A Hét 1989/1 (34. évfolyam, 1-26. szám)

1989-06-16 / 25. szám

A szabadban játsszák, általában tavasszal. Választanak két „kapust", akik egymással szembeállnak, kezüket a magasban egybekulcsolják, vagy tenyerükkel egymáshoz támaszkodnak, s így „kaput" alkotnak. A kapusok egymás között — úgy, hogy a többiek ne hallják — megegyeznek, hogy melyikük lesz az „angyal", és melyikük az „ördög". Utána fennhangon is választanak maguknak egyegy nevet. Ezek a nevek leggyakrabban virág- vagy gyümölcsnevek, ritkábban ellentétes jelentésű szópárok. Például az egyik kapus a „liliom", a másik pedig a „tulipán" nevet választja.

A többiek ezalatt kézfogással egymás mögé felsorakoznak, s énekelve elindulnak. A kapu alatt bujkálva nyolcas alakban kerülgetik a kapusokat.

Az ének a következő:

Bújj, bújj, zöld ág.

Zöld levelecske.

Nyitva van az aranykapu. Csak bújjatok rajtal Rajta, rajta, leszakadt a pajta.

Leszakadt a pajta.

Bent maradt a macska.

Amikor az ének végéhez érnek, a kapusok lecsukják a kaput; aki a „kapuban" marad, az a „macska". A macskától az egyik kapus megkérdezi:

— Mit szeretsz, a liliomot vagy a tulipánt?

A kérdezett a kettő közül választ egyet,

például:

— Liliomot.

Erre a macska a liliom nevű kapus háta mögé áll.

A játéknak ez a része addig ismétlődik, míg minden gyerek valamelyik kapus háta mögé nem kerül.

Ezután következik a játék „mázsálás" nevű része. A kapusok keresztben megfogják egymás kezét, majd odahívják az egyik csoport első macskáját. A macska ráfekszik a „mázsára", a kapusok emelgetik, mintha bűnének súlyát mérnék, s eszerint döntenének a sorsáról, illetve a macska által képviselt csoport „mennyországba" vagy „pokolba" kerüléséről. Ezután a kapusok az eddig titokban tartott angyal és ördög névelosztást leleplezve kijelentik:

— Angyalok, angyalok a mennyországba!

Ugyanúgy „megmázsálják" a másik csoport első macskáját is, s az előbb említett angyal és ördög elnevezésnek megfelelően kijelentik:

— Ördögök, ördögök a pokolba!

A játék győzteseinek mindig az angyalokat tekintik. (Tallós — TomáSikovo)

A dalocska változata:

Bújj, bújj, zöld ág,

Zöld levelecske.

Nyitva van az aranykapu.

Csak bújjatok rajta!

Nyisd ki, rózsám, kapudat, kapudat.

Hadd kerüljem váradat, váradat.

Szita, szita péntek.

Szomorú csütörtök.

Hop szerda.

Bab szerda.

Fazékban fö a gombóca.

(Vága — Váhovce)

A játék befejező részének több változata is ismert. Egyik ezek közül, amikor a kapusok egymással szembeállnak, a többiek pedig a

hátuk mögött — két kézzel átfogva egymás derekát — „kötelet" alkotnak. Ezután a kapusok jó erősen megfogják egymás kezét, s a csoportok tagjai ekképpen próbálják az ellenfél játékosait áthúzni a saját térfelükre.

Amelyik csoportot sikerült áthúzni, illetve amelyik csoportban valaki leesik, az a csoport a vesztes. (Nemeskosút — Koáúty)

A játékot régebben általában húsvét előtti vasárnap játszották, főleg lányok, zöld ággal a kezükben. A természet újjászületésének, az élet kapuján való átlépésnek a szimbólumát fedezhetjük fel benne. Ugyanakkor a zöld ág alatt való átbújás a házasság nemzetközileg ismert jelképe is. Mintha a két összehajtó zöld ág a fiú és a leány, vagyis az ifjú pár lenne.

A barátság magasztos, benne nyilvánul meg az emberiség ereje, a szerelem szép, benne nyilvánul meg az emberiség békéje — olvasom az aforizmát. Ebben a játékban mind a kettő megtalálható.

GÁGYOR JÓZSEF Fotó: Gyökeres György