A Hét 1989/2 (34. évfolyam, 27-52. szám)
1989-10-13 / 42. szám
REJTŐZKÖDŐ MÜLT (Rendhagyó ünnepi városnézés) Rozsnyó (Roznava) óvárosának harmonikusan illeszkedő épületei múltidéző barangolásra csábító teret s reá érkező utcácskákat alkotva kínálják látnivalóikat a közöttük naponta forgolódó helybelieknek s az itt szép számmal megforduló idegeneknek egyaránt. A régi házak repedezett vakolaté falai, sejtelmesen félhomályos, boltíves kapualjak meglepetéseket tartogató látványa gyakorta készteti megállásra, röpke vizsgálódásra az érdeklődőt. Egy-egy zizzenve lepottyanó tenyérnyi vakolatdarab helyén, mintegy ciszszalapozva a történelem képzelt képeskönyvében, érdekfeszítő felfedezéseket tehetünk elmúlt századokba, persze a réteg vastagságának függvényében. E sajnos bárhol, városaink többségében megfigyelhető „természetes folyamatnak" gyakran besegít az ember is és itt korántsem a tudatos tervszerűséggel végzett műemléki falkutatásokra gondolok. Műemlékeink fokozatos átlagromlásának spontán múltfeltáró jellege mellett éppen a történelmi városrészekben megszaporodott legkülönbözőbb emberi beavatkozások járnak rejtett értékek „váratlan" előbukkanásával s olykor-olykor sajnálatos pusztulásával. Témába vágó legrissebb felfedezéseim példáiból válogatva, talán közös továbbgondolkodásra is serkentve invitálom a tisztelt Olvasót e furcsa, de talán tanulságos idegenforgalmi városnézésre. Persze, csak elvétve adatik meg az igazán szerencsés (mert mitagadás szerencsére is nagy szükség van) „amatőr múltbúvár" számára a váratlan felfedezések olyan bőkezű sorozata, mint amilyennel az idei nemzetközi műemlékvédelmi világnap táján Rozsnyón a történelmi főtéren végzett nagyszabású villamosvezeték-áthelyezés szolgált. Már a munkálatok kezdeti stádiumában szerencsésen hatolt a véső a falba az ötszázéves épületegyüttes nyugati házsorának egyik kapualjában. Ha nem is falfestményt, de közlékeny fal rajzocskákat fedezhettem fel a szorgos kezek munkája nyomán. A bizony már néhányszáz éves gúnyrajzok nemcsak a városka lakóit egykoron túlkapásokra is ragadtató vallási türelmetlenség korszakáról tudósítanak, hanem sejtenünk engedik a 17. században még egymást--------H i miitoumunoiij ^C*«6í)k/' m t 'MSftTSfc' nem érintő (legalábbis ezen a helyen) szomszédos házak helyzetét, vagy esetleg egy ma már ismeretlen utca létét. Amíg az említett eset inkább a várostörténeti kuriózumok kategóriájába volna sorolható, vagy talán a történelmi városszerkezet komolyan vizsgáló kutató érdeklődésére tarthatna számot, ha volna ilyen, addig egy másik kapualjban ugyancsak komoly erőfeszítések árán előkerült faragott kapuzat már akár a műemlékvédelem szakembereinek érdeklődésére is méltó volna (1. kép). A beszédes lelet egy néhai lakóról, Czetneki Sabó Gergelyről tudósít, aki tehetős polgárként — Rozsnyóra sajnos egyáltalán nem jellemző módon — művészi igényességgel megvalósított látvánnyal kedveskedett 17. századi látogatóinak. Az 1659-es évszámmal keltezett, gazdagon profilált reneszánsz ajtókeret ritka példánya a kőfaragó mesterségnek ezen a tájon. Szomorú sorsa négy házzal arrébb kísértetiesen megismétlődik, igaz ott csak egy késő barokk, talán már klasszicista portál esetében. Olykor csupán a múló idő, eső és téli fagy vallatják az ódon falakat. Alig néhány lépésnyire néhai Sabó Gergely házától, mely egyébiránt Pákh Albert szülőháza is, egy reneszánsz polgárház festett-karcolt sarok- és homlokzatdíszeit villantják a figyelmes szemlélődő felé. Igaz, csak rövid időre, éppen anynyira, hogy még a kamera megörökíthesse és máris szakavatott kezek távolítják el a kapunyílás boltívének záróköve tanúsága szerint a 18. század első éveit idéző vakolatot. Továbbhaladva a tér északi oldalán található könyvtár patinás épületének „dúfartjában" már csak a kiterített klasszicista stílusban faragott kő ajtókeret törött darabjait találjuk csonkán meredező sarokvasaikkal (2. kép). Átellenben a néhai Kolostor utca sarkát alkotó reneszánsz épülettel, a tér jellegzetes tornyának lábainál megbúvó, régi városainkban szinte páratlan boltsorfalán a várostörténet közelmúltjának lapjaiba kínál betekintést a hámló festékréteg (3. kép). Alóla századunk első felének kétnyelvű, rajzos reklámfelirata kínálja a régen holt hentesmester minden bizonnyal pikáns készítményeit. Régi házak repedezett vakolatú falai, sejtelmesen félhomályos, boltíves kapualjak meglepetéseket tartogató látványa gyakorta készteti megállásra, röpke vizsgálódásra az érdeklődőt... Kép és szöveg: TÖKÖLYGÁBOR 8
