A Hét 1989/2 (34. évfolyam, 27-52. szám)

1989-10-13 / 42. szám

A természet űz velünk ismét játé­kot s kétfejű zebrát szül? Nem, csak a fotós volt nagyon ügyes .. . Ha nem bolondozták volna ki ma­gukat eléggé a nyáron, íme egy újabb ötlet a jövő nyárra. Már nem­csak vízisízni lehet, hanem vízita­­licskázni is. A felvétel Ausztriában készült, a vállalkozó szellemű fiata­lokat motorcsónak húzza. Hogy a szemeteskannáknak nem kell piszkosaknak és csúnyáknak lenniük, ékesen bizonyítja a hanno­veri Uta Henings, aki fáradhatatla­nul festi a lakhelye környékén levő kannákat és különféle szeméttartó dobozokat, ládákat. A tarka, vidám szemeteskannák egyszeriben szeb­bé varázsolják az utcaképet. KÖNYV Óhajtott szép kincsecském! (Szerelmes-levelesláda) A szerelmes levél intim műfaj. Csak két emberre tartozik, arra, aki írja és arra, aki kapja. A szerelmes leveleket őszintén írják. Így hát a legtöbb ilyen levél a lélekből kiszakadt vallomás. Rapszodikus, szinte parttalan áradása a felfokozott érzéseknek. Ha olvasgatja. ízlelgeti az ember ezeket a leveleket, kissé el is mosolyodik azon, hogy kemény hadfiak, céltudatos és ravasz politi­kusok, hidegvérű és rendíthetetlen uralkodók is mennyire ellágyulnak, ha tollat fogva ke­zükbe szerelmesüknek írnak. Úgy látszik, a szerelem minden más érzést legyőz és a marcona katonát doromboló kandúrrá szelí­díti. A könyvben fellelhető szerelmes leveleket Szathmáry Éva válogatta, rendszerezte. Ő készítette azokat a jegyzeteket is, amelyek dióhéjban számot adnak a levél Írójáról és címzettjéről. A gyűjtemény előszavát így kez­di : „Az a sok száz szerelmes levél, amely a válogatás során kezembe került — és még az a sok ezer, amely nyilvánvalóan számom­ra ismeretlenül, de valamikor is valahol meg­íródott —, bizonyítja: a szerelem kortól és időtől függetlenül létezett és létezik, mióta ember él a Földön." E könyv a XVI. század szerelmes leveleivel kezdi a sort. Thurzó Elek, Magyarország egyik legmódosabb főura, I. Ferdinánd hely­tartója, országbíró, körmöd kamaragróf, kincstárnok és tárnokmester írta Széchy Ta­más özvegyéhez, Ormosdi Székely Magdol­nához. kinek férje a mohácsi csatában ve­szett oda. Thurzó, aki szintén özvegy volt, feleségül vette Székely Magdolnát. A levelet Németújvárban 1528 szeptemberében kel­tezték. A szerelmes-levelesláda utolsó levele pe­dig a tragikusan elhunyt Váci Mihályé, aki feleségének. Juhász Máriának küldte Kubá­ból, ahol 1967-ben tanulmányúton járt. E két levél időpontja között sok-sok híres ma­gyar ember kerül szemünk elé. Például meg­találhatjuk Zrinyi Kata, Lorántffy Zsuzsanna, Bethlen Gábor, Zrinyi Ilona, Csokonai Vitéz Mihály, Katona József, Szendrey Júlia, Mun­kácsy Mihály, Kossuth Lajos, Ady Endre, József Attila, stb. szerelmes leveleit. A könyv a Móra Ferenc Ifjúsági Könyvki­adó gondozásában látott napvilágot, 1 500 példányt a Madách Kiadó is átvett.-Dénes-Rákos Sándor: SZÓLÍTÁSOK „én istenem itt belül / künn kit nem találtam / dolgomvégezetlenül / ne küldj a halálba // mily temérdek munka ... még / félbe'-szer­­be'minden / bevégeznem illenék / s úgy menni el innen // hogy mit kezdtem reggeli / baljós ragyogásban / abban véget esteiig / növekvő homályban // fékezd uram az időt / fogd vissza az estét / rendet raknék mielőtt / még rámsötétednék". A vers címe: Változat. Mottója Arany Já­nos Epilógusából való: ......hol, mit kezd­tem, abban véget..Maga a vers, a négy versszak, e tizenhat verssor minden külön magyarázat nélkül is bizonyítja, hogy kivéte­lesen szép verseskönyvet tett az asztalunkra ismét Rákos Sándor. Akár Arany János ma­gaslataihoz is méltó „Öszikéket". Mert Öszi­­kékröl van szó, nemcsak deklaráltan, való­ságban is. És számvetésről. Rákos Sándor az egyik legnagyobb kortárs magyar költő. Bizonyítékul álljon itt Örkény István tanúságtétele 1974-böl: „Nagy költészet ez, melyet általános ér­vénnyel „férfias"-nak szeretnék nevezni, bár tudom, hogy a mi líránkban ez a jelző csak nagyon keveseket illet... Kérdem magam­tól, kérdem barátaimtól, hogy létezhetsz te egy ilyen szituációban, melyre a »mellőzött­ség« a legenyhébb kifejezés? Magad vagy-e rossz árusa portékádnak, vagy süket-e az egész körülvevő világ?" Ez is, az is, válaszolhatjuk Örkénynek, im­már a léten túlra. Rákos nagy „baja", hogy sehová sem tartozik. Ráadásul egy olyan erős nemzedék tagja, amilyen csak ritkán volt líránkban. S ő sem a Juhász Fe­renc—Nagy László vonalhoz nem tartozik, sem a Pilinszky—Nemes Nagy Ágnesék vo­nalához. Hanem pontosan a kettő között van a helye. Ezért nagy költő, a szintézis költője, s ezért nem fogadta be, s nem propagálja egyik oldal sem. Sem a „népiesek", sem az „urbánusok". Bővebb magyarázatra, e szűkre szabott helyen, aligha van módunk. De gondolom, tételünk bizonyítására (mármint arra, hogy Rákos, „mellőzöttsége" dacára, vagy épp azért, nagy költő) ennyi is épp elegendő: az idézett vers, az Örkény-sorok s helyzetének megvilágítása korunk magyar költészetének bonyolult rendszerében. (cselényi) Nemzetközi dokumentumok az emberi jogokról és humanitárius kérdésekről Soha nagyobb aktualitása nem lehetne a jelzett kiadvány megjelentetésének, mint ép­pen ez évben, amikor kettős centenáriumát ünnepeljük a nagy francia forradalomnak, mely — a „kőtáblás törvény". Az Emberi és Polgári Jogok Nyilatkozata által — meghir­dette a demokratikus szabadságjogokat. Persze, közel sem a „Liberté. Égalité, Frater­­nité" jelszavával fémjelzett forradalom évfor­dulója ösztönözte a Csehszlovák Szocialista Párt Melantrich nevű kiadóját a 150 000-es példányszámú brosúra kiadására. Inkább tu­lajdonítható ez a bécsi utótalálkozó azon határozatának, amely az emberi jogokkal és humanitárius kapcsolatokkal foglalkozó oki­ratok széleskörű terjesztését szorgalmazta. E határozat csehszlovákiai realizálója, a Me­lantrich megbízója pedig az 1988. decem­ber 10-én, az emberi jogok napján alakult, Csehszlovák Nyilvánosság Emberi Jogi és Humanitárius Együttműködési Bizottságának nevezett szervezet. E bonyolult megnevezé­sű szerv tevékenysége szerteágazó: ellenőrzi a jogi normák betartását, fellép az esetleges jogsértések ellen, elősegíti a nagy nyilvános­ság jogi tudatának formálását. A Nemzetközi dokumentumok ... c. kiad­ványnak két, jól elkülöníthető része van. A füzetecske első felében az „emberi jogok nemzetközi alkotmányát" alkotó, történelmi fontosságú dokumentumok olvashatók: az 1789. évi Nyilatkozatra épülő ENSZ-doku­­mentum — Az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata (1948), két nemzetközi egyez­mény 1966-ból — a polgári és politikai jogokról, ill. a gazdasági, szociális és kulturá­lis jogokról, végül az ún. Opciós protokoll. A brosúra második része az 1975-ös hel­sinki konferencia, illetve az 1983-as madridi és 1986—89-es bécsi utótalálkozók záróok­mányainak idevágó fejezeteit közli. HALLOTTUK OLVASTUK LÁTTUK Az átépítéssel együttjáró demokratizálási folyamat nem képzelhető el az emberi jogok és humarfitárius kérdések állandó szem előtt tartása és mély ismerete nélkül. Fontos kö­rülmény tehát, hogy a Postai Hírlapszolgálat árusítóbódéiban megvásárolható brosúrából mindenki megtudhatja, melyek a minden embert születésénél fogva, fajra, nemre, nyelvre, származásra és nemzetiségre való tekintet nélkül egyaránt megillető, alapvető személyi jogok, mire van valamennyi nem­zetnek egyformán jogosultsága, milyen jog­rend szabályozza a világ népeinek békés együttélését és együttműködését. Fehér Péter HANGLEMEZ Jó vagy nálam, édes Első nagylemezével különös képet rajzolt magáról a fiatal FIX együttes, melyet nem is olyan rég az önálló Ring Kiadótól vásárolt meg a Magyar Hanglemezgyártó Vállalat. Előre jósolni nem lehet, így azt sem tudhat­juk, jó üzlet volt-e ez a „vásár". A FIX legényei ugyanis tehetségesnek mutatkoztak a tavalyi őszi Popexpressz gálán, amikor összefutottam velük, ez a lemeztermék vi­szont a sebes befutás ellenére kissé döcög. Nem, tisztelt olvasó, a hibát nem a lemezját­szóban kell keresnünk, hanem talán a csa­patban uralkodó nyegleségben, ami ezt a bizonyos szétszórtságot okozhatja. A zenén nem is lenne túl sok kifogásolnivaló, eléggé kiforrott kemény rock, a dalok szövegei vi­szont néhol még meg is mosolyogtatják az embert — annyira blődek! Mintha ezek a fickók éjjel-nappal csak a testi élvezetekből táplálkoznának, annyira könnyelmű a mon­dandójuk! Meg néhol átgondolatlan, követ­hetetlen is. A szerzők talán új utakat, új formákat keresnek? Lehetséges, mindenesetre nem csak a sötétben kellene tapogatózni. A jópo­­faság ugyanis nem ott kezdődik, ha dobáló­zunk a szavakkal, értelmetlenségeket halmo­zunk egymás hegyére-hátára. Mert Így na­gyon könnyen a nagyzási mániára gyanako­dom, meg arra, hogy a dalok itt másodren­dűéit, fontosabb az, ki hogyan öltözködik, s milyen láncokat aggat a nyakába. Csillog-vil­­log itt mindenki, biztosan ez vonzza a lányo­kat! De megjelenésben minek utánozni a Viki és a Flirt-öt, vagy a Kángurut, az ilyen szépfiúkból is megárthat a sok! Byemcsók Jancsi — aki különben kitűnő hangadottsá­gokkal rendelkezik — bandája ezt az „úri" megjelenést mondja magáénak, sajnos túl sok felszínességgel. A korong talán legelfogadhatóbb felvétele a „Vágyak szárnyain" című, mely tartalmá­ban ugyan követi a lemez fő gondolatát (a szerelmet vagy inkább szerelmeskedést), mégis kitűnő összhatást tapasztalni. Kár, hogy ez a néhány tehetséges legény is beállt az anyagiasságot mindennél előbbre helye­zők népes táborába, így igazi értékes felvéte­lek ezen a korongon nincsenek. Koller Sándor 9

Next

/
Thumbnails
Contents