A Hét 1989/2 (34. évfolyam, 27-52. szám)
1989-07-07 / 28. szám
A KUTATÁSTÓL A TERMELÉSIG Ma már országunkban mindenki egyetért azzal, hogy a tudományos műszaki fejlesztés meggyorsítása szükségszerűség. A műszaki fejlesztés állandó folyamatára az a jellemző, hogy lényegesen meggyorsul az innovációs ciklus, ami egyik következménye a tudomány-technika-termelés-felhasználás ciklus céltudatos rövidítésének. Ez egyébként egyik célja a CSKP tudománypolitikájának is. A tudományos-műszaki fejlesztés meggyorsítását a CSKP és az SZLKP vezető testületéi alapvető kérdésként kezelik. E szerint a fejlesztés két kölcsönösen összefüggő úton haladva valósul meg. Az egyik igényes innovációk révén, amelyek többnyire az állami műszaki fejlesztési feladatok végrehajtását jelentik, másodszor pedig vállalati újítások és innovációk realizálásával. Ezek az újítások a gyakorlatban igen lényegesek. Ezért szükséges az eddiginél kedvezőbb feltételeket kialakítani az újítók és feltalálók mozgalma különböző formáinak további kibontakoztatásához. Az új feladatok új problémamegközelitést igényelnek a vezetőktől és a beosztottaktól egyaránt. Mint minden újdonság, az új műszaki elgondolások gyakorlati bevezetése is bizonyos rizikóval jár. Kockázat nélkül azonban itt sem lehet sikerre számítani. És mégis az az általános észrevétel, nincs elég mersz az újítások, főként a találmányok gyors bevezetésére. Feltehető a kérdés, vajon miért? Az biztos, hogy az új szabályozók lassú bevezetése hátráltatja az új termék vagy eljárás gyors bevezetését. Inkább a kockázatmentes, bár természetesen kisebb haszonnal kecsegtető termékek gyártása folyik tovább. Látni kell azonban azt is, hogy az emberi fantázia nem fejlődik vissza, nap mint nap születnek alkotó gondolatok, újító ötletek. Csak a bevezetésükkel van baj. Az újdonságok gyakorlatba történő bevezetése az innovációs folyamat az utóbbi hónapokban felgyorsult, de a fejlettebb ipari országokhoz képest még most is lassú és nehézkes. A kockázat vállalásától idegenkedő üzemekben ugyanis nehéz a dolguk az újdonságok felkarolását támogatni hivatott szervezeteknek és szakembereknek. Jogos az újítók panasza az újítási javaslatok kifizetésével kapcsolatban is. A kutatók panaszkodnak, hogy nem kapnak a termeléstől témaválasztáshoz orientációt, hiányzik a kutatóhálózat szellemi tőkéjének, informáltságának feltöltése is. Nem kellő mértékben építik be az iparvállalatok döntési mechanizmusába a külföldi kapcsolatokból és az érintett tudományágak nemzetközi eredményeiből felhasználható új ismeretanyagot. A tapasztalatok sokasága bizonyítja, hogy a hazai szellemi termékek akkor hoznak nagyobb hasznot, ha azokat itthon sikerül bevezetni. Nemcsak azért, mert itt születik egy korszerű termék és emelkedik a műszaki színvonal, hanem azért is, mert külföldön is sokkal hasznosabb utólag az értékesítés. Nagy értékpocsékolásnak számit a nyers ötletek felkínálása, mert azokért csak csekély fizetséget kapunk és végleg kicsúszik a kezünkből a bevezetés utáni nagyobb haszon lehetősége. Nemcsak világmegváltó találmányokra vonatkoznak ezek az észrevételek, hiszen azokból csak kevés születik. De a naponta születő apró újdonságok széleskörű és eredményes felkarolása ugyancsak rendkívül fontos. STRASSER GYÖRGY VISSZ^PILLAMTO A prágai vár Spanyol Termében június 14-én kezdődött Csehszlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottságának 14. ülése. Az ülést Miloá Jakeá elvtárs, a CSKP KB főtitkára nyitotta meg. A résztvevők elé terjesztette a pártnak a Központi Bizottság 13. ülése óta eltelt időszakban kifejtett tevékenységéről és további feladatairól szóló beszámolót. Felvételünk az ülésen készült. JUNIUS '89 Wojciech Jaruzelski meghívására háromnapos látogatásra Lengyelországba érkezett Francois Mitterrand francia államfő. A két ve zető még a megérkezés napján SZERDA 14 megkezdte tárgyalásait. A francia államfő találkozott Rakowski kormányfővel, Jozef Glemp érsekkel, Gdanskban Lech Walesával, a Szolidaritás vezetőjével. Újabb kubai egységek — mintegy 1 200 fő — hagyták el Angolát. A kubai csapatok távozása szerves CSÜTÖRTÖK 15 része a délnyugat-afrikai rendezési folyamatnak. Hírügynökségi jelentések szerint körülbelül 250 ezren vettek részt Budapesten a Hősök terén Nagy Imre egykori miniszterelnök és PENTEK 16 legközelebbi munkatársai temetésén, akiket 31 évvel ezelőtt végeztek ki 1956 októberi—novemberi tevékenységükért. Kína folytatja erőfeszitéseit a szocialista demokrácia érvényesítése és a jogrend javítása érdekében — jelentette ki Csiao Si, a Kínai KP KB PB Állandó Bizottsá-SZOMBAT 17 gának tagja. A pekingi népi bíróság ugyanakkor szombaton halálra ítélt nyolc személyt, akik részt vettek a közelmúltban a fővárosban lezajlott megmozdulásokban. Lengyelországban megtartották a parlamenti választások második fordulóját. A 108 választási kör-VASARNAP 18 zet közül 107-ben kellett megismételni a voksolást. Genfben Jurij Nazarkin, illetve Richard Burt nagykövet, a két küldöttségvezető találkozójával HÉTFŐ 19 felújították a nukleáris és az ürfegyverekröl szóló szovjet—amerikai tárgyalásokat. Megkezdődött a Szövetségi Gyűlés kamaráinak 14. együttes ülése. A kétnapos ülésen megtárgyalták a szövetségi miniszterelnök beszámolóját a népgazdaság helyzetéről, az 1988. évi zárszám-KEDD 20 adást, továbbá a kormány törvényjavaslatát a népgazdasági tervekről, illetve a Csehszlovák Államvasutak szervezetéről, vala mint a nemzetközi egyezmények jóváhagyását. /fadoes Q fajo! Június derekán egyszerre adott interjút a Pravda, az Új Szó és a Nővé s/ovo főszerkesztőinek Ignác Janák, a CSKP KB elnökségének tagja, az SZLKP KB első titkára. A terjedelmes beszélgetésben egyebek között leszögezte: „A szocializmus alapelveit a nyílt politika és a nyilvános tájékoztatás nem sérti. Nem sérti a nézetek pluralizmusa sem a szocialista koncepció keretében, ami lehetővé teszi a problémák megoldása legalkalmasabb módjának keresését." Nos, e sorokat olvasva akaratlanul is eszembe jutott, hogy a társadalmi átalakítás és a nyíltság, népszerűbb nevén a glasznoszty előtérbe kerülése óta igencsak megnövekedett az utca emberének politizáló kedve. Nemcsak azért, mert egyszerre három nemzedéknek adatik meg a különböző eszmecserék élménye, hanem azért is, mert akarva-akaratlanul elérkezett az önmegméretés időszaka. Nem titok, hogy a korábbi évek közélete, nomeg az egysíkú politikai szemlélet nemigen viselte el az ellenvéleményt, de még a kétségeket sem. Pedig az elmúlt esztendőkben is számos aggály fogalmazódott meg a legkülönbözőbb körökben és fórumokon, ám ezekre rendre elmaradtak, vagy késtek az igaz válaszok. Talán épp azért, mert a helybéli vezetők féltek a kényes kérdések nyilvános megvitatásától; talán azért, mert maguk sem voltak biztosak döntéseik helyénvalóságában. Az emberek szókimondóbb véleménynyilvánítása, élénkülő vitakedve mostanság viszont azt jelzi, hogy társadalmunkban egyre többen hajlandók a bátor beszédre; hogy egyre inkább azok vannak többségben, akik a gazdasági fejlődés lefékeződése okozta helyzetből, nomeg a társadalmi pangás eredményezte kételyekből a kivezető utat keresik. Méghozzá felelősséggel. Mindez azt jelzi: az emberek zöme ma már szűknek érzi az előző évtizedek megcsontosodott struktúráját. Új formákra és talán új intézményekre is szükségünk van hát, hogy a társadalom önszerveződése mielőbb kiterebélyesedjék. Ezt azért hangsúlyozom, mert országjárásaim során úgy tapasztalom, hogy az átalakítás és a sokat emlegetett glasznoszty szelleme gyakran megtorpan egy-egy járás, egy-egy város határánál. A társadalmi kérdések fölvetődésénél pedig jópárszor kiderül, hogy újfajta megfogalmazásban ugyan, de a régi beidegződések továbbélése nehezíti a hazai közélet igazi megújulását. Nomeg arról sem tanácsos megfeledkeznünk, hogy hétköznapi vitáink eredményességét, a valós érdekek érvényesítését gyakran vitakultúránk fogyatékosságai is csökkentik. Az afféle magatartások, amelyek során sokan még ma is a hivatali rangjukat tekintik perdöntő bizonyítéknak egy-egy eszmecsere folyamán — márpedig köztudott, hogy az ilyesmi rendre megtöri az észérveket. Tény: mindaz, ami a korábbi évek tapasztalatait összegezve szükségessé tette az átalakítás meghirdetését, arról győz meg bennünket, hogy valóban szükség van a korrekt vitákra és a társadalmi érdekek széles körű egyeztetésére. Természetesen, a társadalmi élet ellentmondásainak feloldása és a gazdasági gondok felszámolása közben, az óhatatlanul is kiéleződő viták közben szükség van az önmérsékletre, a józan párbeszédre. Már csak azért is, mert a nemes hagyományokra épülő politizáló kedv fontos társadalmi hajtóerő. A jövőben fjedig még inkább az lesz. Ehhez azonban az szükségeltetik, hogy a megújulási és átalakítási törekvések ne rekedjenek meg a szavaknál 3
