A Hét 1989/1 (34. évfolyam, 1-26. szám)

1989-01-13 / 3. szám

KATMANDU A Himalája hatalmas hegyláncai közé zárt ki­rályságba még néhány évtizede idegeneknek tilos volt a belépés. A nepáliak hamarább ismer­ték meg a repülőgépet, mint az autót. A hatva­nas évek elején Nepál az utazási irodák slágere lett. 1970-ben még csak negyvenezer turista kereste fel az országot, 1987-ben már 223 ezren gyönyörködhettek az egzotikus látnivalókban. Az említett adatot a nepáli kormány hivatalos közlönye publikálta. Tavaly több mint 33,ezer hegymászó tűzte ki Nepált úticéiul. Az India és Kína közé ékelt ország területe 141 millió négyzetkilométer, lakossága megha­ladja a 16 milliót. Történelmére és kultúrájára erősen hatott az ázsiai kontinens északi és déli részét összekötő földrajzi helyzete. Nepál volt az egyetlen ázsiai ország, melyet a brit kolonis­­táknak nem sikerült elfoglalniuk, megőrizte önállóságát Éghajlata nagyon változatos: a déli szubtrópusoktól egészen az örök hó birodalmá­ig mindenfajta övezet képviselve van. Az égig érő hegyláncok termékeny medencéket és völ­gyeket fognak közre. Főként rizst, kölest, kuko­ricát, búzát, burgonyát, jutát, dohányt, teát, déligyümölcsöt termesztenek. A trópusi őser­dőkben bár csökkent mennyiségben, a tigris, a leopárd az orrszarvú és az elefánt is honos. 1956 óta a nepáli gazdaság ötéves tervek szerint fejlődik. Az utóbbi hatodik ötéves terv lényegében elérte célkitűzéseit: csökkent a munkanélküliség, tíz százalékkal növekedett az írástudók száma és modernizálódott a mező­­gazdasági termelés, mely még mindig a lakos­ság 95 százalékát foglalkoztatja. Az ipari fejlő­désjóval lassabban halad előre: egyelőre csak a textil- és az élelmiszeriparon belül léteznek gyárak. Bírgandzsiban működik egy modern cu­korgyár, mely a Szovjetunió segítségével épült, benne csehszlovák gépberendezés van. A ne­hézipar fejlődésére csak a Katmandui-medence alkalmas. Ipari üzemek létesítésére és üzemel­tetésére azonban Nepálnak elsősorban villany­energiára van szüksége. Az eddigi legnagyobb vilianyerőművet India segítségével építették a Trisúli folyón. 1970-ben kezdett áramot termel­ni, jelenlegi kapacitása 21 000 kilowatt. A Gan­­dak nevű folyón pedig indiai szakemberek veze­tésével vízierőművet építettek (15 000 kilo­watt). Kisebb erőműveket a Szovjetunió, Japán és Kína támogatásával létesítenek. A gazdasági fejlődést fékezi az elavult, illetve nem létező forgalmi hálózat. Az egész ország­ban csak 200 km hosszú vasút van. Az említett cukorgyáron kívül a csehszlovák segély dohány­­feldolgozó üzem és lisztőrlő malom felépítésé­ben nyilvánult meg. Ezen túlmenően az ENSZ útján sok csehszlovák szakember (ökológus, orvos, meteorológus, geodéta) működik Nepál­ban. A csehszlovák egyetemeken néhány tucat nepáli szerzett szakképesítést. A mindenhon­nan érkező segítség ellenére Nepál az ENSZ-sta­­tisztika szerint a világ legkevésbé fejlett orszá­gai közé tartozik. A nemzetközi politikában Nepál, mint az el nem kötelezettek tagja, fontos szerepet tölt be a kolonializmus, a neokolonializmus és a rasz­­szizmus elleni harcban. Nepál hivatalos nyelve a nepáli, mely az indoeurópai nyelvcsoportba tartozik. Ezenkívül azonban még további 58 nyelven beszélnek az országban. A nevar, gurung, tamang, gurka, ser­­pa, kiranti a főbb nemzetek és törzsek. Katmandu, a több mint félmilliós főváros 1 400 méter magasan fekszik, mérsékelt éghaj­lata van. A városban állítólag több pagoda van (2 500), mint lakóház. Valószínűleg a Mahéndra Nath esőistennek köszönhető, hogy csak éjjel szokott esni az eső. Katmandun keresztül folyik a Bagmati (tigris) folyó. Partján égetik el cere­­moniális módon a holttesteket, hindu hagyo­mány szerint; a hamvakat pedig a folyóba dob­ják. Nepál fő vallása a hinduizmus, amely azon­ban békésen megvan a buddhizmussal, lámaiz­mussal és tantrizmu^sal. A világ egyetlen hindu­ista királyságát tartják a buddhizmus szellemi hazájának: a nepáli Lumbiniban született Budd­ha. Katmandu elnevezése a szanszkrit „Kastha­­mandapa" szóból ered, ami annyit jelent, hogy „faház". Találó elnevezés, mert a temérdek pa­goda többsége fából épült. A turistaszemnek legkülönlegesebbek azok a pagodák, melyek külső falait, pillérjeit profán fafaragványok dí­szítik : a Kámaszutra motívumait ábrázolják tel­jesen nyíltan, nyersen. Katmandu központja a hatalmas Tundhikel tér. Itt látható a Hanuman-dhóka palota is, melynek faragott ajtóit és ablakait, művészi freskóit, a bejáratnál a bölcsesség majomfejű isteneinek a szobrait minden idegen megcso­dálja. Ebben a régi királyi palotában, melynek renovációját javarészt az UNESCO szervezte és fedezte, koronázták meg 1975. február 24-én Birendra Bir Bikran Sach Devet. A koronázás napján az ifjú király az egész nepáli nép számára Visnu isten megtestesítőjévé vált, a rend fenn­tartójává, mert a király legfőbb feladata: meg­védeni az országát és a népét. Ezt az identifiká­ciót szimbolikusan úgy fejezte ki, hogy a király a palota udvarán lévő trónra ült, melynek tám­láját Visnu isten jelképe, egy kilencfejü kobra alkotja. A palotának tizennégy udvara van, mindegyik más-más istennek szentelve. A koro­názási udvar például Nartesvara istennek, a tánc istenének. A nagyközönség számára csak egy udvar hozzáférhető. Kivételt képez a min­den ősszel megszervezett Durga Púja (Durga istenítése) — ünnepség, mely olyan ünnep, mint Európában a karácsony. Ilyenkor megnyílik az összes udvar. A palota legszebb udvara talán „Az öröm háza", melyet a 18. században épített a nepáli királyság egyesítője, Prithvi Narayan király. Nepálban szólásmondás, hogy több az ünnep, mint ahány nap van az évben. Egész éven építik például a csaknem húsz méter magas allegori­kus kocsikat, melyeket nagy zenebona közepet­te, virágokkal és istenszimbólumokkal díszítve végigvontatnak a városon. Az áprilisban bekö vetkező újévet (Navavarsát) hetekig ünnepük, de kellő figyelmet szentelnek az anyák és apák napjának, a nyár végének, a tél kezdetének, Buddha születésnapjának. Különösen megraga­dó a Laxmí, a világosság ünnepe: ekkor egész Nepálban gyertyát és mécsest gyújtanak annak a jelképeként, hogy a jó, a világosság erői győzedelmeskednek a sötétség, a gonosz erők felett. Katmandu híres nevezetessége az „élő isten­nő", Kumari Devi. Egy tízéves kislány, Indra istenek királyának a tiszteletére rendelt szüzek­kel együtt él egy külön palotában, emberi sze­mektől távol. Az élő istennő a világ teremtőjé­nek, fenntartójának, a mindenség urának, a jók megjutalmazójának, a rosszak megbüntetőjé­­nek. Indra istennek a megtestesítője. Néha­­néha megjelenik egy pillanatra a hívők és a turisták szeme előtt palotájának az ablakában. Az Indrajata ünnepén 25 erős férfi húzza allego­rikus kocsiját egyenesen a királyhoz, aki szintén meghajlással tiszteleg neki. Tizennegyedik évét betöltve, az istennő helyét egy másik, a papok által megjelölt kislány foglalja el. A város feletti dombon van a 2000 éves Szvajambunath nevű, kupola (sztupa) alakú épület, melyet egy kocka és egy kúp koronáz. A kocka négy oldalának mindegyikén egy szem­pár, felette szemöldök, és egy orr kérdőjelre emlékeztető rajza látható. A szem a mindentlá­­tó isten jelképe. A sztupa környékén kisebb szentélyekben vannak az imamalmok; eredeti­leg azt a célt szolgálták, hogy a többnyire írástudatlan hívők az imákat tartalmazó mal­­mocskákat megforgatták és máris megvolt az imádkozás. Katmandu ideális kiindulópont volt a közeli hegyek világának a megismerésére. Itt tényleg valóra válik a reggeli aranyról szóló közmondás. A megrendelt taxi reggeli háromkor tülkölt az álmos utasok ablaka alatt. Többször leállt az ósdi masina, de ahogy kezdtünk felfelé kapasz­kodni, egyre jobban nekiiramodott. Tulajdonosa már persze ismerte a járművét, és ő is egyre vígabb lett, bizonyára a magaslati jutalom re­ményében. A hajnali ködből furcsa, kísérteties alakok tünedeztek elő: kétágú rúddal a hátukon a helybeli parasztok igyekeztek zöldségükkel a Riksa Az óváros téren Ajándék árusok piacra. A végnélkülinek tűnő hajtűkanyarok után egyszercsak megérkeztünk a Nagarkot­­fennsíkra, s 2 300 méter magasságban szip­pantjuk magunkba a friss levegőt. Még néhány perc és a felkelő nap bágyadt sugarai megvilá­gítják a világ talán legszebb panorámáját: az ismert himalájai csúcsok: Lhotsze, Ganésa, Ma­­naszlu, Annapurna, Himal tárulnak elénk. Másnap reggel talán még lenyügözőbb termé­szeti színház csodáiéi lehettünk: A Kakani-fenn­­síkról figyeltük, ahogy a vörös napkorong pon­tosan a Mount Everest mögül bújik elő. A hófedte csúcsok, a jeges hátú hegyóriások a természet örök gyönyörűségét és harmóniáját hirdették. Eszembe jutott a nepáli címer, rajta a nap, a csillagok és a hold. A nepáliak szerint amíg ezek világítani fognak, e hegyek közti kis királyság virágozni fog. DUNAI BÉLA Fotó: Pavol Zachara I 17

Next

/
Thumbnails
Contents