A Hét 1989/2 (34. évfolyam, 27-52. szám)
1989-09-08 / 37. szám
KÖVETKEZŐ SZÁMUNK TARTALMÁBÓL Kalita Gábor: EGY VÁROS - ÜNNEPLŐBEN Szomolay Ferenc: HÁROM TÖRTÉNET PIPÁKRÓL Balázs Béla: ÚJ POLITIKAI KIADVÁNYOK Zolczer László: SZÉP FALU A DOMBOLDALON Miklósi Péter: NOTESZLAPOK Dunai Béla: TULA (Mexikói útirajz) Címlapunkon: Philippe Alliot, a Larrousse-csapat pilótája IKrá! Péter felvétele) A Csemadok Központi Bizottságának képes hetilapja. Szerkesztőség: 815 44 Bratislava, Obchodná 7. Telefon: 332-865 Megjelenik az Obzor Kiadóvállalat gondozásában. 815 85 Bratislava, ul. Cs. armády 35 Főszerkesztő: Strasser György Telefon: 332-919 Főszerkesztő-helyettesek: Ozsva/ö Árpád és Balázs Béta Telefon: 332-864 Grafikai szerkesztő: Krá! S. Klára Terjeszti a Posta Hírlapszolgálat Külföldre szóló előfizetéseket elintéz: PNS — Ústredná expedícia tlaőe, 813 81 Bratislava, Gottwaldovo nám. c. 6 Nyomja a Vychodoslovenské tlaőiame z. p., Kosice. Előfizetési díj egész évre 156,— Kős Előfizetéseket elfogad minden postahivatal és levélkézbesitő. Kéziratokat nem őrzőnk meg és nem küldünk vissza. Vállalati hirdetések: Vydavatelstvo Obzor, inzertné oddelenie, Gorkého 13, VI. poschodie tel: 522-72, 815-85 Bratislava. Index: 492 11. Nyakunkon a szeptember, itt az új tanév! Ilyenkor szinte automatikusan adódik a kérdés: van-e. lesz-e elegendő tankönyv? — Van is, lesz is! A tankönyvkiadás menet közben adódó kisebb-nagyobb nehézségei ellenére, lényegében zavartalan az ellátás. Külön öröm. hogy terveinknek megfelelően az alapiskolák részére időben megjelentek a magyar és a szlovák nyelv, illetve a zeneoktatás eredeti, üj tankönyvei. Hozzátartozik viszont az igazsághoz, hogy még nem kész a magyar tanítási nyelvű alapiskolák vadonatúj orosz tankönyve; s az országosan, azaz a cseh és a szlovák iskolákkal közösen használt tankönyvek közül több új kiadvány megjelenése szintén csak őszre várható. Ennek a lemaradásnak „egyszerű", prózai oka van: az országosan egységes tankönyvek magyar nyelvű kéziratai csak késve kerülhettek nyomdába, mert e kiadványok jelentős hányadát mi is késve kaptuk kézhez, igy azok magyarra fordításáról csupán a múlt esztendő utolsó negyedében gondoskodhattunk. Sajnos, az ilyen és ehhez hasonló gondok sűrűn fordulnak elő. ami bizony idegőrlő állapot. Különösen ha azt is tudatosítjuk, hogy szerkesztőségünk évi termése nem kevesebb. mint 110—120 kötet — s ennek java része vadonatúj tankönyv, tehát első kiadás. Könyvkiadónk magyar szerkesztőségének egyébként tizenöt dolgozója van, és ebből tizenketten vagyunk könyvszerkesztői munkakörben. Már ebből is látni, hogy minden szerkesztőnkre évente legalább tíz könyv előkészítése hárul, persze úgy, hogy a kéziratokat rendre az előirt határidőre kellene nyomdába adni. Nem titok, hogy ezt a tempót nehéz tartani, de nemigen akad más választásunk. A fentiekből kitűnik, hogy a Szlo; vak Pedagógiai Könyvkiadó évi könyvtermésének egyötödét jelenteti meg a magyar szerkesztőség. Nem lenne indokolt a létszámbővítés ? — Az utóbbi években már több fiatal, építészeti, gépészeti és más irányú műszaki képzettséggel bíró munkatárssal bővültünk. Hogy ez mégis kevés, annak kézenfekvő oka, hogy a mi szerkesztőségünk — alapvető küldetésének megfelelően — a hazai magyar tanítási nyelvű iskolák teljes tankönyvválasztékának előkészítésével foglalkozik; viszont a szlovák tankönyvek — ugyancsak érthetően — kiadónk szakosodott szerkesztőségeiben készülnek. Mi adjuk ki magyarul az Alfa Könyvkiadónál megjelenő tankönyveket is. Ezek szigorúan műszaki kiadványok, ami bizony számunkra is problémákat okoz. Nyilvánvalóan szükségünk lenne a további létszámbővítésre, ám ennek gazdasági akadályai is vannak. A mi szerkesztőségünk gondozásában megjelenő tankönyvek 20—25 ezres példányszámban jelennek meg, ami jobbára több évre is elegendő; mig a szlovák iskolák száméra készülő tankönyvek példányszáma 60—80 ezer között ingadozik, s ez akár egy esztendő alatt is elfogy. Ott igy többször fordul elő a gazdaságilag kifizetődőbb utánnyomás. Persze, távolról sem panaszkodni szeretnék, hanem inkább leszögezni : a magyar tanítási nyelvű iskolák tankönyvellátása — szerkesztőségünk napi gondjai ellenére — folyamatos, és az anyanyelvi oktatás zökkenőmentes menete szempontjából ezt tartom a legfontosabbnak. Valóban megnyugtató, ha tanl könyv van is. lesz is! Gondolom, emellett abban szintén egyetérthetünk. hogy ugyanakkor egyetlen pillanatig sem közömbös: milyen e tankönyvek nívója ? — Szó ami szó, a gyakorlat sajnos azt mutatja, hogy ebben a tekintetben olykor bizony különbséget kell tenni a gondozá-Interjú KECSKÉM ÉTHY GYŐZŐVEL, a Szlovák Pedagógiai Könyvkiadó magyar szerkesztőségének vezetőjével sunkban megjelent eredeti tankönyvek, illetve a fordításkiadványok között. Az eredeti munkák zömének a színvonala jó. amit mind a szlovákiai szakemberek véleménye, mind a magyarországi visszhang is igazol. Az ilyen elismerés rangját csak olyasvalaki tudja valóban értékelni, akinek arról is fogalma van, hogy milyen bonyolult körülmények között és minő időprésben Íródik egy-egy új tankönyv. A kívülállók számára nyilván úgy tűnik, hogy a készülő tankönyvért „csak" a tantervet és a Pedagógiai Kutatóintézet megfelelő útmutatásait betartó szerző, illetve a könyvkiadó a felelős. A valóságban azonban sokkal több intézmény formál jogot arra, hogy akár menet közben is beleszóljon a tankönyvírásba. Mert a Pedagógiai Kutatóintézet adja a tantervet, a koncepciót, a szakvélemények egy részét; a minisztérium viszont az irányítást, a jóváhagyást, de véleményezni is újravéleményezheti mindazt, amit végülis a könyvkiadónak kell gyorsan és jó nívón, határidőre biztosítania. A munka közben igy néha annyi a bele- és a hozzászólás, hogy előfordul: a szerző az öskézirat második vagy harmadik átdolgozása után — az újabb módosítgatások helyett — inkább szerződést bont. E nehézségek tudatában ezért duplán örülök annak, hogy az elmúlt években mind tartalmilag, mind az esztétikai és grafikai kivitelezés dolgában nemcsak megtartani, hanem valamelyest emelni is tudtuk eredeti kiadású tankönyveink színvonalát. Más, jóval összetettebb a helyzet a fordításkiadványainknál. Tf a hazai magyar tankönyvkiadás helyzetéről és napi gondjairól Egy pillanatig «sem akarom elhallgatni, hogy ezekben a kiadványokban bizony előfordulnak kisebb-nagyobb hibák, pontatlanságok, nyelvi és stilisztikai pongyolaságok. Ennek mi is tudatában vagyunk, bár magyarázatképpen hadd mondjak el legalább annyit, hogy a szükségesnél jóval szűkebb a rendelkezésünkre álló, szakmailag s nyelvileg egyaránt megbízható fordítói és lektori gárdánk. Ráadásul nem mindenkit áldott meg a természet írói vénával is azoknak körében, akik külső munkatársainkként megnyugtató szinten jártasak a cseh, a szlovák, illetve a magyar műszaki szakterminológiában. Gyakorta csupán jobb-rosszabb nyersfordítást kapunk, s az ilyen nívójú kéziratokban óhatatlanul is benne maradhat néhány hiba. Őszintén és távolról sem mentségképpen mondom: bennünket is bánt ha egy-egy új tankönyv nem úgy sikerül, ahogy szeretnénk. A vázolt gondok ellenére miben ; látja a javulás lehetőségét? Megteremthetők a fordításkiadványok nyelvi tisztaságának és szakmai megbízhatóságának feltételei? — A jövőben nyilván még jobban meg kell válogatnunk a szerkesztőinket; a fordítók és a nyelvi szakbirálók csekély létszámú gárdájából pedig csak a legrátermettebbeket szabad foglalkoztatnunk. De nem csupán megválogatnunk kell jobban a szerkesztőinket. hanem célszerű lenne csökkenteni is az ő évi munkaterveiket, hogy összpontosítottabb figyelemmel, kevesebb kapkodással dolgozhassanak. De mindennek megoldása már nem a mi szerkesztőségünk „különbejáratú magánügye". Mi újság a régebben készülő szakszótárakkal, ahol — érthetően — a nyelvi pontosság talán még az ..egyszerű" tankönyveknél is lényegesebb követelmény? —- Az oktatási minisztérium 1986-ban rendelte meg ezeket a kiadványokat, s eredetileg tavalyra terveztük a megjelentetésüket. Időközben kiderült, hogy kár lenne hamarjában összecsapni őket. Most azt szeretnénk, hogy jövőre kerüljenek piacra. A legjobb fordítóinkat bíztuk meg e szakszótárak megírásával, s munkájuk ellenőrzésére két hazai és egy magyarországi lektort biztosítottunk, hogy valóban helyes legyen a diákság kezébe kerülő magyar szakterminológia. Néhány hete az Új Szó egyik ter; jedelmesebb cikke, évekkel ezelőtt pedig a Hétben megjelent Tanügyglossza kavart némi vihart tankönyvkiadásunk állóvizeiben. Önnek mi a véleménye: nem lenne jobb. ha az íróink. kritikusaink, publicistáink komolyabban odafigyelnének a hazai magyar tankönyvkiadásra ? —- Nézze, szerintem is kellenek a lapok hasábjain megjelenő „tanügyglosszák”, mert ez azt jelenti: odafigyelünk egymásra. Persze, csak akkor halyénvaló a bírálat vagy az egyéb észrevétel papírra vetése, ha azok a sorok a segítség szándékával Íródnak. A rosszindulat viszont árt és elkedvetlenít, hiszen a tankönyveinkben előforduló hibák nem általánosíthatók. És nem jelentik azt sem, hogy a hazai magyar tankönyvek eleve rosszak, igy talán magyar iskolába sem érdemes beadni a gyereket. Véleménye szerint mi az a több- I let. amit a nemzetiségi iskola nyújthat? — A nemzetiségi iskola eleve többet nyújt, hiszen plusznyelvet oktat I Ez nem frázis. Mostanában azon fáradozunk, hogy eredeti kiadású tankönyveink ezért tartalmilag is a korábbiaknál sokoldalúbban tegyenek eleget tartalmilag is a nemzetiségi iskolák iránti elvárásoknak. MIKLÓSI PETER 2
