A Hét 1989/2 (34. évfolyam, 27-52. szám)
1989-10-13 / 42. szám
Két műfaj vonzásában Platzner Tibor a közelmúltban töltötte be ötvenedik életévét. Neve sokak számára ismerősen cseng ugyan, ám róla, magáról a művészről, úgy érzem keveset tudunk. Mondhatnám tán úgy is, hogy nagyon keveset vagyunk hajlandók tudni, hogy a szcenográfián túli, ám legalább olyannyira jelentős festői megnyilatkozásaiból csak a minimálisát, vagy még annál is kevesebbet vagyunk hajlandók befogadni. S ez az ö esetében nem megy. Úgy látszik egyszerűbb azt mondanunk, hogy különc, hogy túlságosan elvont, hogy érthetetlen. S hogy benne van a hiba! A közeljövőben éppen negyedszázadához érkező szcenográfusi tevékenysége teljesen összeforrt a Magyar Területi Színház tevékenységével, történelmével. Elsősorban innét nevének ismerős csengése. Ami viszont festői megnyilatkozásait illeti: az ötvenes művésznek volt eddig öt önálló kiállítása. Kettő szűkebb pátriájában, Komáromban, kettő a szlovák fővárosban, plusz egy magánkiállitás egy tanár ismerősnél — és kész. Ha hozzávesszük is ehhez a számban az előzőnél nem sokkal több közös tárlatot is, ahol szerepelt, akkor is hiányérzete támad az embernek; úgy érzi, csak Dél-Szlovákiát illetően is hiányzik jónéhány város, képzőművészeti intézmény neve erről a listáról, melyekben minden bizonnyal az övénél érdemtelenebb alkotói hitvallások is nagyközönség elé kerültek már. S még az sem lehet kifogás, hogy Platzner Tibor a megszokottal ellentétben bizonyos fokig inkább vonakodik kiállításainak megvalósításától. Most, hogy életének fél évszázados jubileuma kapcsán a Komáromi Duna Menti Múzeum megrendezte ha-Gondolatok Platzner Tibor jubileumi kiállítása kapcsán todik (és harmadik komáromi) önálló kiállítását, neve is, festői munkássága is jobban a középpontba került egy rövid időre, tágabb teret kapott a sajtóban, s általa a közvéleményben. S bár az ember már állandóan Bérház A 70 005 számú s/epp együtt él napjaink kampányszerűségével, most mégis abban bízik, azt kívánja, hogy bár a Platzner Tibor képzőművészeti ténykedésére való fokozottabb odafigyelés szintén kampányszerűen indult ugyan a jubileum kapcsán, tán mégsem a kampányszerüség törvényeinek megfelelően fejeződik majd be a jubileum elmúltával. Mert az eddigi platzneri életmű is, Platzner Tibor sajátos, a szokványostól meglehetősen eltérő, egyedi alkotó világa is megérdemli a folytonos, állandó odafigyelést, számontartást, s tegyük nyugodtan hozzá; számonkérést is. Ez utóbbi mondat első fele már egyértelműen utal arra, hogy Platzner Tibor olyan képzőművész, aki eleve a nehezebben járható utat választva a jóval kevesebbek által méltányolt, elvont festészeti módoknak és formáknak lett tolmácsolója. Alkotásai a szokásosnál sokkal intenzívebb, elmélyültebb figyelmet igényelnek, mint amire felszínességünkből adódóan hajlandóak lennénk. A szőgyéni születésű, s közel négy évtizede Komáromban élő alkotó pályája a Nyitrai Pedagógiai Fakultáson indult, ahol a képzőművészeti szakon Ludovít Jelenák volt a mestere. Rövid pedagógusi ténykedés után lett a Magyar Területi Színház díszlettervezője, s a díszlet- és kosztümtervezés teszi ki ma is alkotó munkájának egyik részét. S bár ö maga a díszlettervezést kompromiszszumokkal túlságosan is telített műfajnak tartja, jónéhány munkáját a mintegy másfélszázból sikerként könyvelheti el ebben a műfajban is. Festői ténykedése pedig nagyjából három elkülönülő szakaszra, stílusra osztható. Az első a festészetnek és a szobrászatnak egy sajátos, háromdimenziós elegye, a realizmus és a groteszk jegyeit is magán viseli a második viszont egy teljesen elvont, nagy, komor színfoltokra épülő stilus, s a harmadik a jelképekkel dolgozó kifejezésmód, újra a realitás jegyeivel. Ám mindhárom ciklusának közös sajátossága, hogy a látottakból csak a lényeg érdekli mindig, az azt körülvevő sallang viszont egyáltalán nem foglalkoztatja. Ezzel magyarázhatók a képein látható nagy fehér felületek, melyekből szinte jelképszerüen emelkednek ki a figyelmének és közlendőjének középpontjában álló motívumok. Azt tartja, hogy az alkotásban mindig a fő hanguláti elemnek kell rezonálnia, a többi nem érdekes, és elhanyagolható. Ha a tengert festi meg, csupán a hatalmas víztömeg és a szinte felmérhetetlen mélység foglalkoztatja. A Vág-parton vergődő, halálra ítélt hajóroncs sorsából, úgy érzi, mindennél többet mond el a hatalmas, kormánylapát szerű rozsdafolt, s az enyészetből is feketén kiemelkedő hajósorszám. Hosszú vajúdás előzi meg Platzner Tibor egy-egy alkotásának világrajöttét. S ha sikeresnek is érzi művét,- akkor is csak kevesekkel osztja meg a sikeres munka feletti jogos örömét, s csak azokkal, kik túl tudják tenni magukat a mindennapos felszínességen. A meg nem értéstől fél, s ezért tűnik úgy, mintha elzárkózna. Holott a siker, mások elismerése, az ő művészi ténykedésének is egyik éltető ösztönző eleme. Munkásságát, a komáromi kiállításon látott munkáit, festményeit, színpadterveit és groteszk hangvételű kollázsait ezúton is ajánlom minden arra illetékes intézmény figyelmébe. NÉMETH GYULA Reprodukciók: a szerző Úgy látszik, Anthony Quinn mégsem csak a festészetnek hódol. A hetvennégy éves világhírű színész tavaly forgatta, eredeti helyszíneken a Stradivari című filmet, amely nemrég került az olasz közönség elé. Anthony Quinn részt vett a cannes-i fesztiválon is, ahol bemutatták az 1962-ben vele forgatott Lawrence Arábiában teljes változatát. (A filmet mindeddig „rövidített" verzióban vetítették.) A hírek szerint Anthony Quinn lesz a főszereplője a Musa Dagh című filmnek is, Isabelle Adjani oldalán. A képen viszont a feleségével látható a cannes-i fesztiválon. Bob Kennedy, az edinburgi halfeldolgozó-ipar marketing-igazgatója elhatározta, hogy megállítja a McDonald's és hasonló cégek hamburgersütő-áradatát — méghozzá „régi jó" angol stílusú éttermek láncával, ahol hatfélékből készült gyorsételeket kínálnak olcsó áron, gyors kiszolgálással. És az elmaradhatatlan angol sült burgonyával. 8
