A Hét 1989/2 (34. évfolyam, 27-52. szám)
1989-07-07 / 28. szám
Árvácska munkájára is. Pribék Emőke magyarbödi táncokat tanított be. Sajnos, a sok indokolatlan törés, koreográfiái hiba megbosszulta magát egy aránylag jól táncoló csoportnál. A galántai Pitypang is stílust váltott az idén. Az eddigi műsorukban megszokott játékok megjelentek még a műsor elején, majd karikázót, kanászost és ugrást láthattunk. A kanászos volt az, amely jobban sikerült, ez Szabó Attila munkáját dicséri. A karikázóban azonban olyan motívumokat is láttam, amelyek Dunántúlba zavarnak. Csillag Lászlóné és Morva Lászlóné képesek arra, hogy most már jó segítő gárdával jó táncműsorokat csináljanak. Ha sikerül, örömmel megtapsolom. Dr. Tóbisz Ferenc munkahelyet váltva sem adta fel a Barkócát. A rimaszombati Új Barkóca valóban új, de a csoport vezetőjének keze munkája felismerhető. A műsor addig volt igazán élvezetes, amíg a gyerekek játszottak — táncos műsorra ez a gárda sem érett még. Lehet, hogy magával a versennyel nem függ össze, de nem hagyhatom szó nélkül azt, ami joggal háborította fel a csoportvezetőket. Az ebéd címén befejezett szakmai értékelés ^folytatását délutánra beszélték meg a csoportok vezetői és a Csemadok KB képviselői. A vitában sok olyan probléma hangzott el, melynek orvoslására a kiíró szerv — a Csemadok KB — hivatott. Zseliz az egyetlen olyan fórum, ahol a „szakma" képviselői majdnem teljes létszámban találkozhatnak. Ha nem ott, akkor hol találnak meghallgatásra a csoportok vezetői? S ott a Csemadok KB szakelőadóján kívül senki nem volt kíváncsi a legtöbb gyermeket mozgató műfaj problémáira. (Ez is hozzáállás.) A gyermekcsoportok országos versenyét összegezve akár határkőnek is tekinthetjük az ideit. Az amatőr gyermektáncmozgalom elért mindent, amit önnön erejéből elérhetett. Szakmai Odafigyelés és módszertani segítség, a mozgalommal, de magával a fesztivállal való nagyobb törődés igénye az idén sokadszor fogalmazódott meg, de először ilyen hangosan. Remélem, hogy az októberben sorra kerülő táncszakbizottsági ülés után pozitív változásokról tudósíthatok. Nem a szép műsorokért, nem a látványos fesztiválért, hanem azokért az aranyos gyerekekért, akik a világot „megváltani hivatottak". S nem az utolsó órában. LOVÁSZ ATTILA Istiglinc Fotó■ Gyökeres György Emlékeztek és ünnepeltek Az 1890-es évek végén a Zalabán tanító Mészáros Sándor kezdeményezte, hogy a faluban építsenek művelődési házat. Közadakozásból 1898-ban felépült a kultúra háza s ezt Olvasókörnek nevezték el. A szükséges pénzt negyvenegy polgár egyenlő részben adta össze. Az asztalokat is közösen vásárolták, de a karszék mindenkinek a sajátja volt. Az épület negyvenéves fennállása alkalmából az építő tagoknak emléktáblát készítettek, mely ma is méltó helyén van a kultúrház belső falán. Az I. világháború alatt erdélyi menekülteket telepitett a hatóság a művelődési házba. A II. világháború alatt az ott álló front idején megsérült az épület. Rendbehozatalát 1950-ben kezdték meg, majd a következő évben, amikor a Csemadok komolyabban kezdett a községben tevékenykedni, már használni tudták. Később bővítették az épületet és öltözőt is létrehoztak. A berendezést a Csemadok készítette, csuklós székek és néhány asztal árát a szinielöadások bevételéből fedezték. Mindezt Csontos Vilmos költőtől tudom, aki beszélgetésünkkor azt is elmondta, hogy a II. világháború alatt eltűnt községük krónikája. így nem tudják, hogy a háború előtt milyen volt a faluban a kulturális élet. Pontos feljegyzéseket az 1950 óta vezetett Csemadok-krónika tartalmaz, mely megegyezik az azóta írott községi krónika adataival is. Zalabán a felszabadulás után az első színjátszó csoportot Lányi Gyula szervezte meg 1949 decemberében, mely kéthónapos gyakorlás után bemutatta a Fehér tyúk, a Ki viseli a nadrágot és az Özvegy Varga Ábrisné című egyfelvonásos színmüveket. Később többek között a Nagymama, a Közös út. a Duda Gyuri és a Senki fia című darabokat vitték színre. Az 1955-ös évben került a faluba Lovicsek Béla, aki pedagógusként aktívan bekapcsolódott a kulturális életbe. Szinte valamennyi rendezvényt Csontos Vilmossal közösen szervezték. Nagy sikert arattak az író Húsz év után című pályadíjnyertes színművével, melyben a főszereplő maga a szerző volt. Az építő tagok emléktáblája Az első író—olvasó találkozót 1962- ben tartották Gyurcsó Istvánnal. Később járt itt Egri Viktor, Csanda Sándor, Dénes György, Ozsvald Árpád, Duba Gyula, Ordódy Katalin, Gál Sándor, Török Elemér, Turczel Lajos, Mács József, Lovicsek Béla, Zalabai Zsigmond és Csáky Károly. A 90 éve épült kultúrházhoz a község lakosságának sok szép és felejthetetlen élménye kötődik. A közelmúltban a Csemadok tagjai és a község fiataljai megkoszorúzták az építő tagok emléktábláját. Emlékeztek, ünnepeltek és terveket szőttek... ÁBEL GÁBOR Archívumi felvétel RÖVIDEN A Csemadok KB Elnöksége májusi ülésén értékelte a Komáromi (Komárno) Járási Bizottság tevékenységét, amely 40 alapszervezet munkáját irányítja. Az 1985 áprilisában tartott legutolsó értékelés óta 1 678 új tagot szerveztek be, igy 1988. december végével a taglétszám elérte a 10 724-et, ami 13,5 %-os szervezettséget jelent, s ez elmarad az országos átlagtól. Legtöbb tagja a Komáromi Alapszervezetnek van, mégpedig 1 871. Az értékelt időszakban szép eredményeket értek el a járásban. A közművelődési rendezvények száma 861 volt, amelyeken 63 114 érdeklődő vett részt. Az amatőr művészeti rendezvények száma megközelítette az ezret, társadalmi munkában összesen 83 994 órát dolgoztak le a Csemadok-tagok. Mint arról az olvasó a Hét 22. számából értesülhetett, a Csemadok KB Nagykaposon (Veiké Kapusany) és Királyhelmecen (Králbvsky Chlmec) rendezte az Irodalomnépszerüsítök Központi Szemináriumát. A rendezvény az Erdélyi János Irodalmi- és Kulturális Napok keretében valósult meg. A választás azért esett a két kelet-szlovákiai kisvárosra, mert az idén emlékeztünk meg Erdélyi János születésének 175. évfordulójáról. Ebből az alkalomból adta ki a Csemadok KB, a nagykaposi alapszervezettel közösen a Közművelődési Kiskönyvtár sorozatban az „Erdélyi János emlékezete" c. publikációt, melynek összeállítója Géczi Lajos. Annak ellenére, hogy a Bratíslava-város, Bratislava-vidék, Galánta, Komárom, Léva (Levice) és Rimaszombat (R. Sobota) aktivistái nem vettek részt a rendezvényen, az előadásokon mintegy hatvanan, az esti műsorokon 110-en vettek részt, A Csemadok KB elnökét, Sidó Zoltánt és vezető titkárát, dr. Lukács Tibort fogadta az SZLKP KB titkára, Ondrej Saling elvtárs. A megbeszélésen a Csemadokot és a magyar nemzetiséget érintő problémákról tárgyaltak. A tanácskozáson jelen volt Ján Sveda, az SZLKP KB osztályvezetője is. Az Országos Népművészeti Fesztiválnak, melyet az időjárás nem vett kegyeibe, összesen 1 254 szereplője volt. A gyermektánccsoportok versenyében 12 együttes versenyzett. A fesztivál nagydíját megosztva nyerte a párkányi (Stúrovo) Kisbojtár és az ekeli (Okolicná) Tátika, mivel a zsűri az első és a második díjat összevonta. A Csemadok KB vezető titkára, dr. Lukács Tibor, továbbá Bárdos Gábor és Habán Ottó titkárok fogadták a francia La Revolution hetilap szerkesztőjét, Leo Lorencyt. A lap 68 oldalon, 60 ezer példányban jelenik meg. Még az első félévben elkezdődhet a Gömöri Ház építése a gombaszögi szabadtéri színpad területén, mivel megszülettek az építkezéshez szükséges engedélyek. Az elsősorban kiállítási célokra épülő ház „Z" akcióban épül, ezért a Csemadok KB Titkársága a tagok segítségére, főleg pedig a szakemberek, szakmunkások segítségére is számít. Jelentkezni az illetékes Csemadok járási bizottságán lehet. A Csemadok VII. plenáris ülését Komáromban (Komámo), a Jókai Napok ideje alatt tartották. A Központi Bizottság megtárgyalta és jóváhagyta „A közművelődési munka eredményei és távlatai" c. dokumentumot. -bán-7
