A Hét 1989/2 (34. évfolyam, 27-52. szám)
1989-08-25 / 35. szám
A dal- és táncünnepély vendége az Ekonóm Népművészeti Együttes és a Kisalföldi Népi Táncegyüttes volt. Míg az előbbi műsora inkább történést, cselekvést mesélt el a néptánc nyelvén, addig az utóbbit jó lett volna ott és akkor összemérni a járás két élvonalbeli néptáncegyüttesével a Csallóközivel és a Csalióval. Tudom, már csak a műsoridő véges volta miatt sem lehetett ilyesmiről szó. Képzeljétek csak el: délután fél háromtól este fél nyolcig tartott a műsor. Biztos, hogy nem bánta meg, aki megváltotta a belépőt. Változatos volt ez a délután. Akit nem érdekéit mi történik a színpadon, az elvegyülhetett a különböző árusok pultjai előtti tömegben. A tárgyi népművészetet Lénárt Lajos, a taksonyi (Matúskovo) fafaragó használati- és dísztárgyai képviselték. Eddig csak a népzenei együttesekről szóltam. Pedig szép élményt nyújtott a három vegyeskar — a bősi. a dióspatonyi, (Orechová Potön) és a nagymegyeri (Calovo) — Ág Tibor által vezényelt közös műsora. Hiányozna, ha egyszer elmaradna ez a szép közös éneklés. Gyanítom, Ág Tibor nélkül a fentebb említett daloskörök sora sem lett volna ilyen hosszú. Krasznai tamást nótaénekesként említi a műsorlap. A járás színházlátogató közönségének nem kell őt külön bemutatni. Különböző zenés színmüvekben akár Győrben, de Dunaszerdahelyen is, a szabadtéri színpadon, már sokszor megtapsolhattuk kellemes előadását. Az én szívembe tavaly Gombaszögön a Győri Kisfaludy Színház Marica grófnőjével az egész társulattal együtt belopta magát. Most Bősön nótákat és operett-slágereket adott elő. Vontszemű János és népi zenekara méltó kísérője volt. Egészen addig mulattatták a közönséget, amíg meg nem érkezett Straub Dezső, hogy huncutul rámenős humorával vidámságot ébresszen a szivekben. Igazságtalan lenne tőlem, ha nem szólnék Varga Tiborról, a műsorvezetőről. Kellemes modora, szókimondása, szép, tiszta beszéde elragadó Most külön is hálás vagyok neki azért, mert felhívta a közönség figyelmét a könyvsátorra. Hazajövet magam is tetemes összeget könyvelhettem el a családi költségvetés „nem tervezett kiadások" rovatába. A legnagyobb örömömre az szolgált, hogy valahányszor (összesen háromszor) visszatértem a könyvsátorhoz, mindig csak sorbanállás után jutottam vásárlásközelbe. Értékesebbé válik a könyv, ha a belső lapján ott van a szerző aláírása, hát még ha azt pór kedves szóval meg is toldja. Bereck Józsefhez volt szerencsénk, ő\dedikált fáradhatatlanul. Azt már csak úgy magamnak jegyzem meg. hogy vajon miért csak ő? Hiszen Varga Erzsébet és Keszeli Ferenc friss verseskötete is szépen fogyott. Itthon aztán mindjárt fellapoztam Bereck kötetét, az Indulatos ébredést. (Már a cím is olvasásra ösztönzött: hogy lehet indulatosan ébredni? Más örül, ha egyáltalán felébred. Mondjuk álmosan, csipásan vagy vidáman, tele életkedvvel, de indulatosan!? Vagy nem a reggeli ébredésekről van szó?) Mintha véget sem ért volna a délutáni műsor. A kötetben „ugyanazok" az emberek szerepeltek, akiket a színpadon és a nézőtéren láttam. Csak olvastam és olvastam szemkiguvadásig, amíg a szúró-hasogató fájdalom le nem tetette velem a könyvet. Azóta, ha nevetni akarok, fellapozom a 49. oldalon. Ha pedig komoly szóra vágyom újraolvasom a 83. laptól egész a végéig. Ilyenkor aztán gyakran indulatosan ébredek ... Én ezt hoztam magammal a XIX. járási dal- és táncünnepélyröl. FISTER MAGDA Gyökeres Jenő felvételei A Kisbojtár és a többiek Már évek óta köztudott, hogy a Párkányi (Stúrovo) Alapiskola igazgatója, dr. Csicsay Alajos és pedagógusai nemcsak ismeretanyaggal felvértezett tanulókat akarnak útra bocsátani iskolájukból, hanem a szellemi értékek iránt fogékony, a kultúrát szerető és becsülő embereket szándékoznak nevelni. Az iskola, a píonircsapat sorra-re'ndre megszervezte a kulturális jellegű csoportokat, a vezetők pedig úgy irányítják ezek munkáját, hogy az országos rendezvényeken a legjobbak között szerepelnek, sőt aTegjobbak. Az utóbbi időszak különösen eredményes volt számukra .. . A Csemadok Zselizi (Zeliezovce) Országos Népművészeti Fesztiválján a Kisbojtár gyermek táncegyüttesük az első lett. Nevenincs bábcsoportjuk a Duna Menti Tavasz győzteseként tért haza színjátszó csoportjukkal, a Csángálókkal együtt. Ezekhez a sikerekhez bizonyára hamarosan „felnőnek" az énekkar tagjai, valamint szavalóik, akik idén a kerületi versenyig jutottak el. Aki a párkányiak bármelyik csoportjának előadását megnézi, azt tapasztalja, hogy a gyerekek önfeledtek, felszabadultak, élvezik a játékot, a táncot, természetesség érződik előadásukon, mintha nem is munka teremtette volna meg szereplésüket. A nyitottság, a természetesség jellemzi őket a valóságban is, erről győződtem meg beszélgetésünk során is. Vavreczky Judit. Vavreczky Kornélia, Juhász Anita, Szatmáry Tímea a Kisbojtár tagjai. Legújabb műsoruk, amelyet az együttes vezetője, Hégli Marianna és Brandl Ferenc koreográfus tanítottak be, különösen a szivükhöz nőtt. — Érdekes a története, hiszen két vidék, a Csallóköz és Kéménd (Kamenin) lakodalmi szokásai találkoznak benne. Barti (Bruty) meg kéméndi nénikéktől érdeklődtünk a valamikori szokások iránt, ők mondták el, hogy is volt egykor a nagy esemény, a lakodalom. Így amikor a betanulásra került sor, pontosan értettük a történéseket. A bemutatókra még kulcsoskalácsot is sütött a menyaszszony. Katona Zsuzsi nagymamája — mondta Vavreczky Judit. — Nagyon szeretünk énekelni, táncolni, s szerencsénkre a vezetőnk mindig olyan műsort választ, amelybe olyan jól bele tudjuk élni magunkat. Már el se tudjuk képzelni az életünket az együttes nélkül. Sok helyen szerepeltünk, fellépünk, most például Szombathelyre, a Borostyánkő gyermekfesztiválra hívtak meg bennünket — folytatta Szatmáry Tímea. A színjátszó csoport ezúttal az Óz, a nagy varázsló című mesejátékkal lépett fel a Duna Menti Tavaszon s a zenei rendezés diját kapta. A tizenkilenc gyereket foglalkoztató darabot Batta Jolán és Batta Attila rendezte. A kis színjátszók méltán arattak nagy sikert Dunaszerdahelyen (Dunajská Streda) és mindenütt, ahol eddig felléptek. Nevenincs bábcsoportjuk népmesefeldolgozással, a Kolontos Palkóval készült a Duna Menti Tavaszra — és ebből is siker lett. Énekkarokat Filakovszky Péter vezeti. A negyventagú csoport Bartók Béla-, Kodály Zoltán-feldolgozásokkal, népdalokkal, mozgalmi énekekkel lép fel a különféle rendezvényeken. Bubek Anett és Henriett, a két ügyes és tehetséges énekes főleg a népdalokat kedveli. S céljuk az. hogy az énekkarok legközelebbi versenyén, a Csengő Énekszón jó minősítést kapjanak. Sokat gyakorolnak, mert szeretnének sikerekben felzárkózni iskolájuk többi együtteséhez. — Csodálatos dolog a karének, az együtténeklés. S a legcsodálatosabb az, hogy má-A Kisbojtár néhány tagja — ezúttal civilben ÜNNEPI EST A Csemadok megalakulásának 40. évfordulója alkalmából emlékgyűlést tartottunk: „Ünnepi est" címmel a bogyaréti (Bodza-Lúky) művelődési házban. Az est folyamán ünnepi beszédet tartott: VajUk László, a helyi alapszervezet elnöke és Fördös Kálmán, a Csemadok jb küldötte, aki egyúttal átnyújtotta a járási bizottság elismerő oklevelét VajUk Lászlónak, a Klór házaspárnak, akik több évtizede részt vesznek a falu kulturális életében, valamint a helyi szervezetnek. Az ünnepi beszéd után műsort adtak: a helyi alapiskola tanulói, a komáromi (Komámo) művészeti népiskola mellett működő kamarazenekar, valamint Dráfi Mátyás érdemes művész, a Matesz társulatának tagja. A közönség lelkes tapssal fogadta az értékes művészi produkciókat. Az ünnepi rész után halk zene és frissítők mellett vidám hangulatban szórakoztak a résztvevők. GÖNCZÖL NATÁLIA Bubek Anett es Henriett soknak is örömet szerzünk — vélekedett munkájukról Anett. A szavalok közül az idén Juhász Anita és Stugel Tibor voltak a legeredményesebbek, ők eljutottak a kerületi fordulóig. Jövőre újra próbálkoznak, mert a legjobbak között is ott szeretnének lenni az országos seregszemlén. Dolgoznak, készülnek a csoportok, az együttesek is, hiszen ebben az iskolában törvény a folyamatosság, az újat, a többet akarás. Gazdagodni és gazdagítani — a szép szóval, a szellemi értékekkel, a kultúra eszközeivel! BENYÁK MÁRIA A szerző felvételei 1
