A Hét 1989/2 (34. évfolyam, 27-52. szám)
1989-09-22 / 39. szám
hogy az építészek, a környezetvédelmi szakemberek, a táj- és kertmérnökök egyeztetett véleménye alapján új növénykultúra telepítendő a jobb parti hídfő köré. A magamfajta újságíró csak remélni tudja, hogy a szükségesnek mondott erdöirtást mielőbb és valóban erdőtelepítés is fogja itt követni. Ez nemcsak környezet-, hanem zajvédelmi szempontokból, illetve a rezgéshatások csökkentése érdekében is fontos lenne. Egyebek között azért, mert ezen a hídon (is) szinte állandó csúcsforgalom lesz, hiszen a Duna jobb partján, azaz a város déli oldalán meglehetősen kevés a munkaalkalom; Így Ligetfalu lakosságának kilencven százaléka a „túlsó partra” jár át dolgozni. Ez pedig aligha jelenthet mást, minthogy a hidakon áthaladó forgalom az évek során egyre növekszik majd. Gondolom, ebből is látható: az új hidak építését a szlovák főváros fejlődésének belső igényei is indokolják. De talán ennél is nyomatékosabbá teszi ezt az igényt az egyre gyorsabban bővülő tranzitforgalom, elvégre a fontos kereskedelmi utak találkozásánál fekvő hajdani Pozsony, azaz a mai Bratislava mindig is tekintélyes átmenő forgalmat bonyolított le. Magyarán: a hidakra mindenképpen szükség van, hiszen áruk és turisták egyképpen átkelnek a Dunán mind észak—déli, mind keleti—nyugati irányban, így a két esztendő múlva felavatandó negyedik, majd pedig a későbbre tervezett ötödik híd is a hosszabb távú előretekintésben biztosítja majd Szlovákia fővárosának fennakadás nélküli forgalmát. MIKLÓSI PÉTER Fotó: Gyökeres György Egy képviselő vallomásai — Mióta képviselő, és milyen fokozatokon keresztül jutott el Prágáig? — Én nem beszélhetek fokozatokról. Nem voltam helyi, járási és kerületi nemzeti bizottsági képviselő. A Nőszövetség páskaházai (Pasková) szervezetének voltam évekig az elnöke. Váratlanul ért, ami a Prágáig vezető utamat meghatározta. A Szövetségi Gyűlés létezése csak felszínesen élt bennem, a napi sajtóból, valamint a rádióból és a televízióból került a tudatomba. Munkás létemre még csak fogalmam sem volt róla, mivel jár az, ha valaki a Szövetségi Gyűlés képviselője. Tulajdonképpen akkor történt változás az érdeklődésemben, amikor arról értesültem, hogy a Rozsnyói (Roznava) Járási Nemzeti Bizottság a Szövetségi Gyűlés képviselőjének javasol. Járásomnak két országos képviselője volt és van. Az egyik nyugdíjba vonult, és a mi járási ipari vállalatunknak volt az alkalmazottja. Talán ezért történt az utód jelölése is innen. Rám esett a választás, ma sem tudom egészen pontosan az okát. Többen megfeleltek volna erre a posztra. Hogy mégis én .lettem az utód, azt talán a vállalatomnál végzett jó munkám elismerésének foghatom fel. Több okból is izgalommal töltött el a jelölésem és a megválasztásom. Utaznom kellett, s egyre messzebb a szülőfalumtól, Páskaházától! Prágáról csak tudtam, de soha nem láttam a jelölésem előtt. Páskaháza és Pelsőc között ingáztam, ahová a munkahelyemre jártam. Meg csoportos kiránduláson vettem részt itthon és Magyarországon. Egyszóval a képviselőség egyik napról a másikra mozgalmassá tette az életemet. Utazgattam a jnb, a körzetemhez tartozó helyi és városi nemzeti bizottság üléseire, és a Kerületi Nemzeti Bizottság értekezleteire. A Szövetségi Gyűlés képviselőinek kerületenként is van miről tanácskozniuk. Az ilyen összejöveteleken is jelen kellett lennem. 1976 októberében választottak meg képviselőnek. Azóta a két nyári hónapot kivéve minden hónapban tavaszi és őszi ülésszakára. — Mi az Ön szerepe a Szövetségi Gyűlésben, és hányszor szólalt fel járási, kerületi és országos ügyekben? — A Szövetségi Gyűlésben a képviselők bizottságokban végzik a munkájukat. Én most szeptembertől az ipari-, kereskedelmi és közlekedési bizottságban tevékenykedem. Azelőtt a honvédelmi és belbiztonsági bizottságban dolgoztam, amelynek a képviselői a Hadsereggel Együttműködők Szövetsége járási szervezeteihez látogatnak el. Megismerkednek gondjaikkal, és érvényt szereznek jogos kérelmeiknek. Minden esztendőben más célja volt a látogatásnak. Katonai középiskolát, főiskolát és katonai gyakorlatot is megtekintettünk. Bepillantást nyertünk a katonai iskolák munkájába, a tanulók szakmai és gyakorlati felkészítésébe. Egy alkalommal részt vettünk a prágai közbiztonsági testület ülésén is, ahol szintén a gondokkal ismertettek meg bennünket, hogyan szeretnék a közbiztonsági testület tagjainak számát növelni és képzettségüket elmélyíteni. Tapasztalatainkat összegeztük, és egységes véleményként a Szövetségi Gyűlés elé terjesztettük. Az előterjesztést mindig a bizottság elnökére vagy a helyettesére bíztuk. Ha szükséges volt, a bizottság tagjai- is felszólaltak. Néhányszor én is szót kértem, és mindig lámpalázas voltam, mert soha nem állt hozzám közel a honvédelmi és belbiztonsági munka. Ez a mostani besorolás már testhez állóbb, mivel én is az iparban dolgozom, a közlekedési gondokkal meg naponta találko-Beszélgetés NEMCSKONÉ BODNÁR ILONÁVAL zom, hogy a kereskedelemről már ne is beszéljek! Úgy érzem, hogy ebben a mostani bizottságban sokkal tevékenyebb leszek ... — A Rozsnyói járás lakosságának huszonhat százaléka magyar nemzetiségű. Tükröződik-e ez képviselői munkájában szülőföldjén és a Szövetségi Gyűlésben ? — 1976-tól vagyok a Szövetségi Gyűlés képviselője, de hozzám mind a mai napig senki nem fordult nemzetiségi sérelemmel. Ha ezen mérném le a helyzetet, azt kellene megállapítanom, hogy nemzetiségi gondok nincsenek, nem léteznek. A valóságban azonban ez nem így van. Elég csak a szülőfalumat említenem, ahol ma sincsenek kétnyelvű táblák a helyi nemzeti bizottság épületén. az élelmiszerüzleten és az óvodán, holott falai között magyarul folyik az oktatás. A községi könyvtáron sincs, ahonnan fjedig magyar nyelvű könyveket kölcsönöznek. Mindezek megváltoztatására a járási nemzeti bizottság ösztönzésére már történtek konkrét lépések. A Helyi Nemzeti Bizottság Tanácsa megrendelte a kétnyelvű táblákat. 1976-tól járok a jnb üléseire, és az a tapasztalatom, hogy nem fordítottunk elég figyelmet erre az érzékeny területre. Ilyen téma soha nem szerepelt. Én legalábbis nem emlékszem rá. Az odafigyelés most már komolyabb, és olyan értesüléseim vannak, hogy az illetékes járási szervek megnyugtató megoldásra törekednek. Az én munkahelyemen, a Járási Ipari Vállalat pelsöci textilipari részlegén az alkalmazottak kilencven százaléka magyar nemzetiségű. A mi részlegünkön a mindkét nyelv használata élő valóság a gyűléseken Ez mind a beszámolóra, mind a vitára vonatkozik. — Hogyan néznek Önre a munkahelyén, és hogyan néz Ön a dolgozók közösségére ? És hány éve dolgozik jelenlegi munkahelyén, amely fontos termelő részleg? — 1964-től dolgozom mostani helyemen. Száztízen ha vagyunk, zömmel nők. 1980-ig varrónő voltam, aztán mesterhelyettes lettem. Ebben feltehetőleg a képviselőség is közrejátszott. Sokat kellett utaznom. Ne álljon a szalag a távollétemben! Ne rövidítsem meg anyagilag a többieket. Részlegünkön munkaruhát varrunk. Én is azt varrtam, s még varrók is beugróként. Napi ezer munkaruha a teljesítményünk két műszakban. 1971-töl 1976-ig exportra termelt a részlegünk. Svájc és az NDK volt a piacunk. Most a hazai kereskedelemnek gyártunk, de nem azért, mintha kiszorultunk volna az NDK-ból és Svájcból! A szükség így kívánja. Hogyan néznek rám a társaim, mint képviselőre? Ezt ők tudnák elmondani. Én úgy érzem, hogy szeretnek és megbecsülnek, mint munkatársat, azért vagyok annyi éve ugyanott! 1986-tól új főnökünk van Gabriel Slovik személyében. Azóta nyugodtabb a légkör és egyenletesebb a teljesítmény. Most jut eszembe, hogy a mesterhelyettesi beosztásomról még nem szóltam. A munkához szükséges anyagot biztosítom. A termelők kiszolgálása a feladatom. — Milyen ügyek intézését kérik Öntől a választói, és milyen sikerek, kudarcok kísérik képviselői munkáját? — Választó körzetem az egész járás, amelynek a lakói szlovákok és mágyarok. Leggyakrabban személyes ügyekkel fordulnak hozzám, csak elvétve közügyekkel. Segítsem iskolába a gyereket. Segítsem városi lakáshoz jutni a kérelmezőt. Ez persze nem jelenti azt. hogy a Szövetségi Gyűlésben ne intéztem volna a járás ügyét! Ez sem járt mindig sikerrel. Itt van történetesen a rozsnyói új kórház helyzete. A hetvenes évek közepén megkezdődött az építése, de a mai napig nem készült el. Pedig a Rozsnyói járásnak igen-igen nagy szüksége lenne erre az új, korszerűen felszerelt kórházra! Számos oka van a késésnek, a legnagyobb felelősség azonban az építő vállalatokat terheli. — Ismeri-e a Szövetségi Gyűlés magyar nemzetiségű képviselőit, tájékoztatják-e egymást a magyar nemzetiség egészét érintő kérdésekben, s lesz-e klubja a magyar nemzetiségi képviselőknek a Szövetségi Gyűlésben? — Mindnyájan ismerjük egymást. És persze hogy sok mindent meg is beszélünk. Anyanyelven könnyebb! Magyar nemzetiségű képviselők klubja vagy bizottsága nincs, a klubok a NF pártjainak tagbázisán alakulnak. A magyar nemzetiségű képviselő most sincs hátrányos helyzetben. Nekem is mondták már nemegyszer, hogy ha nem tudok kifejezni valamit, felszólalhatok magyarul is. Mi, magyar nemzetiségű képviselők még soha nem éltünk ezzel a jogunkkal. Visszatérve a nemzetiségi érdekképviseletre, mi a gazdasági élet kérdéseivel utazunk Prágába. A járást vagy a kerületet érintő gazdasági problémákkal. Nekem történetesen nincs is áttekintésem a magyar nemzetiség egészének helyzetéről. Közös fellépésről semmilyen természetű ügyben nem tudok. — Mit szeretne családjában, munkahelyén és képviselőként. . . — Két évem van még az újabb választásig. Szeretném becsülettel befejezni a munkámat, hogy aztán jobban a családomnak és a munkahelyemnek élhessek! Egy lánygyermekem és két fiúunokám van. Ha megszűnnek a képviselőséggel járó gondok, több időt tudok nekik szentelni. Már nem számolok további jelölésemmel. Jöjjenek mások, a fiatalok. MÁCS JÓZSEF 13
