A Hét 1989/1 (34. évfolyam, 1-26. szám)

1989-06-23 / 26. szám

közeledő hatalmas építményt. Köz­ben kísérőink szakszerűen elmagya­rázták, hogy mi, milyen célt követ majd, és néhány hónap múlva milyen lesz a táj képe. — Az erőmű — mondták — hosszú kilométereken át megváltoztatja a Duna partszakaszának az arculatát és sokezer ember életkörülményét teszi szebbé, kulturáltabbá. Az erőmű előnyeinek feltárása és minél sokol­dalúbb hasznosítása ugyanis átfogó, regionális, rendezési és tájfejlesztési tervkoncepció jegyében történik. A tervek kidolgozóit és végrehajtóit az a szándék vezette és vezeti, hogy a program megvalósítása révén a tér­ség lakóinak a jövőben minden tekin­tetben jobbá váljék az élete. A táj várható arculatát ábrázoló képeket és dokumentumokat is be­mutattak. A szakemberek tényekkel érveltek, majd kijelentették: — Tavaly történt némi lemaradás, ám a mulasztást pótoltuk s ma már sek kritikus áttekintésével, újraérté­kelésével, további vizsgálatokkal, va­lamint a menetközben nyert ismere­tek érvényesítésével a szakemberek arra keresték a múltban és arra kere­sik jelenleg is a választ, hogy a fej­lesztés megfelel-e korunk környezet­­védelmi követelményeinek, a vízlép­csőrendszer egyes elemei kellően Az építmény egyik része Kiegyenlíti a bősi vízi erőmű szaka­szos működésének ár-apály hatását; Gabcíkovóig ható duzzasztásával ak­kor is biztosítja a hajóút használatá­hoz szükséges vízmennyiséget, ami­kor nem érkezik utánpótlás az üzem­vízcsatornán; hat turbinájának 160 megawattos folyamatos teljesítésé­vel hozzájárul az energiagondok eny­hítéséhez; részt vesz a hajóforgalom lebonyolításában és még sok más előnye mellett végül, de nem utolsó­sorban a csodálatos panorámájú Duna-kanyar települései között a híd szerepét is betölti. Az újságírók közül többen az iránt is érdeklődtek, hogy az erőmű milyen hatással lesz majd a környezetre!? — A környezet védelme alapvető kérdés — kaptuk a választ. — A korábbi megállapítások és elképzelé-Betonozás —- új módszerrel csökkentik vagy teljesen megelő­zik-e a nemkívánt hatásokat, szüksé­ges-e a már elkészült tervek esetle­ges átdolgozása, az egyes ágazatok hogyan hasznosíthatnák minél job­ban a beruházás nyújtotta előnyö­ket ... Az illetékesek foglalkoznak az erőmű működtetésének a talajvíz­szint szabályozásának és az ún. szi­várogtató rendszer gyakorlati alkal­mazásának várható hatásaival, a mező- és erdőgazdasági termelés fenntartásának, illetve növelésének módozataival, a hullámtéri erdők bi­ológiai, talajtani és műszaki kérdése­ivel, a területfejlesztési, valamint mindezek gazdasági összefüggése­ivel. Végigjártuk a lassan befejezéséhez az ütemtervnek megfelelően dolgo­zunk. Az 1989-ben elvégzendő két­milliárd korona értékű munkának az építők eddig már több mint a felét elvégezték. A terv szerint a körtvé­­lyesi (Hrusov) tároló feltöltésére ez év décemberében kerül sor. Mindez lehetővé teszi, hogy 1990 áprilisától kezdve a nemzetközi folyami hajózás már a felvízcsatornán és a hajózsili­peken keresztül történjék, és a terv­nek megfelelően 1990 júliusában megkezdődjék az első aggregátor próbaüzemelése, illetve az energia­­termelés. Ahhoz, hogy mindez megtörténjék és az energiatermelés a tervezett idő­pontban meginduljon, természetesen még nagyon sok munka vár elvégzés­re, és még nagyon sok szempontot szükséges egyeztetni. Ahhoz például, hogy a körtvélyesi víztározót az emlí­tett időpontban feltölthessék vízzel, még el kell végezni a töltések szige­telését és a felvízcsatorna stabilizálá­sát, egyben még sok más — az erő­mű zavartalan üzemeltetése és a kör­nyezet maximális védelme szem­pontjából — szintén nagyon fontos munkát. A szükséges lépések azon­ban megtörténtek, az általunk meg­tekintett területeken az építkezés za­vartalan. Az építkezésre szinte naponta ér­keznek érdeklődők, akik a munkála­tokkal kapcsolatos kérdésekre kér­nek és kapnak választ. Május 25-én Bősön tartotta ülését a Szlovák Nem­zeti Tanács Elnöksége. A testület tagjai miután megismerkedtek a vízi erőművön és a hozzá tartozó többi építkezésen folyó munkálatokkal, ki­jelentették: — Az építők kiemelt figyelmet for­dítanak a mezőgazdasági földterület védelmére, a viztisztaságra, a termé­szetvédelemre ... A Szlovák Nemzeti Tanács Elnök­ségének is — összhangban a Cseh­szlovák Szocialista Köztársaság Kor­mányának és a Szlovák Szocialista Köztársaság Kormánya Elnökségének 1989. május 15-i rendkívüli ülésén elfogadott álláspontjával — az a véle­ménye: annak érdekében, hogy a gabcíkovói vízlépcső első aggregátját 1990 július elején üzembe helyezhes­sék, a tervet folyamatosan kell telje­síteni, egyben — mindkét ország ja­vára — keresni kell a Gabcíkovo— Nagymaros Vízlépcsőrendszer sike­res befejezéséhez vezető közös utat. A nagy műről a Magyar Népköztár­saságban egymástól eltérő nézetek csaptak össze. De hasonló építkezé­sek esetében az emberek sokat vitat­koznak a Szovjetunióban is. Ott az energiatermelés annak idején való­ban „gigantomániába" esett. Sok millió blokkos, hatalmas vízi erőmű­veket, gigantikus hőerőműveket, óri­ási atomerőműveket építettek. Ma sokan inkább a kisebb, de nagy telje­sítményű erőmüveket tartják ideális­nak. A nagy műről kialakult vita kap­csán mit mondhat a laikus újságíró? Csak annyit, hogy a múltat nem lehet konzerválni. A fejlődés megál­líthatatlan. Helyes megoldás az ener­giatermelés esetében is csak az egy­más véleményét kölcsönösen tiszte­letben tartó, jó szándékú vita alapján születhet. Az érzelmek nem kerekedhetnek a józan ész fölé, a mai jólétünkért ér­zett aggodalom nem szoríthatja hát­térbe a jövő érdekét. A közösnek szánt müvet szerintem — a két beruházó álláspontját köl­csönösen és messzemenően tiszte­letben tartva — közös erőfeszítéssel szükséges építeni és befejezni. BALÁZS BÉLA Prikler László (2) és a CSTK (1) felvételei 13

Next

/
Thumbnails
Contents