A Hét 1989/2 (34. évfolyam, 27-52. szám)

1989-07-07 / 28. szám

ehetőségei, kényszerei korántsem a megküzdés ígéretét, hanem a végze­tes pokoljárás halálos kínjait hordoz­nák. Képei ezért hamisíthatatlanok. Ösztönös volt-e, vagy intellektu­ális? Indokolatlan felvetés. Befeje­zetlen művekből teremtett befeje­zett életművet. Ez nem ösztön és nem is intellektus kérdése. Ellent­mondásos volt? Nem volt az. Ez a kiállítás azért is mellbevágó, mert megfellebbezhetetlenül bizonyítja, mennyire egyértelmű volt, és meny­nyire következetes a képek alkotója. Hogy miben? A rettegésben és a lalállal való kibékíthetetlenségben, s mindezek ellen abban a küzdelem­ben, amit festői eszközökkel gyako­­olt. Minden művében a saját halálát ilte meg, azt, ami ellen a művel :selekedni próbált. S ahogy ö sem a más halálát, az övét sem „abszolvál­hatja" más. Hát ezért is hamisítha­­:atlan. Ezért erős és egyszeri. Elementáris tehetség — szokták /olt róla mondani. Ha a jelenlétében hangzott el, mindig zavarba jött. Nem eagált, nem vitatkozott a megállapí­­:ás fölött, mert tudta, hogy verbális eszközökkel gyarló kísérlet lenne azt bizonygatni, miszerint másról van >zó, mint arról, amit elementárisnak heveznek. Minden bizonnyal többről. Je ezt nem is akarta más eszközök­rei kimondani, mint — és kizárólag - a festészet eszközeivel. Nem ábrá­­:olni akart, mert nem is az ábrázolha­­:óval viaskodott. Ezért sem töreke­­lett igazán arra, hogy felismerhető rilágot teremtsen a képein. Mert a ritágból nem a láthatót, hanem a negfogalmazhatatlant, a megfesthe­­etlent akarta megfesteni. Túl egy­szerű és felületes lenne ezt azzal negtoldani, miszerint ezért tudott ki­­hhondani és megfesteni belőle vala­­hhit. Dúdor azt teremtette meg, ami a ehetőség és a lehetőség korlátái kö­tött keresendő, ami tehát a lehetet­­enből lehetséges — de inkább meg­­órdítva. Losonci (Luőenec) kiállításának myaga az elkövetkező hónapok só­én Dunaszerdahelyen (Dun. Streda), Rimaszombatban (Rim. Sobota) és Rozsnyón, (Roznava) majd Budapes­­;en is látható lesz, jóllehet, nem min­­lenütt a teljes losonci anyag. Mita­­jadás, a közelmúltban még igen va­­ószínűtlennek látszott, hogy Dúdor stván szétszórt, nyilvántartatlan iletműve egyáltalán összegyűjthető, i/lint ahogy az is valószínűtlennek átszőtt, hogy mennyiségileg egyálta­­án ennyi kép maradt volna utána. És íme, ami maradt, az minden szem­bont szerint sokkoló. Bízvást remél­hető, hogy az anyag, vándorlása só­én sokakat meggyőz majd róla: Dú- Jor Istvánt nem lehet, nem szabad elfelejteni. Ennek tudatosításáért bszinte dicséret illeti meg Szabó Kín­ját, a Nógrádi Galéria igazgatóját és carkas Veronika művészettörténészt, 3z anyag összegyűjtőjét és elrende­zet. KESZELI FERENC FOTÓ: GYÖKERES GYÖRGY A HÉT és az IBUSZ NYÁRI KÉPES VERSENYE Képzeljük azt, hogy Budapestről indu­lunk a magyar tenger megtekintésére. Az M7-es autópályáról a balatonaligai csomópontnál jobbra hajtunk a 71 -es főútra; ez vezet a tó északi partján. A 71 -es főúton haladva Balatonkarattya az első település. Az üdülőtelep az ügynevezett „Magasparton" létesült. Innen végig lehet tekinteni a Balaton felső medencéjét, távolról szép vonalá­val még a Tihanyi-félsziget is látszik. És ha nemcsak a látvány érdekli a kedves utazót, hanem egyéb ritkaság is, netán a történelem, érdemes egy pillantást vetni egy érdekes emlékfára, a már kiszáradt szilfaóriás két és fél méter kerületű törzsére. Itt járt Vak Bottyán, a híres kuruc generális; 1707-ben pedig Béri-Balogh Ádám e fa közelében győz­te le csapatával az erre merészkedő labanc sereget. A falut elhagyva a vele egybeépült Balatonkenesére érkezünk. Közismert fürdőhely. Már a múlt században, a fürdőkultúra kezdetén jeles helynek tar­tották. Az itt megpillantott Balaton szépsége láttán írta Garay János költő lelkesülten a tóról: Kenésétől Keszthelyig Terül el a Balaton Ott az éden kapuja, Itt az édenkert vagyon. Az egymást érő települések sorában Balatonfüzfő következik. Ha nem kö­vetjük a tó partvonalát és a 72-es főútra térünk, sok érdekességre lelhe­tünk. Balatonfüzfő közelében találjuk Berhidát. XIII. századból származó kora gótikus temploma falusi templomaink között a legjelentősebbnek számít. Ha utunkat a 8-as úton nyugat felé folytat­juk, Veszprémbe jutunk (Bakony-vi­­dék). Az öt dombra épült város már a kökorszakban is lakott hely volt. A mű­emlékekben gazdag hely megtekintését a Balatonon nyaralóknak is feltétlenül ajánljuk. A sok-sok műemléket rejtő hangulatos város történetét a Bakony Múzeum kiállításain tekintheti meg a láto­gató. Ha a városból délnyugat felé indu­lunk a tapolcai úton, eljutunk a nemesvá­mosi szépen helyreál­lított betyárcsárdába. Ha a 8-as fő közleke­dési úton haladunk tovább, igaz egyre tá­volodunk a Balatontól, de a látvány, amit ez az út ígér, megéri, hi­szen 1 5 kilométernyi­re találjuk Herendet, a magyar porcelán­­gyártás nevezetes he­lyét. A gyár a kínai és az európai porcelán­ipar nyomdokain ha­ladva vált Európa-szerte híressé. Ké­szítményei szinte a világ minden részé­be eljutnak. A Herendre érkezők mind­ezt meg is tekinthetik a gyár szépen berendezett múzeumában. A Veszprém felé tett kirándulásról a 72-es főúton visszatérünk Balatonalmádiba az északi part harmadik legnagyobb településé­be. Balatonalmádi új üdülőhely. Múltja úgyszólván egyidős az újkori balatoni fürdőkultúrának a történetével. A tavat körülölelő üdülőtelepek egyik legláto­gatottabb helye, igen dinamikusan fej­lődik. Strandja, szállodái, parkja, kem­pingje minden igényt és kényelmet ki­elégít. Almádit különösen az ifjúság kedveli. Ha továbbutazunk a partot követő 71 -es főúton, Alsóörsre érünk. A tele­pülés elején balra hatalmas kemping várja az érkezőt, a falu déli végénél pedig autós strand terül el. A falu XIII. században épült gótikus temploma kö­zelében látható úgynevezett Török-ház, az ország legrégibb, csúcsíves kisne­­mesi udvarháza. Szobájának famennye­zete van, ajtaja kökeretes, kéménye tur­bános fejhez hasonlít. Alsóörshöz 4 km-re van Csopak. A falu a Balaton­part fölött emelkedő dombon terül el. A legősibb idők óta emberlakta hely. A rómaiak korában a mai üdülőtelep he­lyén villák sorakoztak. Csopak kedvelt kirándulóhely, híres ételcsárdái — a Füred felé vivő út kivezető szakaszán a „Víg Molnár" csárda és a Veszprém felé vivő út kezdetén a Malomcsárda — látogatottak. KÉRDÉS: Nevezzék meg a Bakony-vidék legnagyobb városát! 2. VERSENYSZELVENY ai HUNGARIAN TRAVEL COMPANY 5

Next

/
Thumbnails
Contents