A Hét 1989/2 (34. évfolyam, 27-52. szám)
1989-10-06 / 41. szám
Kevés európai főváros dicsekedhet azzal, hogy terjeszkedésének áthidalhatatlan akadályai vannak,_ de Finnország fővárosa épp ettől a „hírnévtől" vált a Balti-tenger lányává. Miről van szó? A város az azonos nevű félszigeten épült fel, így partjait a Balti tenger vize mossa, s csak a szárazföld irányába, tehát észak felé nőhet, nagyobbodhat tovább. Egy képzeletbeli kapu szerepét is betölti, hiszen a tengert a szárazföldtől választja el, és fordítva. A tenger felől és sokszor északról áramló levegő nagy mértékben befolyásolja éghajlatát, s ezért az európai turisták többsége hideg, rideg városnak tartja. Ebben van is valami, hiszen az átlagos évi hőmérséklet csak kevéssel több plusz öt foknál. Persze, ez nem azt jelenti, hogy a nyarak zordak, hiszen a fő idényben, tehát a nyári hónapokban a hőmérő higanyszála gyakran eléri a huszonöt, ritkábban a harminc fokot is. Helsinki politikai és kulturális központ, s természetesen az ipar is jelentős mértékben képviselteti magát. Ide összpontosították a legjelentősebb ipari központokat, így ma már Finnország ipari termékeinek majdnem tizenöt százalékát itt állítják elő. Igaz, néhány éve már több ipari komplexumot az északi területekre helyeztek át, így a nehézipart a könnyűipar néhány ágazata váltotta fel. Melyek ezek? Fontos az üveg- és porcelángyártás, a bútor-, textil- és élelmiszeripar, de maradt a nehéziparból is néhány ágazat, mégpedig a hajó- és gépgyártás. Finnország fővárosa fiatal központ, de azért szépen megmaradtak a régmúlt emlékei is, miközben nagyon sok új épület született. A finn nemzet nagyhercege II. Sándor nagyon közkedvelt volt a nép körében, ma embernagyságú szobra áll a Szent Miklóskatedrális előtti téren. 1855-ben jutott uralomhoz, s neki köszönhető, hogy a finn nyelv létjogosultságot kapott. Nem csoda hát, hogy ma is tiszteletben és nagy becsben tartják emlékét. A szobor talapzatán négy újabb figurát helyeztek el, mindegyik alak valaminek a megtestesítője. Lex a jogot, Pax a békét. Lux a fényt. Labor pedig a munkát képviseli. Ha valaki tömören szeretné megismerni a finnek történelmét, annak érdemes ellátogatnia a Városháza épületébe, ahol a Helsinki Művésztársaság Központi Irodája található. 1829-ben kezdődött az építkezés, s eredetileg kaszinót akartak létesíteni benne. 1833-ban meg is nyílt, s szállodai szobák, játéktermek, éttermek kaptak itt helyet, 1913-ban a városi tanács központja lett, majd az első világháború kitörése után katonai kórházként szolgált a sebesült orosz katonák ápolására. Az épületet 1970 elején felújították, korszerűsítették, de a finnek ezt //. Sándor szobra a Szent Miklós-katedrális előtt nem nézték jó szemmel, s ma sem tartják szerencsésnek az épület külalakját. A közvélemény elsősorban azt kifogásolta, hogy a korszerűsítés során az épület belső részét teljesen átépítették, így még az értékes már-már műemléknek számító épületet megcsonkították. A Helsinkibe utazó turista először azon csodálkozik el, hogy az utcatáblák, cégjelzések, úzletfeliratok kétnyelvüek. Ez a finnek demokratikus gondolkodására és cselekvésére vall, hiszen a városban, igaz csak tizenegy százalékban, de élnek svéd nemzetiségűek is. Annak ellenére, hogy a nemzetiségi kisebbség csak valóban kis létszámú, a finnek minden téren biztosítják jogaikat, hogy szülőföldjükön a más anyanyelvűek is otthon érezzék magukat. KOLLER SÁNDOR Fotó: Kiss Róbert 17
