A Hét 1989/2 (34. évfolyam, 27-52. szám)
1989-07-07 / 28. szám
Kisbojtár Jj-j íflilYÉ Az utolsó előtti óra (JEGYZETEK A GYERMEKTÁNCCSOPORTOK ORSZÁGOS VERSENYÉRŐL) Mottó: „A játék a gyermek útja azon világ megismeréséhez, melyet megváltani hivatott." (Gorkij) Sütő András írja könyvében: „Otthon, amidőn valamelyikünk hosszú és magányos útra indult, öregeink azt kérdezték tőle: Jól felöltöztél-e ? Botod van-e? Hát éneket viszel-e magaddal ?" Bár nem magányos útra indultak a szereplők, éneket hoztak magukkal. Közel hatszáz gyermek érkezett a lévai (Levice) művelődési házba, hogy megmérettessen a XXXIV. Országos Népművészeti Fesztivál keretében megrendezett országos versenyen. Páratlan év lévén — kapcsolódva a Népművelési Intézet által meghirdetett szlovákiai versenyhez — a versenyszínpad a gyermekeké volt. Aki végignézte a 12 versenyműsort, igazat fog adni abban, hogy a gyermekcsoportok versenye immár évek óta magasan felülmúlja felnőtt csoportjaink bármely szintű versenyének színvonalát. Pedig ezen együttesek élén többnyire nem szakemberek állnak. Túlnyomó részüket lelkes pedagógusok vezetik, végezve ezzel olyan pótolhatatlan munkát, melynek valódi hatását, eredményeit semmilyen verseny vagy fesztivál nem tudja lemérni. Hiszen azonkívül, hogy szép színpadi produkciók születnek, a gyerekek életre szóló élményeket, tudást kapnak, mégpedig olyan tudást, amelyre az iskolában nem tehetnének szert. A gyermekcsoportok — a felnőttekkel szemben -r- egy dologban előnyt élveznek. Szerencsére természetessé vált, hogy a gyermekegyüttesek nemcsak nemzetiségi szinten versenyeznek, hanem szlovák csoportokkal is összemérhetik tudásukat. Évek óta kitűnő eredményekkel érkeznek haza gyermekeink a kerületi versenyekről, valamint a Presovban hagyományossá vált szlovákiai gyermekfesztiválról. Mindez nem a véletlen müve. A nyolcvanas évek elején sok támadás érte azon csoportvezetőinket, akik tánccentrikus, autenticitásra törekedő, nem játék vagy szokásanyagot bemutató műsorokat vittek színpadra. A példát az akkor már világhírű magyarországi gyermekmozgalomtól vették, néhány csoport esetében valóban sikerrel. Díjak sorát táncolta ki annak idején az ekeli (Okoliőná na Ostrove) Tátika, majd később a párkányi (Stúrovo) Kisbojtár és a somorjai (Samorin) Csali. Táncosként magam is nagyon örülök annak, hogy gyermekeink mernek és tudnak (!) táncolni. De mi van azokkal a csoportokkal, amelyek nem táncoltatni akarják a gyerekeket? Az a vélemény, hogy nagydíjat csak táncműsorral lehet szerezni, már régebben kialakult a csoportvezetők körében, az idén viszont hangot is adtak véleményüknek. Nincs semmilyen jogalapom arra, hogy a zsűri döntésével polemizáljak, nálamnál jobban felkészült emberek pontoztak s válogattak az elődöntőkön. Az elődöntőn láttam még pl. a ghymesi (Jelenec) Villöt, q zsigárdi (Ziharec) Sugaracskát. Az országos versenyről hiányoztak. Ne felejtsük el. hogy a hozzájuk hasonló csoportok munkájukkal olyan értéket képviselnek, melyet kutya kötelességünk országos szinten is bemutatni, megszerettetni és uram bocsá' „favorizálni". Jelenlegi hozzáállásunk eredménye az is. hogy eddig csodálatos játékos és szokásanyagot bemutató együttesek is táncmüsorral jöttek — kerülve igy saját néhai szintjük alá. Nem arról van szó, hogy rossz műsorokat hoztak, csak arról, hogy hoztak már sokkal jobbakat is. Gondolok itt pl. a két évvel ezelőtti szepsi (Moldava n/Bodvou) Fehér Liliomszálra, amely az idén nem hozta régi szintjét, vagy pl. a galántai Pitypangra, amelytől ugyancsak jobb műsorokat láthattunk eddig. Nem vettük észre az elmúlt esztendőkben? A hagyományt és játékot színpadra alkalmazó csoportok fóruma szűnhet meg így — nem megoldás számunkra a Tavaszi szél... gyermekváltozata, a jövőre első Ízben sorra kerülő Gyermek Dal- és Zenei Fesztivál sem, hiszen ez csak énekesekkel, zenekarokkal és hangszeres szólistákkal számol. Talán megoldás lenne a következő fesztivál versenyén kategorizálni — műfajuk szerint — a csoportokat. Bár az idén sok olyan vélemény is elhangzott, miszerint az országos döntőn nem volna szabad versenyezni — legyen a fesztivál valóban fesztivál. Ezzel a véleménnyel nem érthetek egyet — a megmérettetésre szükség van, a díjakra ugyancsak. Egyetértek viszont azzal, hogy ha már versenyzünk, akkor ne az első három hely valamelyikéért. Megoldásért elég átmenni a szomszédba — a kórusok díjazása vagy akár a presovi fesztivál díjrendszere példa lehetne számunkra. Az adott helyzetben és mezőnyben az öttagú zsűri salamoni döntést hozott. A meghirdetett nagydij I. fokozatát megosztva az ekeli Tátika és a párkányi Kisbojtár kapta. A párkányi Kisbojtár harmadszor lett nagydíjas. Az idén is azzal győztek Hégli Marianna gyermekei, amivel az elmúlt fesztiválokon. Igényes, nagyegyüttesi formában, pazar kivitelezésben valósítottak meg egy jó ötletet. A kéméndi lány és a jókaí fiú lakodalmát ábrázoló táncszvitt óriási előnye egy kiváló lánytánckar, a nagyon jó éneklés és a gyermekek táncos képzése is felülmúlja az átlagét. Az alkotók egyetlen negatívuma, hogy most a gyermekek számára túl igényes műsort hoztak, példájuk az ország gyermektánccsoportjai számára nem lehet követendő. Az ekeli Tátikára és vezetőjükre, Hodek Máriára az első bemutatkozás óta az autenticitásra való törekvés és a szükebb tájegységben való komplex gondolkodás a jellemző. Idei műsorukban három jól feltérképezett falu — Martos, Kéménd és Tardoskedd — táncait elevenítették fel. De nemcsak az akadémiai gyűjtések alapján, hanem Hodek Mária saját gyüjtöútjainak eredményeként is. A csoport eme erényét a legjobb néprajzi feltáró munka dijával is jutalmazta a zsűri. Sajnos, a műsor középső része a szólókkal és fiútáncokkal túl hosszúra sikerült, talán azért is, hogy kitöltse a kötelező műsoridőt. A műsor hossza — a megkövetelt 12 perc minimum — is sokat támadott kritérium volt. Krausz Ágota, a dunaszerdahelyi (Dun. Streda) Istiglinc vezetője jó humorát dicséri a tardoskeddi játékokból és táncokból álló műsor órajelenettel való befejezése. A verseny kiírója méltán ismerhetett magára. Az együttes nem újonc, viszont a csoport vezetője táncpedagógusként debütált a lévai versenyszínpadon. A bemutatkozás a harmadik díjjal és egészségesen agresszív, jó táncos képzésben részesült gyerekekkel igazán jól sikerült. A megosztott harmadik díjjal hazatérő Apró Szőttes vezetőjének, Furik Ritának si-ACSEiyiADOK ÉLETÉBŐL került valahol eltalálnia a játék és a tánc közti egészséges egyensúlyt. „Két szerelmes pár, mindig együtt jár..." c. műsora kedvesen incselkedő, a gyerekek mentalitására épült kompozíció. A helyezésen kivül a legjobb játékképért járó díj is jogos tulajdonosára talált. Valóban példátlan az a pedagógiai munka, melyet Somorján a Valacsay házaspár végez. A háttérről, s az együttes támogató bázisáról írtam már e lap hasábjain a Csalló kapcsán. Az idei versenyműsort két közelálló tájegység anyagából építették fel a Nagy Csalinál Valacsay István és a Kis Csalinál Valacsay Franciska. A rábaközi és dunántúli anyag színpadra alkalmazásának egyetlen szépséghibája a zavaróan sok geometriai forma és színpadi tabló. Nagy pozitívuma a csoportnak az idén kiválóan felkészült gyermekzenekar. Ürge Mária és Hegyi Brigitta gyermekei a legjobb zenei kíséret diját vihették haza — joggal. A bevezetőben leírt „fájó dolgok" iskolapéldája a szepsi Fehér Liliomszál. Nagy Ildikó, a csoportvezetők egyik rangidőse most is kifinomult Ízléssel állította össze műsorát. A Falusi iskola anno 1910 c. műsorban a lányok a megszokott színvonalat hozták, a kompozíció táncos részét viszont nem sikerült maradéktalanul befejezni. Öröm lenne számomra (s ebben nem vagyok egyedül), ha Nagy Ildikó visszatérne ahhoz a formához, amelyet a legjobban éppen ö ismer, s amelyet az elmúlt évek folyamán láthattunk tőle. A királyhelmeci (Kráf Chlmec) Apró Bodrogközi sem újonc. Vezetője Zvolenskyné Kiss Gabriella Táncok és gyermekjátékok c. műsorában sajnos túl sokat akart bemutatni. Hyen széles spektrumban csak valóban jól felkészült tánckarral lehet dolgozni. Indokolatlannak tűnt Imregböl Nyitra-vidékre vándorolni, majd folytatni dunántúli táncokkal. Az előzőnek pontos ellentéte az Apró Palóc, amely szükebb tájegységben (ez egyszer Mátyusföldberi) gondolkodott és komponált. A műsor szerkezeti egyensúlya a koreográfust dicséri, sajnos, ez a gárda még nem tudta úgy eltáncolní műsorát, mint a kis táncosok elődei. Minden lehetőségük megvan arra, hogy két év múlva hasonló összeállítással jobban mutatkozzanak be. Az, hogy a kassai (Kosice) Új Nemzedék újra magára talált tarmékenyítögn hat az 6
