A Hét 1989/2 (34. évfolyam, 27-52. szám)

1989-07-28 / 31. szám

Nemrég élettársával, a csinos Kylie Minogu­eval strandolt, de véletlenül az énekesnő gumimatraca a nyílt tengeren kipukkadt. Ő persze annyira megijedt, hogy még az úszás technikáját is elfelejtette, igy Jason csak az elmerülő, majd hevesen kapálózó Kyliet lát­ta. Amikor a partra vonszolta, hogy több erőt adjon belé és feloldja ijedtségét, alaposan felpofozta (Férfiak! Ilyenkor minden nő meg­­bocsájtja a pofonokat!) Kylie magához térte után nem magyarázkodott, Jason viszont nem tudta minek vélni partnernője tehetet­lenségét. De a videokazetták között turkálva hamarosan megtalálta a félig lejátszott Cápa filmet... NEOTON BAZÁR Házigazdánk öt héten keresztül Csepregi Éva volt, most egy rövid hétre a Neotonnal együtt elküldtük a Balatonra. Kihasználjuk az alkalmat és az ö magánéletéből is elárulunk valamit. Sokáig élt a fáma, hogy Ádámmal él együtt, ebből viszont semmi nem igaz. Csep­regi Éva élettársa a Neoton Família mened­zsere, dr. Erdős Péter, aki immár hatvannégy éves! Ezért sokszor támadás is érte, mert­hogy állítólag előtérbe helyezi Évát, meg csak az ő érdekeit képviseli, erre viszont így re­agált: — Az igazság ereje mindent legyőz. A vidéki színigazgató sem oszt minden szere­pet a színész feleségére. Semmiért nem tenném meg, hogy ami jó, személyes okból, szerelemből vagy pénz miatt háttérbe szo­rítanám. A korruptság, anyagiasság távol álljon től^n! Csepregi Évát a jövő héten visszavárjuk. Önök pedig továbbra is küldhetik a korábban közölt lemezszámokat! JÁ TÉK Múlt heti kérdéseink megfejtései: 1. A DOLLY ROLL új, régi slágereket feldolgozó nagylemeze: Ábrándos szép napok címmel jelent meg 2. A Napoleon Boulevard menedzse­re: Tereh István 3. A Hungaroton néhány szerkesztő­sége : Gong, Bravo, Fhrofil, Favorit, Start, Pepita, stb. A helyes-megfejtések beküldői között sorsolással dőlt el, kik nyernek pop­rock ajándéktárgyakat. Mostani fordulónk kérdései: 1. Tudja-e hány éves az idén Kylie Minogue? 2. Mely külföldi előadók licence lemezeit jelentette meg 1989-ben a Magyar Hanglemezgyártó Vállalat? (3-mat mondjon!) 3. Ádám és Éva duettben hány le­mezt készített eddig? Válaszaikat következő számunk meg­jelenéséig adják postára. Címünk: HÉT szerkesztősége, (Popnyaralás-Rockva­­káció), Obchodná 7, Bratislava, 815 44. A jövő hétig további kellemes pihenést, a munkába járóknak jó munkát, a nya­ralóknak pedig szép napsütést kíván a játék irányítója: KOLLER SÁNDOR n _ I HALLOTTUK n 1 OLVASTUK U ÍJ LAITUK KÖNYV Luis Bunuel: Utolsó leheletem Az utóbbi években észrevehetően megnőtt az érdeklődés a különböző visszaemlékezé­sek, memoárok, önéletrajzok iránt. Népsze­rűségük elsősorban a befogadók, tehát az olvasóközönség természetes kíváncsiságát jelzi, ugyanakkor arról is árulkodnak, hogy neves művészek, politikusok, közéleti sze­mélyiségek szívesen lépnek ki a köréjük vont mítoszok ködéből, s vállalják, hogy hús-vér mivoltukban, gyarló emberként is megmu­tassák magukat. A közelmúltban elhunyt . világhírű filmrendező, Luis Bunuel életrajzi regénye is ezt a sort gazdagítja. Bunuel izgalmas személyiség, élete még a filmművészet berkeiben járatlan olvasót is lebilincseli. Minden fontos a számára, amit átélt. Emlékek nélkül nem élet az élet — írja, mint ahogy kifejezöképesség nélkül nem ér­telem az értelem. Felidézi hát szülőfaluját, ahol, mint írja „haladásról alig esett szó, elkerült minket, akár a felhők", a század eleji Madridot, ahol filozófiát tanult, Párizst, ahol Federico Garcia Lorcával, Salvador Dalival, Aragonnal, Tzarával vitázott a művészetekről s időnként kavarta a botrányokat. „A társa­dalmi egyenlőtlenség, a kizsákmányolás, a vallás népbutitó tanai, a militarizmus és a gyarmatosítás ellen a botrány sokáig hatha­tós fegyver volt a szemünkben, mely leleplezi a megdöntendő rendszer titkos és gyűlöletes mozgató rugóit." Első ismertebb filmjének — Az andalúziai kutya — forgatókönyvét Dalival együtt írja. A siker felemás volt. Bunuelt azonban a kudar­cok, sértegetések egy pillanatra sem tántorí­tották el eszméitől. Az ö erkölcse a szenve­délyt magasztalta, a misztifikációt, az ag­ressziót, a feketehumort, a szédítő szakadé­kot. Irtózott a kommersz, könnyen emészt­hető művészettől, a sznobokat pedig botrá­nyaival tartotta távol magától. Együtt dolgo­zott René Clairrel, Eisensteinnel, Chaplinnel. Olyan művész volt, aki hatással van ugyan másokra, de maga csak azt fogadja be, ami a sajátja is. Az Utolsó leheletem egyszerre visszapil­lantás az életére, filmjeire és a történelemre. Nem mentes némi öniróniától sem. Hiányzik belőle az a szent alázat, mellyel az alkotók általában a művészetről vallanak. Megfelelő arányban adagol történelmet, korrajzot, filo­zófiát és frivol történeteket. Az utolsó lapok­hoz érve erős késztetést érzünk arra, hogy beüljünk egy moziba, s megnézzük mondjuk Az aranykort, A burzsoázia diszkrét báját, A szabadság fantomját esetleg A vágy titokza­tos tárgyát. Önéletrajzát mindenesetre már olvashatjuk, 1989-ben jelent meg az Európa Könyvkiadó gondozásában. Lendvay Tibor Václav Pavel Borovicka: Nagy bűnesetek A közismert cseh író. V. P. Borovicka könyve, amelyet a Madách közösen jelentetett meg a Zrínyi Kiadóval, hires bűneseteket ad közre. Az író neve ismerősen cseng a szlovákiai magyar olvasók körében, nem is beszélve a magyarországi és más külföldi olvasókról. A könyv előszavában olvasható, hogy Borovic­­kának eddig 28 könyve látott napvilágot, mintegy 30 millió példányban, műveit 14 nyelvre fordították le. A Madách jóvoltából megismerhettük Híres politikai merényletek című két kötetét — ezek a közelmúltban jelentek meg. Magyarországon más könyvei is napvilágot láttak (Izraeli hírszerzők, Maffia) a Zrínyi Kiadó gondozásában. A Nagy bűn­eseteket két részre tervezte az író, a most megjelent első rész után hamarosan napvilá­got lát a második kötet. A Borovicka e könyvében olvasható bűn­­seteket nem motiválja politikai indok, olyan közbűntények ezek, amelyeknek tetteseit a kapzsiság, féltékenység, a gyűlölet, stb. indí­totta cselekvésre. Meg kell mondanom, hogy az izgalmasabb esetek mellett, eléggé szimpla történetek is találhatók, kissé elnyúj­tott krónikák, amelyek lelohasztják az olvasó érdeklődését. A neves nyugatnémet jogtu­dós, Maximilliam Jacta magyar nyelven megjelent két könyve, a Híres francia bünpe­­rek és a Híres német bűnperek pregnánsabb esetekről adnak számot. Persze, Borovicka feldolgozásának is vannak feledhetetlen da­rabjai. Például az ausztrál kisdiák a Japán névjegyek, Az aranyásó vagy A lezuhant repülőgép, stb. Talán mondanom sem kell, hogy az élet különb bűneseteket produkál, mint az irók fantáziája, a könyvben található bűntények is erről adnak számot. Talán ezért is talál annyi olvasóra Borovicka könyve. Ha ehhez még hozzávesszük az olvasmányosságot, az iró könnyed előadókészségét, világos stílusát, akkor rájövünk, mi a titka Borovicka varázsá­nak. Reméljük, a Nagy bűnesetek második kötetében még izgalmasabb történeteket ta­lálunk. (Dénes) SZÍNHÁZ Az ész bajjal jár Régi színházi alapigazság, hogy az igazán jó színpadi müvek társadalmi akusztikája min­den korban eleven. Nos, az 1 700—1800-as évek fordulóján éít A/ekszandr Szergejevics Gribojedovnak „Az ész bajjal jár" című vígjá­téké például arról szól, hogy a XIX. század első felének Oroszországában az embereket nem értékük, hanem ügyeskedéseik és társa­dalmi rangjuk szerint mérték. Aki tudott tűrni, nyelni, bokát csapkodni, a protekció reményében hajlongani és széket odatolni — az olyan ember közbecsülésben állt; aki viszont az ilyeneket bírálni merészelte, azt őrüknek tartották, netán még rács mögé zárással is fenyegették. Gondolom, e darab néhány szóba sűrített lényege is jelzi, hogy ez az 1824-ben irt vígjáték ma, 170 eszten­dő után is hihetetlen pontossággal ábrázol egy. a tájainkon mindmáig ismerős társadal­mi kor- és kórtünetet, ami mindenképpen indokolttá teszi, hogy a bratislavai Hvlezdos­­lav Színház épp ezt a színmüvet szemelte ki évadzáró bemutatóként. Külön erénye az előadásnak, hogy az sok­kal jobb, mint a majd kétszáz évvel ezelőtt irt darab meglehetősen vékonyka szálon futó cselekménye. Jobbak és a korabeli kosztü­mök ellenére is maiabbak a színészek; s jobb a rendezés is. Miloi Pietor kitűnően végig­gondolt koncepciója nem a cselekményre építi fel a drámát, hanem a figurákra, illetve Gribojedov vígjátékénak mai üzenetére. A rendező példás színészvezetését jellemzi, hogy az alakítások szinte felülmúlják egy­mást. A főszereplők már-már brillíroznak, és a legutolsó, pármondatos epízodista is egyé­­nitett, karakteres figurát jelenít meg. Nyilván ez is jelzi, hogy Milos Pietor számára az emberi állapotok, az úgynevezett belső szi­tuációk a fontosak, amit a színpadon letisz­tult formában, úgyszólván végletes egysze­rűséggel valósit meg. Ennek köszönhető, hogy Az ész bajjal jár című Gribojedov-vigjá­­ték az egyes alakok mentalitását, tudatálla­potát tárja elénk. A vígjáték mélyén rejlő dráma épp itt rejlik: e statikus, önkörükböl kimozdíthatatlan figurák döbbenetes tehe­tetlenségi erejében. A harmincnál is több szereplőt igénylő darab — OtoSujan pompá­san kieszelt díszletében — a kritikusnak és a nézőnek élményszerűen, meggyőzően, el­­gondolkodtatóan elevenedik meg a Hviez­­doslav Színház színpadán. Gribojedov vígjá­tékának igazsága pedig átsüt az idők ködén. Miklósi Péter KIÁLLÍTÁS Magdaléna Valsíková képei Dunaszerdahelyen (Dun. Streda) kiállítás nyílt Magdaléna Valsíková agrármérnök munkáiból. Neve nem ismeretlen az Érsekúj­vári (Nővé Zámky) járás amatőr képzőművé­szeti életében. Az érdeklődök figyelmét nem az eligazító vezérfonalként összeállított kata­lógus, hanem maga a kiállítás érdemli ki. Ez ideig négy csoportos kiállításon mutat­ta be munkáit. Ez a tárlat egy igen tehetsé­ges alkotó figyelemreméltó beszámolója ké­pességeiről és érdeklődéséről. Egy festő el­gondolkodtató önvallomása. A maga varrta tarisznyával kelt útra, s a vándorlásai során begyűjtött és elraktározott reflexióit képek­ben örökítette meg. Ez a mostani kiállítása kellően bizonyítja, hogy Valáíková kritikusan szembenéz önmagával. Közönsége elé kiér­lelt alkotásokkal lép. Nem enged bepillantást pályakezdésébe, nem követhetjük nyomon fejlődésének egyes szakaszait, „keserveit" és kísérleteit. M. Valsíková mindenekelőtt táj­képfestő. A tájak egészségesek lokálpatri­otizmusát országhatártól országhatárig tá­gítják. Képeinek témáját a szülőföld iránti szeretet ihleti, de leolvasható ezekről az alkotásokról a belső invenciók, élmények kibontakozása, továbbá a természethez fű­ződő aktiv kapcsolata is. Számára nem mo­dell a természet, hanem téma. A téma képi megformálása nála tartalmat, szándékot hordoz magában, illetve közvetít. Realiszti­kus ábrázolásmódja tiszteletreméltó, lírai töltésű képvilága harmóniát sugároz, jglezve a természet rendjét és sokszínűségét. A festőnö tájképei az örök természethez és az élethez való ragaszkodás pregnáns megnyi­latkozásai. Magdaléna Valsíková kiállítását május 12-től május 25-ig láthatták az érdeklődők a Dunaszerdahelyi Városi Művelődési Házban. Kopeőny Tímea 9

Next

/
Thumbnails
Contents