A Hét 1989/2 (34. évfolyam, 27-52. szám)
1989-10-06 / 41. szám
BAUHAUS FOTOGRÁFIÁK Folytatás a 15. oldalról volt a Szlovák Pedagógiai Könyvtárnak. Ötük közül az ő munkásságában van legjelentősebb szerepe a szociofotónak. Az öt fotográfus persze sohasem volt egy külön csoportosulás. A két férfi, Moholy- Nagy és Pap közvetlen kapcsolatban volt már a Bauhaus-időszakban is. Bár a fotózás oktatása csak 1929-ben kezdődött az iskolában, ők ketten már a húszas évek elején, a Bauhaus korai időszakában is intenzíven foglalkoztak fotográfiával. MILAN ZEUNKA Nehéz döntés Mostanáig éveken keresztül csodálkoztunk, éveken keresztül törtük a fejünket azon. honnan tud rólunk annyi mindent a főnök. Éppen csak elhatároztuk, hogy névtelen levelet írunk a viselt dolgairól, s még csupán a gépírópapkt keresgéltük hozzá, amikor ö már jól tudta, mit forralunk. Éveken át azt hittük, hogy valamilyen lehallgatóberendezése van — de bizony tévedtünk. Janó Bajaja -hordja neki a legújabb híreket. És képzeljétek: éppen ebédidőben, hát ezért nem jött velünk ebédelni! Mindig arra hivatkozott, hogy neki diétáznia kell. Tegnap azonban — tegnap végre minden kiderült. Az egész olyasféle volt. mint derült égből a villámcsapás. A főnök szobájának ajtaja valamiért nem zárt rendesen (ó, azok a trehány asztalosok!), mi pedig éppen visszafelé jöttünk az ebédlőből, amikor megütötte a fülünket a főnök mérges hangja: — Csak szép sorjában, Bajaja. szép sorjában! Már hét év óta minduntalan figyelmeztetem, hogy az információt mindenekelőtt osztályozni kell: az első a nagyon sürgős, a második a sürgős, a harmadik is sürgős, mindazonáltal elhalasztható — maga azon-Pap Gyula: Tánc A kiállítást dr. Bajkay Éva, a Magyar Nemzeti Galéria munkatársa készítette elő. s az ö bevezető tanulmánya olvasható a kiállításhoz kiadott plakát-katalógusban is. Itt olvashatjuk, hogy bár gyakran vádolták a Bauhaust a túlzott személytelenséggel, ez a kiállítás is igazolja; valójában egy alkotó, baráti közösségről volt szó, melynek célja az ember nevelése és képességeinek fejlesztése volt. S hogy a fotográfusok munkái nemcsak a fény- és térviszonyokat, hanem az adott kor emberi viszonyait is rögzítik. ban mindig összekeveri! Tehát ki is mondta azt a helyettesemről? Dühbe gurultunk. Tehát így állunk? Beárulod a kedves kollégáidat, azonfelül ebédszünetben? No várj csak! Majd móresre tanítunk! Meg is tettük. Még aznap délután szupertitkos tanácskozást tartottunk a Szép Molnáméhoz címzett étteremben. Késő estig tárgyaltunk. Mindez sok pénzünkbe és fáradságunkba került. A kollektíva végül döntött. A határozat végrehajtásával engem bíztak meg. Először nem akartam vállalni. Tiltakoztam, ahogyan tőlem telt. Az erkölcsre, a lelkiismeretre hivatkoztam, végül mégis meggyőztek. — Mutasd meg neki, Pavol! — mondta bátran Pavlásek. a könyvelő, s keményen megszorította a jobbomat. — Hadd tudja meg ez a hitvány alak, hogy bennünket sem kőbölcsőben ringattak. Ha bármiféle problémád lesz — ránk mindig számíthatsz. Szíves örömest segítünk! — Tedd meg a kedvemért, Palkó! — súgta Helenka Malá, és sokatmondóan kacsintva a vállamra tette a kezét. Meg is teszem. Nehéz napok várnak Bajájára. Őt én fogom besúgni a nagy főnöknél! Ford: Gellért György JOGI TANÁCSOK „Késő bánat" jeligével olvasónk azt írja, hogy már négy éve él élettársi viszonyban egy elvált férfival, akinek négy nagykorú gyermeke van. Olvasónk a saját lakását feladta s most élettársával ennek kis szövetkezeti lakásában lakik. A pénzét a közösbe tette, saját külön megtakarított pénze nincs, mert ez mind élettársa nevére van elhelyezve. Azt kérdezi, hogy lesz-e neki valamire joga. ha élettársa meghal? Mi lesz a sok közösen vett értékkel, amiről hivatalos bizonyítéka nincs. — S mi lesz vele akkor, ha esetleg élettársát a betegségében évekig fogja ápolni, akkor sem lesz több joga? Mi lesz a közösen megtakarított pénzzel? Olvasónk szerint is a házasság volna az egyetlen megoldási mód, de erről — szerinte — már nem lehet szó. Az élettársi viszony olyan tényleges állapot, amelyet a törvények általában külön nem szabályoznak. Ezt bármikor bármelyik fél megszakíthatja anélkül, hogy ennek különösebb jogi következményei lennének. Az élettársak között nem keletkezik osztatlan (hányadnélküli) vagyonközösség, sem közös lakáshasználati jog, sem közös lakásszövetkezeti tagság s nincsenek egymással szemben olyan jogaik és kötelességeik, mint a házastársaknak — (hűség, segítség, eltartási kötelezettség, örökösödési jog. stb.) Csak bizonyos esetekben állapítanak meg egyes jogszabályok külön jogokat az élettárs számára, így pl. az öröklés és a lakáshasználat terén, de ezt is csak az általánosan érvényes — más személyekre is vonatkozó — keretekben. így a Polgári Törvénykönyv szerint abban az esetben, ha az örökhagyónak sem házastársa, sem leszármazottja nem maradt, a törvényes örökösök II. és III. csoportjában örökölnek azok a személyek, akik az örökhagyóval annak halálát közvetlenül megelőző egy évben közös háztartásban éltek és ez okból a közös háztartásról gondoskodtak, vagy az eltartásukkal az örökhagyóra voltak utalva. Ez azonban olyan általános rendelkezés. amely nemcsak az élettársi viszonyra (tehát férfi és nő együttélésére), hanem bárkire is vonatkozik (férfiakra, nőkre, rokonokra, idegen személyekre is), aki az egyévi együttlakás (közös háztartás) feltételeit teljesíti. A lakáshasználat terén abban az esetben, ha az elhunytnak nem volt házastársa (akivel közös lakáshasználati joga volt), ez a jog ismét azokra a személyekre szállt át, akik az elhunyt lakástulajdonossal a halálát közvetlenül megelőző egy évben közös háztartásban éltek és nincs saját lakásuk. Ezek közé tartozik az élettárs is. Ez a rendelkezés nem vonatkozik a szövetkezeti lakásra, mert — házastárs nem létében — a szövetkezeti tagság és az ezzel összefüggő lakáshasználati jog arra az örökösre száll, aki a hagyatéki eljárásban a szövetkezeti tagsági illetményt kapja (örökli), ez pedig 'mindig csak egy személy lehet (valamelyik örökös). A törvényes öröklés rendjét végrendelettel meg lehet változtatni, illetve bizonyos törvényes örökösöket a végrendeletben mellőzni lehet s őket az öröklésből kizárni. Ezt a szabad végrendelkezési jogot azonban a törvény a leszármazottak érdekében és javára korlátozza. A leszármazottaknak (tehát a gyermekeknek és az unokáknak, akik a törvényes örökösök I. csoportjába tartoznak) ún. köteles részre van igényük, ami azt jelenti, hogy nekik az örökhagyó végrendelete eseNÉMETH GYULA tében is — mégpedig a kiskorú leszármazottaknak a teljes törvényes örökrészüket, nagykorú leszármazottaknak pedig a törvényes örökrészük 3/4 részét kell megkapniok. Amennyiben az örökhagyó végrendelete ezt a jogukat sérti, ebben a részében érvénytelen. Minthogy az élettársak között nem keletkezik házassági vagyonközösség, mindegyikük saját maga szerez tulajdonjogot. Ha pedig közösen vesznek valamit (ingatlant, ingóságokat), akkor ezek a tárgyak hányados közös tulajdonukban vannak, ami azt jelenti, hogy mindegyiknek olyan tulajdoni részaránya van a közösen vett tárgyakban, mint ami az általa befektetett (ráfordított) összegnek megfelel. Ezt a tényt természetesen konkrét esetben bizonyítani kell (számlával, nyugtával. közös nyilatkozattal, tanúkkal, esetleg a ráfordított összeg eredetének igazolásával, pl. az illető fél tulajdonaként megjelölt betétkönyvből való kivétellel, stb.). Az élettársnak nincs özvegyi nyugdíjra sem igénye. Olvasónk tehát az élettárs elhalálozása esetén nem örököl utána semmit és a szövetkezeti tagsági illetmény és a lakáshasználati jog is a törvényes örökösök valamelyikére fog szállni, hogy ezek majd a hagyatéki eljárásban egymásközt megegyeznek. Ezzel olvasónk lakáshasználati joga is megszűnik és a szövetkezeti lakás tulajdonosának indítványára kötelezhetik őt, hogy a lakásból kiköltözzék. Kiköltöznie azonban majd csak akkor kell, ha neki a nemzeti bizottság jogerős határozatával megfelelő pótlakást (vagy pótelszállásolást) utal ki. Olvasónk kizárólagos tulajdonát képezi azonban mindaz, amit már az élettársi viszony keletkezése előtt szerzett és már magával hozott, valamint a személyes használatára és szükségletére szolgáló tárgyak, valamint az is, amit bizonyíthatólag csak saját maga vett (vagy örökölt, vagy ajándékba kapott). A közösen szerzett tárgyakat és a közösen megtakarított pénzt (betétkönyvet) illetően az volna a legcélszerűbb, ha élettársával ezeket — közös megállapodással — megosztaná s ezt a megállapodást írásba foglalnák. így elejét vehetnék az esetleges vitáknak és kétségnek, ami az élettársa elhalálozása esetén majd az örökösökkel (a gyermekeivel) keletkezhetnék, hogy mi képezi az elhunyt vagyonát és hagyatékát és mi képezte olvasónk saját tulajdonát. Az élettársa ápolásáért és gondozásáért olvasónknak nem jár semmiféle díj vagy jutalom. Olvasónkat az élettársa — házasságkötés nélkül is — anyagilag úgy biztosíthatná, hogy végrendeletet készítene, amelyben olvasónkat a hagyaték 1/4 részében örökösévé tenné. Ez a végrendelet érvényes volna, mert a 4 gyermekének, mint leszármazottaknak megmaradna a hagyaték 3/4 része, ami az ő köteles részüket képezi. Ebben az esetben olvasónk a hagyatéki eljárásban, mint végrendeleti örökös megegyezhet a (törvényes) örököstársakkal a hagyaték felosztásában s ennek során megkaphatná a szövetkezeti tagilletményt és így a szövetkezeti tagságot és az ezzel járó lakáshasználati jogot is. Dr. B. G. 19
