A Hét 1989/2 (34. évfolyam, 27-52. szám)

1989-09-15 / 38. szám

KŐVETKEZŐ SZÁMUNK TARTALMÁBÓL Lacza Tihamér: HEGYEN-VÖLGYÖN JÁRTUNK... Gál Sándor: HIÁBA A LEHETŐSÉG... Miklósi Péter: ÚJ HÍD A DUNÁN Mács József: EGY KÉPVISELŐ VALLOMÁSAI Ozsvald Árpád: KŐTÁBLÁK - ROTÁCIÓS GÉPEK dr. Kiss László: A GARAM PARTJÁTÓL AZ ORSZÁGOS HÍRNÉVIG Címlapunkon A. Alex felvétele A Csemadok Központi Bizottságának képes hetilapja. Szerkesztőség: 815 44 Bratislava, Obchodná 7. Telefon: 332-865 Megjelenik az Obzor Kiadóvállalat gondozásában, 815 85 Bratislava, ul. Cs. armády 35 Főszerkesztő: Strasser György Telefon: 332-919 Főszerkesztő-helyettesek: Ozsvald Árpád és Balázs Béla Telefon : 332-864 Grafikai szerkesztő: Král S. Klára Terjeszti a Posta Ftirlapszolgálat Külföldre szóló előfizetéseket elintéz: PNS — Ústredná expedícia tlaőe, 813 81 Bratislava, Gottwaldovo nám. c. 6 Nyomja a Vychodoslovenské tlaőiame z. p„ Kosice. Előfizetési díj egész évre 156,— Kős Előfizetéseket elfogad minden postahivatal és levélkézbesítő. Kéziratokat nem örzünk meg és nem küldünk vissza. Vállalati hirdetések: Vydavatelstvo Obzor, inzertné oddelenie, Gorkého 13, VI. poschodie tel: 522-72, 815-85 Bratislava. Index: 492 11. Általános tapasztalat, hogy az . energia elsősorban a bányászok és az energetikusok napja kap­csán. illetve akkor kerül az érdeklődés homlokterébe, ha nincs. Amíg ég a villany, folyik a meleg víz. zavartalanul járnak a gépek, kevés figyelmet fordítunk arra. hogy milyen erőfeszítéseket kíván a biz­tonságos energiaellátás; másfelől pedig milyen energiatakarékossági intézkedé­seket és iparszerkezeti változásokat kö­vetel a gazdaság energiaigényességé­nek csökkentése. Véleménye szerint eleve kizárhatók-e az esetleges áram­­korlátozások, másfelől viszont tudjuk-e bővíteni a hazai villamosenergia-rend­­szer tartalékait? — Villamosenergia-rendszerünk össztelje­sítménye — a saját erőmüvei rendelkező üzemek produkcióján kívül — több mint 5 500 megawatt. Tavaly egyébként 30 millió 786 ezer 703 megawattóra áramot termel­tünk; a teljesítménytartalékunk pedig kere­ken 800 megawattóra. Ez az áram- és tarta­lékmennyiség megfelel a nemzetközi gyakor­latnak, s általában a biztonságos ellátáshoz is elegendő. Ennél nagyobb tartalékra csak szélsőséges esetekben lehet szükség. Példá­ul akkor, ha az átlagos napi középhömérsék­­let huzamosabban mínusz 15 fok alá süllyed. Ez azonban csupán rendkívül ritkán fordul elő. Olykor-olykor a nemzetközi villamose­­nergia-rendszerben előforduló üzemzavar is befolyással lehet a zökkenőmentes áram­szolgáltatásra, bár ennek ellensúlyozására csaknem mindig elegendőek a hazai tarta­lékkapacitások. Gondolom, mindebből nyil­vánvaló, hogy végső soron — főként a lakos­ság szempontjából — csak igazán szélsősé­ges esetben kerülhet sor áramkoriátozásra. Mindehhez azt is hozzátenném, hogy az ipari áramkodátozás viszont előre kidolgozott, a gazdaságossági szempontok figyelembevé­telével rangsorolt szabályozati fokozatok alapján történik. Lehetőleg úgy, hogy az sohase okozzon technológiai károsodást. Fontosnak tűnik leszögezni még azt is, hogy a néhanapján tapasztalható villamosener­­gia-ellátási zavarok nem az áramszolgáltatá­si rendszer tartalékaival függnek össze, ha­nem — mondjuk — jég vagy vihar okozta vezetékhibák miatt következtek be. Ugyan­úgy nem az energiahiány, hanem a kemény hideg okozhat helyi gázellátási, távfűtési za­varokat. Ezek elhárítása még a legmosto­hább körülmények ellenére is mindig szak­szerűen, gyorsan történik, olykor bizony rendkívüli helytállást kívánva az iparág dol­gozóitól. Ne haragudjon, de egyelőre iga­­. zán szűkszavú volt a tartalékokat illetően... — Természetesen, hosszú távú erömüépíté­­si programunk elsősorban a hazai energia­­rendszer bővítését tűzi ki célul. Emellett — mind a jelenlegi, mind a jövőbeni villamose­­nergia-forrásaink között — fontos szerep jut a nemzetközi áramrendszemek, ami nem kevés üzemviteli és gazdasági előnnyel jár. Itt jegyzem meg, hogy a villamosenergia-im­­portunk valamivel több, mint tíz százalék. Fontos ezért, hogy az ellátás biztonságát az együttműködő villamosenergia-rendszer üzembiztonságának növelésében és a ko­operációs fegyelem javításában is keressük. Ugyancsak említést érdemel, hogy villamos­energia-rendszerünk rugalmasságát mű­szaki és szabályozástechnikai megoldások­kal, illetve az elektronika erőteljesebb alkal­mazásával is javítjuk. Laikusként azt vélem kiszűrni sza­­, vaiból, az energetikusok nem ha­­‘ ragudnának. ha ki-ki hozzájárulna ahhoz, hogy néhány megawattal keve­sebbet fogyasszunk.. . Interjú VÉGH JÓZSEFFEL, a Szlovák Energetikai Művek műszaki főelőadójával — Tény, hogy körültekintőbb takarékosság­ra, az energiafogyasztás bizonyos fokú csök­kentésére lenne szükség. Nem titok, hogy a fogyasztás alakulásában mind a lakossági, mind az ipari és a kommunális szféra egya­ránt meghatározó. Ezt nem valamiféle elma­rasztalásképpen említem, hanem inkább an­nak illusztrálására, hogy a háztartások taka­rékoskodásától az ipar fajlagos energiafel­használásáig szinte mindenütt fellelhetők a megtakarítási lehetőségek. Az érdekesség kedvéért, nézzük, hogyan is oszlik meg ná­lunk az áramfogyasztás? A döntő fontosságú fogyasztók közül az olajfeldolgozás és a vegyipar viszi el az áram 25,6 százalékát. A vaskohászat 16,5, a lakossági fogyasztás 15, a nehéz- és könnyűipar 13,1, a színesfémko­hászat pedig 11,4 százalékot visz el. Ebből a felsorolásból két dolog tűnik ki. Az egyik: a lakossági csúcsterhelésben elsősorban a háztartási készülékek hatásfokának javításá­val tudjuk majd mérsékelni az áramfogyasz­tás növekedésének ütemét. A másik tanul­ság pedig nem egyéb, mint az, hogy ipari szerkezetváltás nélkül nem érhetünk el figye­lemreméltóbb megtakarításokat. E tekintetben tehát az iparpotiti­­. ka szándékai egyértelműek. Mi­lyen lehetőségek, milyen feltéte­lek vannak hát a szándékok megvalósí­tására ? — Igaz, ami igaz: a jövendő energiaigénye­ket nagymértékben megszabja, hogyan ala­kul a népgazdaság energiaéhsége. Ezzel kapcsolatban pedig azt szeretném legelő­ször megjegyezni, hogy gyakran összemo­* 7v-h&ct&t. az energiahelyzetről; energiatermelésünk jelenéről, jövőjéről sódik a különbség a fajlagos energiafel­használás és az energiaigényesség között. A megkülönböztetés „csak" azért fontos, mert amíg a fajlagos energiafelhasználás­ban — az egy-egy termék előállításához szükséges egységnyi energiafogyasztásban — az energetikának van bizonyos szerepe, az energiaigényesség alakulására jóval több tényező hat. Mondok erre egy példát: a tőlünk fejlettebb országok az egységnyi energiából nagyjából kétszer-háromszor annyi, tehát 100—200 százalékkal több nemzeti jövedelmet termelnek, mint mi. Ráadásul az energiaigényesnek energiaigé­nyes, ám kevésbé értékes termékeinkért a világpiacon is kevesebbet kapunk! Csoda hát, ha egyre több szó esik arról, hogy az ipari termelésünk szerkezetében a kívánt­nál, a lehetségesnél jóval magasabb az anyag-, illetve az energiaigényes termelés aránya? Ma már nem titok: abban, hogy az elmúlt években nem volt eléggé erőteljes az iparban a szelektív fejlődés, az játszott igen fontos szerepet, hogy a szabályozás nem adott elegendő mozgásteret, és nem terem­tett megfelelő kényszert a vállalatok számá­ra a műszaki fejlesztésre, a szerkezetátala­kításra. Ezért energetikusként is rendkívül fontosnak tartom, hogy mielőbb bővüljön az a mozgástér, ugyanakkor a lehetőségek ki­használásának kényszere is növekedjék. Energiatermelésünk jelenében. , no meg annak jövőjében is. mi­* lyen szerep jut az atomerőmű­veknek? — Harmincöt évvel ezelőtt, 1954 nyarán Obnyinszkben adott áramot a világ legelső atomerőműve. Az időközben eltelt három és fél évtizedben rendkívül gyors volt az atom­­energetika fejlődése, és ma már 1 000— 1 500 megawattos blokkok is készülnek. A világon jelenleg 300-nál is több atomerö­­művi blokk üzemel. Érdekes jelenség, hogy az általánosan kibontakozó energiatakaré­kosság és a gazdasági növekedés mérsék­lődése sok országban lelassította a villamos energia-igények növekedését; a lassúbb ütemen belül azonban továbbra is jelentő­sen bővül az atomenergia szerepe. Ezek az erőművek ugyanis a villamosenergia-terme­­lés költségeit tekintve az országok legna­gyobb részében versenyképesnek bizonyul­tak; és emellett — rendkívül fejlett bizton­sági rendszereik révén — az egyre szigo­rúbb környezetvédelmi szempontokat is ki­elégítik. Természetesen, beleértem mindeb­be a szlovákiai atomerőműveket is, hiszen az apátmihályi (Jaslovské Bohunice) már szerves része a hazai energetikának, a mohi (Mochovce) erőmű pedig már épülőfélben van. Ön ugyan az atomerőművek szó­­. szólója, de sokan — Csernobil ' óta — ódzkodnak az energiater­melésnek ilyen formáitól. . . — Nézze, a csernobili baleset valóban megtörtént, de nem ez jellemző a villamos energiát termelő atomerőmüvek működésé­re. Ráadásul az egy régi típusú erőmű volt, a maiak sokkal korszerűbbek és biztonsá­gosabbak. Korábban a Bős(Gabőíkovo)— . Nagymaros vízlépcsőrendszer * megvalósításának előkészítésé­ben is részt vett. Vajon mi a véleménye ma erről az építkezésről? — Energetikusként, természetesen, csak sajnálni tudnám, ha nem az eredetileg ter­vezett formában épülne meg. A környezet­és a vízvédelmi kérdésekben viszont nem vagyok igazán jártas, ezért nyilván érthető, ha azt mondom: azok józan és végleges tisztázása az illetékes szakemberek dolga. MIKLÓSI PÉTER 2

Next

/
Thumbnails
Contents