A Hét 1989/2 (34. évfolyam, 27-52. szám)
1989-08-04 / 32. szám
egyszeri encioer A kétkezi munkások társadalmában, akik fáradságos testi munkával keresik meg mindennapi kenyerüket, gyakran hallunk az egyszeri emberről. Mindenki ismeri és ha említeni hallják a nevét, arcuk felderül, homlokuknak ráncai kisimulnak, mosolyra, sőt hangos nevetésre fakadnak. De hát vajon ki ez az „egyszeri" ember? Senki sem tudja az igazi nevét, azt sem, hogy hova valósi, hol lakik, szöke-e vagy barna, fiatal vagy öreg. De mindenki tiszteli, becsüli és szereti bölcs mondásaiért, megszívlelendő tanácsaiért, vigasztaló szavaiért és főleg vidám tréfáiért, történeteiért. Minden becsületes kérges kezű dolgozó szivéhez megtalálja az utat, de ellensége a hazudozóknak, kérkedőknek, fennhéjázóknak, hamis gondolkodásúaknak és kizsákmányolóknak. Ezeket találó és ötletes bíráló szavakkal leszereli, nevetségessé teszi, megalázza és kigúnyolja. Az asszonyokkal szemben elismeréssel és tisztelettel viselkedik, egyszerű és közönséges szavakkal olyan szépen tudja megdicsérni, hogy az egy költőnek, vagy egy fejedelemnek is dicsőségére válnék. Ki tehát valóban az egyszeri ember? Nem más, mint a fizikai munkában meggyötört és szellemi elnyomásban szenvedő egyszerű ember idealizált alakja, megtestesítője és mintaképe, aki tréfára fordítja néha elkeseredett pillanatait, lelkesítő optimizmusa győzedelmeskedik a keserves valóság nyomasztó terhe felett. A mindennapi fárasztó és elcsigázó munka után napnyugtával összeülnek rövid pihenőre az egyszerű emberek és egykét pohár üditő szőlőlé kortyintgatása közben megoldódnak a nyelvek és sorra kerülnek az egyszeri ember tanulságos és vidám történetei, tréfái, de bölcs mondásai és okos tanácsai. Hosszadalmas és fárasztó munkát fejezett be az egyszeri ember. Felesége jó étellelitallal akart neki kedveskedni. De valahogy nem sikerült neki olyan Ízesre elkészítenie az ételeket, ahogyan szerette volna. Mentegetőzni próbált, de az ura mosolyogva legyintett, megcsókolta az asszonyt és így szólt: — Szép asszony mindig jót főz! Az egyszeri asszonyt ezek a szavak annyira meglepték, hogy egy szót sem volt képes kidadogni. (De elképzelhetjük mennyire meg volt hatódva és mennyire megtisztelve érezte magát.) . : Egy áldomás alkalmával az ■V asszonyokra terelődött a beszéd. Egyesek a barna, mások W a szőke asszonyokat dicsérték, ismét mások az okos és jó, vagy a szép asszonyokat találták a legmegfelelőbb élettársnak. Az egyszeri ember, hogy véget vessen a hosszadalmas és felesleges vitának, — Minden zsákra akad folt, kire vászon, kire gyolcs! És jól jegyezzétek meg, hogy a szép asszony nem mindig jó, de a jó mindig szép!... Egy esős délután látogatóba jött az egyszeri emberhez az egyik szomszédja. — Azért jöttem, hogy egy kicsit eltereferéljünk dolgainkról, mert az eső miatt semmi munkába sem lehet kezdeni. A beszéd folyamán szóba került a másik szomszéd is. — Az egy izgága alak. .. Hamis minden szava és cselekedete — fakadt ki a szomszéd, majd az állítását egy egész sor nem éppen hízelgő jelzővel is megtoldotta. — Mit szólsz hozzá ? — kérdezte az egyszeri embert. — Igazad van! — válaszolt az és ezzel a lakonikus válasszal kihúzta a méregfogát a további rágalmaknak és nyugodtan irányíthatták a beszéd folyamát saját dolgaikra. Még egy kis ideig beszélgettek, aztán a szomszéd megnyugodva eltávozott. Néhány nap múlva a másik szomszéd jött el egy kis eszmecserére. Egy ideig mindenféléről beszélgettek, majd szóba hozta az első szomszédot. Hasonlóan nyilatkozott róla, mint pár nappal ezelőtt az első szomszéd őróla. — Igazad van! — nyugtatta meg őt az egyszeri ember. Alighogy a szomszéd eltávozott, így szólt az asszony: — Egyik szomszédnak is, a másiknak is igazat adtál, pedig úgy hiszem egyiknek sincs igaza. Hát becsületes dolog ez? Szégyelld magad, hogy ilyen hamisan viselkedtél! — Neked is igazad van asszony! — szerelte le a feleségét az egyszeri ember. Az egyszeri szőlősgazda érezte, hogy romlik a látása. Amikor már kezdett kellemetlenné válni, elment az orvoshoz. Az alaposan megvizsgálta és a végén azt kérdezte hogy áll a borfogyasztással. Bevallotta, hogy elég gyakran néz a pohár fenekére. — Hát itt van a kutya elásva!... Ha igy folytatja, nemsokára teljesen megvakul. ígérje meg, hogy nem iszik többet, és egy hónap múlva jöjjön ellenőrzésre ... Egy hónap múlva jelentkezett az orvosnál. — Nagyszerű! Betartotta az előírásomat? Remélem, ez alatt a hónap alatt nem ivott semmit. — Egypár napig betartottam a tilalmat, de oly rettenetesen elfogott a vágy a bor után, hogy azt hittem, megvakulok. Ekkor azt gondoltam, hogyha már minden áron meg kell vakulnom, akkor inkább tőle vakuljak meg, mint érte ... A vásárokon sokszor nagy tömeg verődik össze. Távolabbi falvakból, városokból is jönnek kereskedők, eladni vagy valamit vásárolni akaró kisemberek, asszonyok, gyerekek bámészkodók... — Hány éves vagy? — kérdezte egy csoport vidám kíváncsiskodó az egyszeri embertől. — Negyven! — válaszolt nyugodtan. — Negyven ? Hhha ... Tíz évvel ezelőtt is azt mondtad, hogy negyven ... — Ez szentigaz ... De ha tíz év múlva fogod ezt kérdezni, istenugyse, akkor is azt fogom válaszolni, hogy negyven .. . Mert a becsületes és igaz ember állja a szavát! Egy négyszegletes fejű görbe rozsdátlan szeget talált egy gyerek. Sajnálta eldobni, mert megtetszett neki. Elvitte az egyszeri kovácshoz, hogy megkérdezze, mire lenne jó. — Ez egy egészen jó patkószeg, öcskös, csak ki kell egyenesíteni, hasznát vehetjük még — mondta a kovács. — Mert jól jegyezd m^j fiacskám: minden értéket meg kell becsülni, akár a természet ajándéka az, akár emberi munka eredménye ez! Egy patkószeg is képviselhet nagy értéket, mert megmenthet egy patkót... Egy patkó megmenthet egy lovat, egy ló egy embert, egy ember pedig egy egész országot! Az egyszeri ember figyelme az élet minden mozzanatára kiterjed. Új közmondásokat farag, a régieket szellemes és csattanó mondással bővíti ki, ha tanácsolni, oktatni vagy gúnyolódni akar. Pl. Az ész nem a korban, hanem a fejben van. Egy fecske nem csinál nyarat, de egy bolond százat csinál. (Ezzel a felelőtlen, valótlan, vagy rossz hírek terjesztőit dorgálja.) De vigasztalni is tud: Más kárán tanul az okos, de még az is okos, aki a maga kárán tanul. Aki pedig a maga kárán sem tanul, az nem buta, hanem szerencsétlen! Tisztelettel és elismeréssel adózik az öregeknek: Jó az öreg a háznál ha egy csepp esze sincs, de ha még van ...! Megsemmisítő gúnnyal sújtja azokat, akik csak szószátyárkodnak, kedvezőbb munkalehetőséget, jobb keresetet követelnek maguknak, mint másoknak ugyanazért a műnkért, hányaveti munkáért busás keresetet remélnek, vagy értéktelen, semmitmondó befektetéssel kitűnő minőségű árut szeretnének kapni: Sz—ból nem lehet ostort fonni! Már sokan megpróbálták, de akárhogyan nyálazták. mégis elszakadt... Nagyon sokáig lehetne folytatni az egyszeri ember bölcs mondásainak felsorolását, tréfáinak és vidám történeteinek elbeszélését. Előbb azonban azt kell elmondanom, hogy mi volt az, ami engem oly nagyon megdöbbentett, hogy szinte elállt a lélegzetem, amikor ezeket az anekdotákat és bölcs mondásokat csaknem szóról szóra azonosan hallottam az anatóliai falusi kávéházakba kis pihenőre betért török mezőgazdasági munkásoktól, kisparasztoktól, kézművesektől... De nemcsak ott, és nemcsak a köznéptől, hanem a legelőkelőbb társaságokban, írók, művészek, diplomaták körében is. Sőt: az Amu Darja halászaitól, az Alma Ata környéki puszták lovas pásztoraitól, a taskenti egyetem tudományos dolgozóitól és diákjaitól.. . Csak egy különbség van az ő egyszeri emberük és a mienk között: az ő egyszeri emberük történelmi személy, hivatalos nevén Naszr-ed-dín. 1208-ban született egy anatóliai kis faluban. Alig volt tizennyolc éves, amikor Aksehir városka hodzsájává nevezték ki. A hodzsa szó a mohamedánoknál a pap, hitoktató és egyúttal tanító szerepét töltötte be. Hivatását Aksehirben gyakorolta haláláig (1283) és ott is van eltemetve egy díszes sírboltban. Keleti stílusban épült ízléses mauzóleuma évszázadok óta sűrűn látogatott búcsújáróhely, ahova nemcsak azért jönnek a zarándokok tízezret Kis- és Közép-Ázsiából, hogy leróják tiszteletüket a nagy tréfacsináló iránt, hanem azért is, hogy jól kinevessék magukat... Ugyanis ez ideig senki sem tudta megállni, hogy ne nevessen, amikor először megpillantotta a csinos síremléket, mely egy szabad téren áll, — szokás ellenére — kerítés nélkül. Ennek ellenére a síremlékhez vezető út el van zárva egy díszes kapuval, mely egy hatalmas lakattal van lezárva ... A komikumot fokozza a sírfelirat, melyen fel van tüntetve a hodzsa elhalálozási éve, de a számjegyek fordított sorrendben vannak bevésve a márvány sírkőbe . . . A török hodzsa bölcs mondásai és tréfás történetei a mohamedán világon túl is meszszire elterjedtek. Már a múlt században lefordították összegyűjtött anekdotáit oroszra, angolra, franciára, olaszra, németre, spanyolra és több más nyelvre. Magyarul is megjelentek Kúnos Ignác fordításában Budapesten 1926-ban. Szükségesnek tartom megjegyezni, hogy nem a magyar nyelvből terjedtek el az egyszeri ember mondásai és tréfái Kelet felé egészen Alma Atáig és Taskentig, és nem a török hódoltság idején kerültek hozzánk. BLASKOVICS JÓZSEF 23
