A Hét 1989/2 (34. évfolyam, 27-52. szám)

1989-08-18 / 34. szám

Az ősi kultúrákban a körnek kiemelt jelentőséget tulajdonítottak. A régi korok embere a világot kereknek képzelte el.

Lajtha László és Gönyei Sándor közös véleménye szerint „A kör jelentése kétféle lehet: vagy a közösség óvó ereje védi a körben állót, és így mintegy a körből a központ felé irányul az erősugárzás, vagy a kör közepén álló jeleníti meg azt a mágikus erőt, amely így a kör közepéből árad az őt körülvevő közösségre."

A tánchagyománynak is egyik alapformája a kör.

A fentiek alapján érthetővé válik a körjátékok gyakorisága, közkedveltsége. Sorozatunkban már eddig is találkozhattunk velük, az alábbiakban szintén ezekből mutatunk be néhányat.

Kezdjük a legismertebbel. Fiúk, lányok körbe járva éneklik:

Gólya, gólya, gilice,

Mitől véres a lábad?

Török gyerek megdobta,

Magyar gyerek gyógyítja,

Síppal, dobbal,

Nádi hegedűvel.

Az utolsó két sort inkább mondják, mint éneklik:

Csicsígatja, babusgatja.

Tóba, tóba mártogatja.

Az ének végén mindannyian leguggolnak. (Vághosszúfalu — Dthá nad Váhom) Érdemes felfigyelnünk a dalocska tartalmára. A gólyát, akinek a török gyerek megvérezte a lábát, a magyar gyerek síppal, dobbal, nádi hegedűvel akarja gyógyítani. így tették azt a pögány magyar hitvilág orvos-papjai is, a sámánok. A betegség szellemének sámándobbal, hangszerekkel való elűzésének emléke él a dalocskában.

Hasonlóan játsszák a következő játékot is, azzal a különbséggel, hogy ennek a végén mindannyian szétrebbennek:

Ettyem-pettyem pitymálára.

Szól a rigó rikottyára.

Cérnára, cinegére,

Cucc ki a mezőre!

(Kajal)

Az alábbi játékot idősebbektől gyűjtöttem. Inkább lányok játszották: Körbe álltak, megfogták egymás kezét, s először balra, majd a játék ismétlésekor jobbra sétálva körbe jártak. Közben énekelték:

Csícseri borsó, bablencse,

Fekete szemű menyecske.

Ne menj haza este.

Mert megdöf a kecske,

Pattantyú!

Az ének végén gyorsan leguggoltak. Aki a guggolás alkalmával egyensúlyát elveszítve a földre ült, vagy kezével a földet érintette, a játékban mindaddig nem vehetett részt, míg valaki más le nem esett. Amikor erre sor került, az illető játékossal helyet kellett cserélnie.

(TfJlós — Tomáéikovo)

A dalocska egy másik változata:

Cíceri borsó, kiskancsó,

Fekete hintó, fehér tó.

Szél fújja pántlikáját.

Kapd el gyorsan a szoknyáját, Kukuríkú! (Tósnyárasd — Topofnica)

A körjáték sajátos típusa, amikor a gyerekek párosával állnak körbe, például a Cifra palota nevű játékban. A külső párok állnak, a belsők pedig a külsők lába előtt guggolnak. A játékot a külsők kezdik. Guggoló párjukat kerülgetve az alábbi dalocskát éneklik:

Cifra palota,

Zöld az ablaka,

Gyere ki, te tubarózsa,

Vár a viola.

Az énekre a guggolok szintén énekkel felelnek:

Kislány vagyok én,

Majd megnövök én,

Esztendőre vagy kettőre Nagylány leszek én.

Az ének végén a belsők felállnak, s ha a játékot ismételni akarják, helyet cserélnek a külsőkkel.

(Vízkelet — Cierny Brod)

Gyermekeink szívesen játsszák ezeket az énekes gyermekjátékokat, s ezen nincs is semmi csodálkozni való. Kodály Zoltán szavai szerint: „A gyermek ösztönszerű, természetes nyelve a dal, s minél fiatalabb, annál inkább kívánja mellé ä mozgást. A zene és testmozgás szerves kapcsolata: az énekes játék, a szabad ég alatt — ősidők óta a gyermek életének legfőbb öröme."

GÁGYOR JÓZSEF

Fotó: Gyökeres György