A Hét 1989/2 (34. évfolyam, 27-52. szám)

1989-08-11 / 33. szám

Ci

Szerelmi

báj ital

A Kék Fényhez címzett patika az üzleti negyedben a Bowery és az Első út között van. ott. ahol a két utca közt legrövidebb a távolság. A Kék Fény szigorú elvei szerint a gyógyszertár nem arra való. hogy holmi csecsebecséket, parfümöt vagy fagylaltot áruljon. Ha fájdalomcsillapítót kérsz, itt nem adnak helyette savanyúcukrot.

A labdacsokat itt mind a mai napig a magas receptasztal mögött készítik — a masszát márványlapon kinyújtják, kenötapátkával feldarabolják, a mutató- és hüvelykujjukkal megformázzák, kalciumos magnéziummal meghintik, és apró, kerek kartondobozokban árulják. A patika előtt, az utcasarkon vidám, kócos gyerekek hancúroznak, a gyógyszertár polcain várakozó köhögés elleni cukorkák és kanalas orvosságok megannyi leendő fogyasztója.

Ikey Schönstein, a patikussegéd,'az éjjeli szolgálatot látta el a Kék Fényben, s a vevők igaz barátja volt. így van ez a város kejeti negyedében, ahol a gyógyszerészek szive még nincs köböl. Itt, nagyon helyesen, a patikus a tanácsadó s gyóntató is egy személyben, ügyes és buzgó hittérítő és nevelő; tisztelik a tudását, és áhitattal hallgatják mély értelmű bölcsességeit, bár az orvosságait gyakran érintetlenül öntik bele a lefolyóba. Ikey szemüveges, kampós orrát, ösztövér, tudományos, gömyesztett alakját jól ismerték a Kék Fény környékén; az emberek gyakran kérték ki a tanácsát.

Ikey két utcasarokkal odább lakott, Mrs. Riddle-nél, ahol reggelit is kapott. Mrs. Riddle-nek volt egy Rosy nevű lánya. De mit köntörfalazzak, az olvasó alighanem kitalálta már: key imádta Rosyt. A lány volt gondolatainak tinktúrája, a kvintesszenciája mindennek, ami vegytiszta és gyógyhatású — nincs az a gyógyír, ami felér vele. Csakhogy Ikey félénk ember volt, s nehézkes, aggályoskodó természete nem sok reményre jogosította fel.

Ikeynek Chunk McGowan volt az üröm az

örömben.

Mr. McGowan is azon igyekezett, hogy elkapja Rosy ide-oda villantott ragyogó mosolyát. De ö nem a pálya szélén állt, mint Ikey; ö közvetlen közelről kapta el a mosolyokat, akár a pingpongütőröl a labdát. Ugyanakkor Ikeynek jó barátja és vevője volt. s gyakran állított be a Kék Fény patikába, hogy bejódoztasson valami horzsolást, vagy angoltapaszt tétessen egy vágásra, amelyet a Boweryn töltött kellemes estén szerzett.

Egy délután Mr. McGowan csendesen, fesztelenül besétált a patikába, s a maga kedves, simára borotvált, kemény, fékezhetetlen s jóleikü mivoltában letelepedett egy székre.

— Ikey — mondta barátjának, amikor az leült vele szemben a mozsarával, hogy a benzoegyantát porrá törje —, jól figyelj arra, amit mondok. Valami jó szer kéne nekem, ha van a patikádban megfelelő.

Ikey jól megnézte Mr. McGowan arcát, de ezúttal nem látta rajta a küzdelem szokásos nyomait.

— Vedd le a kabátodat — parancsolta. — Úgy látszik, kést döftek a bordáid közé. Számtalanszor megmondtam már neked, hogy azok a digók egyszer majd kikészítenek.

Mr. McGowan elmosolyodott.

— Nem ők. Nem a digók — mondta. —

Hanem a diagnózisod azért stimmel. A kabátom alatt, a bordáim tájékán fészkel a baj. Ide hallgass, Ikey! Rosy meg én ma este megszökünk és megesküszünk.

Ikey a bal keze begörbített mutatóujjával fogta a mozsár peremét; a hír hallatára hatalmasat csapott a mozsártörővei az ujjára, de meg sem érezte. Mr. McGowan arcáról eközben lehervadt a mosoly, tekintete immár tanácstalan, bús kifejezést öltött.

— Igen ám. de csak akkor lesz esküvő — folytatta —, ha Rosy addig kitart az elhatározása mellett. Két hete vitatkozunk a szökésről. Egyik nap azt mondja: jó, s még aznap este azt mondja: nem. Aztán mégiscsak megállapodtunk a ma estében, s Rosy ezúttal két teljes napon át megmaradt az „igen" mellett. Csakhogy estéiig még öt óra van hátra, és én attól tartok, hogy amikor majd cselekedni kell. Rosy cserbenhagy.

— Azt mondtad, valami szert akarsz — jegyezte meg Ikey.

Mr. McGowan zavartan feszengett, ami szöges ellentétben volt szokásos viselkedésével. Összesodort egy csodaszereket hirdető kalendáriumot, s jobb ügyhöz méltó buzgalommal feltekerte a mutatóujjára.

— A világ minden kincséért sem szeretnék e kétszeres akadály miatt rosszul rajtolni — mondta. — Kivettem egy kis lakást Harlemben, az asztalon krizantém, a teáskanna alatt csak meg kell gyújtani a lángot. És fölfogadtam egy papot, aki este kilenc óra harmincra vár bennünket a lakásán. Sikerülnie kell. Ha Rosy meg nem gondolja magát.

Mr. McGowan elhallgatott, ismét hatalmába kerítette a kétség.

— Nem értem — mondta Ikey kurtán —, hogy függ ez össze azzal a bizonyos gyógyszerrel, és mit tehetek én ebben az ügyben.

— Az öreg Riddle egy csöppet sem kedvel engem — mondta a gondterhelt kérő, tovább sorolva érveit. — Egy hét óta nem engedi, hogy Rosy bárhová is kitegye velem a lábát. Riddle-ék már rég kidobtak volna, ha nem sajnálják elveszíteni a kosztosukat. Pedig húsz dollár a heti fizetésem, s Rosynak nem lenne oka megbánni, hogy Chunk McGowan köti be a fejét.

— 'Bocsáss meg. Chunk — mondta Ikey —, receptet kell készítenem, nemsokára jönnek érte.

— Mondd csak — szólt McGowan, hirtelen feltekintve — mondd csak Ikey, nincs valami készítményed, valami porod, amit be lehetne adni a lánynak, hogy jobban szeressen engem?

Ikey arcán a felvilágosodott ember fölényes, gúnyos mosolya suhant át, de még mielőtt válaszolhatott volna, McGowan folytatta :

— Tim Lacy mesélte nekem, hogy egy külvárosi javasasszonytól kapott ilyen port. Szódavízben beadta a lánynak, akinek udvarolt, és az első adag után irtózatosan megnőtt a lány szemében, s attól fogva más férfira rá sem nézett. Két hét múlva meg is esküdtek.

Chunk McGowan nem csupán erős fickó volt. Ha Ikey jobban tud olvasni az emberek lelkében, észrevehette volna, hogy a nagydarab McGowant finom rugók mozgatják.

— Úgy gondoltam — folytatta Chunk reménykedve —, ha adnál valamilyen port, hát ma este vacsora közben beadnám Rosynak. Az talán majd erőt önt belé; nem táncol megint vissza, s akkor meglógunk.

— És mikorra tervezed ezt az őrültséget? - kérdezte Ikey.

— Kilenc órára — mondta Mr. McGowan.

— Hétkor van a vacsora. Nyolc órakor Rosy azt mondja majd, fáj a feje, és aludni megy. Kilenckor az öreg Parvenzano beenged az udvarára, a szomszéd udvarban ugyanis Riddle kerítéséből hiányzik egy deszka. Azon a résen átjuthatnék Rosy ablaka alá, és lesegíthetem őt a macskalétrán. Kora este kell nyélbe ütni a dolgot a pap miatt. Megy is majd minden, mint a karikacsapás, ha Rosy nem hagy cserben a döntő pillanatban. Készítenél nekem ilyen port. Ikey?

— Chunk — mondta —, a gyógyszerésznek igen óvatosan kell kezelnie az efféle szereket. Te vagy az ismerőseim közül az egyetlen, akinek a kezébe mernék adni egy ilyen port. De hogy lásd, kivel van dolgod, elkészítem, s majd meglátod, hogy Rosy azután miként vélekedik rólad.

Ikey a pult mögé állt, s ott porrá tőrt két vízben oldódó tablettát; mindkettő tizenhat milligramm morfiumot tartalmazott. Hogy a készítmény többnek lássék. hozzáadott egy kis tejcukrot is, és a keveréket gondosan összehajtogatott papírba csomagolta. Ha felnőtt ember beveszi ezt a port, néhány órára mély álomba merül, de egyéb baja nem esik. Ikey átadta McGowannek a készítményt, s meghagyta neki, hogy lehetőleg folyadékban adja be. A hátsó udvar lovagja hálás köszönetét mondott, s boldogan távozott.

Hogy micsoda körmönfont ravaszsággal járt el Ikey, nyomban nyilvánvaló lesz, ha megtudjuk, mi volt a következő sakkhúzása. Elment Mr. Riddle-hez, leleplezte előtte Mr. McGowan szökési tervét Rosyval.

Mr. Riddle kövér, vérmes férfiú volt, a gyors tettek embere.

— Köszönöm — mondta kurtán Ikeynek.

— Az az átkozott ír naplopó! A szobám éppen Rosy szobája fölött van. Vacsora után mindjárt felmegyek oda, és puskával várom a csirkefogót. Ha bemerészkedik az udvaromba. istenemre, nem lakodalmi hintón megy el onnét, hanem mentökocsin.

Mivel Rosy órák hosszat szunnyad majd, s az előre figyelmeztetett vérszomjas atya fegyverrel várakozik az emeleten, Ikey biztosra vette, hogy vetélytársa csúfos vereséget szenved.

Reggel nyolckor szolgálatba lépett a nappali segéd, s Ikey sietve indult haza Riddleékhez, hogy megtudja a fejleményeket. S lám, alighogy kilépett a gyógyszertár ajtaján, ki más ugrik le a robogó villamosról, mint Chunk McGowan. Igen, a boldogságtól sugárzó Chunk McGowan, s diadalmas mosolylyal megragadja a kezét.

— Sikerült — mondta üdvözült képpel. — Rosy másodpercnyi pontossággal érkezett a macskalétrához, s kilenc óra harminc perckor megérkeztünk a tiszteleteshez: Rosy most fent van a lakásban, kék kimonóban: lágytojást főzött reggelire. Úristen! Micsoda szerencsés fickó vagyok! Gyere el hozzánk valamelyik este. Ikey, meghívlak vacsorára.

— És... a por? — hebegte Ikey.

— Hát persze, a por, amit tőled kaptam!

— csapott a homlokára Chunk vigyorogva.

— Nos, azzal a következő történt: vacsorához ültem tegnap este Riddle-éknél. néztem Rosyt, s azt mondtam magamban: Chunk, ha el akarod venni a lányt, hát vedd el becsületesen, ne csinálj semmiféle hókuszpókuszt egy ilyen nagyszerű teremtéssel! így hát mégsem vettem elő a zsebemből azt a bizonyos papirost. Aztán egy másik illetőre esett a szemem, aki szintén az asztalnál ült, s azt mondtam magamban, ez az egyén nem érez kellő-szeretetet a jövendőbeli veje iránt; kivártam a megfelelő pillanatot, s a port beleszórtam az öregúr kávéjába. Hát igy volt.

Kilényi Mária fordítása

23