A Hét 1989/2 (34. évfolyam, 27-52. szám)
1989-07-28 / 31. szám
AZ ORVOS VÁLASZOL InJ TUDOMÁNY TECHNIKA Háló helyett méreg Ciánkáli néven tett szert szomorú hírnévre a káliumcianid: halálbiztosan gyilkos méregnek számít. Egy megfelelő adag valóban villámgyorsan hat, de aki nagyon kevés mennyiséget vesz be, szándéka ellenére nemcsak túléli, hanem még a következményekkel sem kell számolnia. Mert a kis dózis nem is jár súlyos következményekkel. Harminc évvel ezelőtt amerikai halászoknak eszükbe jutott, hogy a kémiailag a ciánkálihoz nagyon hasonló nátriumcianidot felhasználják halászterületeiken, és megkönnyítik vele a munkájukat. A legtöbb hal elpusztult. Azok azonban, amelyek túlélték a „kezelést", friss vizbe rakva rövidesen újra fürgéknek látszottak. Ezért aztán az eljárás már négy évvel később divatba jött a Fülöp-szigeteken, az éppen felvirágzó diszhal-kereskedelemben. A Fülöp-szígetek 7 100 tagja között összesen mintegy 33 ezer négyzetkilométernyi tengerfenéket fednek be a korallsziklák. Az állatfajok hihetetlen sokaságát találni meg rajtuk: kereken ötszáz korall- és ezer algafajt, több mint kétezer halfajt, 1 700 féle puhatestüt és egyéb állatot. Azóta a filippinók szállítják minden trópusi tengeri akvárium állományának 75—80 százalékát. A búvárok, felszerelve egy cianid-vizkeverékkel töltött műanyag szórópalackkal, a keverékkel többé-kevésbé válogatás nélkül befecskendezik a keresett halak lakta sziklákat. Mivel a mérges lé nem adagolható, a megmérgezett halaknak akár háromnegyed része is elpusztul. A maradékból a vadászok kézzel összeszedik azt a tíz százalékot, amely érdekli a kereskedelmet. Ez az éppoly egyszerű, mint brutális fogási módszer nemcsak a halállományt pusztítja ki, hanem katasztrofálisan kihat a szirtek egész ökorendszerére is. Becslések szerint több mint 30 millió koralltörzset permeteztek már be méreggel. Egyetlen ilyen támadást még talán túlélnének a korallok. De mikor egy kísérletnél egy bepermetezett szírt négy hónap után újra kapott egy dózist, minden korall elpusztult. A halak, melyek túlélték, később gyakran mutattak súlyos szervi károsodást. Sok azok közül, melyek végül egy díszhalkedvelö akváriumába kerültek, rövid idő múlva minden látható ok nélkül elpusztultak. Időközben a Fülöp-szigeteki korallzátonyrendszer több mint 70 százaléka károsodott. És nemcsak a méreggel való halászat miatt: a filippinók, kiknek fö táplálékuk a hal, dinamittal is halásznak. A 600 ezer parti halász közül körülbelül a fele legalábbis időnként részt vesz ebben a brutális játékban. A robbanások összerombolják a szilieket, és válogatás nélkül pusztítanak — még az ikrákat is. Valaha gazdag lelőhelyek, mint a Danajon-part is Cebu- és a Bohol-szigetek között, azóta romhalmazzá váltak. Egyedül a főváros, Manila piacain naponta öt-tiz tonna dinamittal zsákmányolt halat adnak el. A robbanóanyag egy része a katonai raktárakból származik. Némely esetekben a szállításban és az eladásban is segédkezik a katonaság. De a hagyományos fogási módszerek, mint a muro-ami és a hayakas is hozzájárulnak az egyedülálló oázisok tengeri sivataggá változtatásához. A muro-ami hasonlít egy hajtóvadászathoz. Néha 300 gyermek is őszszegyülik, és úszó láncot képeznek. Minden gyermek lelógat egy műanyag csíkokkal teletűzdelt, kövekkel nehezített kötelet. Mikor a kövek nekiütődnek a koraitoknak, a felijesztett halak egy szemben kifeszített hálóba menekülnek. A hayakas hasonlóan működik, csak itt az úszók a sekélyebb vízben rudakkal ütlegelik a korallokat. Az évek során a muro-ami és a hayakas romhalmazzá változtatták a szirteket. 1986 óta mindkét módszert betiltották. Mivel az ilyen halászathoz sok ember szükséges, ezt viszonylag könnyű ellenőrizni. De az ugyancsak illegális méreggel és dinamittal való halászatot aligha lehet megfékezni. Különösen nehéz a mérget szóró halászokat kinyomozni. Ez még leginkább akkor sikerül, mikor nagy hajók, akár ötven búvárral is, no meg negyed tonna — elvileg tízmillió ember kiirtására elegendő — nátriumcianiddal a fedélzetükön háromhetes fogásra indulnak. De az akváriumi halakra főleg kis csónakokból halásznak, ami alig ellenőrizhető. Néhanéha a filippinók is meghalnak, ha maguk is megeszik a megmérgezett halat, mert például ugyanabban a műanyag zacskóban egymás után cianídot és halat szállítanak. De a rablómódszernek hosszú távon a gazdasági következményei is halálosak: sok halász, aki korábban naponta 15—20 kiló halat fogott ki, ma már legfeljebb ötöt. Ez épp csak ahhoz elég, hogy a saját családjukat ellássák. A piacra alig jut belőle. (IPM) Az alumínium és a vesebetegek Brit kutatók megállapították, hogy a művesére szoruló betegek számára a berendezésben használt víz alumíniumtartalma jelentős veszélyforrás. A művese úgy működik, hogy átáramoltatják rajta a beteg vérét és a vérben levő mérgező anyagok egy félig áteresztő hártyán keresztül kidiffunálnak egy másik folydékba. Ilyenformán a vér érintkezésbe kerülhet az alumíniumot tartalmazó vízzel (mérések szerint Nagy-Britanniában a csapvíz alumíniumtartalma helytől függően 3—766 mikrogramm között van literenként), és bizonyos koncentráció felett ez az elem a vérbe jut. Ráadásul a vesebetegeknek alumíniumtartalmú gyógyszereket kell szedniük, és az ebből származó alumíniumot a berendezés nem tudja kiszűrni, ha a benne alkalmazott folyadék aluminiumkoncentrációja túl magas. A vérbe kerülő alumínium egy sor betegség kialakulását segíti elő: a csonttörékenységet, a vérszegénységet, a dementia (elbutulás) egyik végzetes fajtáját, az encefalopátiát. Egyes brit kutatók szerint alapvető feltétel lenne, hogy a művesében használt víz aluminiumtartalmát 10 mikrogramm (liter alatt tartsák, a jelenleg engedélyezett 30 mikrogrammos határral szemben. A ma ismeretes vízkezelési eljárásokkal a fém nagy részét el lehet távolítani a vízből: a fordított ozmózison alapuló módszer 94— 100 százalékos, a deionizációs 77—89 százalékos hatásfokkal mentesíti a vizet az alumíniumtól. Kigyómarás és elsősegély „Erdőben járva gyermekeimmel váratlanul találkoztunk egy kígyóval, amely szerencsésen elmenekült előlünk és az ijedségen kívül nem lett semmi bajunk," írja L. Györgyné f.-i olvasónk. „Ennek ellenére szeretném tudni mi a teendő kígyómarás ellen?" Első az óvatosság, a megelőzés. Erdöjáráshoz, málna, eper, gomba gyűjtéséhez előnyös hosszú nadrágot, magasszárú cipőt vagy csizmát húzni. Kövek közé, fatörzs odvába szabad kézzel ne nyúljunk. Ha ismeretlen vagy sűrűn benőtt terepen haladunk, bottal csapjunk zajt, hogy a kígyót elriasszuk irtunkból. Gyermekeket felügyelet nélkül és főleg magányosan ne engedjünk az erdőben tartózkodni, ámde másutt is számolni kell azzal, hogy segítségünkre lehet szükségük. Napsütötte dombháton, erdei tisztáson, tóparti ligetben vagy városi parkban egyaránt érheti az embert kigyómarás, de oly helyen is, ahol nem feltételeznénk, hogy kígyóra bukkanunk, pl. az éjszakára partrahúzott csónak alján vagy a sátorban. Felnőtt embernek is óvakodnia kell, de gyermeket gyakrabban érhet kigyómarás. A mérgezési tünetek is súlyosabbak gyermeknél. A tájainkon előforduló kígyófajták természetrajzából adódik, hogy az emberrel találkozva nem lépnek fel támadólag, ellenkezőleg, a lehető leggyorsabban elkúsznak előle. A méreghatás következményei attól függenek, mikor részesül a kígyómarta ember szakszerű elsősegélyben, de attól is, melyik testrészét érte a harapás. Az arc, nyelv, nyak vagy mell sérülése veszélyesebb, mintha más testrészt ér a kigyómarás. A méreg igen gyorsan terjed a szervezetben, különösen ha a visszér sérül meg. Ennek ellenére manapság már ritka a kígyómarás okozta haláleset. Az elsősegély tartozéka a sérült megnyugtatása. További teendők: Árnyékos helyen ültetjük le a sérültet. Ha a - kígyómarás végtagot ért, azonnal kössük le a megmart rész felett. A sebet vérezni hagyjuk, ujjúnknak a környező bőrfelületre gyakorolt nyomásával erőltetjük a vérzést. Feketekávéval vagy teával javítjuk a sérült közérzetét, de szeszes italt ne itassunk vele, különösen, ha gyermekről van szó. Az elsősegély során a sérülés helyét nem szívjuk, nem is tágítjuk bemetszéssel. Fertőtlenítés után átkötjük a sebet, ügyelünk, hogy a felette levő szoros lekötést félóránként felengedjük és gondoskodunk a sérültnek fekvő helyzetben való elszállításáról. A mérgezettnek legkésőbb 4 órával a kígyómarás után meg kell kapnia az ellensavót (serum antivenimosum F’asteur), amely hazánkban az orvosi rendelőkben, de más kijelölt helyeken is használatkész állapotban áll rendelkezésre. Tekintve, hogy a méreg a nyirokrendszeren át terjed, az orvos a marás helyén több H-alakú bemetszést végez, hogy tovább véreztesse a sebet és meggátolja a méreg terjedését a nyirokereken és a vénákon át. A méregtelenítő hatás fokozására még más gyógyszereket és eszközöket is alkalmazhat. A természetrajzban járatlanok könnyen tévesztik össze a viperát főleg változékony színezése miatt a siklóval vagy a törékeny gyíkkal, amely kígyóra hasonlít, pedig gyíkfajta. Minden kígyómarást úgy kell ellátni, amint azt fentebb ismertettük, mert viperaméregről lehet szó. A segélynyújtással ne késlekedjünk akkor se, ha biztosak vagyunk benne, hogy a sérülést sikló okozta, mert ha nem is mérgezés, de másodlagos fertőzés folytán léphetne fel komoly szövődmény. DR. SZÁNTÓ GYÖRGY 16
