A Hét 1989/1 (34. évfolyam, 1-26. szám)

1989-01-20 / 4. szám

SAJÁTOS ÚTON, SAJÁTOSAN Keressük az elmúlt évek, évtizedek „fehér foltjait", korholjuk a mulasztásokat, közben kísért a bírált hibák megismétlése. Arra gondolok, hogy gyakran ma is sémá­kat követünk vagy sémák követését kérjük számon. Pedig a klasszikusok, mindenekelőtt Lenin, újra és újra arra figyelmeztetnek, hogy nem szabad a marxizmus-leninizmust a tu­dományos forradalommal nem számoló, a nemzeti-nemzetiségi sajátosságokat figyel­men kívül hagyó „merev és lezárt" eszme­­rendszernek tekinteni. Marx elméletének az adott körülmények­nek megfelelő, önálló kidolgozása azért is szükséges, mert ez az elmélet — Lenin szavaival: — „csupán általános irányelveket ad, amelyeket részleteiben másképp alkal­maznak Angliában, mint Franciaországban, Franciaországban másképp, mint Németor­szágban. Németországban másképp, mint Oroszországban." Lenin meggyőzően hirdet­te azt is, hogy a marxizmus alkotó alkalma­zásakor figyelembe kell venni az egyes or­szágok nemzeti és történelmi sajátosságait, a különböző országok eltérő gazdasági és kulturális viszonyait. E követelmények — il­letve a sajátos út és a sajátos vonás — figyelembevétele és érvényesítése szükséges mind a forradalom előkészítése és végrehaj­tása idején, mind pedig a forradalom győzel­me után, a szocialista építéskor. Ismeretes, amikor azonban sémák követé­sét kérjük számon, néha mégis úgy tűnik, mintha megfeledkeznénk Lenin ama mondá­sáról is, hogy „Minden nemzet elérkezik a szocializmushoz, ez törvényszerű, de nem teljesen egyformán érkeznek el hozzá, mind­egyik sajátos vonásokat visz bele a demokrá­cia ilyen vagy olyan formájába, a proletárdik­tatúra ilyen vagy olyan változatába, a közélet különböző oldalai szocialista átalakításának ilyen vagy olyan ütemébe." Lenin érdekes gondolatokat mondott a nyilvánosságról, valamint a bírálat és önbirá­­lat szükségességéről. A Mi a teendő? című vitairatában például ezeket mondta: „Nyilvá­nosság nélkül nevetséges volna demokráci­áról beszélni." Egyik 1903-ban írt cikkében azt fejtegette: „ahhoz, hogy ne csak szavak­ban legyünk a tömegek pártja, egyre na­gyobb tömegeket kell bevonni a pártügyek­be." A gyakran még ma is „kényes" kérdésnek minősülő bírálat és önbirálat nyilvánosságá­ról így írt: „A politikai pártnak saját hibáihoz való viszonya egyik legfontosabb ismérve a párt komolyságának és annak, hogy miként teljesíti a valóságban kötelességét osztálya és a dolgozó tömegek irányában. A hibát nyíltan beismerni, okait feltárni, elemezni a helyzetet, amely a hibát szülte, gondosan megvitatni, hogy milyen eszközökkel lehet a hibát kijavítani — ez jellemzi a komoly pár­tot, így teljesíti a párt kötelességét, így neveli és tanítja az osztályt, aztán pedig a tömege­ket is." Lenin néhány gondolatára abból az alka­lomból hivatkozom, hogy a munkásmozga­lom nagy alakja 65 évé, 1924. január 21-én hunyt el. A ma is időszerű említett szavaknak talán az a legfontosabb tanulságuk, hogy Lenin rendkívül demokratikusan, a sajátosságok messzemenő figyelembevételével nyíltan, nyilvánosan képzelte el — és szervezte! — a párt munkáját, működését, a társadalom egész életét. Módszerét nemcsak ismerni, hanem követni is érdemes. „ ,, __ Balázs Béla MiloS JakeS, a CSKP KB főtitkára a Kubai Köztársaság és a Nicaraguái Köztársaság legfelsőbb pártvezetőinek meghívására január 2-án hivatalos baráti látogatásra utazott. Jakes elvtársat Havannában az ünnepélyesen feldíszített Jósé Marti repülőtéren Carlos Rafael Rodriguez, a Kubai KP KB PB tagja fogadta (felvételünkön). ^ ] VISSZAPILLANTÓ J__ j |__I DECEMBER '88 — JANUÁR '89 A dél-indiai Kerala szövetségi ál­lam fővárosában folytatódott az Indiai Kommunista Párt (marxis­ta) XIII. kongresszusa. A tanácsko­záson előterjesztették a politikai SZERDA 28 bizottság határozati javaslatát. A dokumentum a nemzetközi hely­zet és a belpolitikai problémák részletes elemzését tartalmazza. Izraeli harci helikopterek tárna- CSÜTÖRTÖK dást hajtottak végre az Amal síita szervezet del-libanoni állásai el­­len. Az izraeli katonai szóvivő sze­­rint ez megtorlás volt azért, ami­ért az Amal harcosai állítólag segí­tettek annak a három palesztin­nak, akik szerdára virradó éjszaka behatoltak Észak-lzraelbe és tá­madást hajtottak végre az izraeli katonák ellen. Branko Mikulics jugoszláv minisz­terelnök bejelentette kormánya lemondását. Erre azután került sor, hogy a jugoszláv parlament PENTEK 30 nem hagyta jóvá az 1989-es evre szóló költségvetést, s a Mikulics­­kormány által javasolt gazdasági reformterveket. A Szovjetunió külügyminisztéri urna szombaton kiadott nyilatko­zatában egyrészt emlékeztetett Nadzsibullah afgán államfő beje­lentésére (miszerint az afgán fegy­veres erők 1989. január 1 -töl SZOMBAT 31 egyoldalúan beszüntetik a harci cselekményeket), másrészt leszö­gezte, hogy a még Afganisztánban j levő valamennyi szovjet egység az új évtől szintén nem kezdemé­nyez harcokat. Állam- és kormányfők, nemzetkö- VASARNAP zi szervezetek vezetői szokásos újévi beszédeikben és üzeneteik- Hj ben értékelték a tavalyi esztendő eredményeit, s hangot adtak an­nak a reményüknek, hogy 1989 megerősíti a nemzetközi politiká­ban 1988-ban kibontakozott pozi­tív tendenciákat. A Sri Lanka i Kanda buddhista templomban beiktatták hivatalá­ba Ranasinghe Premadasát, a szi-HÉTFŐ 2 getország új államfőjét, akit de­cember 19-én választottak meg. Több dél-koreai kereskedelmi szervezet társaságot alapít, mely­nek az lesz a feladata, hogy akti-KEDD 3 van segítse Dél-Korea és a KNDK közötti cserekereskedelem fej­lesztését. fedőét Okon! Dühös vagyok, mert elveszítettem a szemüve­gemet magamra vagyok dühös elsősorban, csak másodsorban azokra, akik megtalálták és nem adták vissza, pedig határozottan tu­dom, hogy hol használtam utoljára, hol olvas­tam vele, sőt jegyzeteltem is valamit, azután az asztalon felejtettem, csak most döbbentem rá hiányára itthon, amikoris írnom kellene. írni akarok a kedves olvasónak arról, hogy... miről is? Arról, hogy milyen kedvesek és szépek voltak a közelmúlt ünnepei, a karácsony, az újév, mennyire tele voltunk áhítattal és ma­­laszttal, udvariassággal, jóindulattal és jószán­dékkal egymás iránt milyen előzékenyek vol­tunk egymáshoz autóbuszban, villamosban, boltokban, üzletekben s otthon is a nagy csillogó, gyertyafényes karácsonyfa alatt. Mennyire szerettük egymást Bezzeg most hogy az ünnepek elmúltak, megváltozott minden, helyesebben visszavál­toztunk önmagunkká: már nem adjuk át a helyünket senkinek az autóbuszban, nem ké­rünk elnézést senkitől, ha a lábujjára lépünk vagy ha a bokájába rúgunk, ingerültek va­gyunk, mert valakinek nem tetszik a ruhája, az arca, az arckifejezése, elönt bennünket a méreg, ha valakinek bibircsók van az orrán, s még dühösebbek teszünk ha úgy látjuk hogy valaki szebb, jobban öltözött, elegánsabb, mint mi vagyunk. A Jószándékot — amellyel, mint tudjuk, amúgy is a pokolba vezető üt van kikövezve — felfalták a mohó és áhitatos ünnepek. Tessék megfigyelni: most mindenütt leltá­roznak, leltárba veszik mit sikerült eladni az ünnepekre, s mi maradt raktáron, épp ezért ha az ünnepek előtt mindent vagy majdnem mindent lehetett kapni, akkor most szinte semmit sem lehet. — nem azért vagy nem­csak azért mert nincs, inkább mert tökélete­sen bezápult mindenféle kereskedelmi szel­lem és bezárultak az üzletek. Pedig az embe­rek ma már nem is akarnak sok mindent vásárolni, beérnék némi parízerrel, diétás sza­lámival, hús és egyéb konzerwel vacsorára, dehát nemcsak a húskonzervdoboz, a bolt is zárva van, ahol megvehetnék. A múlt év végén csak ámuldoztam: szer­kesztőségünk mellett szilveszter éjszakájára elkészült városunk legkorszerűbb szállodája, a Fórum Szálló Alig két év alatt építették föl jugoszláv építők és olyan szép lett hogy akár­melyik világvárosnak díszére válna, büszke lehetne rá talán még Párizs is, két év alatt nőtt ki a földből, mint valami szinpompás gomba. Azon már nem nagyon lepődtem meg, hogy alig húsz méternyire az említett szállodacso­dától egy kis hitvány talponállót immár több mint három esztendeje restaurálnak hazai szakemberek. Úgy nézem, még félig sincs kész. Holott egyetlenegy nyikhaj helyiségről van szó. Igaz, ezek a felújítók többet söröznek a közeli Zerge nevet viselő talponállóban, mint amennyit dolgoznak. Kár, hogy a karácsonyt, a szilvesztert és a többi ünnepünket nem lehet meghosszabbíta­ni, tartósítani. Programmá nemesíteni, mert akkor talán a jókedv, munkakedv, udvarias­ság, áhitatos barátságos életvitel is jobb minő­ségűvé tartósulna. Akkor talán még a szemüvegemet is vissza­adnák.

Next

/
Thumbnails
Contents