A Hét 1989/1 (34. évfolyam, 1-26. szám)
1989-01-20 / 4. szám
SAJÁTOS ÚTON, SAJÁTOSAN Keressük az elmúlt évek, évtizedek „fehér foltjait", korholjuk a mulasztásokat, közben kísért a bírált hibák megismétlése. Arra gondolok, hogy gyakran ma is sémákat követünk vagy sémák követését kérjük számon. Pedig a klasszikusok, mindenekelőtt Lenin, újra és újra arra figyelmeztetnek, hogy nem szabad a marxizmus-leninizmust a tudományos forradalommal nem számoló, a nemzeti-nemzetiségi sajátosságokat figyelmen kívül hagyó „merev és lezárt" eszmerendszernek tekinteni. Marx elméletének az adott körülményeknek megfelelő, önálló kidolgozása azért is szükséges, mert ez az elmélet — Lenin szavaival: — „csupán általános irányelveket ad, amelyeket részleteiben másképp alkalmaznak Angliában, mint Franciaországban, Franciaországban másképp, mint Németországban. Németországban másképp, mint Oroszországban." Lenin meggyőzően hirdette azt is, hogy a marxizmus alkotó alkalmazásakor figyelembe kell venni az egyes országok nemzeti és történelmi sajátosságait, a különböző országok eltérő gazdasági és kulturális viszonyait. E követelmények — illetve a sajátos út és a sajátos vonás — figyelembevétele és érvényesítése szükséges mind a forradalom előkészítése és végrehajtása idején, mind pedig a forradalom győzelme után, a szocialista építéskor. Ismeretes, amikor azonban sémák követését kérjük számon, néha mégis úgy tűnik, mintha megfeledkeznénk Lenin ama mondásáról is, hogy „Minden nemzet elérkezik a szocializmushoz, ez törvényszerű, de nem teljesen egyformán érkeznek el hozzá, mindegyik sajátos vonásokat visz bele a demokrácia ilyen vagy olyan formájába, a proletárdiktatúra ilyen vagy olyan változatába, a közélet különböző oldalai szocialista átalakításának ilyen vagy olyan ütemébe." Lenin érdekes gondolatokat mondott a nyilvánosságról, valamint a bírálat és önbirálat szükségességéről. A Mi a teendő? című vitairatában például ezeket mondta: „Nyilvánosság nélkül nevetséges volna demokráciáról beszélni." Egyik 1903-ban írt cikkében azt fejtegette: „ahhoz, hogy ne csak szavakban legyünk a tömegek pártja, egyre nagyobb tömegeket kell bevonni a pártügyekbe." A gyakran még ma is „kényes" kérdésnek minősülő bírálat és önbirálat nyilvánosságáról így írt: „A politikai pártnak saját hibáihoz való viszonya egyik legfontosabb ismérve a párt komolyságának és annak, hogy miként teljesíti a valóságban kötelességét osztálya és a dolgozó tömegek irányában. A hibát nyíltan beismerni, okait feltárni, elemezni a helyzetet, amely a hibát szülte, gondosan megvitatni, hogy milyen eszközökkel lehet a hibát kijavítani — ez jellemzi a komoly pártot, így teljesíti a párt kötelességét, így neveli és tanítja az osztályt, aztán pedig a tömegeket is." Lenin néhány gondolatára abból az alkalomból hivatkozom, hogy a munkásmozgalom nagy alakja 65 évé, 1924. január 21-én hunyt el. A ma is időszerű említett szavaknak talán az a legfontosabb tanulságuk, hogy Lenin rendkívül demokratikusan, a sajátosságok messzemenő figyelembevételével nyíltan, nyilvánosan képzelte el — és szervezte! — a párt munkáját, működését, a társadalom egész életét. Módszerét nemcsak ismerni, hanem követni is érdemes. „ ,, __ Balázs Béla MiloS JakeS, a CSKP KB főtitkára a Kubai Köztársaság és a Nicaraguái Köztársaság legfelsőbb pártvezetőinek meghívására január 2-án hivatalos baráti látogatásra utazott. Jakes elvtársat Havannában az ünnepélyesen feldíszített Jósé Marti repülőtéren Carlos Rafael Rodriguez, a Kubai KP KB PB tagja fogadta (felvételünkön). ^ ] VISSZAPILLANTÓ J__ j |__I DECEMBER '88 — JANUÁR '89 A dél-indiai Kerala szövetségi állam fővárosában folytatódott az Indiai Kommunista Párt (marxista) XIII. kongresszusa. A tanácskozáson előterjesztették a politikai SZERDA 28 bizottság határozati javaslatát. A dokumentum a nemzetközi helyzet és a belpolitikai problémák részletes elemzését tartalmazza. Izraeli harci helikopterek tárna- CSÜTÖRTÖK dást hajtottak végre az Amal síita szervezet del-libanoni állásai ellen. Az izraeli katonai szóvivő szerint ez megtorlás volt azért, amiért az Amal harcosai állítólag segítettek annak a három palesztinnak, akik szerdára virradó éjszaka behatoltak Észak-lzraelbe és támadást hajtottak végre az izraeli katonák ellen. Branko Mikulics jugoszláv miniszterelnök bejelentette kormánya lemondását. Erre azután került sor, hogy a jugoszláv parlament PENTEK 30 nem hagyta jóvá az 1989-es evre szóló költségvetést, s a Mikulicskormány által javasolt gazdasági reformterveket. A Szovjetunió külügyminisztéri urna szombaton kiadott nyilatkozatában egyrészt emlékeztetett Nadzsibullah afgán államfő bejelentésére (miszerint az afgán fegyveres erők 1989. január 1 -töl SZOMBAT 31 egyoldalúan beszüntetik a harci cselekményeket), másrészt leszögezte, hogy a még Afganisztánban j levő valamennyi szovjet egység az új évtől szintén nem kezdeményez harcokat. Állam- és kormányfők, nemzetkö- VASARNAP zi szervezetek vezetői szokásos újévi beszédeikben és üzeneteik- Hj ben értékelték a tavalyi esztendő eredményeit, s hangot adtak annak a reményüknek, hogy 1989 megerősíti a nemzetközi politikában 1988-ban kibontakozott pozitív tendenciákat. A Sri Lanka i Kanda buddhista templomban beiktatták hivatalába Ranasinghe Premadasát, a szi-HÉTFŐ 2 getország új államfőjét, akit december 19-én választottak meg. Több dél-koreai kereskedelmi szervezet társaságot alapít, melynek az lesz a feladata, hogy akti-KEDD 3 van segítse Dél-Korea és a KNDK közötti cserekereskedelem fejlesztését. fedőét Okon! Dühös vagyok, mert elveszítettem a szemüvegemet magamra vagyok dühös elsősorban, csak másodsorban azokra, akik megtalálták és nem adták vissza, pedig határozottan tudom, hogy hol használtam utoljára, hol olvastam vele, sőt jegyzeteltem is valamit, azután az asztalon felejtettem, csak most döbbentem rá hiányára itthon, amikoris írnom kellene. írni akarok a kedves olvasónak arról, hogy... miről is? Arról, hogy milyen kedvesek és szépek voltak a közelmúlt ünnepei, a karácsony, az újév, mennyire tele voltunk áhítattal és malaszttal, udvariassággal, jóindulattal és jószándékkal egymás iránt milyen előzékenyek voltunk egymáshoz autóbuszban, villamosban, boltokban, üzletekben s otthon is a nagy csillogó, gyertyafényes karácsonyfa alatt. Mennyire szerettük egymást Bezzeg most hogy az ünnepek elmúltak, megváltozott minden, helyesebben visszaváltoztunk önmagunkká: már nem adjuk át a helyünket senkinek az autóbuszban, nem kérünk elnézést senkitől, ha a lábujjára lépünk vagy ha a bokájába rúgunk, ingerültek vagyunk, mert valakinek nem tetszik a ruhája, az arca, az arckifejezése, elönt bennünket a méreg, ha valakinek bibircsók van az orrán, s még dühösebbek teszünk ha úgy látjuk hogy valaki szebb, jobban öltözött, elegánsabb, mint mi vagyunk. A Jószándékot — amellyel, mint tudjuk, amúgy is a pokolba vezető üt van kikövezve — felfalták a mohó és áhitatos ünnepek. Tessék megfigyelni: most mindenütt leltároznak, leltárba veszik mit sikerült eladni az ünnepekre, s mi maradt raktáron, épp ezért ha az ünnepek előtt mindent vagy majdnem mindent lehetett kapni, akkor most szinte semmit sem lehet. — nem azért vagy nemcsak azért mert nincs, inkább mert tökéletesen bezápult mindenféle kereskedelmi szellem és bezárultak az üzletek. Pedig az emberek ma már nem is akarnak sok mindent vásárolni, beérnék némi parízerrel, diétás szalámival, hús és egyéb konzerwel vacsorára, dehát nemcsak a húskonzervdoboz, a bolt is zárva van, ahol megvehetnék. A múlt év végén csak ámuldoztam: szerkesztőségünk mellett szilveszter éjszakájára elkészült városunk legkorszerűbb szállodája, a Fórum Szálló Alig két év alatt építették föl jugoszláv építők és olyan szép lett hogy akármelyik világvárosnak díszére válna, büszke lehetne rá talán még Párizs is, két év alatt nőtt ki a földből, mint valami szinpompás gomba. Azon már nem nagyon lepődtem meg, hogy alig húsz méternyire az említett szállodacsodától egy kis hitvány talponállót immár több mint három esztendeje restaurálnak hazai szakemberek. Úgy nézem, még félig sincs kész. Holott egyetlenegy nyikhaj helyiségről van szó. Igaz, ezek a felújítók többet söröznek a közeli Zerge nevet viselő talponállóban, mint amennyit dolgoznak. Kár, hogy a karácsonyt, a szilvesztert és a többi ünnepünket nem lehet meghosszabbítani, tartósítani. Programmá nemesíteni, mert akkor talán a jókedv, munkakedv, udvariasság, áhitatos barátságos életvitel is jobb minőségűvé tartósulna. Akkor talán még a szemüvegemet is visszaadnák.
