A Hét 1989/2 (34. évfolyam, 27-52. szám)
1989-07-28 / 31. szám
Nemrég élettársával, a csinos Kylie Minogueval strandolt, de véletlenül az énekesnő gumimatraca a nyílt tengeren kipukkadt. Ő persze annyira megijedt, hogy még az úszás technikáját is elfelejtette, igy Jason csak az elmerülő, majd hevesen kapálózó Kyliet látta. Amikor a partra vonszolta, hogy több erőt adjon belé és feloldja ijedtségét, alaposan felpofozta (Férfiak! Ilyenkor minden nő megbocsájtja a pofonokat!) Kylie magához térte után nem magyarázkodott, Jason viszont nem tudta minek vélni partnernője tehetetlenségét. De a videokazetták között turkálva hamarosan megtalálta a félig lejátszott Cápa filmet... NEOTON BAZÁR Házigazdánk öt héten keresztül Csepregi Éva volt, most egy rövid hétre a Neotonnal együtt elküldtük a Balatonra. Kihasználjuk az alkalmat és az ö magánéletéből is elárulunk valamit. Sokáig élt a fáma, hogy Ádámmal él együtt, ebből viszont semmi nem igaz. Csepregi Éva élettársa a Neoton Família menedzsere, dr. Erdős Péter, aki immár hatvannégy éves! Ezért sokszor támadás is érte, merthogy állítólag előtérbe helyezi Évát, meg csak az ő érdekeit képviseli, erre viszont így reagált: — Az igazság ereje mindent legyőz. A vidéki színigazgató sem oszt minden szerepet a színész feleségére. Semmiért nem tenném meg, hogy ami jó, személyes okból, szerelemből vagy pénz miatt háttérbe szorítanám. A korruptság, anyagiasság távol álljon től^n! Csepregi Évát a jövő héten visszavárjuk. Önök pedig továbbra is küldhetik a korábban közölt lemezszámokat! JÁ TÉK Múlt heti kérdéseink megfejtései: 1. A DOLLY ROLL új, régi slágereket feldolgozó nagylemeze: Ábrándos szép napok címmel jelent meg 2. A Napoleon Boulevard menedzsere: Tereh István 3. A Hungaroton néhány szerkesztősége : Gong, Bravo, Fhrofil, Favorit, Start, Pepita, stb. A helyes-megfejtések beküldői között sorsolással dőlt el, kik nyernek poprock ajándéktárgyakat. Mostani fordulónk kérdései: 1. Tudja-e hány éves az idén Kylie Minogue? 2. Mely külföldi előadók licence lemezeit jelentette meg 1989-ben a Magyar Hanglemezgyártó Vállalat? (3-mat mondjon!) 3. Ádám és Éva duettben hány lemezt készített eddig? Válaszaikat következő számunk megjelenéséig adják postára. Címünk: HÉT szerkesztősége, (Popnyaralás-Rockvakáció), Obchodná 7, Bratislava, 815 44. A jövő hétig további kellemes pihenést, a munkába járóknak jó munkát, a nyaralóknak pedig szép napsütést kíván a játék irányítója: KOLLER SÁNDOR n _ I HALLOTTUK n 1 OLVASTUK U ÍJ LAITUK KÖNYV Luis Bunuel: Utolsó leheletem Az utóbbi években észrevehetően megnőtt az érdeklődés a különböző visszaemlékezések, memoárok, önéletrajzok iránt. Népszerűségük elsősorban a befogadók, tehát az olvasóközönség természetes kíváncsiságát jelzi, ugyanakkor arról is árulkodnak, hogy neves művészek, politikusok, közéleti személyiségek szívesen lépnek ki a köréjük vont mítoszok ködéből, s vállalják, hogy hús-vér mivoltukban, gyarló emberként is megmutassák magukat. A közelmúltban elhunyt . világhírű filmrendező, Luis Bunuel életrajzi regénye is ezt a sort gazdagítja. Bunuel izgalmas személyiség, élete még a filmművészet berkeiben járatlan olvasót is lebilincseli. Minden fontos a számára, amit átélt. Emlékek nélkül nem élet az élet — írja, mint ahogy kifejezöképesség nélkül nem értelem az értelem. Felidézi hát szülőfaluját, ahol, mint írja „haladásról alig esett szó, elkerült minket, akár a felhők", a század eleji Madridot, ahol filozófiát tanult, Párizst, ahol Federico Garcia Lorcával, Salvador Dalival, Aragonnal, Tzarával vitázott a művészetekről s időnként kavarta a botrányokat. „A társadalmi egyenlőtlenség, a kizsákmányolás, a vallás népbutitó tanai, a militarizmus és a gyarmatosítás ellen a botrány sokáig hathatós fegyver volt a szemünkben, mely leleplezi a megdöntendő rendszer titkos és gyűlöletes mozgató rugóit." Első ismertebb filmjének — Az andalúziai kutya — forgatókönyvét Dalival együtt írja. A siker felemás volt. Bunuelt azonban a kudarcok, sértegetések egy pillanatra sem tántorították el eszméitől. Az ö erkölcse a szenvedélyt magasztalta, a misztifikációt, az agressziót, a feketehumort, a szédítő szakadékot. Irtózott a kommersz, könnyen emészthető művészettől, a sznobokat pedig botrányaival tartotta távol magától. Együtt dolgozott René Clairrel, Eisensteinnel, Chaplinnel. Olyan művész volt, aki hatással van ugyan másokra, de maga csak azt fogadja be, ami a sajátja is. Az Utolsó leheletem egyszerre visszapillantás az életére, filmjeire és a történelemre. Nem mentes némi öniróniától sem. Hiányzik belőle az a szent alázat, mellyel az alkotók általában a művészetről vallanak. Megfelelő arányban adagol történelmet, korrajzot, filozófiát és frivol történeteket. Az utolsó lapokhoz érve erős késztetést érzünk arra, hogy beüljünk egy moziba, s megnézzük mondjuk Az aranykort, A burzsoázia diszkrét báját, A szabadság fantomját esetleg A vágy titokzatos tárgyát. Önéletrajzát mindenesetre már olvashatjuk, 1989-ben jelent meg az Európa Könyvkiadó gondozásában. Lendvay Tibor Václav Pavel Borovicka: Nagy bűnesetek A közismert cseh író. V. P. Borovicka könyve, amelyet a Madách közösen jelentetett meg a Zrínyi Kiadóval, hires bűneseteket ad közre. Az író neve ismerősen cseng a szlovákiai magyar olvasók körében, nem is beszélve a magyarországi és más külföldi olvasókról. A könyv előszavában olvasható, hogy Borovickának eddig 28 könyve látott napvilágot, mintegy 30 millió példányban, műveit 14 nyelvre fordították le. A Madách jóvoltából megismerhettük Híres politikai merényletek című két kötetét — ezek a közelmúltban jelentek meg. Magyarországon más könyvei is napvilágot láttak (Izraeli hírszerzők, Maffia) a Zrínyi Kiadó gondozásában. A Nagy bűneseteket két részre tervezte az író, a most megjelent első rész után hamarosan napvilágot lát a második kötet. A Borovicka e könyvében olvasható bűnseteket nem motiválja politikai indok, olyan közbűntények ezek, amelyeknek tetteseit a kapzsiság, féltékenység, a gyűlölet, stb. indította cselekvésre. Meg kell mondanom, hogy az izgalmasabb esetek mellett, eléggé szimpla történetek is találhatók, kissé elnyújtott krónikák, amelyek lelohasztják az olvasó érdeklődését. A neves nyugatnémet jogtudós, Maximilliam Jacta magyar nyelven megjelent két könyve, a Híres francia bünperek és a Híres német bűnperek pregnánsabb esetekről adnak számot. Persze, Borovicka feldolgozásának is vannak feledhetetlen darabjai. Például az ausztrál kisdiák a Japán névjegyek, Az aranyásó vagy A lezuhant repülőgép, stb. Talán mondanom sem kell, hogy az élet különb bűneseteket produkál, mint az irók fantáziája, a könyvben található bűntények is erről adnak számot. Talán ezért is talál annyi olvasóra Borovicka könyve. Ha ehhez még hozzávesszük az olvasmányosságot, az iró könnyed előadókészségét, világos stílusát, akkor rájövünk, mi a titka Borovicka varázsának. Reméljük, a Nagy bűnesetek második kötetében még izgalmasabb történeteket találunk. (Dénes) SZÍNHÁZ Az ész bajjal jár Régi színházi alapigazság, hogy az igazán jó színpadi müvek társadalmi akusztikája minden korban eleven. Nos, az 1 700—1800-as évek fordulóján éít A/ekszandr Szergejevics Gribojedovnak „Az ész bajjal jár" című vígjátéké például arról szól, hogy a XIX. század első felének Oroszországában az embereket nem értékük, hanem ügyeskedéseik és társadalmi rangjuk szerint mérték. Aki tudott tűrni, nyelni, bokát csapkodni, a protekció reményében hajlongani és széket odatolni — az olyan ember közbecsülésben állt; aki viszont az ilyeneket bírálni merészelte, azt őrüknek tartották, netán még rács mögé zárással is fenyegették. Gondolom, e darab néhány szóba sűrített lényege is jelzi, hogy ez az 1824-ben irt vígjáték ma, 170 esztendő után is hihetetlen pontossággal ábrázol egy. a tájainkon mindmáig ismerős társadalmi kor- és kórtünetet, ami mindenképpen indokolttá teszi, hogy a bratislavai Hvlezdoslav Színház épp ezt a színmüvet szemelte ki évadzáró bemutatóként. Külön erénye az előadásnak, hogy az sokkal jobb, mint a majd kétszáz évvel ezelőtt irt darab meglehetősen vékonyka szálon futó cselekménye. Jobbak és a korabeli kosztümök ellenére is maiabbak a színészek; s jobb a rendezés is. Miloi Pietor kitűnően végiggondolt koncepciója nem a cselekményre építi fel a drámát, hanem a figurákra, illetve Gribojedov vígjátékénak mai üzenetére. A rendező példás színészvezetését jellemzi, hogy az alakítások szinte felülmúlják egymást. A főszereplők már-már brillíroznak, és a legutolsó, pármondatos epízodista is egyénitett, karakteres figurát jelenít meg. Nyilván ez is jelzi, hogy Milos Pietor számára az emberi állapotok, az úgynevezett belső szituációk a fontosak, amit a színpadon letisztult formában, úgyszólván végletes egyszerűséggel valósit meg. Ennek köszönhető, hogy Az ész bajjal jár című Gribojedov-vigjáték az egyes alakok mentalitását, tudatállapotát tárja elénk. A vígjáték mélyén rejlő dráma épp itt rejlik: e statikus, önkörükböl kimozdíthatatlan figurák döbbenetes tehetetlenségi erejében. A harmincnál is több szereplőt igénylő darab — OtoSujan pompásan kieszelt díszletében — a kritikusnak és a nézőnek élményszerűen, meggyőzően, elgondolkodtatóan elevenedik meg a Hviezdoslav Színház színpadán. Gribojedov vígjátékának igazsága pedig átsüt az idők ködén. Miklósi Péter KIÁLLÍTÁS Magdaléna Valsíková képei Dunaszerdahelyen (Dun. Streda) kiállítás nyílt Magdaléna Valsíková agrármérnök munkáiból. Neve nem ismeretlen az Érsekújvári (Nővé Zámky) járás amatőr képzőművészeti életében. Az érdeklődök figyelmét nem az eligazító vezérfonalként összeállított katalógus, hanem maga a kiállítás érdemli ki. Ez ideig négy csoportos kiállításon mutatta be munkáit. Ez a tárlat egy igen tehetséges alkotó figyelemreméltó beszámolója képességeiről és érdeklődéséről. Egy festő elgondolkodtató önvallomása. A maga varrta tarisznyával kelt útra, s a vándorlásai során begyűjtött és elraktározott reflexióit képekben örökítette meg. Ez a mostani kiállítása kellően bizonyítja, hogy Valáíková kritikusan szembenéz önmagával. Közönsége elé kiérlelt alkotásokkal lép. Nem enged bepillantást pályakezdésébe, nem követhetjük nyomon fejlődésének egyes szakaszait, „keserveit" és kísérleteit. M. Valsíková mindenekelőtt tájképfestő. A tájak egészségesek lokálpatriotizmusát országhatártól országhatárig tágítják. Képeinek témáját a szülőföld iránti szeretet ihleti, de leolvasható ezekről az alkotásokról a belső invenciók, élmények kibontakozása, továbbá a természethez fűződő aktiv kapcsolata is. Számára nem modell a természet, hanem téma. A téma képi megformálása nála tartalmat, szándékot hordoz magában, illetve közvetít. Realisztikus ábrázolásmódja tiszteletreméltó, lírai töltésű képvilága harmóniát sugároz, jglezve a természet rendjét és sokszínűségét. A festőnö tájképei az örök természethez és az élethez való ragaszkodás pregnáns megnyilatkozásai. Magdaléna Valsíková kiállítását május 12-től május 25-ig láthatták az érdeklődők a Dunaszerdahelyi Városi Művelődési Házban. Kopeőny Tímea 9
