A Hét 1989/2 (34. évfolyam, 27-52. szám)

1989-07-07 / 28. szám

Kisbojtár Jj-j íflilYÉ Az utolsó előtti óra (JEGYZETEK A GYERMEKTÁNCCSOPORTOK ORSZÁGOS VERSENYÉRŐL) Mottó: „A játék a gyermek útja azon világ megismeréséhez, melyet megváltani hivatott." (Gorkij) Sütő András írja könyvében: „Otthon, amidőn valamelyikünk hosszú és magá­nyos útra indult, öregeink azt kérdezték tőle: Jól felöltöztél-e ? Botod van-e? Hát éneket viszel-e magaddal ?" Bár nem magányos útra indultak a szereplők, éneket hoztak magukkal. Közel hatszáz gyer­mek érkezett a lévai (Levice) művelődési házba, hogy megmérettessen a XXXIV. Or­szágos Népművészeti Fesztivál keretében megrendezett országos versenyen. Páratlan év lévén — kapcsolódva a Népművelési Intézet által meghirdetett szlovákiai verseny­hez — a versenyszínpad a gyermekeké volt. Aki végignézte a 12 versenyműsort, igazat fog adni abban, hogy a gyermekcsoportok versenye immár évek óta magasan felülmúlja felnőtt csoportjaink bármely szintű versenyé­nek színvonalát. Pedig ezen együttesek élén többnyire nem szakemberek állnak. Túlnyo­mó részüket lelkes pedagógusok vezetik, végezve ezzel olyan pótolhatatlan munkát, melynek valódi hatását, eredményeit semmi­lyen verseny vagy fesztivál nem tudja lemér­ni. Hiszen azonkívül, hogy szép színpadi produkciók születnek, a gyerekek életre szó­ló élményeket, tudást kapnak, mégpedig olyan tudást, amelyre az iskolában nem te­hetnének szert. A gyermekcsoportok — a felnőttekkel szemben -r- egy dologban előnyt élveznek. Szerencsére természetessé vált, hogy a gyermekegyüttesek nemcsak nemzetiségi szinten versenyeznek, hanem szlovák cso­portokkal is összemérhetik tudásukat. Évek óta kitűnő eredményekkel érkeznek haza gyermekeink a kerületi versenyekről, vala­mint a Presovban hagyományossá vált szlo­vákiai gyermekfesztiválról. Mindez nem a véletlen müve. A nyolcvanas évek elején sok támadás érte azon csoportvezetőinket, akik tánccentrikus, autenticitásra törekedő, nem játék vagy szokásanyagot bemutató műsoro­kat vittek színpadra. A példát az akkor már világhírű magyarországi gyermekmozgalom­tól vették, néhány csoport esetében valóban sikerrel. Díjak sorát táncolta ki annak idején az ekeli (Okoliőná na Ostrove) Tátika, majd később a párkányi (Stúrovo) Kisbojtár és a somorjai (Samorin) Csali. Táncosként ma­gam is nagyon örülök annak, hogy gyerme­keink mernek és tudnak (!) táncolni. De mi van azokkal a csoportokkal, amelyek nem táncoltatni akarják a gyerekeket? Az a véle­mény, hogy nagydíjat csak táncműsorral le­het szerezni, már régebben kialakult a cso­portvezetők körében, az idén viszont hangot is adtak véleményüknek. Nincs semmilyen jogalapom arra, hogy a zsűri döntésével polemizáljak, nálamnál jobban felkészült emberek pontoztak s válogattak az elődön­tőkön. Az elődöntőn láttam még pl. a ghy­­mesi (Jelenec) Villöt, q zsigárdi (Ziharec) Sugaracskát. Az országos versenyről hi­ányoztak. Ne felejtsük el. hogy a hozzájuk hasonló csoportok munkájukkal olyan érté­ket képviselnek, melyet kutya kötelességünk országos szinten is bemutatni, megszeret­tetni és uram bocsá' „favorizálni". Jelenlegi hozzáállásunk eredménye az is. hogy eddig csodálatos játékos és szokásanyagot bemu­tató együttesek is táncmüsorral jöttek — kerülve igy saját néhai szintjük alá. Nem arról van szó, hogy rossz műsorokat hoztak, csak arról, hogy hoztak már sokkal jobbakat is. Gondolok itt pl. a két évvel ezelőtti szepsi (Moldava n/Bodvou) Fehér Liliomszálra, amely az idén nem hozta régi szintjét, vagy pl. a galántai Pitypangra, amelytől ugyancsak jobb műsorokat láthattunk eddig. Nem vet­tük észre az elmúlt esztendőkben? A hagyományt és játékot színpadra alkal­mazó csoportok fóruma szűnhet meg így — nem megoldás számunkra a Tavaszi szél... gyermekváltozata, a jövőre első Ízben sorra kerülő Gyermek Dal- és Zenei Fesztivál sem, hiszen ez csak énekesekkel, zenekarokkal és hangszeres szólistákkal számol. Talán megoldás lenne a következő feszti­vál versenyén kategorizálni — műfajuk sze­rint — a csoportokat. Bár az idén sok olyan vélemény is elhangzott, miszerint az orszá­gos döntőn nem volna szabad versenyezni — legyen a fesztivál valóban fesztivál. Ezzel a véleménnyel nem érthetek egyet — a megmérettetésre szükség van, a díjakra ugyancsak. Egyetértek viszont azzal, hogy ha már versenyzünk, akkor ne az első három hely valamelyikéért. Megoldásért elég át­menni a szomszédba — a kórusok díjazása vagy akár a presovi fesztivál díjrendszere példa lehetne számunkra. Az adott helyzetben és mezőnyben az öttagú zsűri salamoni döntést hozott. A meghirdetett nagydij I. fokozatát megosztva az ekeli Tátika és a párkányi Kisbojtár kapta. A párkányi Kisbojtár harmadszor lett nagy­díjas. Az idén is azzal győztek Hégli Marian­na gyermekei, amivel az elmúlt fesztiválokon. Igényes, nagyegyüttesi formában, pazar kivi­telezésben valósítottak meg egy jó ötletet. A kéméndi lány és a jókaí fiú lakodalmát ábrá­zoló táncszvitt óriási előnye egy kiváló lány­­tánckar, a nagyon jó éneklés és a gyermekek táncos képzése is felülmúlja az átlagét. Az alkotók egyetlen negatívuma, hogy most a gyermekek számára túl igényes műsort hoz­tak, példájuk az ország gyermektánccsoport­­jai számára nem lehet követendő. Az ekeli Tátikára és vezetőjükre, Hodek Máriára az első bemutatkozás óta az auten­ticitásra való törekvés és a szükebb tájegy­ségben való komplex gondolkodás a jellem­ző. Idei műsorukban három jól feltérképezett falu — Martos, Kéménd és Tardoskedd — táncait elevenítették fel. De nemcsak az akadémiai gyűjtések alapján, hanem Hodek Mária saját gyüjtöútjainak eredményeként is. A csoport eme erényét a legjobb néprajzi feltáró munka dijával is jutalmazta a zsűri. Sajnos, a műsor középső része a szólókkal és fiútáncokkal túl hosszúra sikerült, talán azért is, hogy kitöltse a kötelező műsoridőt. A műsor hossza — a megkövetelt 12 perc minimum — is sokat támadott kritérium volt. Krausz Ágota, a dunaszerdahelyi (Dun. Stre­­da) Istiglinc vezetője jó humorát dicséri a tardoskeddi játékokból és táncokból álló műsor órajelenettel való befejezése. A ver­seny kiírója méltán ismerhetett magára. Az együttes nem újonc, viszont a csoport veze­tője táncpedagógusként debütált a lévai ver­senyszínpadon. A bemutatkozás a harmadik díjjal és egészségesen agresszív, jó táncos képzésben részesült gyerekekkel igazán jól sikerült. A megosztott harmadik díjjal hazatérő Apró Szőttes vezetőjének, Furik Ritának si-ACSEiyiADOK ÉLETÉBŐL került valahol eltalálnia a játék és a tánc közti egészséges egyensúlyt. „Két szerelmes pár, mindig együtt jár..." c. műsora kedve­sen incselkedő, a gyerekek mentalitására épült kompozíció. A helyezésen kivül a leg­jobb játékképért járó díj is jogos tulajdono­sára talált. Valóban példátlan az a pedagógiai munka, melyet Somorján a Valacsay házaspár végez. A háttérről, s az együttes támogató bázisáról írtam már e lap hasábjain a Csalló kapcsán. Az idei versenyműsort két közelálló tájegy­ség anyagából építették fel a Nagy Csalinál Valacsay István és a Kis Csalinál Valacsay Franciska. A rábaközi és dunántúli anyag színpadra alkalmazásának egyetlen szépség­hibája a zavaróan sok geometriai forma és színpadi tabló. Nagy pozitívuma a csoport­nak az idén kiválóan felkészült gyermekzene­kar. Ürge Mária és Hegyi Brigitta gyermekei a legjobb zenei kíséret diját vihették haza — joggal. A bevezetőben leírt „fájó dolgok" iskola­példája a szepsi Fehér Liliomszál. Nagy Ildi­kó, a csoportvezetők egyik rangidőse most is kifinomult Ízléssel állította össze műsorát. A Falusi iskola anno 1910 c. műsorban a lányok a megszokott színvonalat hozták, a kompozíció táncos részét viszont nem sike­rült maradéktalanul befejezni. Öröm lenne számomra (s ebben nem vagyok egyedül), ha Nagy Ildikó visszatérne ahhoz a formához, amelyet a legjobban éppen ö ismer, s ame­lyet az elmúlt évek folyamán láthattunk tőle. A királyhelmeci (Kráf Chlmec) Apró Bod­rogközi sem újonc. Vezetője Zvolenskyné Kiss Gabriella Táncok és gyermekjátékok c. műsorában sajnos túl sokat akart bemutatni. Hyen széles spektrumban csak valóban jól felkészült tánckarral lehet dolgozni. Indoko­latlannak tűnt Imregböl Nyitra-vidékre ván­dorolni, majd folytatni dunántúli táncokkal. Az előzőnek pontos ellentéte az Apró Palóc, amely szükebb tájegységben (ez egy­szer Mátyusföldberi) gondolkodott és kom­ponált. A műsor szerkezeti egyensúlya a koreográfust dicséri, sajnos, ez a gárda még nem tudta úgy eltáncolní műsorát, mint a kis táncosok elődei. Minden lehetőségük meg­van arra, hogy két év múlva hasonló összeál­lítással jobban mutatkozzanak be. Az, hogy a kassai (Kosice) Új Nemzedék újra magára talált tarmékenyítögn hat az 6

Next

/
Thumbnails
Contents