A Hét 1989/2 (34. évfolyam, 27-52. szám)
1989-10-06 / 41. szám
szemétből kihalászott fecnit, mert hiányzott róla a dátum. — Van egy klubtársunk, aki egyedül él. Néhány napja a konyhájában leszakadt a mennyezetvakolat egy része. Több helyen is szóltunk, hogy csinálják meg, de senki sem mozdult. Most elmegyünk és megpróbáljuk mi rendbe tenni! — szólal meg kissé haragosan egy férfi. — A fiam mesélte — szólal meg csöndesen a következő nyugdíjas —, hogy az NSZK-ban olyan központban járt, ahol a számítógép egyetlen kérdésre megválaszolta, melyik nyugdíjas mikor, mennyi segítséget kapott, milyen körülmények között él, mire számíthat és mikor... Hol állunk mi ettől? Valóban: hol állunk? Sajnos, a papírok és a hosszú kérdőívek szintjén. Van olyan ív, ahol húsz kérdés szerepel, de van olyan is, ahol csaknem a duplája ... Sőt! Vannak iratok, amelyeket kiegészítő adatlapokkal is meg kell toldani. Ahová az idős szem pillant, ott pontok, kettőspontok, zárójelek, vonalak, oszlopok, egymást fedő kérdések polipkarjai. Nehéz az eligazodás, és nemegyszer olyan információk is szükségeltetnek, amelyek csak utánjárás, levelezgetés. telefonálgatás nyomán szerezhetők be. És mindez a tortúra némi nyugdíjkiegészítő segélyért, a legeslegjobb esetben alig pár száz koronáért... Csoda hát, ha az öregek csak nézik, nézik a betű hal mázt — azután sok esetben egyszerűen félretolják a papírt?!... _ dokumentumában olvasom, hogy a területi szociális gondozás leggyakoribb formái: a szociális étkeztetés, a házi szociális gondozás, az ifjúságvédelem, illetve a teljes ellátást biztosító otthonok felügyelete és kezelése. Mi az, amit a fentiekhez, a terepen tapasztaltak alapján hozzáfűzhetnék? Elsősorban: a gondozói szolgáltatásokat lehet tételesen szabályozni és bizonylatolni; lehet személyi adatokra, lakhelyre, volt munkahelyre, vagyoni helyzetre, hozzátartozókra vonatkozó kérdőíveket kiadni. Lehet, de nem ez a lényeg! A gondozónő és a gondozott között ugyanis nemcsak szolgáltatásokról és azok koronásítható ellenértékéről van szó, hanem ennél sokkal többről. Emberi kapcsolatról, amelynek alapja a kölcsönös bizalom és a gondozónő részéről az együttérzés. Ez pedig épp az. ami előírásokkal nem szabályozható. Másodsorban: a házi gondozás jobbára elemi szükségleteket elégít ki. A gondozottak többsége ilyen-olyan nyugdíjból, többnyire nem a legjobb lakáskörülmények között élő, magára maradt, önmagát ellátni képtelen, idős, olykor ennél is öregebb ember. Ezért fontos a segédkezet nyújtó emberi kapcsolat. MIKLÓSI PÉTER Illusztrációs fotó: Gyökeres György mert ragaszkodik a megszokott környezetéhez, hanem mert feladni az otthont anynyit jelent, mint föladni az önálló létet, a függetlenséget. Persze, a családot, a bensőséges emberi kapcsolatokat a legkörültekintőbb házi gondozás sem tudja pótolni. Példa erre annak a 87 éves néninek az esete (is), aki majdnem teljesen süket és negyedik éve fekszik. Volt egy balesete, azóta nem tud lábraállni. Ebédet a szomszédasszonytól kap naponta, a gondozónő viszont megfésüli, megmosdatja, odakészíti az uzsonnát meg a vacsorát Közben a néni füléhez hajolva kiabál: — Ma is itt vannak velem a papírok ... Alá kellene írni, hogy kéri a szociális otthoni elhelyezést. Az idős asszony riadt tekintettel rázza a fejét: — Nem! Én is itt szeretnék meghalni, mint a férjem ... ? Pj/ nyugdíjasklubban ezúttal nemcsak az öregek jöttek össze, hanem vendégük is van a nemzeti bizottság gondozószolgálata képviselőjének személyében. — Segélyt kérni ma nehezebb, mint a boltokban banánhoz, vagy színes televízióhoz jutni! — fakad ki az egyik asszony. — Megtörtént hogy az illetékesek úgy dobták vissza a hivatalos papirt, mint egy közös véleményre jutottak abban a kérdésben, hogy támogatni kell a vállalatok nemzetközi kapcsolatait, kooperációját és szükségesnek nyilvánították a gazdasági és kereskedelmi tájékoztatás felélénkítését. Az elfogadott dokumentum alapot szolgáltat közös vállalatok létesítéséhez, s a velejáró összes információcseréhez. A pozitívumok felsorolása mellett nem hagyhatjuk figyelmen kivül azokat az akadályokat, amelyeket az USA gördített korlátozó, megszorító indítványaival a megállapodások elébe, s amelyek nem engedték, hogy teljes mértékben érvényre jusson az európai országok őszinte együttműködési óhaja és érdekeltsége. A környezetvédelem kérdésköre a jelentőségének megfelelő hangsúlyt kapott az utótalálkozón, s ez tükröződik a záróokmányban is, amely e téren egyaránt sürgeti az egyéni igyekezetei és a nemzetközi öszszefogást. Szinte nem is volt ellenvetés, hozzászólás a nagyfokú légszennyeződéssel s annak fokozatos csökkentésének szükségességével kapcsolatos előterjesztéshez, hiszen, kisebb-nagyobb eltéréssel, lényegében egyformán okoznak komoly gondokat a káros kén- és nitrogénvegyületek minden országban. Hasonlóképpen logikusnak és szükségesnek találta valamennyi résztvevő a folyók, állóvizek és a föld alatti vízkészletek tisztaságának megőrzését, az ózonpajzs védelmét s további átfogó gondok megoldását. Jelentős szempontként került az okmányba a céltudatos környezetvédelmi nevelés követelménye is. Az emberi dimenzió új fogalomként került napirendre, mint az emberi jogok széles skáláját magábafoglaló kérdéskör humanitárius vonatkozásban, szem előtt tartva az emberek közti érintkezést, kulturális, tudományos és más csereakciókat, amelyek sajátos szerepet töltenek be minden ember személyisége fejlődésében. E kérdéskörrel kapcsolatban már megvalósult egy értekezlet Párizsban, s ezt továbbiak követik majd azzal a céllal, hogy az eredmények itt is az összeurópai folyamatot szolgálják. A bécsi utótalálkozó eredményeinek végrehajtását illetően döntés született, hogy a vállalt kötelezettségeket a résztvevők országukon belül, a kétoldalú kapcsolatok révén és az összeurópai fórumokon kezdjék el valóra váltani. Már az eddig eltelt fél év folyamán is mutatkoztak jelentős különbségek e kérdés megközelítésében. Egyes országokban folyamatosan láttak hozzá a meglévő törvények, rendeletek módosításához, a vállalások teljesítéséhez, másutt viszont olyan szemlélet érvényesül, miszerint az okmány értelmezése sajátos eljárást tesz lehetővé, előtérbe helyezik mások ellenőrzését, miközben elhanyagolják az „otthoni" teendőket. Különösképpen szembetűnő a különböző hozzáállás a bécsi dokumentum közreadását illetően. A széles nyilvánosság teljes tájékoztatása alapvető követelmény, hiszen ez feltétele a lakosság támogatása megszerzésének, a kitűzött célok valóra váltásának. Hazánkban a záróokmány csehül 100 ezer, szlovákul 30 ezer, magyarul kétezer példányszámban jelent meg. Ezenkívül külön füzetekben adtuk közre az emberi jogokkal és a humanitárius kérdésekkel foglalkozó fejezeteit 150 ezer példányban. Hozzátehetjük még, hogy nálunk a hírközlő eszközök rendszeresen propagálják a bécsi okmányt, a kulturális intézmények, társadalmi szervezetek rendezvényein — találkozókon, akadémiákon sorozatosan műsorra tűzik ezt a témát. Joggal mondhatjuk, hogy lakosságunk bő tájékoztatást kaphat az utótalálkozón elfogadott okmány tartalmáról. Hasonló igyekezet tapasztalható számos szocialista országban. A Szovjetunióban pl. a dokumentum megjelent az Izvesztyija c. kormánylapban (11 millió), a Mezsdunarodnaja Zsiznyben (72 ezer) és 100 ezer példányszámos brosúrában. Nyugaton a záróokmány közreadását sokkal szűkkeblűbben hajtották végre. A legmagasabb példányszámot az NSZK adta ki (55 ezer), az USA-ban 13 500, Nagy-Britanniában 3 700, Franciaországban 1 000 darabot adtak ki. Dániában, Portugáliában, Norvégiában, Spanyolországban, Kanadában, Görög- és Törökországban az okmányt mindeddig nem hozták nyilvánosságra. Hazánk nem rekedt meg a bécsi dokumentum közreadásánál. Számos olyan kezdeményezés, ajánlás, javaslat került nyilvánosságra, amelyek azt bizonyítják, hogy Csehszlovákia tettekkel kívánja támogatni a záróokmányban foglaltak mielőbbi és következetes valóra váltását. A CSKP KB Elnöksége, a Szövetségi Kormány, a Nemzeti Front Központi Bizottsága és további politikai és társadalmi szervezetek rugalmasan napirendre tűzték e dokumentum megtárgyalását és állást foglaltak támogatása mellett. Az illetékes államirányitási szervek és intézmények alapos elemzés után átfogó jellegű végrehajtási tervezetet készítettek el mind a hazai teendők, mind a külföldi kötelezettségek vonatkozásában. A feladatok rendkívül szerteágazóak, sokrétűek, teljesítésük sokoldalúan kapcsolódik, ezért a végrehajtást lépcsőzetes folyamatosság jellemzi majd. A bécsi utótalálkozó záróokmányának szellemében hazánk már eddig is jelentős kezdeményezéseket tett. Nagy visszhangot keltett Milos Jakesnak, a CSKP KB főtitkárának az a javaslata, hogy a két katonai tömb, a Varsói Szerződés és a NATO érintkezési vonalán létesítsenek a jószomszédi viszonyokat szavatoló, biztonsági és együttműködési övezetet. Hasonlóképpen kedvezően fogadták Ladislav Adamec, hazánk kormányelnöke kezdeményezését az együttműködésre vonatkozóan környezetvédelmi kérdésekben a szomszédos államokkal. Ezen a két figyelemre méltó kezdeményezésen kívül számos szakkérdésben jutott kifejezésre hazánk szervei részéről a bécsi okmány támogatásának konkrét szándéka. A bécsi utótalálkozó eredményeit úgy értékeljük, mint az európai biztonság megszilárdításának és az együttműködés fejlesztésének jövőbe mutató programját. Kirajzolódnak benne azok az oszlopok, amelyekre felépülhet a közös európai ház. Az a ház, amely jelképe lehet a kölcsönösségnek, a bizalomnak, a tartós békének. Ezért tekintjük bizakodásunk forrásának, ezért támogatjuk valóra váltását. PETRIK JÓZSEF 13
