A Hét 1989/2 (34. évfolyam, 27-52. szám)
1989-07-28 / 31. szám
p m Hl! Sipljl fül j-í ; í Egy ,,nyugatmorva ház" — jellegzetes homlokfallal „Tudja, a ház megmaradt. ám az előtte lévő úton azóta korok, korszakok vonultak el.. . Nagyapám, a kerékgyártó háza — habár igen jó helyre épült, az út mellé — eredeti rendeltetését már nem töltheti be ... Az úton, a ház előtt már csak az én, meg a velem egykorúak emlékeiben halad hosszúszekér, kézikocsi, hintó..." Az út mellett — a kerékgyártó háza, PocL Nemcsak a kerékgyártó háza áll még. . A délmorva falucska, Podhradí nad Dyjí 82 éves lakója, Jirí Lukeá büszkén őrzi a szülői házat, javítgatja a levált vakolatot, el-eldicsekszik a ház homlokfalát díszítő mesterségcímerrel. Beszélgetésünkkor büszkén szól arról, hogy az effajta emlékőrző szándékot az egész falu lakossága és a régi házakat felvásárló „betelepültek” is ápolják. Morvaországi barangolásaim alkalmával azt tapasztaltam, hogy nemcsak a példaként említett falucskában szentelnek nagy-nagy figyelmet a népi építészeti emlékeknek, azok megőrzésének, hanem jóformán min denütt, ahová az ember beteszi a lábát. A falvak elöljáróival, lakóival beszélgetve csodálattal tapasztaltam, hogy egy-egy település lakói — az idősebbje személyes emlékek, a fiatalok elődeik elbeszélése alapján — legendába illő történetekbe kovácsolják egy-egy ház, objektum múltját ; vagyis röviden: falujukban ismernek minden követ, dűlőt. Mivel a morva vidék — a történészek szavajárása szerint — Európa több kultúrájának a kereszteződése, ugyanez jellemző népi építészetére is. A magyar nyelvet beszélő turista — Blatnicában, Vlöovban járva bizonyosan felfigyel azokra a fehér falú, többnyire vályogból épült házacskákra, amelyek a magyar népi építészet hagyományait őrzik. Nem véletlenül nevezik ezeket „morvái pannon házaknak", amelyek bejárati része árkádos, vagyis oszlopos, boltíves kiképzésű. Számos jó állagú ilyen házacskával találkoztam, melyek ablakából nem hiányzott a muskátli. Valaásky Kloboukban, Vizovicében ottjártamkor számos — úgynevezett kárpáti házat láthattam, ezek rendszerint a domboldalakban épültek fel. A többnyire emelt magas alagsor homlokfalán pinceajtó van. Az alagsorban kap helyet a „borszoba", szőlőpréssel, kádakkal, s persze asztallal, székekkel „felszerelve". A tulajdonképpeni pince az épület mögött található és a domboldalba „fúródik" be. Az épület második szintjén van az úgynevezett nagyszoba — ez rendszerint egy hétszer tízméteres helyiség —, amelynek közepén oszlopokra támasztott mestergerenda húzódik végig. A tetőtér alatti helyiségek a hálószoba szerepét töltik be. A Veiké Mezirící, Trebíő városokat környező falvak többségében a „nyugatmorva háztípusokat" építették, melyek rendszerint négy ablakkal díszített frontális fallal rendelkeznek, s hátul — hatalmas gazdasági épületekkel. A morvák vendégszeretetéről árulkodik az a tény, hogy ezek a házak — birtokolja azokat helyi lakos vagy városban élő, házát nyaralás céljaira használó állampolgár — nyitott múzeumok: a lakók az érdeklődőnek amellett, hogy készségesen megmutatják, el is dicsekednek egy-egy ilyen házzal, annak berendezésével. Egy házban — ezt egy brnói orvos újította fel —, amelynek én is vendége voltam, különleges atmoszféra uralkodott: a család legfiatalabb tagjai is betéve tudták a ház típusának megnevezését, a berendezési tárgyak eredeti, népi elnevezését, s a faluról is tudtak mindent, amit csak tudnj lehet. A folytatódás, a jó hagyományok őrzésének jele ez. Persze, a magántulajdonban lévő házak mellett népművészeti tárgyakkal berendezett faluházakat is működtetnek itt, amelyekről egy-egy népdalcsoport, tüzoltózenekar, esetleg a nyugdíjasok klubjának tagjai gondoskodnak, mely házakban igazi pezsgő közösségi élet folyik. Emlékőrzés terén — mi újság mi nálunk ? Magától értetődően, egy ilyen rövid írásban szinte csak jelmondatokban lehet jellemezni egy nép építészeti hagyatékának nagyságát. Célom nem is éppen ez, hanem egy jó példa — ha úgy tetszik — „reklámozása", s egy kérdés konkrét megfogalmazása: közeli szomszédságunkban őrzik a kerékgyártó házát, emlékeit. De vajon Szlovákia déli fekvésű falvaiban meg akarják-e őrizni az ottlakók, a kerékgyártó, a kovács, a takács, a földműves házát? Ahol még ezt nem tették meg, a községvezetés kijelölt-e erre a célra olyan parasztházat, amelynek helyiségeiben, udvarán meg lehet majd mutatni az utánunk jövőknek a régi idők tárgyi emlékeit, apáink, anyáink hagyatékát? Falujáró riportutaim alkalmával — akkor is, ha valamilyen más témában kutatok — sokszor felteszem a fenti helyi vonatkozásra szelídített — kérdést községi elöljáróknak, szövetkezeti vezetőknek, a Csemadok helyi szervezetei tisztségviselőinek. Tapasztalataim szerint ezek közül a „kiemelt" emberek közül sokaknak fogalmuk sincs arról, hogy mit is veszít egy kis közösség, tulajdonképpen egy nemzetiség azzal, ha nem őrzi meg tárgyi emlékeit. A ritkaságszámba menő, szívet-lelket melengető jó példák mellett átéltem én ilyen „történéseket" is: amikor egy szövetkezet elnökétől azt kérdeztem, hogy miért nem újítják fel, miért nem kínálják fel a falunak, esetleg egy múzeumnak a helyi „ócskavastelepükön" található, hajdan fordítós ekét vontató gőzgépet, a szintén ott található cséplőgépet, az elnök erre így reagált: „azokra az öreg francokra gondol? Nem érnek azok már egy pipa bagót sem, lassan-lassan megeszi őket a rozsda . .. Já! ? Nemrég a Józsi, a gépjavító azt mondta, hogy a gőzgép hasában vannak nehéz réz-, meg bronzból készült alkatrészek is. így majd a szocialista brigádjuk a nemesfémtől szétválasztja az ócskavasat, s elszállítja a járási hulladékgyűjtő telepre ..." Persze, ez is csak egy eset a sok közül... Nemrég egy kis falu Csemadok alapszervezetének elnöke azon mérgelődött, hogy a falu egyelőre nem képes felépíteni egy korszerű művelődési házat, nincs hol fellépnie a citerazenekarnak, a menyecskekórusnak, no meg — nyugdíjasok klubja is kéne ... A találékony jelzővel korántsem illethető elnök pedig szemüveget sem viselt — nem látott el saját cipödobozra hasonlító lakóháza közelében álló, aránylag jó állagú, hosszú parasztházig, amelynek a tulajdonosa elhunyt, s a porta — a falura maradt. A jelek szerint az elnöknek még csak meg sem fordult a fejében: ha felújítanák ezt a parasztházat, itt úgy működhetne egy nyugdíjasok klubja, hogy a régihez vonzódó idősek — klubtevékenységük ide-12
