A Hét 1989/2 (34. évfolyam, 27-52. szám)
1989-07-01 / 27. szám
AZ ORVOS VÁLASZOL A sérült elszállítása „Jó barátomat hevesen integető csoport próbálta megállítani a városba vezető úton, de elkésett volna egy számára fontos találkozóról, ezért nem állt meg kocsijával," irja Zs. M., d.-i olvasónk. „Utólag hallotta, hogy a mezei úton fekvő súlyos sérült elszállításáról lett volna szó, akit azonban nem látott. Az illetőt sikerült a következő autót megállítva idejében kórházba szállítani, de barátomról elhíresztelték, hogy a kocsiülések bepíszkitásától félt. Köteles lett volna megállni?" Minden gépjárművezetőnek elsősorban az emberséges gondolkodás, az egymásrautaltság szellemében kell cselekednie s ezt fejezi ki a közúti közlekedés szabályzatának a balesetekkel foglalkozó (30.) paragrafusa is. Eszerint a baleset minden részese, ha teheti, köteles elsősegélyben részesíteni a rászorultat és haladéktalanul értesíteni a mentőszolgálatot. Aki elvégezte az elsősegélynyújtás tanfolyamát, tudja, hogy a súlyosan sérült ember megfelelően biztosított elszállítása is életmentő jelentőségű lehet. A levélben leírt esetben a szükséges segítség megtagadását jelenthetné, ha a gépjárművezető nem állt meg, feltéve, hogy nyilvánvaló lehetett számára, hogy már megsegített sérült kórházba szállításáról vagy a mentők kiértesítéséről van szó. Minthogy a sérült már rendben van, valószínűleg senki sem elemzi majd ezt az esetet és nem teszi hivatalos eljárás tárgyává. Sérült vagy hirtelen megbetegedett személy elszállításának kérdésével a hivatásos vagy amatőr gépkocsivezető bármikor szemben találhatja magát. Előfordulhat, hogy magával tehetetlen embert fedez fel az úton vagy az út mentén, esetleg balesetre utaló jelek nélkül... Mi a teendő? A tévé a közlekedésrendészettel és a Csehszlovák Vöröskereszttel karöltve már több alkalommal rávilágított a helyzetre: Sokan egyszerűen elhaladnak a megjátszott baleset sérültje mellett, mások ha meg is állnak, nem tudják, mihez kezdjenek. Egyesek félnek, hogy többet ártanának mint használnának. Betértem egy üzletbe és megkérdeztem, mennyibe kerül egy nadrágtartó. — Háromszáz zlotyba — felelte az eladó. — Háromszáz zlotyba? — csodálkoztam. — Ez nem is sok ... — Ennyibe kerül. — Ez hivatalos vagy szabad ár? Az eladó ezt nem tudta. — Ön szerint van valami különbség a kettő között? — kérdezte. — Természetesen — válaszoltam szilárd meggyőződéssel. — A szabad árak közelebb visznek bennünket a piaci egyensúlyhoz, éppen ezért nevezik őket egyensúlyáraknak. Hiszen az egyensúly mindenkinek az érdeke. Az egyensúlyárak révén meg lehet akadályozni a hisztérikus felvásárlást, és így mindenkinek jut az áruból. A nadrágtartó felvásárlását már megkezdték ? — Ezt bizony nehéz volna megmondani — mondta az eladó —, mivel éppen csak két órával ezelőtt érkezett. — Akkor a vásárlók talán még nem is tudnak róla — jegyeztem meg elgondolkodva. — Az áru igy még biztonságban van. A háromszáz zloty azonban nem látszik egyensúlyainak. A baleset színhelyéről való elszállítás elsősorban az orvosi gyorssegély-szolgálat feladata jól felszerelt mentőautóval. Ennek biztosítása az első feladat. Ugyanakkor azonban hozzá kell látni a sérült életfontosságú szervrendszereinek biztosításához (légzés, szívműködés). Ha nincs eszméleténél, hátratámasztott fővel minden légzési akadályt eltávolítunk szájüregéből s ha nem lélegzik, a tüdőből tüdőbe fúvás módszerével újítjuk meg a légzést. Ha ez beindul, a mentőre várva elállítjuk a vérzést, bekötözzük a sebeket, sínbe helyezzük az eltört végtagot, megfelelő helyzetben nyugtatjuk és minden szükségessel (pl. takaróval, folyadékkal, fájdalomcsillapítóval) ellátjuk a sérültet. Személygépkocsit, teherautót vagy más szállitóeszközt csak akkor vegyünk igénybe, ha nincs kilátás a mentőszolgálat gyors kiérkezésére. Pl. ha megszakad a távbeszélööszszeköttetés, vagy valamilyen természeti csapás akadályozza a közlekedést. Súlyosabb sérülésnél a meggondolatlan, túl gyors elszállítás. a legszükségesebb tennivalók elvégzése nélkül, kényelmetlen helyzetben, a gépjárművezető jóakarata ellenére ártalmas lehet a sérültre nézve. A gépjárművezető nem lehet tekintettel arra, hogy a kocsiba helyezett sérült pl. vérével beszennyezi az ülést. Ilyenkor csakis az életmentés szempontjait szabad figyelembe venni. Ha tudása vagy meggyőződése alapján úgy ítéli meg a helyzetet, hogy a kényelmetlen, hordágy nélküli autóban szállítva csak súlyosbodna a sérült állapota, amellett dönthet, hogy helyben teszi meg; ami tőle telik és a lehető leggyorsabban igyekszik szakszerű segítséget biztosítani. Ily esetben azonban írásos üzenetet kell a helyszínen rögzítenie, melyben feljegyzi, hol és mikor, milyen helyzetben talált a sérültre vagy betegre, milyen intézkedéseket tett, ill. hová ment segítségért. Ne feledje feltüntetni nevét. címét és gépkocsija rendszámát. Végezetül szögezzük le: a modem ember általános műveltségéhez hozzátartozik az elsősegélynyújtás ismeretköre, de a veszélyhelyzetbe került ember megsegítése annak is kötelessége, aki ezt még tanfolyamon nem sajátította el. Dr. SZÁNTÓ GYÖRGY — Nem mindegy ez? — Ha hivatalos áron vásárolom a nadrágtartót — kezdtem magyarázni —. akkor az infláció semmit sem változik. Már említettem, hogy a helyzetben csak a piaci egyensúly segíthet. Tudja mit? Számoljon hétszáz zlotyt ezekért a nadrágtartókért! Vagy nem ... inkább nyolcszázat. Ezek a nadrágtartók ugye megérnek nyolcszáz zlotyt? — Nem tehetem — tiltakozott az eladó. — Ezek a nadrágtartók háromszáz zlotyba kerülnek! — Hogyan lehet valaki ennyire értetlen? Nem akarja elősegíteni az egyensúly helyreállítását ? Ez nem szép magától! — Hát ha annyira ragaszkodik hozzá ... Nos, rendben van, adjon nyolcszáz zlotyt, és vigye ezt a nadrágtartót! — Nem igy gondoltam. Én nem tartozom azok közé. akik csupán önmagukra gondolnak. Nekem egyáltalán nincs szükségem nadrágtartóra. Hanem ha jönnek mások, olyanok, akik nadrágtartót akarnak venni — akkor próbáljon meg a nagyobb gazdasági összefüggések jegyében gondolkozni,' és darabjáért kérjen nyolcszáz zlotyt! Ford.: G. Gy. JOGI TANÁCSOK ..Válás négyhónapi házasság után" jeligével olvasónk olyan vagyonjogi kérdéseket vet fel, amelyek megválaszolására szükségesnek tartjuk — más fiatalok okulására is — részletesebben válaszolni. Olvasónk ugyanis azt irja, hogy négy hónapi házasság után elvált férjétől, aki most visszaköveteli a tőle kapott ékszereket és az eljegyzésükre kapott kristályvázát. Olvasónk hajlandó volna ezt vissza is adni. ha a volt férje is visszaadná neki a tőle kapott aranygyűrűt és az olvasónk rokonaitól kapott ötezer korona nászajándékpénzt. Mint irja, már bírósági per is van közöttük. Fiatal olvasónk és férje nyilván túl nagy fontosságot tulajdonítanak a kicsinyes anyagi ügyeknek és egyáltalán nem voltak tisztában a házasság jogi és erkölcsi jellegével. A Családi Törvény alapelveinek I. cikkelye hangsúlyozza, hogy a házasság egy férfi és egy nő szoros érzelmi kapcsolatán alapul, amelyben mindketten egyenrangúak, s amelynek társadalmi célja a családalapítás és a gyermekek rendes nevelése. A házasság tehát elsősorban nem vagyoni viszony, nem vagyonközösség, hanem egy férfi és egy nő szabad elhatározásán alapuló harmonikus, szilárd és tartós életközösség, amelyben mindketten kötelesek együtt élni, egymáshoz hűeknek lenni, egymást kölcsönösen segíteni és egészséges családi környezetet kialakítani. De természetesen a házassággal keletkezett családban a házasfeleknek anyagi jellegű kötelezettségeik és jogaik is vannak: ilyen a házastársak kölcsönös eltartási kötelezettsége, a gyermekekről való anyagi és szellemi gondoskodás, és az eltartásuk, valamint az elvált házastársak kölcsönös eltartási hozzájárulási kötelezettsége, amit a Családi Törvény szabályoz. A házasság megkötésével a felek között hányad nélküli, osztatlan házassági vagyonközösség keletkezik, amibe minden olyan vagyontárgy (érték) beletartozik, amit a házasság fennállása alatt szereznek. Kivételt csak azok a vagyontárgyak képeznek, amelyeket valamelyik házastárs ajándékba kapott, vagy örökség útján szerzett, mert ez kizárólag csak az ő személyi tulajdonát képezi. Nem tartoznak a közös vagyon körébe azok a vagyontárgyak sem, amelyeket valamelyik házasfél még a házasságkötés előtt szerzett. A házasság megszűnésével (az egyik fél halálával vagy a házasság bírósági felbontásával) a házassági vagyonközösség is megszűnik, s ezután kerül sor a Polgári Törvénykönyv 149. és 150. paragrafusai értelmében a közös vagyon felosztására — vagy kölcsönös megegyezéssel, vagy bírósági döntéssel. Olvasónk kérdése nem a közösen szerzett vagyon felosztására, hanem értelem szerint a kölcsönösen ajándékozott értékek megosztására, illetve visszakövetelésére vonatkozik. Az ajándékozásról a Polgári Törvénykönyv 407—409. paragrafusai rendelkeznek. Ezek szerint az ajándékozás olyan szerződés, amelynél a megajándékozottnak az ajándékot el kell fogadnia. Ez rendszerint közvetlenül — kézből kézbe történik. Ha az ajándék nem kerül rögtön átadásra, akkor az ajándékozás érvényességéhez írásbeli szerződés szükséges. Érvénytelen azonban az olyan ajándékozási szerződés, amely szerint az ajándékot csak az ajándékozó halála utón kell a megajándékozottnak átadni. A törvény egy esetet ismer, amikor az ajándékozó visszakövetelheti az ajándékot a Janusz Oseka (lengyel) PIACI EGYENSÚLY megajándékozottól, mégpedig akkor, ha a megajándékozott az ajándékozóval vagy ennek családtagjaival szemben úgy viselkedik, hogy ezzel súlyosan megsérti a szocialista együttélés szabályait. — Ennek a konkrét megítélése mindig az eset körülményeitől függ. az ajándékozó és a megajándékozott kölcsönös viszonyától, magatartásuktól, kölcsönös elvárásaiktól, az ajándékozás motivációjától, stb. — Mindenesetre az ajándék visszaköveteléséhez alapos, indokolt és szocialista együttélés konkrét szabályainak súlyos megsértése szükséges, amit — vitás esetekben — csak a bíróság ítélhet meg. Olvasónk esetében az eljegyzésükre nyilván harmadik személytől kapott kristályváza mint közös ajándék mindkettőjük közös tulajdonát képezi, mégpedig fele-fele arányban. Így a megosztása csak úgy lehetséges, hogy a vázát az egyikük veszi át és a másikat — az érték felének megfelelő készpénzzel kielégíti. Az ékszerek és az aranygyűrű esetében — amelyek mennyiségét és értékét olvasónk nem jelöli meg — az ajándék vissza követelhetősége kérdésében a bíróság nyilván vizsgálni fogja, hogy melyik fél és milyen mértékben járult hozzá a házasság felbontásához, melyikük adott olyan okokat a viselkedésével. amelyek a szocialista együttélés szabályainak súlyos megsértését jelentik s igy — az érzelmi és házassági kapcsolatok megszűnésével — erkölcsileg is indokolttá teszik, hogy az ajándékot ne tartsa meg, hanem az ajándékozónak visszaadja. Ami az olvasónk rokonaitól kapott készpénz nászajándékot illeti, ezt a rokonai nyilván — a házasságukra való tekintettel — mindkettőjüknek szánták, ezt olvasónk és férje nyilván közösen használták fel, vagy költötték el, s ebben az esetben ez nem képezheti közöttük elszámolás tárgyát. Mert itt az ajándékozók az olvasónk rokonai voltak, a megajándékozottak pedig az olvasónk és férje. így csak a rokonok volnának — elvben — jogosultak az ajándékozott összeg visszakövetelésére, ha a fenti törvényes feltételek fennállnának. Ha azonban a nászajándékként kapott pénz még megvan, akkor ez mint közös ajándék mindegyik felet fele-felében illetné meg. Minthogy olvasónk szerint a volt férjével perben áll. azt ajánljuk, várja ki ennek az eredményét, de egy esetleges méltányos egyezség mindig előnyösebb volna, mint egy esetleg hosszadalmas és bizonytalan kimenetelű bírósági per, amely csak továbbra is megterhelné mindkettőjük jövőjét! Nagy Ferenc olvasónk ingatlanhasználati ügyben irt levelére közöljük, hogy a közölt adatok alapján nem lehet megítélni, hogy az efsz 1955-ben vagy 1969-ben helyesen járt-e el. Azóta ugyanis az 1975. évi 123. számú törvény és az 1988. július 1 -je óta érvényes 90/1988 Zb. számú új mezőgazdasági szövetkezeti törvény szerint a szocialista mezőgazdasági szövetkezeti törvény szerint a szocialista mezőgazdasági szervezeteknek ingyenes és időben nem korlátozott használati joguk keletkezett mindazokhoz a mezőgazdasági ingatlanokhoz és tart ma is, amelyeket 1976. január 1 -jén ténylegesen használtak. Olvasónk tulajdonjogát nyilván nem vették el, a földjeit nem sajátították ki, ezeknek továbbra is ö a tulajdonosa. így a használatért semmiféle anyagi kártalanítás nem jár. A földjükért pedig csak használatra cserébe kapott földnek nem vált a tulajdonosává, ezért ezzel nem is rendelkezhetik. — A háztáji gazdálkodás feltételeit pedig a szövetkezet új alapszabályai határozzák meg. Dr. B. G. 19
