A Hét 1989/2 (34. évfolyam, 27-52. szám)

1989-10-13 / 42. szám

Két műfaj vonzásában Platzner Tibor a közelmúltban töltötte be ötvenedik életévét. Neve sokak számára is­merősen cseng ugyan, ám róla, magáról a művészről, úgy érzem keveset tudunk. Mondhatnám tán úgy is, hogy nagyon keve­set vagyunk hajlandók tudni, hogy a szce­­nográfián túli, ám legalább olyannyira jelen­tős festői megnyilatkozásaiból csak a mini­málisát, vagy még annál is kevesebbet va­gyunk hajlandók befogadni. S ez az ö eseté­ben nem megy. Úgy látszik egyszerűbb azt mondanunk, hogy különc, hogy túlságosan elvont, hogy érthetetlen. S hogy benne van a hiba! A közeljövőben éppen negyedszázadához érkező szcenográfusi tevékenysége teljesen összeforrt a Magyar Területi Színház tevé­kenységével, történelmével. Elsősorban innét nevének ismerős csengése. Ami viszont fes­tői megnyilatkozásait illeti: az ötvenes mű­vésznek volt eddig öt önálló kiállítása. Kettő szűkebb pátriájában, Komáromban, kettő a szlovák fővárosban, plusz egy magánkiállitás egy tanár ismerősnél — és kész. Ha hozzá­vesszük is ehhez a számban az előzőnél nem sokkal több közös tárlatot is, ahol szerepelt, akkor is hiányérzete támad az embernek; úgy érzi, csak Dél-Szlovákiát illetően is hi­ányzik jónéhány város, képzőművészeti in­tézmény neve erről a listáról, melyekben minden bizonnyal az övénél érdemtelenebb alkotói hitvallások is nagyközönség elé kerül­tek már. S még az sem lehet kifogás, hogy Platzner Tibor a megszokottal ellentétben bizonyos fokig inkább vonakodik kiállítása­inak megvalósításától. Most, hogy életének fél évszázados jubileuma kapcsán a Komá­romi Duna Menti Múzeum megrendezte ha-Gondolatok Platzner Tibor jubileumi kiállítása kapcsán todik (és harmadik komáromi) önálló kiállítá­sát, neve is, festői munkássága is jobban a középpontba került egy rövid időre, tágabb teret kapott a sajtóban, s általa a közvéle­ményben. S bár az ember már állandóan Bérház A 70 005 számú s/epp együtt él napjaink kampányszerűségével, most mégis abban bízik, azt kívánja, hogy bár a Platzner Tibor képzőművészeti tényke­désére való fokozottabb odafigyelés szintén kampányszerűen indult ugyan a jubileum kapcsán, tán mégsem a kampányszerüség törvényeinek megfelelően fejeződik majd be a jubileum elmúltával. Mert az eddigi platz­­neri életmű is, Platzner Tibor sajátos, a szokványostól meglehetősen eltérő, egyedi alkotó világa is megérdemli a folytonos, állandó odafigyelést, számontartást, s te­gyük nyugodtan hozzá; számonkérést is. Ez utóbbi mondat első fele már egyértel­műen utal arra, hogy Platzner Tibor olyan képzőművész, aki eleve a nehezebben járha­tó utat választva a jóval kevesebbek által méltányolt, elvont festészeti módoknak és formáknak lett tolmácsolója. Alkotásai a szo­kásosnál sokkal intenzívebb, elmélyültebb figyelmet igényelnek, mint amire felszínessé­günkből adódóan hajlandóak lennénk. A szőgyéni születésű, s közel négy évtize­de Komáromban élő alkotó pályája a Nyitrai Pedagógiai Fakultáson indult, ahol a képző­művészeti szakon Ludovít Jelenák volt a mestere. Rövid pedagógusi ténykedés után lett a Magyar Területi Színház díszletterve­zője, s a díszlet- és kosztümtervezés teszi ki ma is alkotó munkájának egyik részét. S bár ö maga a díszlettervezést kompromisz­­szumokkal túlságosan is telített műfajnak tartja, jónéhány munkáját a mintegy másfél­­százból sikerként könyvelheti el ebben a műfajban is. Festői ténykedése pedig nagy­jából három elkülönülő szakaszra, stílusra osztható. Az első a festészetnek és a szobrá­szatnak egy sajátos, háromdimenziós elegye, a realizmus és a groteszk jegyeit is magán viseli a második viszont egy teljesen elvont, nagy, komor színfoltokra épülő stilus, s a harmadik a jelképekkel dolgozó kifejezés­­mód, újra a realitás jegyeivel. Ám mindhá­rom ciklusának közös sajátossága, hogy a látottakból csak a lényeg érdekli mindig, az azt körülvevő sallang viszont egyáltalán nem foglalkoztatja. Ezzel magyarázhatók a képein látható nagy fehér felületek, melyekből szin­te jelképszerüen emelkednek ki a figyelmé­nek és közlendőjének középpontjában álló motívumok. Azt tartja, hogy az alkotásban mindig a fő hanguláti elemnek kell rezonál­­nia, a többi nem érdekes, és elhanyagolható. Ha a tengert festi meg, csupán a hatalmas víztömeg és a szinte felmérhetetlen mélység foglalkoztatja. A Vág-parton vergődő, halálra ítélt hajóroncs sorsából, úgy érzi, mindennél többet mond el a hatalmas, kormánylapát szerű rozsdafolt, s az enyészetből is feketén kiemelkedő hajósorszám. Hosszú vajúdás előzi meg Platzner Tibor egy-egy alkotásának világrajöttét. S ha sike­resnek is érzi művét,- akkor is csak kevesek­kel osztja meg a sikeres munka feletti jogos örömét, s csak azokkal, kik túl tudják tenni magukat a mindennapos felszínességen. A meg nem értéstől fél, s ezért tűnik úgy, mintha elzárkózna. Holott a siker, mások elismerése, az ő művészi ténykedésének is egyik éltető ösztönző eleme. Munkásságát, a komáromi kiállításon látott munkáit, festmé­nyeit, színpadterveit és groteszk hangvételű kollázsait ezúton is ajánlom minden arra illetékes intézmény figyelmébe. NÉMETH GYULA Reprodukciók: a szerző Úgy látszik, Anthony Quinn még­sem csak a festészetnek hódol. A hetvennégy éves világhírű színész tavaly forgatta, eredeti helyszíne­ken a Stradivari című filmet, amely nemrég került az olasz közönség elé. Anthony Quinn részt vett a cannes-i fesztiválon is, ahol bemu­tatták az 1962-ben vele forgatott Lawrence Arábiában teljes változa­tát. (A filmet mindeddig „rövidített" verzióban vetítették.) A hírek sze­rint Anthony Quinn lesz a főszerep­lője a Musa Dagh című filmnek is, Isabelle Adjani oldalán. A képen viszont a feleségével látható a can­­nes-i fesztiválon. Bob Kennedy, az edinburgi halfel­­dolgozó-ipar marketing-igazgatója elhatározta, hogy megállítja a McDonald's és hasonló cégek ham­­burgersütő-áradatát — méghozzá „régi jó" angol stílusú éttermek lán­cával, ahol hatfélékből készült gyorsételeket kínálnak olcsó áron, gyors kiszolgálással. És az elmarad­hatatlan angol sült burgonyával. 8

Next

/
Thumbnails
Contents