A Hét 1989/2 (34. évfolyam, 27-52. szám)
1989-10-06 / 41. szám
— Igen, és most is azt mondom, hogy kár. — Szeretsz játszani a gondolatokkal ? — Szeretek ... — És ábrándozni? — Azt is... — Hát akkor játsszunk és ábrándozzunk, jó? — Én benne vagyok. — Képzeljük el, hogy mégis van égre nyíló ablak a mennyezeten ... Látod ...? — Látom ... Szép. nagy ablak — felelte András mosolyogva. — És mit látsz az üvegen át ? — A fénylő csillagokat... — És nappal ? — Az ég kékjét... tornyos felhőket... keringő madarakat... — És ha kitárjuk az ablakot, mi történik? — Szállhatunk fel, fel a végtelen magasságba. talán egészen a csillagok közé ... — Hát akkor szálljunk, Andriskám, szálljunk! — suttogta Nóra szerelmesen. A szoba átforrósodott levegőjében összefonódott a két fiatal test, táncba kezdett alattuk az ágy, soha nem hallott, csodálatos muzsika kísérte őket a csillagok felé vezető úton. A vad táncot járó ágy lassan megszelídült a zengő muzsika is elhalkulva eltávolodott, és beleveszett a végtelen mindenségbe. s a két összefonódott, szilajul egymásnak feszülő test lassanként elemyedt, szétvált és kellemes fáradtságba bódult. Mintha két hullócsillag hunyt volna ki. — Csodálatos volt — sóhajtott Nóra. miközben a képzeletbeli ablak bezárult a mennyezeten. Hosszú percekig feküdtek hallgatagon. — Mi lesz velünk? — kérdezte András sokára. Mintha szorongás vibrált volna a hangjában. — Szeretsz? — Nagyon. — Hát akkor hozzám költözöl és kész. — Ilyen egyszerű volna az egész? — Az egyszerű dolgok a legtökéletesebbek — felelte Nóra. — Ha nem akarsz rögtön összeházasodni velem, egy ideig élettársi viszonyban is élhetünk, engem nem zavar. — Hiszen nem is ismersz, Nóra. Nóra félkönyökre támaszkodva András fölé hajolt, megcsókolgatta. — És ha mégis ismerlek? — fricskázta meg András orrát mosolyogva. — Tudom, hogy Tóth András a neved, hogy marós vagy, hogy olajeres a tenyered, tudom, hogy a szüleid vidéken élő, egyszerű emberek, és azt is tudom, hogy a nővéreddel és a sógoroddal élsz közös háztartásban. Mit kellene tudnom még rólad?... Talán azt, hogy hány leányzót fektettél le eddig ?... Az nem érdekel, a múltad egyáltalán nem érdekel, kizárólag a jelened érdekel, természetesen a jövőd is, elsősorban az, hogy milyen férjem leszel, meg az, hogy milyen nevelőapja leszel a lányomnak... És azt is a tudomásodra hozom tisztelt Tóth András, hogy szülök neked egy gyereket, mégpedig fiút, aki éppen olyan erős és tökéletes férfi lesz. mint amilyen te vagy. Nos? András hosszan hallgatott. — Nincs véleményed? — kérdezte Nóra. — Félek tőled ... — nyögte ki András. Nórának kerekre nyílt a szeme a csodálkozástól : — Te félsz tőlem?... Éppen tőlem, a gyenge asszonytól, aki félredobtam az önbecsülésemet, a büszkeségemet és kiszolgáltattam magam neked!? Tóth Andrást napok óta foglalkoztatta egy sor gondolat, amit úgy érzett, hogy most ki kell mondania, különben megfojtja: — Folytatjuk — Blüh Irén: Bauhaus expedíció Moholy-Nagy László: Lépcsők BAUHAUS FOTOGRÁFIÁK Másfél évszázados a fotográfia. 1839. augusztus 19-én ismertette Francois Arago neves francia fizikus a Francia Akadémia ülésén a nyilvánossággal Luis Jaques Daguerre találmányát, a később róla elnevezett daguerrotípiát, a mai fénykép ősét. Különböző fotográfiai rendezvények zajlanak e másfélszázados évforduló kapcsán a világban, s ezek egyike volt a Prágai Magyar Kulturális Központ jóvoltából Csehszlovákiában is látható „Bauhaus fotográfia" című kiállítás, melyet sorrendben a Szlovák Képzőművészek Szövetsége bratislavai, Gorkij utcai kiállítótermében, a prágai Kultúrpalotában, a komáromi Csemadok Galériában és a mosti Neprakta Klubban láthattak az érdeklődök, s amely a fotótörténet és művészettörténet egy érdekes, úgynevezett „Bauhaus korszakának" bizonyos magyar vonatkozásait volt hivatott feleleveníteni. A kiállítás anyaga öt, a Bauhaushoz szorosan kötödö fotográfus, Moholy-Nagy László, Pap Gyula, Fodor Etel, Kárász Judit és a szlovákiai Blüh Irén munkáiból állt össze. Walter Gropius által 1919-ben alapított német avantgárd építészeti és iparművészeti iskola volt (maga a bauhaus épitőházat jelent), előbb Weimarban, később Dessauban, a legvégén pedig Berlinben. A „Bauhaus-stílus" elsősorban a célszerűséget, a rendeltetést tartotta szem előtt az építészetben, illetve az ezzel kapcsolatos iparművészeti ágazatokban, az iskola tanárai főleg absztrakt és konstruktivista képzőművészek voltak, köztük például Kadinsky, Klee, vagy a magyarok közül Moholy-Nagy és Breuer Marcell. Bizonyos fokú baloldaliság is kapcsolódik az irányzathoz, igy szinte természetesen vált egyfajta elemévé később a szociográfia is. Az iskolának Hitler, illetve a német fasiszta párt hatalomrajutása vetett véget. E mostani kiállítás öt művésze közül mindegyik kapcsolódik valamilyen formában ehhez az iskolához. Az 1895-ben született Moholy-Nagy László egyik vezéregyénisége lett a Bauhausnak. Igen sokrétű művészi tevékenységet fejt ki, többek között festészettel, szobrászattal, díszlettervezéssel is foglalkozott. A dadaizmus és a konstruktivizmus formálta leghatározottabban művészi arculatát. A fotográfiával első felesége, a német fotográfus, Luzia Schultz révén került kapcsolatba. Gropius hívta meg öt tanárnak a Bauhausba, ahol a fémmegmunkáló műhelynek a vezetője lett. Érdekes, hogy a fotográfiát ugyan sohasem tanította az iskolában, mégis egyik irányadójává vált ennek a művészeti ágazatnak. 1937-ben Chicagóban telepedett le. s ott is halt meg 1946-ban. Több fotográfiával kapcsolatos elméleti munkája is van. Fotóművészi munkásságára, illetve talán az egész, általa fémjelzett Bauhaus-fotográfiára a konstruktivista szemléletmód, a különös, szokatlan perspektívák, megközelítések a jellemzők. Mindez jól nyomonkövethető kiállított anyagában is, akárcsak a reá oly jellemző kollázs és montázs, illetve az úgynevezett fotogram, a negatív nélküli fénykép is. Pap Gyula négy évvel fiatalabb Moholy- Nagynál, 1899-ben született Orosházán. 1914—17-ben a bécsi Grafikai Intézetben tanult, itt sajátította el a fényképezés alapjait is. Egy ideig a budapesti Iparművészeti Iskolát is látogatja, majd 1920—23 között a Bauhaus hallgatója lett. Utána két évet Erdélyben töltött fotóriporterként, majd 8 évig Németországban egy festőiskolában tanított, s itt került közelebbi kapcsolatba a művészeti fotográfiával is. 1934-ben tért haza Magyarországra. Ő alapította a nagymarosi népi kollégiumot és festőiskolát, majd tizenhárom éven át tanára volt a Képzőművészeti Főiskolának. 1983-ban halt meg Budapesten. A kiállításon szereplő anyagában a Táncmozdulatok című sorozata kapott meghatározó szerepet. Fodor Etel 1905-ben született Zágrábban. Jaschik Álmos magán iparművészeti iskolájában tanult majd ö is a bécsi Grafikai Intézetnek lett a hallgatója, ahol könyvgrafikát és textiltervezést tanult. 1928-ban került Dessauba a Bauhausba. 1933-ban visszatért Magyarországra, majd 1938-ban férjével (Emst Mittag német építésszel) együtt Dél- Afrikába vándorolt, s a fényképezést abbahagyta. A kiállított anyagban portréi szerepeltek. Kárász Judit a legfiatalabb, 1912-ben született Szegeden. A fényképészet alapjait Párizsban sajátította el, majd 1931—32-ben volt a Bauhaus hallgatója. Utána három éven át Berlinben Dephot-nál Robert Capaval (Friedmann Endrével) dolgozott együtt. A háború után visszatért Magyarországra, ahol hosszú időn át az Iparművészeti Múzeumnak volt a fényképésze. 1977-ben halt meg. Kedvenc témája volt a bauhausbeli élet megörökítése, a különböző konstruktív tematika, s a nagyváros lüktetése. A csoport ötödik tagja a szlovákiai származású Blüh Irén. Vágbesztercén (Povazská Bystrica) született 1904-ben. Előbb banktisztviselőként dolgozott Trenőínben, majd 1926-ban érettségizett Bratislavában. A Bauhausnak 1931—32-ben volt hallgatója. A fotográfia mellett könyv-, reklám és propagációs grafikát is tanult. 1933 óta Bratislavában él. Alapító tagja a Sociofoto nevű szlovák fotóscsoportnak, a megalapítója és vezetője volt a háromnyelvű Műhely avantgárd színháznak. 1945—48 között a Pravda kiadóvállalat első igazgatója, majd megalapítója és mintegy tizenöt éven át vezetője Folytatás a 19. oldalon 15
