A Hét 1989/1 (34. évfolyam, 1-26. szám)
1989-06-23 / 26. szám
ACSEIVjADOK ÉLETÉBŐL résül szolgálhatnak az alapszervezetek által vezetett krónikák is. Jelenleg az alapszervezeteknek kevesebb mint a fele örökíti meg tevékenységét krónika formájában. A történelmi-honismereti NAPIRENDEN: A KÖZMŰVELŐDÉS A Csemadok Központi Bizottsága május 19-én Komáromban egynapos ülést tartott, hogy bonckés alá vegye a nemzetiségi közművelődés problémakörét és határozatokat hozzon a művelődés színvonalasabbá tétele érdekében. A központi bizottság tagjai vendégeket is üdvözölhettek körükben. Az SZLKP KB kulturális osztályának képviseletében Halgas Kami int, az SZSZK NF Központi Bizottsága megbízásából pedig Benyó Máté titkárt. A tanácskozást Sidó Zoltán, a Csemadok KB elnöke nyitotta meg, aki időszerű társadalmi feladatokról beszélt és külön hangsúlyozta, hogy a Csemadok aktívabb szerepet kíván vállalni a Nemzeti Front programjának valóra váltásában. Elmondotta azt is, hogy a Csemadok Központi Bizottságának Elnöksége dokumentumban véglegesítette azokat a kérdéseket, amelyekről januárban az SZSZK kormánya elnökével folytatott beszélgetésen szó volt. A megoldásra váró feladatokat a kormányhivatal feldolgozza és a nemzetiségi tanács, valamint a kormány egyik júniusi ülése elé terjeszti. A közművelődési munka és eredményei című dokumentumot Bárdos Gábor, a Csemadok KB titkára terjesztette elő. A beszámoló kiemeli, hogy a nemzetiségi közművelődés fontos szerepet tölt be a csehszlovákiai magyarság életében. Tanúi lehetünk a művelődési formák ötletességének, magas színvonalának az egyik oldalon, és sajnos, a másik oldalon legalább annyi a negatív tapasztalat is, sokszor eluralkodnak az iskolás módszerek a formalizmus és az igénytelenség — állapítja meg a beszámoló. A kritikai hangvétel, amely az egész tanácskozást jellemezte, nem hagyhatta figyelmen kívül, hogy egyes helyeken a mennyiségi növekedést tekintik munkájuk fokmérőjének. A Csemadok a jövőben is fontosnak tartja a hatékony politikai nevelő munkát és szeretne e területen a Nemzeti Front többi tagszervezetével közösen dolgozni. A művelődési tevékenységben igen fontos szerepet játszik a történelmi honismereti munka, mint a világnézeti nevelés egyik konkrét megvalósulási formája. Ide tartozik a múlt megismerése iránti érdeklődés felkeltése a haladó hagyományok és a csehszlovákiai magyarság múltjának feltárása, a hazaszeretet elmélyítése, a nemzeti tudat és az internacionalista gondolkodásmód fejlesztése. Megállapítást nyert az is, hogy a jövő nemzedékek számára pótolhatatlan formunka a Csemadok-tagság körében a legnépszerűbb tevékenységi formák közé tartozik — állapítja meg a beszámoló. A felszólalók nagy teret szenteltek az irodalomnépszerűsítés kérdésének is. Ugyanakkor megállapították, hogy különösen az író-olvasó találkozók igényelnek több odafigyelést, mert gyakori az eset, hogy az írók műveiről az olvasók nagyon keveset tudnak, nem jutnak hozzá a legfrissebb könyveikhez sem, esetleg magán a találkozón sem kapnak megfelelő képet az alkotóról. E területen hasznosítani lehetne a Galántai járás tapasztalatait az irodalmi és történelmi vetélkedők színvonalas megszervezésében. Az irodalom megszerettetése kapcsán szó volt a gyermekekkel való foglalkozásról is, főleg olyan szempontból, hogy az iskola mellett a Csemadok is szerepet vállaljon az olvasóvá nevelés napjainkban korántsem egyszerű folyamatában. A nyelvművelés területén a Csemadok elsőrendű feladata továbbra is a lakosság anyanyelvi műveltségének megszilárdítása, a magyar nyelvkultúra ápolása. A Szövetség népművelő munkájában kiemelt feladatok egyike a jogi nevelés. A szocialista jogtudat kialakítása elválaszthatatlan az erkölcsi neveléstől, amelyet az iskola és a család szerepében kell elmélyíteni. Egyöntetű a vélemény, hogy a művelődési munka legintenzívebb megvalósulási formája a klubmozgalom. A kisebb közösségeket tömörítő klubok alkalmat nyújtanak a különböző műveltségű, érdeklődésű és korosztályú klubtagoknak a szabadidő hasznos eltöltésére, a tevékenységben való aktív részvételre, az önművelésre és önkifejezésre. A vitában tizenhármán szóltak hozzá a felvetett problémákhoz A felszólalók a közművelődés helyi és országos gondjait elemezték. Elhangzott, hogy még mindig kevés a magyar nemzetiségű, illetve a magyarul jól beszélő népművelő és szakelőadó. Ezért fontos kérdés mielőbb megoldani a magyar nemzetiségű népművelők képzését Többen hangoztatták azt is, hogy a klubmozgalomban növelni kell a szlovákiai magyar előadók számát, mert ők ismerik a legjobban a hazai problémákat A vitát dr. Lukács Tibor, a Csemadok KB vezető titkára zárta le. A vitazáróban foglalkozott az elhangzott javaslatok megvalósításának lehetőségeivel és módjaival. S. Gy. SZABÓ EMESE FORGÁCS MIKLÓS JUHÁSZ MÁRIA első hét versenyző előadása után úgy éreztem nehéz lesz őket túlszárnyalni. S mit ad isten, a következő versmondók teljesítménye is olyan volt, ami más években esélyessé tette volna őket a döntőbe jutásra — az idén nem. Juhász Mária, Varga Mária, Szabados Katalin, Vajda Barnabás, Buchlovics Péter, Bélák Csaba és Szamaránszky Edit versmondása kitűnt a mezőnyből. Ők heten jutottak be nálam a döntőbe, s nagyon kíváncsi voltam, milyen határozatot hoz majd a bírálóbizottság. Minden tiszteletem az övék lett, amikor közölték, hogy a hagyományoktól eltérően, a magas színvonalra való tekintettel nem három, hanem hat versenyző tolmácsolhatja a versét a döntőben. Ugyanakkor nagyon sajnáltam, hogy Szabados Katalin kidolgozott, tiszta produkcióját nem láthatom a későbbiekben — a hétből, akik a továbbjutásra érdemesek voltak, ö lett az az egy, aki kimaradt az esti műsorból. Ahogy így utólag végignézem az elhangzott versek címét és felidézem az előadásokat, egyre egyértelműbbé válik: a versmon„KI SZŰKNEK ÉRZI A MINDENSÉGET, TEREMT.. (A 26. Jókai Napok vers- és prózamondóinak versenyéről) Amikorra ez az írás megjelenik a legtöbben el is felejtik már, hogy voltak a Jókai Napokon, illetve hogy voltak a Jókai Napok. Pedig az idei vers- és prózamondók versenye megérdemli — főleg az V. kategória versmondóinak és a többi kiváló teljesítménynek köszönhetően —, hogy pár héttel később is ejtsünk róla néhány szót. Majd másfél évtizede veszek részt rendszeresen ezen az országos rendezvényen, de a felnőttek versenyében ilyen erős mezőnynyel még nem találkoztam, mint az idén. A versválasztástól a verstolmácsolásig minden céltudatos felnőttségről tanúskodott. Az Ómagyar Mária-siralom Juhász Mária tolmácsolásában éppen annyira hiteles, vitathatatlanul ma is színpadképes volt, mint amennyire időszerű mondjuk a Buchlovics Péter által előadott Faludy-vers: A magyar nyelvhez, vagy Nagy László Medvezsoltára Vajda Barnabás interpretálásában, és folytathatnám a sort. — Nehéz dolga lesz a zsűrinek! — mondtam magamban az V. kategória versmondóit hallgatva, mert az dás önkifejezési forma, és nemcsak annyiban, hogy az előadó játszhat a hangjával, arcával, bizonyíthatja empatikus készségét, hanem már a versválasztásával is állást foglal: mik azok a gondolatsorok, amik foglalkoztatják öt, a versmondót — és bennünket: itt élőket —, kezdve a kínzó kiúttalanságérzettől a vidám életszeretetig. Végül is a legtöbb gondolkodó ember ezekre a kérdésekre szeretne választ találni. Az V. kategória prózamondóinak esetében már nem volt ilyen nehéz a döntés. Kamenár Éva előadása kimagaslott a többieké közül. Esterházy Péter Termelési regényének részletét a három nap folyamán mindig más-más felfogásban hallhattuk tőle, mintha csak arra szólított volna fel bennünket: másokat elemezz, de magadba tekints! A felnőtt prózamondók mezőnye megfelelt a sokéves átlagnak. Nem igy a középiskolások kategóriája! Az elmúlt évekhez viszonyítva óriási visszaesés tapasztalható! Mig hosszú éveken keresztül ők mutatták be a felnőtteknek, hogyan kell 6
