A Hét 1989/1 (34. évfolyam, 1-26. szám)
1989-06-16 / 25. szám
SÄ Mostanában ritkán írok a kisördögökről. Kérdezgetnek is az ismerősök: mi az, kifogyott a tintád vagy a témád — már minden rendben van körülöttünk? A kisördögök feladták a mesterségüket vagy talán azok erősödtek meg lélekben, akikben fészkelni szerettek, és ezért más vidékre költöztek? Sajnos, szó sincs ilyesmiről. Sőt. Éppen arról van szó, hogy az ördögi dolgok nagyon is elszaporodtak. Vagy talán hallott már valaki olyan kisördögről vagy nagyördögröl, amelyik lemondott a győzelemről? Ha az egyik fészekből kidobják, bizony sürgősen keres egy másikat és rendszerint talál is, hiszen esendő ember van a világon elég. Nos, éppen ez az én, bajom. Annyi sok visszásságba ütközöm nap mint nap, lépten-nyomon, hogy én, a jó emberi kapcsolatok és a felebaráti készség hirdetője és szorgalmazója néha belefáradok és időnként nem szeretem a világot. A kis ördögökről eddig sikerült jó humorral, a javítás és javulás reményével imom, ám ha nem érzem magamban ezt a humort és a szívemben harag ül, nem tudok, nem merek bírálni. Mert kritikát gyakorolni csak szeretettel a szívünkben szabad. Szeretnünk kell azokat az embereket, azt az ügyet, akikért, amelyért síkra széliünk. Itt szeretném leszögezni, hogy az „ördögűzéssel" nemcsak azokat szeretném szolgálni, akiknek az életét megkeserítik az ördögi „machinációk", hanem nagy mértékben azokat is, akikbe éppenséggel „belebújt" az ördög. Olyan — talán naiv?-illúziókat táplálok magamban, hogy ezzel a „gonoszfelmutatással" segítek nekik magukba nézni, a hibáikat meglátni és azoktól megszabadulni. Ezeket a gondolatokat megfogalmazva egy kicsit magam is meghökkentem. Ugyanis felbukkantak bennem azok a sajtóból és a televízió műsorából szerzett értesülések, hogy Amerikában léteznek bizonyos furcsa szekták, amelyek hisznek a Sátán hatalmában és kultikus isten- illetve „sátántiszteleteket" tartanak. Nos, tőlem távol esik az ilyesmi. Azt hiszem, minden olvasó előtt nyilvánvaló, hogy én a „kisördögök" és általában az ördögök fogalma alatt az emberekben meglevő, vagy időnként mégnyilatkozó rosszindulatot, a nekik kiszolgáltatottak helyzetével való visszaélést értem. És ha már így elmélkedem, azt is be kell vallanom, hogy mostanában gyakran kapom magam rajta: az emberi gyengének nevezhető pöffeszkedésen, „nemtehetróla" ostobaságon és közönyön túl valami mást, rosszabbat is fel vélek fedezni a visszásságok mögött. Bizonyos gonosz indulatot, bosszúvágyat, társadalomellenességet. Ez pedig már súlyos, veszélyes jelenség. Olyasmi, ami nem pillanatnyi kellemetlen hangulatot, rokon- vagy ellenszenvet fejez ki, hanem tudatos rosszakaratot, ártó szándékot. Ha ilyesmivel találkozom, nem tudok a témáról egyszerűen csak „humorogni", hanem rágódok rajta, szomorú vagyok, meginog az életkedvem. Azon töröm a fejem, vajon ki, vagy mi juttatja olyam magatartás-formába az egyes embereket, amely ellentétes egy társadalmi lény természetes kollektív érzésével, az emberiességgel. Manapság például nagyon sokat emlegetik a demokráciát. Jól tudjuk, hogy ez nem mai találmány. Az ókori görögök életformája volt, hiszen a szó öszszetétele: demos — azaz nép és krácia — azaz uralom, tehát népuralmat jelez. Ez az állami, társadalmi formáció az ókor óta vonul végig az emberiség történelmén és kezdetlegesebb vagy fejlettebb formában fennáll, érvényesül egyes országokban. Most valaki azt kérdezheti, hogyan jön össze a demokrácia fogalma a kisördögökkel ? Hát csakis úgy, hogy a mi berkeinkben újabban izgalmas töltetet nyert kifejezést már minden lehetséges és lehetetlen problémával összefüggésben használják. A demokráciával ugyanis szorosan összefügg az emberi jogok kérdése, amit sokan szeretnek a nekik előnyös változatok szerint alkalmazni. Vagy talán nem ismerjük azt a huncut „kisördögi" tételt, hogy: Ami a tiéd, az az enyém is. de ami az enyém, ahhoz neked semmi közöd? Vigyázzunk hát, hogy át ne essünk a ló másik oldalára. Mert miféle demokrata az, aki csak addig kiabálja a demokráciát, amíg az ö nagyobb jogairól van szó, ám ha azokat megszerzi, azonnyomban hajlamos emberi jogaikból kirekeszteni másokat? Nem vagyok erénycsősz, sem filozó-A babonák elleni küzdelem régi keletű mind a világi, mind az egyházi hatóságok részéről. Mint ismeretes. Könyves Kálmán királyunk törvényerőre emelte a boszorkányégetés tilalmát már a XII. sz. elején, ennek ellenére a „boszorkányhit" nem szűnt meg parancsszóra, sőt még napjainkban is vannak, akik hisznek a babonában, de főleg a hiedelmekben. íme, ennek bizonyítéka: Falunkban, Zsérén (Zirany), még a századunk elején is volt rá eset, hogy aszályos időben a falu idős asszonyai összeszedték a faluban a feneketlen szakajtókat és azokat nyilvános helyen meggyújtották abban a hitben, hogy a boszorkányok meg tudják akadályozni az eső hullássát és a szakajtók elégetésével elégetik az ártó boszorkányokat Ha jégeső kísérte a nyári zivatarokat, némely családban az otthontartózkodó — rendszerint a nagymama — első dolga az volt, hogy a siskó (kemence) fűtéséhez használt eszközöket, szivanót (szénvonó), permetezőt és a kenyérhányó lapátot kirakta az udvarra. Az elsőszülött gyermeknek pedig ki kellett futnia és felkapni egy szem jeget és azt lenyelni. A hiedelem szerint ettől elmúlt a jégverés. Nagy ünnepek reggelén (karácsony, újév) nem volt tanácsos nöszeméiyeknek elsőként más családokhoz menni. Esetenként ki is zavarták őket, mert a nőszemélyek ilyenkor nem hoznak szerencsét a családba. További hiedelmek: Aki napnyugta után vagy a hónap első péntekén kölcsönöz másnak, az eladja a szerencséjét. Aki pénteken énekel, az vasárnap szomorú lesz. Aki nagyböjtben táncol, annak könnyelmű házastársa lesz. Különösen sok hiedelem fűződik a Luca és a karácsony napjához. Lucanapkor az ismert Luca-szék készítésén kívül a lányok este gombócát főztek, amelyekbe szilva helyett egy-egy legény neve került cédulákra. A legelőször feljött gombócában lévő név lett volna a férjjelölt. Persze, furfanggal azért befolyásolták az eredményt, mert a legkisebb gombócába került az áhított házastárs neve. Luca napján este a gazda a házat a melléképületekkel együtt körülfüstölte, hogy a rossz szellemek elkerüljék a házat. Karácsony este viszont a gazdasszony ugyanabból a célból belülről tömjénnel füstölte ki a házat. Az ajtó- és ablakfélfákat pedig fokhagymával rajzolt kereszttel jelölték meg a rossz szellemek távoltartása miatt. A karácsony estét a gazdasszony ülve töltötte, hogy a kotlók jól üljenek a költés alatt. A gyerekek ilyenkor különösen jól viselkedtek, mert az a gyerek, nehogy karácsony este verést kapjon, mert aktus. Egyszerűen csak sokat tapasztalt ember vagyok, aki hűséges frigyben élek a toliammal. Hogy talán szélmalmok ellen harcolok? Lehet. Talán ezért írtam meg annak idején Don Quijote cimü versemet, és bár azt egy „botcsinálta kritikus" értelmetlennek ítélte, én változatlanul vállalom. íme: Két fő rossz van a világon: az emberi közöny s az emberi butaság. Ezért én nem Pegazust kantározom. A toliam — öreg Rosinantém szájába adom a zabolát. Sokan megmosolyognak, hisz fejjel megyek egyre ugyanannak a falnak. A világot egyszer már megváltották — ilyen lett. Jobbat és szebbet ki és miért akarhat? A világot megváltani? Nem- A világ csak önmagát válthatja meg. Miért harcolom hát át, mint a bús képű lovag, az én Dulcineámhoz — emberségemhez híven ezt az egy életet? Nincs páncélom, se kardom. Gyakran kapok sebet, még sárral is megdobnak Midasz-fülüket féltő ostobák De tudnotok kell: nem kardtól halok meg. Egyszer majd megfagyaszt az emberi közöny, vagy kásahegyként elnyel az emberi butaság. L GÁLY OLGA kor az elkövetkező évben sok verést fog kapni. Aki felé hajlik a karácsony este meggyújtott gyertya lángja, az fog legközelebb meghalni. A karácsony este kiosztott, feltört dió mutatta a családtagok egészségi állapotát. Nagykarácsony napján nem volt szabad kisepemi a házat, mert akkor kiseperik a szerencsét. A karácsonyi almát a lányok vacsora után a ház előtt fogyasztották el, mert a hiedelem szerint olyan nevű férje lesz, mint akivel legelőször találkozott a ház előtt. Nagypénteken reggel a gyerekek a patakban mosakodtak, hogy az év folyamán egészségesek legyenek. Virágvasámap reggelén a gazdák a disznaikat láncon keresztül hajtották a pásztor elé, hogy azok az év folyamán el ne hulljanak. Az itt felsorolt babonák és hidelmek természetesen csak egy kis töredékét képviselik az elődjeink hiszékenységének. Voltak és még ma is vannak az időjárással, az álmokkal kapcsolatos hiedelmek, de ezekről majd más alkalommal. BENCZ KÁROLY 23
