A Hét 1989/2 (34. évfolyam, 27-52. szám)
1989-08-25 / 35. szám
A FENNSÍKOK virágai NÖVÉNYPARADICSOM A GÖMÖR —TORNAI-KARSZTON IV. Szádelői-völgy Nem túlzók, ha azt állítom, hogy Európa egyik legszebb és élővilágát tekintve leggazdagabb kanyonja a Gömör—Tornai-karszt eme féltve őrzött kincse. Mai formáját a sebes folyású, hangos morajjal alázúduló Szár-patak vize formálta ki hosszú évezredeken keresztül — ennek nyomait máig szemmel követhetjük a patakmeder mindkét oldalán. Az észak—dél irányban húzódó, 7 km hosszú, 300 —500 m mély szurdok bejárati. A magashegyi rétek növénye a fecske- A völgy egyik legszebb virágdísze a havasi őszirózsa tárnics A völgy jellegzetes V-alakü látképe — középen a monumentális Cukorsüveg kb. 2 km-es szakaszának mindkét oldala a merőlegesen'lefutó sziklataréjokkal, sziklafalakkal és különböző formájú sziklatornyokkal van szegélyezve. A völgy jelképe a 110 m magas, kúp alakú Cukrosüveg, amely nem más, mint egy monumentális, égnek meredő sziklatorony. A völgyet a Gömör—Szepesiérchegységhez tartozó Csükerész — 1 180 m magas, tiszteletet parancsoló masszívum zárja le. Különös fekvése miatt — északon az 100—1 200 m magas, zord klimájú, tipikus kárpáti tájak övezik, míg délen (bejárati része) a száraz meleg klimájú Tornai-völgykatlanba nyílik — éghajlatának állandó meghatározója a höinverzió, aminek következtében a nehezebb, hidegebb, páradús levegő az alacsonyabb rétegeket tölti ki. Ezáltal a környék éghajlatával merőben eltérő viszonyok uralkodnak egész éven át. Iskolapélda erre az 1987-es év, amikor május 27-én (!) a völgy alján még hófoltok fehérlettek, viszont innen kb. 1 000 m-re a bejárati, napos oldalakon már régen elviritottak a koratavaszi fajok, s a közeli gyümölcsösökben is piroslott a májusi cseresznye. Azt hiszem, hogy az eddigiekben ismertetett tények mind alátámasztják Szádelö páratlan földtani, fekvési, éghajlati viszonyainak valóságát, s amint látni fogjuk, hasonló különlegességekkel találkozhatunk egyedülálló növényvilágában is. A völgy déli, bejárati részét még a melegkedvelő, sztyeppi növényfajok uralják, de néhány méterrel beljebb szemlátomást változik a növényzet képe: fokozatosan teret hódítanak a hűvös, párás környezetet kedvelő hegyvidéki fajok. Közvetlenül a patakmeder humuszosabb, üdébb bükköseiben terem a kárpáti-bennszülött ikrás fogasir (Dentaria glandulosa) — a völgy legkorábban nyíló virága. Kisebb-nagyobb lila foltjai néhol tömegesen lepik el a Szár-patak mindkét partját. Az árnyékos, nedves sziklafalak díszei 3 páfrányfélék népes tábora. A ritka gimpáfrány (Phyllitis scolopendrium) télen-nyáron át zöld levelei a legeldugottabb — a napsugaraknak „ismeretlen" szurdokokban tenyésznek. A fodorkák (Asplenium spp.) életrevaló, aprólevelű tövei még a keskeny sziklarepedésekben is jól érzik magukat, holott a mohákon kívül ök az árnyas sziklák első telepesei — pionirfajai. Följebb haladva a völgyön a meredek sziklákon megpillanthatjuk a cifra kankalin (FYimula auricula) sárga illatos virágait. Csakis a kiálló mészkő sziklákat kedveli, ahol magánosán, esetleg a nyúlfarkfüvek (Sesleria spp.) társaságában ékeskedik a kopár szirtek védtelen ormain. Itteni lelőhelye a Kárpát-medencében egyike, a legalacsonyabban találhatóknak — az Alpokban 2 900 m-es magasságig hatol. A völgy mindkét oldaláról az aljba zúduló és felhalmozódó sziklatörmeléken tenyészik két ritkaságszámba menő növény: a kárpáti harangvirág (Campanula carpatica) és a havasi ikravirág (Arabis alpina). A kárpáti harangvirág, amint azt neve is elárulja a Kárpátok bennszülött faja, de csak a magasabban fekvő mészkő sziklák lakója. A Szádelöivölgyben „kimerészkedik" a meleg napsütötte helyekre is — 280 m-es magasságban. A Szár-patakot övező nedves területek lakója a kárpáti zergevirág A havasi ikravirág Európa legmagasabb hegységeinek és északi tájainak jellemző növénye. A Szádelöben kb. 400 m-es magasságba ereszkedik le, de az Alpokban 3 300 m-es magasságban is él, ami hihetetlen tűrőképességéről és ökológiai rugalmasságáról (plaszticitásáról) tesz tanúbizonyságot. Idestova 10 éve annak, hogy a völgyben még két helyen termett a különös virágzatú gombos varjúköröm (Phyteuma orbiculare). Sajnos az egyik lelőhelyét a hegymászók és a járműforgalom tönkretették ... Összenőtt, világoskék pártái félhold alakban be vannak hajolva, mint a karmok — innen kapta a nevét is. Szinte a Szár-patak medréből „kinőtt", merőlegesen álló sziklafal ad otthont még néhány tövének, de évente már csak 2—3 példánya virágzik. Él a völgyben egy kinézetre nem tetszetős, de botanikailag nagy értékű faj, a poloskafü (Cimicifuga europea). Karcsú 1 —1,5 m magas töve nagyon kis számban található közvetlenül a völgyet átszelő út mentén, ahol sokat szenved a „természetkedvelő" turistáktól. Neve a poloska formájú magvaktól Származik. A Szárpatak által feltöltött és gyakran elárasztott, mocsaras területeket kedveli a dekoratív hegyi zergevirág (Doronicum austriacum) gazdagon virító töve. Elterjedése inkább a völgy felső felére korlátozódik, de néhány tövét már észleltem a bejárati, sőt a sziklás részeken, ahová bizonyára viz útján terjedt. A naposabb és magasabb régiókban már messziről tündökölnek a Szádelői-völgy jellegzetes díszei, a havasi őszirózsák (Aster alpinus) — lilával és sárgával mintázott virágai. Az utóbbi évek kutatásai (sejttani vizsgálatok) arról tanúskodnak, hogy az itteni maroknyi populáció oly mértékben elkülönült az 8 I
