A Hét 1989/1 (34. évfolyam, 1-26. szám)
1989-01-13 / 3. szám
ZSEBTÉVÉ Nemrégiben jelent meg a piacon a Citizen 83-IF japán zsebtévé. Méretei 16 X 8,5 X 3 centiméter, súlya 330 gramm, folyadékkristályos képernyője 16,6 X 28 milliméter. A kép kitűnő, a színek ugyan nem olyan teltek, mint egy katódcsöves szerkezetnél, de még mindig élvezhetők. Egész jó a felbontás, könnyen olvashatók a címek. Négy darab 1,5 voltos elemmel működik, de hálózatra is kapcsolható. KOKÓS PILLÉK A kokain miatt pánikba esett vámosok, rendőrök és politikusok álmukban nem sejthették, milyen kiváló szövetségest nyerhetnének a költői Eloria noyesi nevet viselő szerény pillében. A káposztalepke kis rokona, nemrég a maga szerény módján, szó szerint felhabzsolt Peruban 20 ezer hektár kokacserjét és vele 37 millió dollárt. A perui mezőgazdasági minisztérium felbátorította a bogarászokat, találják ki, hogy lehetne országszerte elterjeszteni az apró, fehér lepkét, amelyről már 1952- ben megállapították, hogy a kokacserje első számú ellensége. Az Eloria noyesire alighanem fényes karrier vár. A HANGYÁK NYELVE A hangyák mozgásának, ténykedésének megfigyelése közben az embernek óhatatlanul is az az érzése támad, hogy az apró rovaroknak fejlett értelmük van. Az Európában legelterjedtebb, közönséges erdei hangyák pl. százméteres utakat tesznek meg keskeny sávban, „kétirányú forgalomban", ötmilliós „lélekszámú", bonyolult építésű városokban laknak. Egy-egy ilyen család akár 200 évig is ellakhat ugyanazon a helyen, folytonosan felújítva a bolyt és a közlekedési hálózatot. Egy ilyen jól szervezett állattársadalom funkcionálásához tagjainak koordinált együttműködésre van szükség. Nem lehetséges-e, hogy létezik valamiféle nyelv, melynek segítségével érintkezhetnek egymással? A „hangyanyelv-röl" már a múlt század végén is voltak elképzelések. Egy német zoológus pl. az ún. antennakódban látta a kommunikációs eszközrendszert, vagyis afféle gesztusnyelvet képzelt el, melynek gyakorlása során a hangyák csápjaik különböző mozdulataival közük „mondanivalójukat" egymással. Ám ahogyan a többi állat — majmok, delfinek, termeszek méhek — nyelvét nem sikerült megfejteni, úgy a hangyákét sem. Igaz, volt egy-két kivétel: 1923-ban kideritették, hogy a méhek képesek valamilyen módon közölni társaikkal az élelemforrás távolságát és irányát. Amerikai kutatóknak sikerült csimpánzokat betanítani a süketnémák jelbeszédének használatára, s erre azok kölykeiket is megtanítják. Paradox helyzet: az emberszabású majmok képesek elsajátítani egy tőlük teljesen idegen, mesterséges nyelvet, ugyanakkor az ember képtelen megfejteni a majmok beszédét. A sikertelenségnek valószínűleg módszertani okai vannak. A kutatók ugyanis úgy próbálták megfejteni az állatok nyelvét, mintha angol-majom vagy éppen orosz-hangya szótárt készítenének. Először azt kell megtudnunk, mit akarnak egymással közölni, nem pedig azt; hogy milyen módon. Képzeljük el, hogy egy japán család teaszertartását figyeljük meg, és az ott kiejtett szavak, végrehajtott mozdulatok alapján akarnánk orosz—japán szótárt összeállítani. Minthogy a szemlélő nem ismeri az egyes mozdulatok jelentéstartalmát, ez természetesen nem fog sikerülni. Az állati nyelvet megérteni akaró zoológus, persze, még nehezebb helyzetben van, nem tudván, milyen hangoknak, gesztusoknak van közük a „beszédhez", s melyeknek nincs. Szovjet kutatók a hangyák nyelvét vizsgálva Shannonnak a 40-es évek végén kidolgozott információelméletéből indultak ki. Az emberi nyelveket vizsgálva kiderült, hogy minden nyelvben a közlés hosszúsága arányos a benne foglalt információ mennyiségével. Shannon szerint az információ egysége a bit, ami azt jelenti: egy igennel vagy nemmel megválaszolható kérdésre adott válaszban foglalt információ mennyisége. Azaz a feldobott pénzérme „fej vagy irás"-a 1 bit információt hordoz. A hangyákkal végzett kísérletekben a rovarok csak akkor juthattak hozzá az élelemhez, ha a kisérletvezetö által meghatározott információmennyiséget átadták egymásnak. Készítettek egy különböző nehézségűre beállítható labirintust, egy ún. bináris fát; a legegyszerűbb esetben ez a fa egy oldalágból állt. A két végponton egy-egy edényke várta a hangyát, egy üres és egy szirupos. Hogy a hangyák megtalálják az élelmet, át kell adniuk társaiknak 1 bit információt, vagyis, hogy jobbra vagy balra induljanak az elágazásnál. A kísérlet során maximálisan hat elágazást kellett leküzdeniük, s természetesen csak az egyik végponton volt élelem. Az egyedek megkülönböztetésére más-más szinü jelölőfestéket használtak. Az első szembeötlő felismerés az volt, hogy a dolgozó hangyák két csoportra oszlanak: „felderitökre" és „szállítókra". Mihelyt a felderitők megtalálták az élelmiszert, rögtön bevonták az akcióba az öt-hat szállítóból álló „saját" csoportjukat. A labirintus egyébként gyufaszálakból állt, amelyeket — hogy a szaglás szerepét kizárják — a kísérletek során folyamatosan cseréltek. Minden kísérlet alatt mérték azt az időt, amelyet a felderítök és a szállítók az élelem felfedezése után a bolyban eltöltötték, vagyis a kontaktus, az információátadás idejét. Az élelem megtalálása után a felderítő kétszer-háromszor végigjárta az utat a bolytól az etetőig, vagyis memorizálta az utat és élelmiszert vitt a szállítóknak, amelyek erre fokozatosan a boly kijárata felé nyomultak. Az információátadás idejének mérését akkor kezdték, amikor a felderítő csápjait először érintette az első szállító hangyához, s akkor fejezték be, amikor az első három szállító elhagyta a bolyt. A kísérletek során bebizonyosodott, hogy valamennyi vizsgált fajnál az információátadás ideje és az információ mennyisége közt közel egyenes arányosság áll fönn. Pl. egy „bal, bal, bal” tartalmú egyszerű információ átadásához csak feleannyi időre volt szükség, mint egy „bal, jobb, jobb, jobb, bárhoz. Érdekes megfigyelés volt az is, hogy a hangyanyelvnek „szociális" gyökerei is vannak. Nem tisztán veleszületett tudás, hanem szerepe van a tanulásnak is. A nyelvhasználat közel sem jellemző minden hangyafajra. A mintegy hatezerből a többségének egyáltalán nincs szüksége fejlett kommunikációs rendszerre, hiszen a legtöbb fajnál nincsenek felderitők, csak szállítók, más fajok pedig a szaglást használják fel az élelem szállítására szakosodott egyedek tájékoztatásában. GANGESZ - A MÉRGEZETT FOLYÓ A hatalmas árterülettel rendelkező Gangesz a Bengáli-öbölbe ömlik. Völgye Indiát élteti, egyben a legendák, vallási hiedelmek vidéke. A hinduk ősi hite szerint a halottak porait a Gangeszbe kell szórni, akkor megnyugszik lelkűk és a túlvilágon nem vándorol állatról állatra. A Gangesz medencéje India tüdeje, tartja a mondás. Összesen 250 millió ember él ebben a térségben, a szubkontinens élelmiszerforrásainak 25 %-a ide összpontosul. A folyó partján azonban sok minden sorakozik, halottégetö máglyák, hindu templomok és — sajnos szeméthegyek. A folyó mindent befogadni kényszerül, emberi tetemeket, a halottak hamvait, de városi szemetet, vegyi anyagokat, ürülékeket, a szent tehenek hulláit stb. is. India nagyon szegény ország, sok embernek nincs sem pénze, sem lehetösege arra, hogy hozzátartozója tetemét elégettesse. A holttestet bedobják a folyóba, mert innen a lélek egyenesen a paradicsomba megy — tartja a hiedelem. Az ökológusok szerint évente több mint százezer emberi tetemet dobnak a folyóba, temetés helyett. Több kisebb-nagyobb város napi 6 000 tonna hulladéka, azonkívül ipari és mezőgazdasági hulladékok kerülnek a Gangeszbe, Így az a világ talán legszennyezettebb és legmérgezettebb folyamává válik. Gandhi miniszterelnök Varanesiben, 1986-ban nagyszabású folyamtisztitási, egyben környezetvédelmi programot hirdetett meg GAP (Ganga Action Plan) néven. Az ambiciózus tervet nehéz lesz valóra váltani. Az indiai városok nagy részének ugyanis nincs víztisztító telepe. A Gangesz-medence 98 nagyobb városából csak 16-nak van ilyen létesítménye. A GAP-terv összesen 250 lokális víztisztítót irányoz elő, melyek technikai kivitelezését az USA, Anglia és Hollandia segíti. Egy részlet a tervekből: 300 000 modern kivitelezésű latrina felállítása valamint számos elektromos halottégetö kemence létesítése a folyam partvidékén. Varanesiben van a környezetvédelmi örhajóflottilla központja. Innen kiindulva 9 őrhajó járja a folyót és figyeli a partokat, hogy nem dobnak-e halottakat a vízbe. Gandhi miniszterelnök kormányának az évszázados hiedelmeket is el kell oszlatnia a hatékony környezetvédelem érdekében. Ez itt nagyon nehéz feladatnak látszik. Az indiai kormány most a jelek szerint „biológiai tisztítással" is megpróbálkozik. Húsevő teknöcöket és krokodilokat tenyésztenek az Uttar Pradesh állambeli farmokon. Ezt a tevékenységet azonban a hívők dühe kíséri. MINI TEREPJÁRÓ A tévékamerával fölszerelt, távirányított, törpe terepjáró az épületek szellőztető vezetékeit ellenőrzi. Eddig ugyanis nemigen szellőztették a szellőzök bajait, holott a penész nemcsak gusztustalan, hanem allergiás bántalmakat is okozhat, sőt baktériumok táptalaja lehet. Az elektromos hajtású miniautó akkora, mint egy játékszer: 24 X 14 X 11 centiméter. Dugulás, por, penész nem maradhat rejtve gyufásdoboz nagyságú kamerája elöl. Felkúszik, leszánkázik akármilyen meredek lejtőn, és ha kell, farolni is tud. A kiskocsi svéd, a kamera japán gyártmány. 16
