A Hét 1989/1 (34. évfolyam, 1-26. szám)
1989-06-16 / 25. szám
Nem hitt neki, mert nem tudta, hogy Bogyó Julis szeretkezés közben olyan dolgokat is megérez, melyekre más képtelen, női érzékei és a testi kapcsolat, amelyben részt vesznek mindketten, elárulják neki a másik rejtett életrezdüléseit és öntudatlan létének titkait. (Talán mégis boszorkány?) — Nem lehet — mondta akkor Bogyó Julísnak —, Jenő nem változik, üzleti gondjai vannak, de megoldja őket. ő megtörhetetlen, az élet császára, legyőzhetetlen! Fáradt lehet, dé a halál? Nem lehet! Nemsokára azonban külső jelek és a véletlen események is a drámai kifejlet irányába mutattak. Negyvennyolc karácsonya előtt néhány nappal beomlott a Králihuba-ház nyitott kamrája, az épület hátsó része félig romba dőlt, és a lezuhanó tetőszerkezet maga aló temette a darálót. — Isten csapása — jelentette ki azonnal nagymama —, a romlás megkezdődött. A lator bűnhődik! A vállalkozó véletlen szerencse folytán, az idő néhány pillanatának nagylelkű kedvezménye következtében — mintegy halasztásképpen, mondta később nagymama — menekült meg a haláltól. Azon az őszön a darálás már nem jövedelmezett. Mintha a körülmények ezzel is a vállalkozót büntették volna, összeesküdtek ellene az élet dolgai. Hihetetlennek tűnhet, de igy történt, a jó termés nem növelte, hanem csökkentette Králihuba Jenő bevételét. A darálás filozófiája, amelyet az aszályra és ínségre épített fel, a bö termés következtében érvényét veszítette. Atagyarmata lakói a kenyérlisztet — tiszta búzából — természetesen ismét a közeli malomban öröltették. Miután már nem kellett mindent összeőröltetniük, s a malom egyébként is finom kenyérlisztet őrölt, vagy akár még finomabb sima lisztet, ilyen módon Králihuba darálója elveszítette jelentőségét. A vállalkozóhoz már csak kukoricát vittek darálni, néha árpát vagy keverék ocsút, de búzát soha. Olyan vetélytárs lett számára a malom, mellyel sabb költészetében világosan meg is fogalmazta. Az előbbi költészetében több az egyszerűség és a közérthetőség, Tu Fu lírájában több a filozófia. Tu Fu versei közül is a legnépszerűbbek az ivást dícsérök. Ilyen az Egyedül iszogatva verselek c. is, melyet Kormos István magyarított: „Lámpámon virág: mennyei öröm! Borom zöld színű, csillog komolyan. Brévedezek, iszom, verselek; szántom a papírt lassan, lassudan. Ködük messziről háború nyomor. Verselek de itt minden hasztalan. Gúzsba köt lever az ónt hivatal. S a paraszt előtt szégyelem magam." A klasszikus kínai költőtriász harmadik tagja Po Csü-ji (772—846). Vannak, akik őt tartják a legnagyobb kínai lírikusnak. Az ö költészete is a tehetetlenségre kárhoztatott politikai cselekvésvágyból sarjad ki, mint a cselekvés egyedüli formája. Leghíresebb verse az Ének az örök bánatról c. nagy elégia. „Egyszer, rég beszélgettünk s mindketten esküt tettünk, heted hó, heted napján. Öröklét Csarnokában, éjfélkor, tanú nélkül, mindketten így esküdtük a földnek: úgy leszünk, mint összeforrott ágak a mennynek: mint közös röpte két félszárnyú madárnak Öreg a menny is, föld is, elkorhad az idő is, de nem ér soha véget a hosszú-bánat " (Weöres Sándor fordítása) nem versenyezhetett. Ennek ellenére nem esett kétségbe, új üzleti lehetőségek utón nézett, és Zetor traktorával állandóan robogott hasznot hajtó céljai felé. Nagymamának a vállalkozó bűnhödésére vonatkozó megjegyzése megsejtett igazságnak bizonyult, a darálóval történt eset hátterében a végzet irányította a véletlen erőit. A szerencsétlenség éjszakáján Bogyó Julistól jövet az asszonynak akart darálni két zsák kukoricát. Tervei szerint korán reggel elvitte volna traktorral az özvegyhez. Szándékának komoly oka volt. Idegenkedést érzett az asszony viselkedésében. Látszólag nem változott, készségesen kielégítette vágyait, de volt benne valamf fáradt, idegen vonás. Mintha erőtlenül tiltakozna, óm tudja, hogy hiába, ezért kelletlenül megadja magát a kényszernek. Engedelmes, de nem oly követelő, bár készséges. Gyakran mintha közömbös lenne, tehetetlenül tűri közeledését, nem biztatja, elviseli. Aggodalmat keltett benne az asszony viselkedése, szorongó nyugtalanságot, már-már félelmet érzett miatta, kedveskedni akart neki. Nem értette magát, elfogta a kétségbeesés, ez is a végzet romboló munkájának eredménye volt. Az élet császára — akaratán kívül, a maga számára is rejtélyesen — nem érezte jól magát. A két zsák kukoricát a daráló mellé készítette, majd az udvaron beindította a csaholó motort. Erősen fagyott, a fakó égen erőtlenül hunyorogtak a sápadt csillagok, hó még nem esett, a fagyos föld kopogott, mint amikor erős botokat ütnek össze keményen. A lehűlt és befagyott motor nehezen indult, lihegve küzdött vele, nyögve forgatta lendkerekét, csúnyán szitkozódott, éjfél lehetett. A dermedt motor végre nagyot köhintett, mintha tüsszentett volna ... csiha ... ordított a csendbe, és gyorsan megismételte ... csiha ... csiha ... csiha ... A nagy szíj lustán megmozdult, és gyorsulva futni kezdett, a kamrában erősödve zümmögött a daráló. Králihuba Jenő beállította a gázt, majd a helyiségbe ment, és a gép felöntö terébe zúdított egy zsák kukoricát. A kalapácsokra ömlő kukorica lefékezte a gépet, a daráló felmordult, és lelassult. Több gázt kell adni a motornak! Kisietett, a sötétben tapogatózva megmarkolta a gázt szabályozó kart és erősen meghúzta. A motor felhördült, csihaaa ... csihaaa ... üvöltötte vadul, és a nagy szíjon rángó remegés futott végig. Abban a pillanatban a kamrában elszabadult a pokol. Hatalmas dörrenés hallatszott, mintha bomba robbant volna. A hirtelen megfeszült nagy szíj rettenetes rántása eltörte a transzmissziót tartó gerendákat. A két súlyos, forgó szijtárcsa és a csapágyakat rögzítő, nehéz acélszerkezet elvált a mennyezettől és lezuhant. A pörgő kerekek és az acélváz felpattant a földről, nekivágódott a kamra hátsó falának, kidöntötte, majd elpattanva tőle nekiugrott a másik falnak, a szoba falának, ahol tavasszal még Králihuba szüle várta a halált, áttörte a vályogfalat és remegve megállt a szoba közepén. A szobát sűrű por öntötte el, törmelék lepte be az öreg bútorokat. A kamrahelyiség mennyezete beomlott, az alacsony házrész cserépteteje pedig ropogva a föld felé hajolt. Csattogva és recsegve hullottak róla a cserepek. Sötét lett a helyiségben, koromsötét. Annál félelmetesebb volt, hogy ez a nagy, átláthatatlan sötétség élt. A motor lendkerekéről lerepülő nagy szíj bevágódott a helyiségbe és pokoli zaj közepette rombolta a kamrát. A lyukas mennyezeten át a padlásról cserepek és különféle tárgyak hulltak. Pattogott, dörömbölt és zajongott a rombolás ördöge. A rombolás zaját a szomszédok is hallották, első álmukból riasztotta fel őket. nem tudták, mi történt, de hogy a dörömbölés nem csillapodott, nem keltek fel, és nem mentek ki a hideg udvarra, hogy utánanézzenek. Králihuba Jenő magára maradva, félig megsüketülve és megdermedve élte át a pusztulást. A csaholó motor, amely a nagy szíj ellenállásától megszabadulva eszeveszetten felgyorsult és vadul rázkódva vonított, megnyugtatta az ébredőket, semmi sem történt csak a vállalkozó darál. Amint láttuk, a klasszikus kínai irodalom eddigi történetében két műfaj dominál: a líra és a filozófia. Aránylag késön jelentkezik két másik, noha a továbbiakban fontos műfaj: a dráma és az elbeszélés. Ez utóbbi, mint mindenütt, népmeseként bukkan fel még a Tang-korban. Leghíresebb közöttük A sárkánykirálylánya (Ilyen címmel jelent meg egy kötet magyarul is a „Népek Meséi" sorozatban.) A mesék és elbeszélések általában nagyobb gyűjteményekben maradtak ránk. A két leghíresebb kínai elbeszélésgyüjtemény a Mostani és régi idő csodálatos látványai (Csin ku esi kuan), s a tizenhetedik századbal élt Pu Szung-king (1630—1715) Liaocsaj furcsa történetei c. novellagyüjteménye A klasszikus kínai irodalom másik híres műfaja, a dráma. Mi általában kínai operának ismerjük ezt a műfajt, mert rendszerint megzenésített formában láthatók-hallhatók. Európában a leghíresebb kínai dráma a Krétakör című, számos európai feldolgozás nyomán. A legismertebb természetesen a B. Brecht-féle változat, „A kaukázusi krétakör". Ám a két legnagyobb kínai opera-dráma, a Tou 0 ártatlan halála és A nyugati szoba. Az előbbit, Kuan Han-csing tragédiáját jó néhány évvel ezelőtt mifelénk is játszották, nevezetesen a budapesti Népszínházban, s könyvalakban is napvilágot látott. Ugyancsak megjelent Vang Si-fu műve A nyugati szoba. A XIII. században keletkezett tragédia szerelmeseinek sok akadály állja útját, elsősorban a hagyományok a patriarkális kínai család bénító erkölcse. De akad segítőtársuk, az ügyes, talpraesett szobalány, valamint néhány jóbarát személyében, és sorra sikerül leküzdeniük az akadályokat, kijátszaniuk a gáncsvetőket. A szerelmesek végülis egymáséi lesznek, mert nem hajtottak fejet a hagyományoknak, mert fellázadtak az embertelenség ellen. Tökei Ferenc, a kínai irodalom legkiválóbb magyar ismerője A nyugati szobát az első kínai regénykísérletnek tartja. S ezzel elérkeztünk a klasszikus kínai irodalom legnépszerűbb műfajához, a regényhez. Láttuk előzményeit a népmesétől a regény-drámáig. Az első hires kínai regény, a XVI. században keletkezett A három királyság regényes története. Ugyanebből a korból való a magyarul is olvasható „Vízparti történet", melynek hőseit, a rettenthetetlen és igazságos liangsani vitézeket, a nép igazának bajnokait hatszáz éve dicsőítik versek, dalok, drámák, regények; kalandos históriáikat Kínában a legutolsó falusi legényke is ismeri, noha szerzőjéről Si Naj-anról jóformán semmit sem tudunk, s valójában nem is igazi regény még ez, inkább kalandok sorozata. Ugyancsak a XVI. századból való három további nevezetes regény a Nyugati utazás, az Istenek születése, és a leghíresebb, a kínai regény első nagy kiteljesedése, a magyarul is rendkívül népszerű, több kiadást megért Csin Ping Mej (Szépasszonyok egy gazdag házban). Ebben egy kereskedő szerelmi kalandjainak keretében a kor hivatalnokainak A kamrába nem ment be, éppen csak benézett, a beomlott tetőn át meglátta a csillagokat. Nem sérült meg, még annyira sem, mint amikor azon az apokaliptikus éjszakán lerepült a nagy szíj és lenyúzta az arcáról a bőrt, semmi baja nem történt,' öntudatánál volt, de beszámithatatlannak tűnt. Mint a részeg, dülöngélve (nem ivott az estén), hosszú, imbolygó léptekkel a szín alatt álló Zetorhoz ment. és begyújtotta. Kirobogott az udvarból, az utcán négyes sebességre kapcsolt, és teljes gázzal elhajtott. Nagymama már a robbanás hangjára felébredt, s amikor meghallotta a traktort, hangosan mondta a sötétben. — Menekül a lator...! Úgysem futhat el maga elöl. A Zetor fényszóróinak fénye megvilágította a házsorokat, majd a gép kiért a faluból, és a kövesutakon robogott, aztán a mezei utakra tért, s fültópő hangja egy pillanatra sem csitult. Hajnal felé a korai autóbusz utasai látták rohanni a dűlőutakon, de találkoztak vele éjszakai gépkocsik is. Reggelre enyhült a fagy. és köd ereszkedett alá, a traktor fényei tompán, kísérletként tűntek elő a szürke ködből, megelőzte őket vad gépzakatolás. Az erdőknél, a Sátán-szurdok alatt — ahol Nyíró Béla Fordson traktora tehetetlenné vált a meneküléskor — elfogyott a gép üzemanyaga, a Zetor magától leállt. Králihuba Jenő félig megfagyva reszkető lábakkal szállt le róla, magára hagyta a bedöglött gépet az út mellett és gyalog tért vissza a faluba. Reggel volt, ködös szürke nappal, korai varjak szálltak a falu felett, felfedezték a beomlott padlást, körözni kezdtek felette, majd leszálltak, ennivaló és hulladék után kutattak a romok között. (Folytatjuk) küldöttsége, a patriarkális-feudális Kína erkölcsi rothadása jelenik meg szemük előtt. Olvasása a régi Kínában mindig tilos volt, állítólagos pornográfiája miatt, valójában azért, mert ez a jellemábrázolás dolgában is kiváló regény a császári Kína erkölcseinek hű képét adja. Ezért lett a néptömegeknek is kedvelt olvasmánya. Még további neves kínai regények születtek ebben az időszakban igy például a Virágos gyertyák avagy egy jó párválasztás története c. alkotás, amely korán ismertté vált Európában (Goethe és Schiller is olvasta és méltatta), valamint Az írástudók ligetének története, Vu Csing-ce (1701—1754) müve. A kínai regény csúcsa azonban a XVIII. század második felében keletkezett történet A vörös szoba álma. Első nyolcvan fejezetét Cao Csan (1719—1764) irta, állítólag saját ifjúkori emlékeiből, a befejező negyven fejezetet pedig egy bizonyos Kao 0 készítette 1791—92-ben. A sokfelé ágazó történet középpontjában az ifjú Pao-jü szerelme áll a szép Kék Drágakő iránt. Egy korabeli patriarkális család élete bontakozik ki előttünk, s jelentéktelennek tűnő epizódok sorozata győz meg bennünket arról, miért kell ennek a családnak végül is felbomlania. A regény nyelve rendkívül egyszerű, könnyen lehetett széles néptömegek olvasmánya. A kínai nagyepikának ez a fő műve művészi rang dolgában a világirodalom nagy családregényeivel vetekedik. Magyarul is olvasható. CSELÉNYI LÁSZLÓ 15
