A Hét 1989/2 (34. évfolyam, 27-52. szám)

1989-10-13 / 42. szám

REJTŐZKÖDŐ MÜLT (Rendhagyó ünnepi városnézés) Rozsnyó (Roznava) óvárosának harmo­nikusan illeszkedő épületei múltidéző barangolásra csábító teret s reá érkező utcácskákat alkotva kínálják látnivaló­ikat a közöttük naponta forgolódó hely­belieknek s az itt szép számmal meg­forduló idegeneknek egyaránt. A régi házak repedezett vakolaté fa­lai, sejtelmesen félhomályos, boltíves kapualjak meglepetéseket tartogató látványa gyakorta készteti megállásra, röpke vizsgálódásra az érdeklődőt. Egy-egy zizzenve lepottyanó tenyér­nyi vakolatdarab helyén, mintegy cisz­­szalapozva a történelem képzelt képes­könyvében, érdekfeszítő felfedezéseket tehetünk elmúlt századokba, persze a réteg vastagságának függvényében. E sajnos bárhol, városaink többségé­ben megfigyelhető „természetes folya­matnak" gyakran besegít az ember is és itt korántsem a tudatos tervszerű­séggel végzett műemléki falkutatásokra gondolok. Műemlékeink fokozatos át­lagromlásának spontán múltfeltáró jel­lege mellett éppen a történelmi város­részekben megszaporodott legkülön­bözőbb emberi beavatkozások járnak rejtett értékek „váratlan" előbukkaná­sával s olykor-olykor sajnálatos pusztu­lásával. Témába vágó legrissebb felfedezése­im példáiból válogatva, talán közös to­vábbgondolkodásra is serkentve invitá­lom a tisztelt Olvasót e furcsa, de talán tanulságos idegenforgalmi városnézés­re. Persze, csak elvétve adatik meg az igazán szerencsés (mert mitagadás szerencsére is nagy szükség van) „ama­tőr múltbúvár" számára a váratlan fel­fedezések olyan bőkezű sorozata, mint amilyennel az idei nemzetközi műem­lékvédelmi világnap táján Rozsnyón a történelmi főtéren végzett nagyszabású villamosvezeték-áthelyezés szolgált. Már a munkálatok kezdeti stádiumá­ban szerencsésen hatolt a véső a falba az ötszázéves épületegyüttes nyugati házsorának egyik kapualjában. Ha nem is falfestményt, de közlékeny fal rajzocs­kákat fedezhettem fel a szorgos kezek munkája nyomán. A bizony már né­­hányszáz éves gúnyrajzok nemcsak a városka lakóit egykoron túlkapásokra is ragadtató vallási türelmetlenség kor­szakáról tudósítanak, hanem sejtenünk engedik a 17. században még egymást--------H i miitoumunoiij ^C*«6í)k/' m t 'MSftTSfc' nem érintő (legalábbis ezen a helyen) szomszédos házak helyzetét, vagy eset­leg egy ma már ismeretlen utca létét. Amíg az említett eset inkább a város­történeti kuriózumok kategóriájába vol­na sorolható, vagy talán a történelmi városszerkezet komolyan vizsgáló kuta­tó érdeklődésére tarthatna számot, ha volna ilyen, addig egy másik kapualjban ugyancsak komoly erőfeszítések árán előkerült faragott kapuzat már akár a műemlékvédelem szakembereinek ér­deklődésére is méltó volna (1. kép). A beszédes lelet egy néhai lakóról, Czetneki Sabó Gergelyről tudósít, aki tehetős polgárként — Rozsnyóra sajnos egyáltalán nem jellemző módon — mű­vészi igényességgel megvalósított lát­vánnyal kedveskedett 17. századi láto­gatóinak. Az 1659-es évszámmal kel­tezett, gazdagon profilált reneszánsz ajtókeret ritka példánya a kőfaragó mesterségnek ezen a tájon. Szomorú sorsa négy házzal arrébb kísértetiesen megismétlődik, igaz ott csak egy késő barokk, talán már klasszicista portál esetében. Olykor csupán a múló idő, eső és téli fagy vallatják az ódon falakat. Alig né­hány lépésnyire néhai Sabó Gergely házától, mely egyébiránt Pákh Albert szülőháza is, egy reneszánsz polgárház festett-karcolt sarok- és homlokzatdí­szeit villantják a figyelmes szemlélődő felé. Igaz, csak rövid időre, éppen any­­nyira, hogy még a kamera megörökít­hesse és máris szakavatott kezek távo­­lítják el a kapunyílás boltívének zárókö­ve tanúsága szerint a 18. század első éveit idéző vakolatot. Továbbhaladva a tér északi oldalán található könyvtár patinás épületének „dúfartjában" már csak a kiterített klasszicista stílusban faragott kő ajtó­keret törött darabjait találjuk csonkán meredező sarokvasaikkal (2. kép). Átellenben a néhai Kolostor utca sar­kát alkotó reneszánsz épülettel, a tér jellegzetes tornyának lábainál megbú­vó, régi városainkban szinte páratlan boltsorfalán a várostörténet közelmúlt­jának lapjaiba kínál betekintést a hámló festékréteg (3. kép). Alóla századunk első felének kétnyelvű, rajzos reklámfel­irata kínálja a régen holt hentesmester minden bizonnyal pikáns készítményeit. Régi házak repedezett vakolatú falai, sejtelmesen félhomályos, boltíves ka­pualjak meglepetéseket tartogató lát­ványa gyakorta készteti megállásra, röpke vizsgálódásra az érdeklődőt... Kép és szöveg: TÖKÖLYGÁBOR 8

Next

/
Thumbnails
Contents