A Hét 1989/1 (34. évfolyam, 1-26. szám)
1989-06-23 / 26. szám
megoldottnak. Egyszerűen azért, mert a nemzetiségek élő kollektivitások, melyek együtt alakulnak a többségi nemzettel, ill. nemzetekkel, s melyekre hatással van az anyanemzet fejlődése is. E megállapítást bizonyítandó elég figyelemmel kísérni a csehszlovákiai magyarság létének alakulását akár 1918-tól, akár pedig 1945-től napjainkig. Ki állíthatná azt, hogy a közbeeső évek bármelyikében is a maival azonos volt a helyzetünk? De a mai nemzetiségi életfeltételeket sem lehet örökérvényűvé deklarálni. Sem államjogi, sem pedig társadalmi, kulturális vonatkozásban. Anélkül, hogy a komplexitásból való kiragadás mellett lennénk, vegyük szemügyre például alkotmányos jogaink alakulását az általános polgárjogi egyenjogúságtól a nemzetiségi alkotmánytörvény által kodifikált államalkotásunkig, vagy ennek egyik következményeként, kulturális életünk fejlődését a februári győzelemtől napjainkig. De ne csak a pozitívumokat, a problémákat is, mert azok minősítése legalább olyan mértékben bizonyítja a változásokat, mint a meghamisithatatlan pozitívumok sorolása. Országos Kulturális Ünnepélyünkkel kapcsolatban legtöbbször az öntevékeny művészeti csoportjainkról olvashattunk képes hetilapunkban. Ez ma is időszerű, hiszen nyolcszáznál több együttesünk léte, s még inkább élcsoportjaink eredményei minden bizonnyal olyan értéket jelentenek, amellyel számos országban még a nálunk is nagyobb létszámú nemzeti kisebbségek sem mondhatnak a magukénak. Az idei ünnepély előtt legalább ilyen időszerű lenne visszapillantani a nemzetközi mértékben is egyedülálló kulturális szövetségünk negyvenéves történelmének alakulására. Hogy ehelyett mégis a napjainkban olyan gyakran felbukkanó jelenségekkel kapcsolatos gondolatokkal hívjuk Gombaszögre szocialista nemzetiségi kultúránk támogatóit, annak az az oka, hogy a közösségben szerveződött tagságunk necsak magát a saját létviszonyaink közepette méltányolható nemzetiségi rendezvényt, hanem Csehszlovákia nemzetiségi politikáját is tágabb összefüggéseiben értelmezze, értékelje. Egyebek közt azt is, hogy a nemzetiségek által lakott területek gazdasági, szociális, társadalmi és kulturális fejlettsége semmiben sem marad el az ország többi területétől, hogy a Csemadok, mint a Nemzeti Front tagszervezete szerves része hazánk politikai életének, érdemben foglalkozik minden olyan kérdéssel, amely tagságát érinti. Már most fel kell hívni a Csemadok-tagok, szervezeteink és szerveink figyelmét a készülő új alkotmánnyal kapcsolatos társadalmi véleménynyilvánítás jelentőségére, s nem utolsósorban a politika alakítása, végrehajtása és ellenőrzése terén ránk háruló komoly feladatra. A Csemadok vezetése elvárja tagságától, hogy az alapszabályainkból eredő pozitív program végrehajtását maradéktalanul teljesíti és ezzel is hozzájárul hazánk nemzetei és nemzetiségei erkölcsi egységének szilárdításához, amely az átépítés egyik fontos feltétele. Ezekkel a gondolatokkal hívok mindenkit Gombaszögre, a Csehszlovákiai Magyar Dolgozók Országos Kulturális Ünnepélyére. SIDÓ ZOLTÁN, a Csemadok KB elnöke Fotó: Gyökeres György u település azonban újra, meg újra talpra állt. Jakus Vince 1956 óta párttag, sokáig a helyi nemzeti bizottságon is vállalt hivatalnoki állást. Ma már a falucskát Nagycsalomjáról igazgatják. Bezárta kapuit az alapiskola is, kevés volt a tanuló, pedig a két világháború között még két épületben folyt a tanítás, s mintegy 90—100 gyerek koptatta az iskolapadokat. — Mivel házépítésre alkalmas telkeket sokáig neéri mérhettünk, a fiatalok rendre— Az emberek szeretnek olvasni — mondja Kovácsik Margit másra elköltöztek a községből. Egy kézen meg tudom számolni középületeinket: csak óvodát, vegyesboltot, templomot és kocsmát mondhatunk a magunkénak. Úgy tűnik, messzire kerültünk attól a bizonyos húsos fazéktól. A szebb napokat látott, s néhány évtizede még 600 lakost számláló határmenti településen ma mindössze 360 ember él. A falu lakóinak a szlovákgyarmati (Slovenské Darmoty) Magtermesztő Állami Gazdaság jó kereseti lehetőségeket biztosít, ezért Kővárról naponta csupán 8—10 ember ingázik. A legtöbb család, talán a falu fele, Cseri névre hallgat. Az Ipolyon átívelő hidakat a fejvesztve menekülő, visszavonuló német katonák 1944. november nyolcadikán, az esti órákban felrobbantották. — Távirányítással, a mi udvarunkból repítették a levegőbe az átkelőhelyeket — idézi fel a falucska felszabadulásának az eseményeit a krónikás —, de az előrenyomuló szovjet csapatokat nem tudták ezzel sem megállítani. Kővár — alvó falu, még futballcsapata sincs. Az emberek megelégednek a televízió, a rádió szolgáltatta „konzervkultúrával". (A Jakus portán is négy tv található.) A járásban az elsők között, a faluban is megalakult a Csemadok alapszervezete. — Vagy hetven taggal büszkélkedhettünk — állítja Vince bá' —, az utóbbi időben azonban, a többi tömegszervezethez hasonlóan, kulturális szervezetünk is jószerével csak papíron létezik. A falusi könyvtárat a 80 esztendős Cseri János bácsi vezeti, nincs ugyanis fiatal, aki felvállalná társadalmi munkában a nemes feladatot. Még most, az atkakór rohamos terjedése idején is nagyon sokan foglalkoznak Kőváron méhészkedéssel. — Szeretem a szülőfalumat — jegyzi meg parolázás közben a házigazda —. egy idő; ben, amíg bírtam szuflával, 16 különféle társadalmi tisztséget vállaltam a községben. Elsősorban azonban mindig is pedagógusnak vallottam magamat, s most is becsületbeli kötelességemnek tartom anyanyelvűnk, kultúránk, hagyományaink őrzését, ápolását. A bevert ablakú iskolaépület szomszédságában, a ház előtti virágoskertben középkorú asszony gyomlálgat. — Gyermekeink, unokáink — ropogtatja meg a derekát —, közöttük még az aprócska elsősök is, Ipolybalogra (Balog nad Iplőm) vagy Nagycsalomjára buszoznak iskolába. Itt meg — bök a tanoda irányába — üresen áll az épület. Nincs, aki felvállalná a kultúra ápolását. Évek óta nem volt a községben valamirevaló szórakoztató előadás. Csoda hát, ha a fiatalok elvágyódnak itthonról? Az élelmiszerboltban sok pénzt ott hagynak az emberek. — A múlt hónapban — összegez Kusal Margit üzletvezető — 120 ezer koronás forgalmat bonyolítottam le. Az alapvető élelmiszerek nálam mindig beszerezhetők, hetente egyszer hentesárut, húst. felvágottakat meg sajtféléket is kapok .. . A két tanerös óvoda, akár a könyvtár, a faluvégi, kívül ütött-kopott, egykori kaszárnyaépületben található. Az óvónők ingáznak. — Most — fogad Kovács Ágnes igazgatónő — 14 gyermekkel foglalkozunk. Helyiségeink belülről új köntöst kaptak, fölszerelésünkre sem lehet panasz, ha több óvodásunk lenne, azt mondanám, boldog vagyok. — Ha több törődést kapna a falu — jegyezte meg egy idős bácsika a buszmegállónál —. feloldódna az emberek zárkózottsága is, s újra lelkesen bekapcsolódnának a község fejlesztésébe. ZOLCZER LÁSZLÓ A szerző felvételei Valaha ezen a szakaszon kővár terpeszkedett 5
