A Hét 1989/2 (34. évfolyam, 27-52. szám)

1989-08-11 / 33. szám

IPI-APACS! Az egyszerű bújócska versenyfutással összekötött változata az Ipi-apacsnak, vagy ritkábban Kiverőnek is nevezett kikopogó játék. A szabadban játsszák, ahol alkalom nyílik búvóhelykeresésre. A játék az első „kereső" kiválasztásával kezdődik. Ez kisebb számú játékosok esetén úgy tör­ténik, hogy a gyerekek körbe állnak, és jpbb lábukat előre helyezik. Ha a játék­ban sokan vesznek részt, akkor leg­gyakrabban egyszerűen csak kört alkot­nak. Ezután valamelyikük elvégzi a „ki­számolást". Ez abból áll, hogy a kiszá­moló játékos az óramutató járásának irányában saját magán kezdve egytől húszig számol. A huszadik számot megtoldja még egy huszonegyedikkel, ennek a neve „blúz". Tehát: Egy, ket­tő... húsz, blúz! Akire a blúz jut, az a kereső. Ezután kezdődik a játék fő része. A kereső egy meghatározott helyen a töb­bieknek hátat fordít, s arcát tenyerébe hajtva rendszerint valamilyen szilárd alakzat felé fordul (pl. házfal, fa, kerítés stb. felé), majd a megegyezés szerint egyesével ötvenig, vagy tízesével ezerig hangosan számol. Közben a többiek elbújnak. A számolás befejeztével a ; kereső elkiáltja magát: — Aki bújt, aki nem, megyek! Ha ezután a kereső a bújók közül valakit megpillant, azt nevén szólítja, majd a kiveröhelyhez futva ezt kiáltja: — Egy, kettő, három, X. Y. ki vagy verve! Ezzel az illető játékost „leapacsolta". Persze az is megtörténhet, hogy a felis­mert játékos a keresőt megelőzve ha­marabb ér a kiverőhelyhez, s ő „apa­­csolja le" a keresőt. Ezt egyébként a bújók akkor is megtehetik, ha a kereső nem talál rájuk, illetve nem látja meg őket. Ha a kereső véletlenül nem a megpil­lantott bújó nevét kiáltja, és helyette egy másik játékost ver ki, az illető játékos előjön rejtekhelyéről igazolni a tévedést. Ebben az esetben a játék elölről kezdődik, ugyanazzal a kereső­vel. Az elbújt játékosokat a következő kiáltással hívják össze: — Cseréptörés! A kereső megtévesztésére gyakori eset, hogy a bújók egymás között el­cserélik a sapkájukat vagy kiakasztják azt valahová, esetleg még egymás ru­hájába is átöltöznek. A keresőnek, hogy helyét átadhassa másnak, több játékost kell kivernie, mint ahányan öt verik ki. Feles ered­ménynél marad minden a regiben. Amennyiben azonban ez az arány a keresőnek kedvez, helyét annak adja át, akit elsőnek kivert. Ha a játék elején a gyerekek meg­egyeztek abban, hogy az utolsó bújó „brancsot menthet", akkor a legutoljára maradt bújó szükség esetén még meg­mentheti az egész csoportot, illetve az elsőnek kivert játékost. Tehát ha az utolsó bújónak sikerül kivernie a kere­sőt, akkor az a játék isméiésekor is megmarad keresőnek. (Tallós — To­­mááikovo) Amíg a bújók rejtekhelyei keresnek, a hunyó a következő szöveget is mond­hatja : Ipiapacs komandéra. Egy, kettő, három ... tíz. Húsz, harminc,... száz. Gyerekek, fussatok. Ég a ház! Majd hozzáfűzi: Aki nem bújik, az lesz a hunyó! (Deáki — Diakovce) Máshol a hunyó (kereső), mielőtt ke­resni indulna, ezt kiáltja: Aki nem bújt el, vessen magára, Fótot tegyen a hátára! (Pozsonyvezekény — Vozokany) A kiverésnél használatos versike válto­zata: Ipiapacs, Piros pipacs! (Nádszeg — Trstice) Az Ipi-apaccsal rokon játék a Kato­­násdi. Mind a fiúk, mind a lányok köré­óén előfordul. Főleg aratás után szók- I ták játszani, a kazlak között. A játékosok két csoportra oszlanak. | Egymástól körülbelül 10— 15m-re há­tat fordítanak egymásnak, s egyikük háromig számol, vagy ehelyett egy jó hosszút fütyül. Közben mindkét cso­portnak el kell bújnia a már előre elké­szített rejtekhelyre, a fedezék mögé. Ezeket a szalmából sáncszerűen feltor­nyozott fedezékeket „várak"-nak neve­zik. A várakon „lörések" is vannak, amelyeken keresztül figyelik, nem lát­ják-e meg véletlenül az ellenfél valame­lyik katonáját. Akit meglátnak, azt „lelö­vik". Lövés közben az illető „katonát" meg is kell nevezni, például: — Durr, Erzsi, lent vagy! Akiket lelőttek, azok félreállnak. Az ellenfél megtévesztése céljából a fedezék mögött a gyerekek gyakran ruhát is szoktak cserélni. Akit sikerül megtéveszteni, és a lövéskor nem a megpillantott katona nevét kiáltja, az kiesik a játékból. A harcból az a csoport kerül ki győz­tesként, amelyiknek sikerül az ellenfél minden egyes katonáját „lelőnie". Ismétlés alkalmával a csoport egy­mással várat cserél. (Tallós). GÁGYOR JÓZSEF Fotó: Gyökeres György

Next

/
Thumbnails
Contents