A Hét 1989/2 (34. évfolyam, 27-52. szám)

1989-08-18 / 34. szám

IVAN BUNIN Három kívánság ISKOLÁBA mindig pontosan, megbízható ÓRÁVAL K/enoKy Milyen állat a panda? — Na, meséljen valamit. Hja Abramicsov, mondtam, amikor a forró napsütés után végre letelepedtünk egy kellemes, hüs helyre a tengerparton. Hja Abramicsov idevalósi, alacsony, kövér­kés, barnára sült, huncut szemű emberke volt. Kalapját a homlokába nyomta, majd szokása szerint kicsit várt a válasszal. Aztán kajánul elmosolyodott. Valami biztosan az eszébe jutott, biztosan valami érdekes do­log. Zakója zsebéből előhúzott egy boros­fiaskót. Fejét felém fordította és megkérdez­te: — Iszik egy kortyot? De vigyázzon, van benne egy darabka a dugóból. — Aztán odanyújtotta az üveget. — De hiszen ott úszik benne a ... — makogtam. — Ugyan már. Ismeri azt a török közmon­dást, hogy bolond az, aki eltüzeli a takarót, csak mert egy bolha van benne? Lehajtotta a fejét és húzott egyet az üveg­ből. Mellettünk haladt el két angol lány. Hatal­mas kutyát vezettek maguk mellett, megint fürödni vitték. Lihegve sietett utánuk a kövér, asztmás moszkvai üzletember. Ahogy izzad­­tan igyekezett a parti homokban, szépen kihizlalt borjúcskára emlékeztetett. Utána még néhány nö és férfi sétált el a parton. Hja Abramicsov valamennyiüket nyájas, de ra­vaszdi tekintettel kísérte. — No, tudja mit? Most mondok magának egy történetet, nem is akármilyet, hanem keletit, méghozzá a nőkről. Mert ugye szereti a nőket, és most is rajtuk jár az esze ? Elnevettem magam. — Honnan találta ki. hogy a nőkre gondo­lok? — Ó. — hajtotta kissé oldalra fejét Hja Abramicsov, — a nők körül forog a világ. Akkor hát figyeljen ide. Kényelembe helyezte magát, keresztbe rakta a lábát, kalapját szépen letette a ho­mokba, behunyta szemét, aztán belefogott az ígért mesébe: „Hol volt, hol nem volt. volt egyszer egy török. Szimpatikus, becsületes ember volt, de olyan szegény, mint a temp­lom egere. Semmije nem volt, csak egy felesége, az volt minden vagyona. A török minden nap látástól vakulásig dolgozott, vé­gezte a legnehezebb munkát, mégse ment semmire. A pénzecskén, amit munkájáért kapott, élelmet vásárolt, ami kevéske meg­maradt a fizetéséből azon a feleségének vett apró ajándékokat. Nagyon szerette a felesé­gét, és szégyellte, hogy csak ilyen nyomorú­ságosán tudja eltartani. Szebb, drágább ajándékokkal szerette volna elhalmozni. Egy napon a sivár sorsáról töprengett feleségével viskójuk előtt a földön ülve. — Allah! Allah! — Láthatod, mennyit küszködöm, és mégsem hallgatsz meg! So­sem teljesítetted még egyetlen kívánságo­mat sem! Soha életemben nem volt szeren­csém, nem tudom mi az a boldogság, s valószínűleg sose fogom megtudni, mi az a jólét. Ó, Allah, másokról gondoskodsz, hát rólam miért nem? Meghallotta ezeket a szavakat egy idegen, aki arra járt. Megcsóválta a fejét, majd oda­lépett a sóhajtozó törökhöz. — Jóember, te hiába panaszkodsz Állati­ra, neked semmi esélyed nincs a boldogság­ra. — Hogyan? — fortyant fel a török. — Hogyhogy semmi esélyem a boldogságra? Hiszen amióta csak az eszemet tudom, azó­ta dolgozom! — Bizony, ahogy mondtam, neked nincs rá esélyed, mégpedig azért, mert túlságosan szereted a feleségedet! A török felbőszült. — Ide figyelj, mit akarsz, még a felesé­gemmel is össze akarsz veszejteni? — Ellenkezőleg. Én azért jöttem, hogy se­gítsek rajtad. — Hát akkor, az isten áldjon meg, segíts rajtam mielőbb, mert ha hiszed, ha nem, ma még egy falat sem volt a számban — rimán­­kodott a török. — Akkor, jól figyelj rám! — szólt az ide­gen. — Engem Allah küldött hozzád, mégpe­dig azért, hogy három kívánságodat teljesít­se. Kérhetsz bármit, teljesíti. És még azt mondod, hogy téged elkerül a szerencse ? S legalább megtudjuk, hogy mit tudsz a sze­rencséddel kezdeni. Az idegen ezeket mondta, aztán eltűnt, mint a kámfor. Megörült a szegény török és a felesége, nagyon megörült. Az asszonyka szelíd és kedves volt a férjéhez, mint a ma született bárány. — Drága férjem-uram, adj nekem egyet a három kívánságból... — Hát persze hogy — mondta vidáman a török — miért is ne? Két kívánsággal is boldog lehetek életem végéig. De még be sem fejezte a mondatot, gyö­nyörűséges lány állt előtte, olyan csudaszép, hogy a napra lehetett nézni, de reá nem. — Hogy tetszem ? — kérdezte a törököt a felesége. — Szép lettem? A kívánságom teljesült. Most elbúcsúzom tőled. Elmegyek Ibrahim Hasszánhoz. Ö jobb lesz mint te, ráadásul olyan dúsgazdag, hogy még Allah segítségére sincs szüksége. De akár a szul­tánhoz is mehetnék így... Szegény törökkel fordult egyet a világ. Fájdalmában és csalódásában felordított: — Ó. Allah, esdekelve kérlek, változtasd ezt az asszonyt a legrondább teremtménnyé, amilyen csak lehet a földön! Alig fejezte be mondókáját. a káprázatos szépségből csúf boszorkány lett. Egymással szemben állt a török és a felesége. — Kedves uram! Parancsolom! Gondolj vissza a régi szép időkre, mennyire szerette­lek téged! — rimánkodott a feleség. Térdre hullott férje előtt, patakokban csörgött sze­méből a könny. — Legyek olyan, mint azelőtt voltam! Tedd meg nekem! A török nem bírta elviselni felesége jajga­tását. Eszébe jutottak a régi szép idők, hogy mennyire szerették egymást, és sírva mond­ta: — Átkozott légy, Allah! Add vissza nekem a feleségemet, úgy, amilyen volt! Abban a pillantásban ott termett az ide­gen. — Igazad volt. Mindent elbabráltam a feleségem miatt. Átkozott legyen a nap, amikor találkoztam vele! — Szép mese, ugye? — kérdezte Hja Ab­ramicsov és a szemembe nézett. Elfordultam tőle, és elnevettem magam. Abban az időben bizony az én életem is hasonlított a törökére. — Jó ez a bor, ízlik — mondtam. — Valóban bolond az, aki elégeti a takarót egy bolha miatt. Takács Izabella fordítása Régi könyv — új kiadás A világ legrégibb évente folyamatosan megjelenő kiadványa az 1764-ben útjára indított hajóregiszter (Register of Ships). Az adatok összeszedéséről a világ első hajóosztályozó társasága, a Lloyd's Regis­ter of Shipping gondoskodik. A jegyzék a hajók neve szerint alfabetikus sorrendben több mint 76 000 kereskedelmi hajó rész­letes adatait tartalmazza 100 bruttó re­giszter tonnától felfelé, három kötetben. Minden tétel átfogó információt tartalmaz, amely kiterjed a hajó tulajdonosára és üzemeltetőjére, a hajó típusára és bejegy­zésére, építőjére, az építés idejére, a hajó­terek milyenségére és számára, vizkiszori­­tására és méreteire, korábbi elnevezésére, valamint a gép adataira. A jegyzékben megtalálható minden önjáró kereskedelmi tengeri hajó a 100 tonnát elérő halászbár­kától az óriási anyagszállitó hajókig. Az adatokat egy számítógép tárolja napraké­szen, a módosításokat minden munkana­pion bevezetik a Lloyd társaság hálózatá­nak a tájékoztatása alapján. A 250 irodával rendelkező hálózat külső forrásokkal, hajó­tulajdonosokkal, nemzeti hatóságokkal és másokkal is állandó kapcsolatot tart. Akik a regisztert 265 fontért megrendelik, az előfizetési díj fejében külön térítés nélkül megkapják a 11 havi kiegészítést, amely tartalmazza az évközi változásokat, bele­értve az új, vízre bocsátott hajókat. A Himalája délkeleti lejtőin honos macska­medve. Testhossza 50, vállmagassága 25 centi körül van, tehát alig nagyobb egy jól megtermett kandúrnál. Méreteihez viszo­nyítva azonban a farka igencsak tekinté­lyes, mintegy 35 centiméter hosszú. Tö­mött, hosszú szőrzete kissé esetlenné teszi a mozgását. Tán épp ezért tűnik elragadó­an bájosnak és becéznivalónak. Mint já­tékállat mindenesetre olyan népszerű, hogy néhány országban mir a teddy-mac­­kót is kiszorította a gyerekek kegyeiből. Pedig valójában korántsem játékos állat. Inkább nagyon is szigorú jellemű. Ha állat­­kertbe kerül, nagyon meggondolja, melyik emberrel barátkozzon, és a párválasztás terén is roppant válogatós Pár éve egy lon­doni pandának Pekingből hozattak meny­asszonyt, de szóba sem állt vele, noha a remélt nászt az egész világsajtó figyelem­mel kísérte. Ám Londonban ma is van panda, egy Csia-csia nevű fiú. Neki is párt keltene keresni. Elindították hát ápolójával együtt Mexikó városba, ahol téblábol né­hány facér pandahajadon. De hát az úti­költség drága, ezért úgy gondolták, meg­kereshetné a rávalót. Így aztán megálltak vele Cincinnatiban, és közszemlére tették. Érkezésének hire akkora szenzációt keltett, hogy több mint 81 ezren váltottak megte­kintésére jegyet. Csia-csia azonban nem örült a sikernek. Úgy felidegesítette a tö­meg, hogy sürgősen lakosztályába kellett szállítani. Ott is nehezen nyugodott meg. Hogy a mexikói pandalánykák hogyan ha­tottak rá, arról eddig nem érkezett hír. 23

Next

/
Thumbnails
Contents