A Hét 1989/2 (34. évfolyam, 27-52. szám)
1989-10-06 / 41. szám
LnJ TUDOMÄIW TECHNIKA GUZY GYÖRGY, a kémiai tudomány kandidátusa a Kassai (Kosice) Safárik Egyetem Orvosi Karának Biokémiai Tanszékén tizenhat esztendeje oktatja az orvostanhallgatókat, és végez tudományos kutatómunkát. MITOKONDRIUMOK, MEMBRÁNOK, ENZIMEK — Egyetemi hallgatóból szinte egycsapásra oktató lettél. Bratislavai diákéveid után nem volt nehéz az átállás? — Nem mondhatnám. Hamar megbarátkoztam a kettős munkakörömmel. Kutatói tevékenységem kezdetén a tetraciklin (ide tartozik az oxymikoin is) — élő szervezetekre gyakorolt mellékhatásával foglalkoztunk. Kísérleteinket természetesen állatokon végeztük. Az elért eredményeink azt bizonyítják, hogy a tetraciklinnek antibakteriális, gyógyító szerepe mellett kedvezőtlen mellékhatása is van — főleg az öregedő szervezetekre. Munkánk célja ezeknek a káros mellékhatásoknak a feltérképezése, csökkentése, illetve kiküszöbölése volt. Törekvéseinket siker kísérte. Amikor az öregedő szervezetbe a tetraciklin kísérőiéként E vitamint is juttattunk, a káros mellékhatásokat minimálisra csökkentettük. Itt jegyzem meg, hogy hasonló ún. antioxidáns hatású lehet a C vitamin is. Tapasztalataink hasznosíthatók korunk egyik legelterjedtebb betegségének, a szívinfarktusnak a kezelésénél is. — Mondd el röviden, hogyan zajlottak le a kísérletek? —- Az állatoknál mesterségesen infarktust - idéztünk elő, majd figyeltük, hogy felépülésük kezdeti szakaszában milyen hatással voltak szivükre az antibiotikumok. Kísérleteink további részében azt is ellenőriztük, hogyan viselkedtek a kísérleti állatok akkor, ha E vagy C vitamint kaptak. — Az eddig elmondottakból egyértelműen kiderült, hogy megfigyeléseitek középpontjába a szív került. Hogyan folynak ezek a vizsgálatok? — Legelőször a vérben jelenlévő enzimek koncentrációját elemezzük, majd megvizsgáljuk a szív sejtjeiben található membránok állapotát. Az első vizsgálat az egyszerűbb, hiszen ez tulajdonképpen kémcsöves eljárás, a membránok megfigyelése azonban már egy kicsit bonyolultabb. — Elmondanád, miért? — Mivel az alapvető életfunkciók a sejtekben a membránokhoz kötődnek, vizsgálat céljából ezeket kell elkülönítenünk, izolálnunk. Egyszerűbben fogalmazva: a kémcsöves vizsgálatokhoz az élő állat vérét vesszük le, míg a membránok állapotának tanulmányozásához a kísérleti állatok egész szíve szükséges. És itt jutunk el a mitokondriumokhoz, amelyeket a szív sejtjeiből nyerünk. — Eddigi beszélgetésünk folyamán szép számban használtál nem mindennapi kifejezéseket, pl. mitokondrium. membrán... — Az igazat megvallva, gondoltam erre. Beszélgetésünket egy kis magyarázattal szeretném kiegészíteni, hiszen lehetnek olyan olvasók, akik még nem találkoztak ezekkel a fogalmakkal. A mitokondrium a sejtben található összetett membránszerkezet, amely energiát termel. A sejtekben elhelyezeti motorhoz hasonlíthatnánk. A membrán lipidekből álló réteg a sejtben, a mitokondriumok részét képezi, és elhatároló szerepe van Végül az enzim a szervezetben végbemenő reakciók katalizátora. — Köszönöm, de úgy vélem, hogy több olvasó ezek után is a szótár után nyúl majd. Térjünk azonban vissza a kutatásokhoz. Mi volt a te feladatod a kísérletek során? — Én a mitokondriumok légzését tanulmányoztam, és a vérben jelenlévő enzimek koncentrációját kísértem figyelemmel. — A kutatómunkát bizonyára nem egyedül végezted. Hány tagja van a csoportnak. és mivel foglalkozik jelenleg? — A kísérleteket egy nyolctagú kutatócsoport végzi. Már említettem, hogy egy ideig azt vizsgáltuk, milyen hatással vannak az antibiotikumok a szívre az infarktust követő időszakban. A közelmúltban bizonyos összefüggéseket fedeztünk fel az agyban keletkező hypoxia és az infarktus között. Egy másik munkacsoporttal közösen szeretnénk feltárni ezeknek az összefüggéseknek a hátterét. De mielőtt még rákérdeznél, elmondom, hogy a hypoxia az oxigénmennyiség elégtelensége a szövetekben. — Végezetül arra kérlek, foglald össze röviden mi a munkátok, kutatásaitok gyakorlati haszna? — Egyáltalán nem mindegy, hogy az infarktust követő időszakban a beteget milyen gyógyszerrel kezelik. A mi kutatásaink megkönnyítik a gyógyszerek kiválasztását, ez pedig a beteg szempontjából gyakran életmen-ÍO lehe1 BALAJTI ÁRPÁD A szerző felvétele AZ ÓCEÁNOK VÁNDORA THOR HEYERDAHL nevének hallatán az olvasó emlékezetében bizonyára felbukkan néhány ismert könyveim: Tutajjal a Csendes-óceánon. Aku-aku. A Ra-expedíciók. Ezek a lenyűgöző útleírások azokat a kalandokat mesélik el. amelyeket a világhírű norvég etnológus és tengerjáró társaival átélt a maguk fabrikálta lélekvesztökön óceáni utazásaik során. Ezek az expedíciók azonban csak háttérül szolgáltak ahhoz a tudományos tevékenységhez, amelyet Heyerdahl a polinéziai, illetve a mexikói kultúrák eredetének felkutatása terén kifejtett. Thor Heyerdahl már 1941- ben publikált egy elméletet, mely szerint a polinéz szigetvilág lakóinak ősei Dél- Amerikából, illetve Délkelet-Ázsiából két hullámban a tengeren átkelve érkeztek a szigetekre. A szakemberek elvetették ezt az elképzelést, mondván, hogy az i. e. élt amerikaiak és ázsiaiak nem tudtak olyan hajót építeni, amellyel ilyen nagy utat tehettek volna meg az óceánon. Erre Heyerdahl 1947-ben megszervezte a Kon- Tiki-expedíciót és öt társával balsafa-tutajon Peruból 101 nap alatt áthajózott Raroiába, a Tuamotu-szigetek egyikére. 4300 mérföldet tettek meg a Csendesóceánon. Húsz esztendővel később a régi egyiptomiak nyomán épített papiruszcsónakon Heyerdahl nekivágott az Atlantióceánnak és bebizonyította, hogy ez a jármű elvileg alkalmas volt még ilyen nagy tengeri utazás megtételére is. A laikusok körében nagy lelkesedést váltott ki Heyerdahl merész vállalkozása, a szakmai köröket azonban nem tudta maradéktalanul meggyőzni elképzelései helyességéről. Sokan egyenesen félremagyarázták őt, azt sugallva, hogy Heyerdahl nem egyebet állít, mint azt, hogy a közép-amerikai indián civilizációk az ókori egyiptomiak jóvoltából emelkedtek magas szintre. Heyerdahl azonban sohasem írt vagy mondott ilyesmit, csupán azt kívánta bebizonyítani, hogy az egyes világrészek között már az ókorban is lehetséges volt a kapcsolat. Hogy valóban volt-e, azt majd további kutatásoknak kell eldönteniök. Mindez azonban semmit sem von le Thor Heyerdahl érdemeiből, aki ezekben a napokban ünnepli 75. születésnapját. Az alábbiakban néhány szemelvényt közlünk írásaiból. Hadd kezdjem azzal, hogy legkevésbé épp azok a tengerészek ismerik az óceánokat, akik modern hajók fedélzetéről nézik tombolását, óceánjárók hajtócsavarjait indítják el. vagy óriási tankhajókat radarral vezetnek az egyik kikötőből a másikba. Ezek az emberek éppoly kevéssé ismerik az óceánt, mint az autóversenyzők az útszéli virágokat, amelyek mellett elrobognak. A vikingek ismerték az óceánt, mert vizébe mártották evezőiket, s mert olyan kis nyitott bárkákat építettek, amelyek, mint a tengeri madarak, akadálytalanul táncoltak a hullámvölgyeken és hegyeken. De az a közvetlen tapasztalat, hogy miképpen viselkedik az óceán egy olyan kis csónakkal szemben, amely engedelmeskedik az elemeknek, ahelyett hogy szembeszállna velük már régesrég feledésbe merült tanulság, amelyet sem az egyetemeken, sem a tengerészeti főiskolákon többé nem oktatnak. Én nem vagyok hivatásos tengerész. A Norvég Tudományos Akadémia etnológus tagja vagyok, szárazföldi patkány, aki azonban kimerészkedtem az óceánokra, hogy a primitív járművek tulajdonságait tanulmányozzam. Ha tengerész kiképzésben részesültem volna, sohasem szálltam volna tengerre egy fatörzsekből vagy nádból épített tutajon; tanáraim meggyőztek volna róla, hogy tankönyveiknek van igazuk: a tutaj mind közt a legprimitívebb és legkevésbé teherbíró vízi jármű, nem lehet átkelni vele a világtengereken. A hajóépitészet e dogmája a modern tengerészek „jóvoltából" az etnológiai tankönyvekben is meghonosodott, s a primitív kultúrák tanulmányozói ily módon a következő négy téveszme rabságába estek: 1. Valamennyi vízi jármű közt a tutaj a legkevésbé biztonságos; a biztonság a tengeren a vízhatlan hajótesttel kezdődik. 2. Minél kisebb a hajó, annál nagyobb a veszély, hogy az óceán hullámai elpusztítják. 3. Primitív tengerhajózás csakis a kontinentális partok mentén, vagy szigetről szigetre haladó útvonalon lehetséges. 4. Az ókori hajósoknak még akkor is éhen, szomjan kellett halniuk, ha történetesen tengeri áramlatokba vagy széljáratokba kerültek, hacsak nem készültek fel hosszú utazásra, és nem vittek magukkal hatalmas élelelkészleteket. Jómagam egy fatörzsekböl összerótt tutajon átkeltem a Csendes-óceánon és egy nádhajón az Atlanti-óceánon, s így tanúsíthatom, hogy ezek az alapvető tételek egytől egyig tévesek. Félrevezették az ifjú diákokat meg a tanult tudósokat, s értelmetlen módon megakadályozták, hogy megérthessük, milyen teljesítményekre lehetett és volt is képes az ember már az Írott történelem korszak^ előtt. Az említett négy alapvető tétellel kapcsolatban az igazság a következő: 1. A tutaj valamennyi kisebb fajta régi vízi jármű közt a legbiztonságosabb. Az olyan vízhatlan testű járműveket, mint pl. a viking hajók, a megtörő hullámok könnyen elárasztják, viharban könnyen léket kaphatnak, ezzel szemben a tutaj, feltéve, hogy úszóképes anyagból készült, mindig fennmarad a vízen ... 2. Egy primitív hajó, amely elég kicsi ahhoz, hogy szabadon ússzon a hullámhegyek közti völgyekben biztonságosabb, mint az olyan hosszú, középnagyságú hajó, amely a hullámvölgy teljes szélességét átfogja ... 3. A primitív tengerész számára az óceán épp a kontinensek és a szigetek partvidékén a legveszélyesebb. Az óceán közepén nincsenek se zátonyok, se homokpadok; a hullámok általában hosszú, szabályos távolságú görgőhullámok, amelyek a kis jármű számára bőséges helyet biztosítanak, hogy föl-le táncolhasson ... 4. A legtöbb part'menti nép halászatból él. A halászok szigonyokkal, horgokkal, hálókkal felszerelve szálltak tengerre, hogy családjuknak élelmet szerezzenek. A tengeren: élelemraktáruk kellős közepén sohasem éheztek, legkevésbé azokban a régi időkben, amikor a nagyobb óceáni áramlatokban még hemzsegett a hal, a bálna és a teknősbéka. A halak nedvéből nyert ivókészleteket kiegészítik az egyenlítői áramlatok táján eléggé bőséges esők. 16
