A Hét 1989/2 (34. évfolyam, 27-52. szám)
1989-09-15 / 38. szám
Bizonyára ismernek önök is olyan embereket, akik roppant komolyak, igencsak „adnak magukra", és minden lépésüknek fontosságot tulajdonítanak, kifejezésre juttatandó, hogy igen-igen nagyra tartják magukat. Az ilyen emberek büszkén hangoztatják: „Mert én, kérem, komoly ember vagyok." Hogy Eduardo Coco ilyen ember volt, arról egy szempillantás alatt teljes bizonyosságot szerezhettek volna, ha látják őt, amint Sarzana állomáson egy forró nyári nap delén fölszállt a vonatra. Mily célratörő fegyelem a mozdulataiban, minő komolyság s kiváltképp méltóság a megjelenésében! Az emelkedett gondolkodás minő fénye ragyogta be enyhén kopaszodó homlokát! Milánóból jött, és egy sor fáradalmas és Eduardo Cocóval a csatatérnek is beillő kupéban, ételmaradékok és papírhulladék halmai között. Eduardo repesett a boldogságtól. Ha csak nem ül be új szálló, szabad a terep a csodaszép kalandra. Első dolga volt, hogy behúzza a folyosó felőli függönyöket, majd félresöpört egy halom képes újságot, amelyeket az ifjak az üléseken és a padlón szanaszét hagytak; aztán jólnevelt pillantásokat irányozva a hölgy felé — bevett taktikája volt ez —, megszólalt: — Micsoda közönséges alakok! A szőke nő helybenhagyólag biccentett. Szemlátomást mélységesen viszolygott tőlük. íienAzinoí 0 nem minden megrázkódtatástól mentes átszállás után most a Genovából Róma felé tartó szerelvényre szállt föl. Egy másodosztályú fülkébe lépett be, mivel ott az egyik sarokban egy választékos küllemű szőke hölgyet pillantott meg, s ez a látvány bizonyos vonzerővel hatott rá. A hölggyel szemben foglalt helyet, eltökélvén, hogy megpróbálkozik a kalanddal. A fülke fennmaradó részét sajnálatos módon néhány fiatalember foglalta el, nem lehetett tudni, diákok-e, vagy meccsre utazó futballisták. Nem mintha ostromolták volna decens útitársnőjüket, s ily módon konkurenciát jelentettek volna Eduardo Coco számára. Épp ellenkezőleg, pillantásukra se méltatták: mintha nem is létezett volna. Eduardo azonban kínosnak tartotta, hogy gáláns csevegést kezdeményezzen ebben a hangos és zabolátlan társaságban, hiszen minden valószínűség szerint megsejtették volna célját, s talán nevetség tárgyává vált volna. A decens szőke hölgy már nem volt éppen fiatal, de igen jól tartotta magát, mutatós jelenség volt, szóval egy röpke úti kalandra több mint megfelelő. Az a típus, akihez megfontolt taktikával kell közelíteni, finom sejtésekkel, visszafogott érzelmi megnyilvánulásokkal. Egy szó mint száz: a túláradó kedélyű ifjak jelenléte nem volt épp a legkedvezőbb körülmény egy effajta, elmélyülést igénylő manőverhez. A zabolátlan ifjak és a közeli fülkékben utazó barátaik pokoli lármát csaptak, miközben tömérdek ételcsomagjuk maradványaival mindent elborítottak: tojás- és narancshéjjal hajigátták egymást, egyszóval ők voltak azok. akiket nemkívánatos útitársaknak szokás nevezni. Láthatólag a hölgy is vajmi kevéssé poétikus hangulatban leiedzett jóvoltukból. Eduardo Coco ellenséges pillantásokkal, mi több: gyűlölködve méregette az ifjoncokat. Jelenlétük még azt is lehetetlenné tette, hogy a hölgy felé olvatag pillantásokat eregessen, amelyeknek egyébiránt mestere volt. Végre a pisai pályaudvaron az ifjak leszálltak, így a szőke hölgy kettesben maradt — Már Genova óta itt ültek — mondta utálkozva. — Micsoda népség! — variálta mondókáját Eduardo. — Mindent összepiszkítottak — jegyezte meg finnyásan a szőke hölgy. — Képzelje, kézzel ettek! Iszonnyal mutatott a csomagtartókon és az üléseken heverő papir- és nylonzacskókra. Eduardo nekilátott, hogy eltakarítsa a romokat. Egymás után dobálta ki az ablakon az üres zacskókat. Némelyik újságpapírral volt teletömve. Az egyik rendellenesen gömbölyű és súlyos volt. Eduardo Coco, mielőtt kihajította volna, kíváncsiságból — természetesen kissé fintorogva — belekukkantott. Az ifjoncok ebbe a zacskóba gyűjtöttek össze mindent, amit már nem bírtak megenni. Bizonyára magukkal szándékozták vinni, aztán az utolsó pillanatban ottfelejtették. A hölgy is érdeklődve figyelt. A csomagból a két útitárs élénk meglepetésére jókora almák, ki sem bontott sajtok, félbevágott grillcsirkék, sonkás- szalámis- és mortadellás-tasakok kerültek elő: tulajdonosaik láthatólag hozzájuk sem értek. Az immár nem egészen fiatal szőke hölgy idegesen nevetgélt. — Mennyi ennivaló! — mondta elnézően álmélkodva. Kecsesen megbökte az egyik grillcsirkét, majd hamiskásan megnyalta az ujját. Aztán megint idegesen nevetgélt, Eduardo Cocóra emelte pillantását, minek folytán mindketten zavart köhécselésbe fúló kis kacajt hallattak; tekintetük cinkosan összevillant. Az immár nem egészen fiatal szőke hölgy szalvéta gyanánt a térdére terített egy újságot. megmarkolt egy fél grillcsirkét, és határozottan beleharapott. Eduardo Coco, felragadva a másik fél grillcsirkét, követte a hölgy példáját. f“ szót sem szóltak már, csak foko# zódó hévvel pusztítottak minden ehetőt, s huncut és kölcsönös megértéssel teli pillantásokat váltva igyekeztek a lehető legfesztelénebbül és legdisztingváltabban viselkedni. Egy morzsa se maradt utánuk. MOTOROLAJCSERE — KÖRÜLTEKINTŐEN, GONDOSAN ÉS ELŐNYÖSEN! A használt motorolaj nem csupán értékes másodlagos nyersanyag, hanem a tiszta környezet ellensége is egyben, ezért gyűjtőhelyen a helye. A prágai Chemopetrol vegyipari és kóolajfeldolgozó konszern, valamint a bratislavai Slovchémia vegyipari tröszt tárgynyeremény-sorsolással egybekötött gyűjtési akciót hirdet valamennyi gépjárművezető számára a következő dijakkal: I. díj: 1 000 liter Special benzinre szóló utalvány 2—3. díj: 500 liter Speciál benzinre szóló utalvány 4—6. díj: 250 liter Speciál benzinre szóló utalvány 7—10. díj: 100 liter Speciál benzinre szóló utalvány II. —100. díj: 4 liter motorolaj (Madit, Uniói, ill. Super Mogul Stabil) 101—300. díj: propagációs ajándékcsomag A SORSOLÁSBAN VALÓ RÉSZVÉTEL FELTÉTELEI A tárgynyeremény-sorsolásban részt vehet Csehszlovákia valamennyi gépkocsivezetője, aki 1989. november 15-ig a Benzina vagy Benzinol kijelölt benzinkútjainál legkevesebb 3 liter fáradtolajat lead. A benzinkút kezelő személyzete a hivatalos felvásárlási árat azonnal kifizeti és átad egy elismervényt. A gépjárművezető erre az elismervényre ráírja (nyomtatott betűkkel) a nevét és a postai irányítószámmal ellátott pontos címét. Az elismervényt borítékba teszi és legkésőbb 1989. november 15-ig elküldi az alábbi címre: n. p. Benzinol propagácia, Mlynské Nivy 48, 813 19 Bratislava. Azok az elismervények, amelyek a tavalyi évfolyamra lettek beküldve és késve 1988. november 15-e után érkeztek meg, 1989-ben vesznek részt a sorsolásban. Valamennyi beküldött elismervényt hitelesítik, iktatják és elteszik a sorsolás napjáig. A nagyobb mennyiségű olajról szóló elismervények többször is részt vesznek a sorsolásban, minden 3 liter fáradtolaj után egy alkalommal. A pontatlanul kitöltött szelvények a sorsolásban nem vesznek részt. Szintén figyelmen kívül hagyják a szocialista szervezetek által beküldött elismervényeket. A beérkezett és iktatott utalványok átvételéről, amelyek a sorsolásban részt vesznek, a Benzina és a Benzinol vállalatok nem küldenek külön igazolást. NYILVÁNOS SORSOLÁS: 1989. november 24-én lesz állami közjegyző jelenlétében Prágában. A sorsolás eredménye valamennyi benzintöltő állomáson ki lesz függesztve. A nyereményt postán küldik el, nem kell külön jelentkezni érte. A benzinre szóló utalványok 1990-re érvényesek. Mennyiség: legalább 3 liter fáradtolaj Beküldési határidő: 1989. november 15. Sorsolás: 1989. november 24-én Prágában Cím: n. p. Benzinol, propagácia. Mlynské Nivy 48, 813 19 Bratislava
