetve fel a híres-hírhedt kalandort. És akadnak férfiak is, akik szívesen hencegnek Casanova-mivoltukkal — ám Pelle János könyvének elolvasása után nem biztos, hogy továbbra is szívesen hasonlítják majd magukat e legendás alakhoz. Pelle János Casanova föművét, a csehországi Duxban (ma: Duchcov) írott Emlékiratokat vizsgálva rajzolja meg a kort, amelyben Casanova végigkalandorkodta Európát. Tehette bátran: a Fény százada a kalandorok kora is volt egyben, a politikai, gazdasági viszonyok kedveztek e nagystílű „vállalkozónak". Casanova élete cseppet sem volt unalmas: „Volt jogász és teológus, abbé és katona, diplomata és színházigazgató, vállalkozóként lottósorsjátékot szervezett és kelmefestő üzemet alapított. Volt zenész, de orvosi praxist is folytatott. íróként a legkülönbözőbb műfajokban alkotott: nevezetes Emlékiratain kívül szerzője volt számos történeti, politikai, közgazdasági, sőt orvostudományi műnek, továbbá fordított és operalibrettókat is írt. Minthogy azonban a felsorolt foglalkozások egyike sem biztosította megélhetését, hivatásos szerencsejátékosként, szélhámosként és titkosügynökként később pedig a velencei inkvizíció besúgójaként kereste kenyerét." — írja róla a szerző. Pelle János kiváló hátteret nyújt a kalandokhoz: pontos korrajzot kapunk, magyarázatot történelmi, politikai, gazdasági állapotokra, művészetekre, tudományokra, életmódokra, erkölcsökre vonatkozóan. A szerelmi kalandok, amelyek az Emlékiratokban is fontos helyet kapnak, itt sincsenek háttérbe szorítva. Csak néhány fejezetcím: „Bellino, avagy a szerelem színháza"; „A király kerítője"; „Gáláns apácák"; „Az anti-Don Juan" ... Ez utóbbiból kiderül, hogy a kalandor a mai értelemben véve sohasem volt szerelmes. S hogy olcsó szerelmeinek nagy részét megvásárolta ... A pikáns részleteket olvassák el Pelle János Casanova könyvéből, amelyet bibliográfia és egy táblázat (Casanova élete évszámokban); valamint képanyag egészít ki. A könyv kapható könyvesboltjainkban. Haraszti Mária Helyőrség az isten háta mögött Rásó Gábor örvezetö élete története, regénye a könyv. A fiú sorkatona, 21 esztendős, egy határöralakulatnál teljesít szolgálatot, valahol a magyar—jugoszláv határ mentén. A regény nem sokkal a második világégés után játszódik. Végh Antal ezúttal új, kevésbé ismert oldaláról mutatkozik be a Népszava Kiadónál megjelent kötetével. A fiú barátja, a szabad szájú Szabados amolyan modem Svejk, az ötvenes évek „mindent túlélni akaró" jellegzetes figurája. Rásó Gábor álmodozó típus, a menyasszonyát, az ö gimnazista, gyönyörű Elviráját szívből szereti, ám a lány iránti rajongása nem gátolja abban, hogy más, alkalmi ismeretségekbe bonyolódjon, hogy például egy 40 esztendős csinos, jó kiállású óvónőhöz járjon. Nem hiányoznak az emberséges, no meg a „bakafaló" hivatásos katonák sem a történetből. A szereplők nagyszerű jellemábrázolása külön elemzést érdemelne. Szabados örvezetö mindennapjaikról érdekfeszítő, „életszagú" regényt szeretne írni, s ehhez szeretné — társszerzőnek — megnyerni Rásó Gábort is. A könyvet átjárja az ötvenes évek vészterhes hangulata, légköre. A civilben tanitóskodó főhős filozófikus alkat. „Nincs nehezebben végrehajtható parancs — mondja egy ízben, a kötet derekán a politikai tisztjének —, mint benne lenni a hatalomban, és mégis megmaradni embernek." Rásó Gábor kedveli politikai tiszt felettesét, s olykor ha csak kettesben vannak, emberi módon (!) beszélgetnek egymással. A fiatal néptanító kuláknak kikiáltott szüleire gondolva, elvállal egy megbízatást: a felettese viseltes dolgai iránt kell kémkednie. A haza kéri, állítja a megbízója, az elhárító tiszt, de hát — vívódik a főhős —, kérhet ilyet bárkitől is a haza? Rá szabad egyáltalán bírni valakit is ilyen embertelen cselekedetre? Hol a határ, mi a mérték? Rásó Gábor eladdig sziklaszilárd hite meginog. S kételkedni kezd a szavak igazában. Korkép a regény: „nemes ügyek", a hamis „ellenségkép" ébren tartása érdekében ártatlan embereket is lelkifurdalás nélkül. Megdöbben az ember, de fel is sóhajt: de jó, hogy tovatűnt már az a világ ... Zolczer László Ceng Pu: Virág a bűn tengerén A kínai Ceng Pu a századelő Írója volt. A most megjelent regényét egy irodalmi lap közölte folytatásokban, majd a szerző 1927-ben átdolgozta, de sohasem fejezte be. A könyv így is csaknem harminc iv terjedelmű. A kínai prózairodalomról — lényegében — ugyanaz mondható el, mint általában az ázsiai nemzetek irodalmáról: az európai olvasó csupán vázlatosan ismerheti. Ez viszont nem túlságosan nagy baj, mert akárcsak az ázsiai társadalmak, az ázsiai irodalom sem mindig tart lépést a nagyvilág élvonalával. Akik viszont lépést tartanak, azoknál vitathatatlanul kitetszik az európai hatás. (így pl. a XX. századi japán prózánál.) Ceng Pu regénye legfeljebb terjedelmében „nagyregény". A kínai prózaírás hagyományai visszhangzanak itt lépten-nyomon, a szereplők többnyire még típusfiguráknak sem mondhatók: csak nevük van, kisebb vagy még kisebb szerepük a dagályos regényanyagban. Mondanom sem kell, hogy az író többnyire közismert élőkről szóló pletykákat vett alapul. így aztán az adott korban — a századforduló Kínájában —, amikor még a szájhagyományok révén éltek a mendemondák, nyilván az olvasók nagyszerűen mulattak azon, amin a mai olvasó alighanem elunja magát. A regény olvasásakor olyan korba látogatunk el, olyan társadalmi közegbe, ahol szinte megállt az idő, és talán a társadalom hajszálgyökereiben sem csörgedezik semminemű változás. Tehetős és tehetetlenkedö,jóindulatú és álnok tudósok, ingyenélök, bürokraták, selyemfiúk és kurtizánok lépnek elénk a történelem ama pillanatában, amikor a kínai császárságban szinte még semmi sem történik, ám az eljövendő történelmi változás immár nem csak lehetőségként kísért az akkori jelenidöben. Vajkai Miklós KIÁLLÍTÁS Amerikai film A kitűnő esztétára. Báron Györgyre hivatkozom, ha vele együtt azt vallom: amennyiben a film álom, akkor mindenekelőtt Hollywoodban lett azzá. Ezt az aranyigazságot fényesen igazolta az Amerikai film című kiállítás is, amely idén szeptemberben, több mint három héten át a látogatók ezreit vonzotta a Bratislavai Művelődési és Pihenöpark M-pavilonjába. E vándorkiállítás európai premierje egyébként öt esztendővel ezelőtt volt Budapesten, majd Athén, Belgrád, Bukarest, Berlin és Prága után érkezett el Szlovákia fővárosába, hogy látogatóinak legalább vázlatos áttekintést nyújtson mindarról, ami az amerikai kinematográfia hőskorától: 1880-tól a film aranykorának számító harmincas-negyvenes éveken át, egészen napjainkig történt. Nos, hogy a koraőszi esőben és szélben érdemes volt-e belépőért sorakozni, időt szakítani e kiállításra, arra — azt hiszem — csakis igennel válaszolhatok. Igennel, hiszen a mai értelemben vett mozimítoszt éppen az amerikai film teremtette meg; mint ahogy az sem titok, hogy a húszas és harmincas évek európai mozija csupán a tengerentúli minta halvány utánzata. Hollywoodban kristályosodtak ki a nagy mozimüfajok: a burleszk, a kosztümös kalandfilm, a szerelmi história, elsősorban azonban a western. Hasonlóképpen tények sorával bizonyítható alapigazság, hogy ha valaki az európai filmiparban erőt és tehetséget mutatott, elöbb-utóbb Hollywoodban találta magát. így történhetett, hogy a modem értelemben vett hollywoodi mozit lényegében európai, azaz német, olasz, svéd és más származású művészek, üzletemberek hozták létre. Utalt az Amerikai film című kiállítás anyaga arra is, hogy a filmművészet Mekkáját a hatvanas években valóban erős viharok tépázták meg, ám a hetvenes évek elején, a Coppola, Lucas. Spielberg, Scorsese és a többiek alkotta új hullám nemzedéke az amerikai kinematográfia újbóli fellendülését eredményezte. Sokat csodált exponátuma volt e kiállításnak a varázslatos hírű Oscardij, nomeg azok a kosztümök, amelyeket például Marilyn Monroe, Judy Garland, Barbara Streisand, Chariton Heston és mások öltöttek magukra a filmkamerák előtt. Ugyancsak közönségcsalogató érdekességnek számított, hogy aki befizetett a kiállításra. az a megnézendők megtekintése után ingyen kapott mozijegyet a belvárosi Hviezda és Dukla mozikban vetített hat amerikai film valamelyikére. A John Hughes, Lawrence Kasén, Ramon Menendez és mások által rendezett mozidarabokban pedig Meryl Streep, Elizabeth Taylor, Fred Astair, Frank Sinatra, Kevin, KHne, Clark Gable, Liza Minelli, James Stewart, Edward Olmos és több más hollywoodi sztár játszotta a főbb szerepeket. Miklósi Péter 9
